Isten ajándéka a hit?

 Néha azt állítják, hogy a keresztények Krisztusba vetett üdvözítő hite kívülről jön, hogy az Isten ajándéka. Az egyik igeszakasz, amelyet ennek alátámasztására használnak, az Efezus 2,8-10, amely az új magyar fordításban így hangzik:

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Első látásra, úgy tűnik, hogy ez azt jelenti. Nézzünk meg egy újabb angol fordítást is:

„For by grace you have been saved through faith. And this is not your own doing; it is the gift of God, not a result of works, so that no one may boast. For we are his workmanship, created in Christ Jesus for good works, which God prepared beforehand, that we should walk in them.” (ESVUK). Mindkét esetben, az utolsó főnév, amely megelőzi az „ez Isten ajándéka” kifejezést, az a hit. Viszont, ha nézzük az eredeti görög nyelvű szöveget:

„τῇ γὰρ χάριτί ἐστε σεσῳσμένοι διὰ πίστεως· καὶ τοῦτο οὐκ ἐξ ὑμῶν, θεοῦ τὸ δῶρον· οὐκ ἐξ ἔργων, ἵνα μή τις καυχήσηται. αὐτοῦ γάρ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς οἷς προητοίμασεν ὁ θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν.
SBL görög újszövetség

A magyartól és az angoltól eltérően, minden görög főnév tartozik egy nyelvtani nemhez, amiből három van: hímnemű, nőnemű, semlegesnemű. A fenti szövegre vonatkozóan, a χάρις (kegyelem), πίστις (hit) és még σωτηρία (üdvözség) szavak mind nőnemű főnevek. (A szövegben, a kegyelem a részeshatározó/eszközhatározó esetben szerepel, a hit a birtokos esetben, és az üdvözség igei formában, tehát eltér a morfológia az alapformáktól.) Viszont, τοῦτο (ez) semlegesnemű. Ez azt jelenti, hogy „ez Isten ajándéka” nem utalhat vissza a hitre, mert a nemek nem egyeznek meg. Ezt szintén látjuk az orosz fordításban, amelyben a göröghöz hasonlóan három nyelvtani nem, valamint több nyelvtani eset van:

„Потому что вы спасены по благодати через веру, и это не ваша заслуга – это дар Божий. Не за дела, чтобы никто не хвалился тем, что он якобы заслужил спасение. Мы теперь новое творение Божье, созданы в Иисусе Христе для совершения добрых дел, которые Бог предназначил нам совершать.
Új orosz fordítás

Hasonlóan a göröghöz, a hit (вера — itt tárgyesetben) nőnemű és ez (это) semlegesnemű.

A görög szöveg szerint, tehát: „ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” nem utal vissza a hitre. Mivel a szövegben nem szerepel semlegesnemű név ezt megelőzően, úgy tűnik, hogy Istennek az erre utalt ajándéka az egész fogalom lehet, mi szerint: „hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által.”

Bár jóllehet, hogy a hit az Isten ajándéka, ezt a fogalmat ezzel a bizonyos igeszakasszal nem lehet alátámasztani, a bizonyítékot máshol kéne keresni.

Máshol az újszövetségben, viszont, azt látjuk, hogy a hit hallásból van, azaz, hogy hallunk Jézus életéről, cselekedeteiről. Például: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által (Róma 10,17). És ahhoz, hogy üdvözülünk, a hallott üzenetben hinnünk kell: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a benne való hit által életetek legyen az ő nevében.” (János 20,30-31). „Aki hisz őbenne, nem jut ítéletre…” (János 3,18a). És a negatív oldalon is: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidó levél 4,2). „aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiának nevében.” (János 3,18b).

Isten ajándéka az evangélium, amelyet hitben (úgy hogy higgyünk benne, bízzunk Jézusban, aki a Messiás) kell elfogadnunk, hogy részesüljünk benne.

Hány feltámadás lesz?

 A konzervatív keresztények egyetértenek abban, hogy a jelen világkorszak végén, Jézus visszajön, feltámadnak a halottak, és következik az Utolsó Ítélet. Bizonyos események sorrendje, viszont, vitatott.

Az úgynevezett Diszpenzacionalizmus teológiai rendszere, jelenleg népszerű az evangéliumi keresztények körében, legalább két fázisban látja a feltámadást. Az úgynevezet Elragadtatás – korábbi írásokban transzláció – jövendőbeli eseményekor, a Krisztusban elhunyt hívők feltámadnak a halálból és a még élő hívők átváltoznak és halhatatlan testet kapnak. Az elragadtatás szó származik I.Thesszalonika 4,17-ből, ahol Pál apostol írja, hogy mi élők elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására. Ha ez bekövetkezett, a még élő és a földön maradt hitetlenek az úgy nevezett „Nagy Nyomorúságba” mennek be, amelynek végén Jézus visszajön a feltámadt szentekkel együtt és felállítja a királyságát a földön, amely ezer évig fog tartani. Az Ezeréves Királyság (Millennium) végén, feltámadnak és elítéltetnek a gonosz halottak.

A kérdésem az, megegyezik-e ez a rendszer azzal, amit Jézus és az apostolok tanítottak a halottak feltámadásáról? Hosszasan idézem az igét, amely János 5,19-25-ben található. Itt Jézus beszél: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”

A második bekezdés, úgy tűnik, két külön fogalomra utal. Azt javaslom, hogy azok a halottak, akik most hallják Jézus hangját és élnek, ők szellemileg halottak voltak, de most újjászületnek, tehát szellemi életet kapnak. A következő rész, ahol Jézus nem mondja, hogy most van, olyan eseményre utal, ami még a jövőben van, mikor azok, akik testileg halottak feltámadnak, mind jók, mind gonoszok, ugyanabban az időpontban. Ha ez nem meggyőző, akkor van még.

„Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (János 6,39-40. 44. 54.). Tehát, ezekből látszik, hogy azok, akik hittek Jézusban, feltámadnak „az utolsó napon.”

Ugyanazt említi Márta is, mikor beszél a testvéréről, Lázárról: „Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (János 11,21-26)

Másik hely, szintén Jézus beszél: „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12,47-48)

Ezeket összerakva, azt látjuk, hogy az igazak és a gonoszok egyszerre támadnak fel és ítéltetnek meg. Az igazak az utolsó napon támadnak fel, a gonoszok az utolsó napon támadnak fel. Ugyanazon a napon. Jézusnak több példázata is erre mutat, mikor tanít a korszak végéről.

„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13,47-50) Lásd szintén Máté 13,23-30 vö. 36-43.

Pál apostol sem gondolta másképpen, például, mikor beszélt Félix helytartóval: „De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.” (Ap. Csel. 24,14-15).

És az első korinthusi levelében: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (I. Kor. 15,20-26)

Tehát, itt tényleg látjuk, hogy a feltámadás két fázisban történik. Jézus első zsengeként támadt fel a halálból, és a többiek jönnek majd. Az akkor a vég, miután minden ellenség, beleértve a halált is, már eltöröltetett.

Összegezve, a jók is, a gonoszok is, feltámadnak az ítéletre „az utolsó napon.” Ez történik mikor Jézus eljön. Ebben az időpontban eltöröltetik a halál is. Ez ellenkezik a diszpenzacionalizmus tanításával, mi szerint Jézus eljön és feltámasztja az igazakat, miután hét év nyomorúság következik mi alatt sok ember meghal, és még ezután lesz ezer év, mi közben élnek és halnak emberek a gonoszok végleges feltámadása előtt. Hogyan lehet szenvedés és halál ezer hét éven keresztül az utolsó nap és a halál eltörlése után? Ennek nincs értelme.

Azt állítom, hogy Jézus és Pál feltámadásról és ítéletről szóló tanításai nem kompatibilisek a nyomorúság előtt elragadtatás és a jövendőbeli millenniumi királyság fogalmával.

Források:

Greg, Steve, Teachings on Matthew’s Gospel, John’s Gospel, Book of Daniel, Eschatology
Online: https://thenarrowpath.com/

Otis, John. Great errors in dispensational eschatology.
Online: https://www.youtube.com/watch?v=bVAgf6O0YCU

The Holy Bible, új fordítás
Online: https://www.biblegateway.com/

Krisztus feltámadásának bizonyítékai

 Húsvét alkalmából, közlök egy részletet a Krisztológia témájú főiskolai tananyagomból:

Szemtanúk

Senki nem látta a feltámadást, de sokan találkoztak a feltámadt Krisztussal.

Krisztus feltámadása és mennybemenetele közötti megjelenései a következő sorrendet követik: a) Magdalai Máriának és az asszonyoknak (Máté 28,8-10); b) Péternek (Luk 24,34); c) két tanítványnak az emmausi úton (Luk 24,13-32); d) a tíz tanítványnak, Tamás kivételével (Luk 26, 36-43); e) következő vasárnap a tizenegynek (János 20,26-29); f) a Genezáreti-tó mellett hét tanítványnak (János 21,1-21); g) egy galileai hegyen a tizenegynek (Máté 28,16-17); h) az apostoloknak és több mint 500 személynek (I.Kor 15,6); i) Jézus testvérének, Jakabnak (I.Kor 15,7); j) a mennybemenetel szemtanúinak (Ap Csel 1, 3-5).

Mennybemenetele után, Krisztus megjelent: a) vértanú Istvánnak (Ap Csel 7,54); b) Pálnak (Ap Csel 9,1-7; 26: 16-18); c) Jánosnak (Jel 1,7. 10-16).

Az üres sír

Jézus holttestét lepelbe takarták illatszerekkel együtt és arimátiai József sírjába helyezték. Mikor visszajöttek a sírhoz a hét első napján, üres volt. A tanítványok is meglepődtek ezen. Csak a feltámadás magyarázza meg az üres sírt.

Az elgördült kő

A sírt kőajtó zárta le. Az asszonyok nem tudták, ki fogja számukra elhengeríteni a követ, de mire odaértek, a kő már el volt hengerítve. A kő el volt mozdítva, hogy lássák a tanítványok, üres a sír.

Az otthagyott lepel

A lepel, amelybe takarták Jézus holttestét, még ott feküdt a helyén a sírban, de a test hiányzott. Nem így lett volna, ha a holttestet ellopták volna. Az üres lepel mutat a feltámadásra.

A pünkösdi események

Krisztus halála és pünkösd napja között a félénk, kétségbeesett tanítványok erőteljes bátor emberekké változtak át. Prédikációjában Péter a Szentlélek eljövetelét annak tulajdonította, hogy a feltámadt Krisztus küldte el.

Az Úr napja

Az istentiszteleti nap megváltozása még egy tényező, amely Krisztus feltámadására utal. Az első keresztyének zsidó származásúak voltak és hagyományosan a szombatot ünnepelték. Hirtelen kezdtek vasárnap összegyűlni. Erre a gyakorlatra a Szentírás utal (Ap Csel 20,7; I.Kor 16,2; Jel 1, 10); az ősegyházatyák művei pedig megmagyarázzák, pl.:

„Ne tartsuk be azért zsidó módon a szombatot, hogy örvendjünk a lustálkodás napjaiban, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék…” Krisztus minden barátja hadd tartsa meg ünnepként az Úr napját, ami a feltámadásnak a napja, a hétnek a napjai közül a királynő és a fő.” (Ignác harmadik antióchiai püspök, 108-ban halt meg)

„A vasárnapnak nevezett napon, mindazok, akik városban vagy vidéken laknak egy helyen gyűlnek össze, és olvassák az apostolok emlékeit vagy a próféták írásait, addig ameddig megengedi az idő. …. A vasárnapi napon tartjuk gyülekezésünket, mert ez az első nap, amin Isten, megmunkálva változást a sötétségben és az anyagban, megteremtette a világot; és ugyanazon a napon feltámadt a halálból Jézus Krisztus a mi Urunk.” (Jusztinusz Mártir I. apológiája, 140).

Krisztus feltámadt!

<”}}}><

A fekete lyukakról

 a nem látható dolgok létéről való meggyőződés

írta: Dr. Jason Lisle

fordította: Dr. Adrian Bury

A fekete lyuk valóságos jelenség az univerzumban. Ezek a masszív tömegek olyan erős gravitációs vonzást gyakorolnak, hogy még a fény sem tud menekülni tőle. 1783-ban, John Michell brit tudós a „sötét csillag” fogalmát tette fel, amely egy olyan erős gravitációval bíró csillag, amitől a fény sem tud menekülni.¹ A sötét csillag felszínéről kibocsátott fényt a gravitáció húzná vissza, tehát, az olyan csillag láthatatlan lenne. De egyáltalán lehetséges az, hogy egy tömeg olyan masszív lenne, hogy még a fény sem tud menekülni?

A tér és az idő görbítése

Einstein előtt, a fizikusok azt gondolták, hogy a gravitáció egy olyan erő, amely a téren keresztül vonzza a dolgokat. Einstein feltételezte, hogy a gravitáció egyáltalán nem erő, hanem a tér és az idő „görbítése”.

De mit jelent az, hogy a tér és az idő „görbül”? Lényegében azt jelenti, hogy a gravitáció egyfajta „sebességet” ad az üres térnek, és az anyag csak „együtt megy vele”.

Analógiával illusztráljuk ezt: vitorláshajók a tavon. A víz felülete az „üres tért” ábrázolja. A hajók az anyagot képviselik. A szél, pedig, a hajókra ható külső erőt mutatja, amely a vízen át hajtja azokat.

Mitől mozog az anyag?

1. A külső erők a anyagot a téren keresztül mozdítják. Úgy, mint a szél mozdítja a vitorláshajót a vízen át, a gravitáció mozdítja az anyagot a téren keresztül.

2. A valóságban, viszont, a gravitáció magát a teret mozdítja, magával húzva az anyagot. Úgy, mint a vitorláshajó az áramló folyóval együtt mozdul el, akkor is ha nincsenek külső erők. Az anyagot maga a tér mozdítja el.

Einstein előtt, azt gondolták, hogy a gravitáció olyan, mint a szél – az anyagra ható külső erő. Einstein, viszont, azt javasolta, hogy nem az anyagra hat a gravitáció, hanem magára a térre. Az analógiánkban ez azt jelenti, hogy maga a víz áramlik, mint a folyón, és a csónakok egyszerűen csak sodródnak vele.² Elmozdulnának akkor is, ha nincs szél, mert maga a víz viszi őket.

Az analógiánkban, a fotonokat (fényrészecskéket) képviselhetik a gyors motorcsónakok, amelyeknél a gázadagoló egy bizonyos sebességre van beállítva (lásd: lenti ábra). Hasonlóan az üres térben utazó fényhez, ezek a csónakok mindig ugyanazzal a sebességgel mennek. De ha áramlik a víz, ez hat a csónakok útvonalára. Ehhez hasonlóan, a gravitáció görbíti a fény útvonalát, mert a fény utazik az űrben, és a űrt „mozdítja” a gravitáció. Itt a földön, nem vesszük észre, hogy a gravitációnak görbítő hatással van a fényre, mert a föld gravitációja nagyon gyenge a fénysebességhez képest. Az űrben, pedig, kimutatták, hogy a gravitáció görbíti a fényt.

Hogyan működik a fekete lyuk?

A fekete lyuk közelében, olyan erős a gravitáció, hogy az gyorsabban húzza be a teret, mint a fénynek van lehetősége, hogy elmozduljon. Olyan pont van, ahol a fény „megáll”, mert az kifelé utazik ugyanazzal a sebességgel, mint az, amivel befelé húzódik a tér (ezt eseményhorizontnak nevezzük).

Ez a hatás csak az egyik dolog, ami igazolja Einstein fizikáját, de több is van. Némi bizalmunk lehet tehát abban, hogy a gravitáció valójában görbíti a teret és az időt, ahogyan Einstein állította. Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér – és így az űr olyan gyorsan mozdul – hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. És mivel semmi nem utazhat gyorsabban az űrben, mint a fény, semmi nem tudna egy olyan erős gravitációs térből elmenekülni. Ez a „fekete lyuk” – a kifejezést fogalmazta meg John Wheeler 1967-ben.³ Bár ösztönösség-ellenesnek tűnik, a fekete lyuk, az valóságos jelenség.

Fekete lyuk vagy sötét csillag?

Sok tekintetben, hasonló a fekete lyuk a Michell által feltételezett „sötét csillaghoz”, de van némi különbség, mert Michell ideje óta jobban értjük a fizikát. Egy példája ennek, Michell felfogásától eltérően, hogy a fekete lyuk tényleges tömegének lényegében nincsen mérete. Ez azért van, mert olyan erős a gravitáció, hogy a „csillag” teljes tömege összezúzódik egy szingularitásnak nevezett pontba. Tehát, a fekete lyuk összes „anyaga” a szingularitásban helyezkedik el.

(Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér, hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. Ez a fekete lyuk.)

A fekete lyuk fizikája szemléltetéséhez, térjünk vissza a tavas analógiánkra. Képzeljük el, hogy óriási dugót húzunk ki a tó közepén, és a víz elkezd lefolyni. A tó széléhez közel álló víz lényegében nem lenne érintett. A közepéhez közel levő víz, pedig, gyorsan mozdul el a lefolyó felé. A lefolyó egy masszív tárgyat – egy szingularitást – képvisel.

A lefolyótól némi távolságban, a víz ugyanolyan gyorsan megy, mint a motorcsónakok (amelyek fényrészecskéket képviselnek). Másképpen mondva, ebben a távolságban, a víz (az „űrt” szimbolizálva), a fénysebességgel utazik, amelynek a jele c. A fekete lyuknál, ezt a távolságot „Schwarzschild-sugárnak” nevezzük – ez az a hely, ahol az űr fénysebességgel (c) esik bele a fekete lyukba. Képzeljük el, hogy a motorcsarnok menekülni akar, ellenkező irányban a lefolyótól. Mozdulatlan maradna, mert ugyanolyan sebességgel halad a vízen, mint az amivel áramlik a víz a lefolyó felé.

Hasonlóképpen, a fény, amely elmozdul a fekete lyuktól, mozdulatlan lenne a Schwarzschild-sugárnal. Olyan, mint a lazac, amely a folyón felfelé akar úszni, de nem tud haladni. A Schwarzschild-sugártól sokkal távolabb levő tárgyak nem húzódnak be; pályán keringhetnének a fekete lyuk körül, hasonlóan a nap körül keringő bolygókhoz. A gravitációnak az űrre gyakorolt húzó hatása csökken a szingularitástól növekvő távolsággal, úgy mint a víz, amely távol a lefolyótól helyezkedik el, minimálisan áramlik a lefolyó felé.⁴

Az eseményhorizont

Azt az űrrégiót, amely a Schwarzschild-sugárnak megfelel, „eseményhorizontnak” nevezzük. Azért horizont, mert nem lehet átlátni. Soha nem látjuk az eseményeket, amelyek azon belül történnek, mert a tőlük jövő fény soha nem jutna el hozzánk.

Mikor a csillagászok beszélnek a fekete lyuk „méretéről”, az eseményhorizontra utalnak. (Emlékezzünk, hogy a fekete lyuk tényleges tömege – a szingularitás – lényegében nem bír mérettel!) Az eseményhorizont mérete függ a szingularitás tömegétől.⁵

Az eseményhorizont a „utolsó visszafordulási pont” a fekete lyuk számára. Ez eseményhorizonton belül, húzódik az űr a szingularitás felé gyorsabban, mint a fénysebességnél.

(Igen, ezt megengedi a fizika. Bár sem az anyag, sem az energia nem tud gyorsabban haladni a térben, mint a fénysebességnél, az, hogy milyen gyorsan tud utazni maga az űr, nem korlátozott.) Mivel semmi nem tud haladni az űrben gyorsabban, mint a fénysebességnél, minden, ami az eseményhorizonton belül van, húzódik a szingularitás felé és összezúzódik benne – nincs menekülés! Még a fény is visszahúzódik a szingularitásba.

Még egy következménye az olyan erős gravitációs térnek az, hogy a fény pályán keringhet a fekete lyuk körül másfélszer a Schwarzschild-sugárnak távolságában. Ennél a távolságnál, a fényt – ha pont jó irányból érkezik – a fekete lyuk gravitációja olyan erősen befolyásolja, hogy korlátlan időre keringeni fog a fekete lyuk körül.

A Fekete Lyuk Megtalálása

De ha láthatatlan a fekete lyuk, hogyan találjunk meg egyet valaha? Michell azt javasolta, hogy keressünk a sötét csillagot egy kettőscsillag együttesben. A kettőscsillag abból áll, hogy két csillag kering egymás körül. Michel úgy érvelt, hogy bizonyos kettőscsillag együtteseknél, az egyik tagja sötét csillag lenne. Tehát, azt várnánk el, hogy bizonyos látható csillagokat látnánk, amelyek keringenek láthatatlan kísérő körül. És tényleg ezt látjuk! Az egyik példája a Cygnus X-1; itt egy kék szuperóriás csillag kering egy látatlan kísérő körül. A láthatatlan tárgy becsült tömege arra utal, hogy tényleg fekete lyukról van szó.

Sok hasonló esetet találtak meg. De sok más módszerrel is észlelhető a fekete lyuk. Például, a fekete lyukba beleeső anyag felhevülhet és röntgensugarakat, valamint másfajta sugárzást kibocsáthat, mielőtt eléri az eseményhorizontot.

Az óriás elliptikus M87 galaxis a Virgo csillagképben 50 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az M87 közepében található objektum a fekete lyuk leírásának felel meg. Azt hiszik, hogy egy fekete lyuk az a „motor”, amely a magas sebességű elektronok fénylő sugarát bocsát ki (átlós vonal a képen). A fotót a NASA engedélyével mutatjuk meg.

Bizonyos fekete lyukaknak a tömege hasonló egy csillagénak. Egy olyan csillag-tömegű fekete lyuk egy felrobbant csillag összezúzott magja lehetne. Más fekete lyukak sokkal masszívabbak. Ezeket a galaxis közepében szokták megtalálni. Gyanított, hogy még a saját galaxisunk közepén egy szuper-masszív fekete lyuk helyezkedik el. Ezek a galaktikus fekete lyukak gravitációs horgonyként szerepelhetnek a galaktikus dudorban található csillagok számára.

A fekete lyukak tapasztalható megerősítést adnak Einstein általános relativitáselméletének. Az olyan fizika a bázisát képezi néhány fiatal-univerzum kozmológiának, amely megengedi, hogy a legtávolabbi galaxisokból származó fény, kevesebb, mint évezredek alatt érjen ide a Földhöz. Az olyan tudományos felfedezések, mint a fekete lyukak, nem csak érdekesek, hanem kis bepillantást is engednek a végtelen Isten gondolataiba. (Zsoltárok 19,1).

A sötét anyag micsoda?

A csillagászok felfedezték, hogy a galaxisok gyorsabban keringenek, mint akkor lehetne, ha csak látható tárgyakból állnának, mint például: csillagok, gáz és por. Másképpen mondva, a legtöbb galaxisban található látható tömeg nem nyújt elég gravitációs vonzást, ami megmagyarázza az észlelt mozgásokat. Ez azt javasolja, hogy a galaxisok egy láthatatlan tömegforrást – az úgy-nevezett sötét anyagot – tartalmaznak. A sötét anyag, az valamilyen nem-látható anyag, amely csak a más – látható – objektumokra gyakorolt gravitációs hatása révén érzékelhető. A legtöbb asztrofizikus jelenleg azt hiszi, hogy sokkal több sötét anyag, mint látható anyag található az univerzumban.

Néhány fizikus úgy véli, hogy a sötét anyag a közönséges anyagból áll, de ez az anyag olyan hideg, hogy nem bocsát ki elég sugárzást, hogy érzékelhető legyen. Például, az olyan bolygók vagy más nagy tárgyak, amelyek nem bocsátanak ki energiát és nem tükrözik vissza a közeli csillagoktól érkező fényt, sötét anyagnak minősülne. Például, ebbe a kategóriába tartozna a fekete lyuk. Viszont, az elterjedtebb elképzelés szerint, a legtöbb sötét anyag egzotikus, még felfedezetlen részecskékből áll, amelyek áthatolják a világegyetemet. Ezt nem-barion sötét anyagnak nevezik, mert – a szokásos atomoktól eltérően – nem protonokból és neutronokból – a barionokból – állna.

Néhány tudós alternatívát javasolt, a sötét anyag helyett. Például, lehet, hogy a fizika törvényszerűségei kicsit másképpen működnek, mint jelenleg értjük, ahogy a MOND* vagy a Carmeli** modell javasolja. Ha ezek közül az egyik vagy a másik helyes, akkor nagyon kevés sötét anyag létezhet as univerzumban. Olyan eredmény pusztító hatású lenne az ősrobbanásos modellek számára, mivel ezeknek bőséges mennyiségű sötét anyagra van szükségük. Viszont, a legtöbb teremtéses kozmológia modell így is, meg úgy is működne.

*. MOND – ez a „módosított newtoni dinamika” rövidítése. Technikai módon, azt javasolja, hogy a gravitáció miatti gyorsulás a nagyon alacsony gyorsulásnál eltér a szokásos inverz négyzetes törvénytől.

**. A carmeli fizika, egy olyan öt-dimenziós variációja az általános relativitásnak, amely azt javasolja, hogy a tágulás egy lényeges tulajdonsága az univerzumnak.

Lábjegyzet:

1. Ezt a koncepciót javasolta függetlenül Pierre-Simon LaPlace 1799-ben.

2. Ez az analógia matematikailag szigorú, mikor a víz (tér) sebessége azonos a szökési sebességgel. Ezt az úgy-nevezett „folyó modellt” a fekete lyukakról fejlesztette ki Andrew Hamilton és Jason Lisle: lásd A. J. S. Hamilton and J. Lisle, “The River Model of Black Holes” in General Relativity and Quantum Cosmology, http://arxiv.org/abs/gr-qc/0411060v2

3. K. Thorne, Black Holes and Time Warps: Einstein’s Outrageous Legacy (New York: W. W. Norton & Company, 1994), p. 256.

4. Ha a nap összezúzódna egy – azonos tömegű – fekete lyukba, akkor a bolygók nem húzódnának be. Jelenlegi pályájukon folytatódnának tovább, mert távol a Schwarzschild-sugártól helyezkednek el.

5. Egy M tömegű objektum Schwarzschild-sugarát így számolható ki: RS = 2GM/c², ahol G az egyetemes gravitációs állandó és c a fénysebesség.
A fekete lyuk gravitációs lencséje illusztrálásához, lásd: www.answersingenesis.org/articles/am/v3/n1/lens

Forrás:

Answers in Genesis, online:
https://answersingenesis.org/astronomy/black-holes/black-holes/

Négy megközelítés a Jelenések könyvéhez

 Mielőtt továbbmegyünk az eszkatológiával, kitérünk arra, hogy az évszázadok folyamán, sok különböző nézetet vallottak a keresztények erről. Mikor Angliában jártam Bibliaiskolába, nem vettem részt az eszkatológia tanfolyamon, mert egy időbe esett a görög nyelvórával, és azt mindenképpen akartam tanulni. Viszont, akik részt vettek, azt mondták, hogy valami 15 elméletről tanultak, és a végén kevesebbet értettek belőle, mint az elején.

Nem tudom, mi lehetett mind az a tizenöt, de azt tudom, hogy a Jelenésekhez négy megközelítés van, három vagy négy vélemény a Jelenések 20-ban szereplő millenniumhoz, és a futurista nézeten belül legalább négy magyarázata az elragadtatással kapcsolatban. Ezen a témán, sokat merítettem Steve Greg tanításaiból.

Itt a jelenésekről a négy nézetnél maradunk. Az az egy magyarázat, amelyet a legtöbb mai evangéliumi keresztény ismer, az futurista nézet (futurum = jövő). Sőt, talán ez az egyetlen nézet, amiről hallottak. Úgy véli, hogy a Jelenések könyve főleg a világ végéről szól, azaz, olyan eseményekről, amelyek megelőzik és kísérik Krisztus végeleges visszajövetelét. Ezt a nézetet talán azért vallják, akik vallják, mert szerintük a legtöbb megjövendölt dolog, mint például, hogy a földre esnek le a csillagok, és a tengerben minden élőlény elpusztul, még nem történt meg, tehát, a jövőben kéne történnie. Viszont, nem veszik figyelembe az apokaliptikus irodalom jellegét (lásd előző posztom), sem azt a tényt, hogy ez a könyv az évszázadokon keresztül élő keresztények számára, valamint az első olvasók számára is, irreleváns lett volna. Ezt a nézetet vallhatta néhányan az ősegyházban, mint, például Jusztinusz Mártir és Iréneusz, bár amit írtak, inkább a Krisztus visszajövetelét követő jövőbeli ezeréves birodalomra vonatkozott. Ez a nézet a IV. század táján elvesztette népszerűségét és sokáig eretnekségnek tekintették, amíg John Nelson Darby fel nem elevenítette tanításában 1830 körül. Azóta nagy népszerűségnek örvend az evangéliumi keresztények körében.

Egy másik nézet a historicista megközelítés (historia = történelem). Ez azt tanítja, hogy a Jelenések könyvében található látomások, valamint a hét gyülekezetnek küldött levelek, áttekintést nyújtanak arról, hogy mik lesznek a legfontosabb események az egyház történelmében, Krisztus első és második eljövetele között. Tulajdonképpen érthető lenne ez, a Dániel könyvében található látomások (miszerint pl., a négy vadállat négy egymást követő birodalmat jelképez), valamint bizonyos intertestamentális apokaliptikus írások fényében. Néhányan úgy látják, hogy a látomások előrelátják, pl. Róma bukását, az Iszlám terjedését, a francia forradalmat, stb. Ez volt az úgynevezett „Protestáns nézet”, mert ezt vallották az olyan Reformátorok, mint Kálvin és Luther, valamint a legtöbb Protestáns a XIX. századig, mikor jóformán kiszorította a futurizmus. Az egyik probléma a historicizmussal az, hogy kb. a XIX. század közepéig tudták azonosítani az eseményeket, de akkor elfogytak a szimbólumok és Jézus még mindig nem jött vissza. Nagyon kevesen vallják ezt a nézetet manapság, de kivételt képez a Hetednapi Adventista Egyház, amely még mindig tanít egyfajta historicista magyarázatot.

A harmadik megközelítés a preterista nézet (praeteritum = múlt). Ez azt vallja, hogy a Jelenések könyvében – valamint a Máté 24-es és párhuzamos részekben található „Kis Apokalipszisben” – szereplő szimbólumok olyan eseményeket képviselnek, amelyek Jeruzsálem bukását megelőzték, kísérték, mikor a római hadseregek ostromolták a várost kr.u. 67-70 között. A nagy nyomorúság, Krisztus eljövetele a felhőkön – ítéletben, nem, pedig véglegesen – és a város pusztulása, tehát, mind a múltban történtek, és ami még beteljesületlenül marad, az csak a halottak feltámadása és az Utolsó Ítélet. Az elmélet mellett szólnak azok a versek, mi szerint hamarosan történnek az események (pl. Jelenések 1,3. 22,10, vö. Máté 24,34). Ellene van az az elképzelés, hogy a Jelenések könyvét Domitianus császár idejében írták, 20 évvel Jeruzsálem bukása után, de ez a dátum még vitatott. Ezt a nézetet olyan kiváló egyházatyák vallották, mint pl. Euszebiosz (egyháztörténet író), Atanáz (a szentháromságtan védelmezője), Jeromos (a vulgata fordítója) és Aranyszájú Szent János. Jelenleg, úgy tűnik, hogy ez a megközelítés teret hódít az evangéliumi keresztények körében, az eddig népszerű futurista nézet kárára.

A negyedik nézet az idealista megközelítés, szintén a szellemi nézetként ismert. Ez azt tartja, hogy a Jelenések könyvében szereplő jelképek nem utalnak konkrét történelmi eseményekre, hanem olyan általános alapelveket képviselnek, mint pl. Isten szuverenitása és végleges győzelme, valamint az a szellemi harc, amelyet az egyház állandóan tapasztal a korszakok folyamán. Hasonlóan John Bunyan „A zarándok útja” című könyvéhez, amely minden keresztény életére alkalmazható, mindenhol, minden korban. Mellette szól az a tény, hogy a minden korban élő keresztények, akik üldözést szenvednek, vigasztalást meríthetnek abból, hogy Isten végre legyőzi a gonoszt, és ők igazaknak bizonyulnak majd. Ellene vannak azok a versek, amelyek azt mondják, hogy a könyv az olyan prófécia, amely hamar beteljesül. Az idealizmust tanították bizonyos középkori írók, valamint néhány modern brit teológus is vallja.

Összegezve, a négy megközelítés azt látja, hogy a Jelenések könyvében található jelképek a múltbeli eseményekre, a jövőbeli történésekre, a folyamatosan lezajló jelenlegi eseményekre, vagy a nem-történelmi alapelvekre utalnak, amely valószínűleg kimerít minden létezhető opciót. „Aki olvassa, értse meg!” (Márk 13,14)

Hivatkozás:

Gregg, Steve. Revelation, Four views, revised and updated, a parallel commentary. Thomas Nelson, 2013.

Kérdés: Miért gondolják, hogy a föld több milliárd éves?

 A “melyidő” pogány származása

A biblikus történet szerint, a föld kb. 6-7 ezer éves. Ezzel szemben, az az elképzelés, hogy a világ több milliárd éves annyira elterjedt a modern kultúrában, hogy sokan természetesnek veszik. De honnan származik valójában?

Általában azt gondolják, hogy a radiometrikus kormeghatározó módszerek bebizonyították, hogy a kőzetrétegek több millió, sőt több milliárd évesek (lásd: 2024.03.02.-án posztolt bejegyzés), pedig a hosszú korszakok fogalmát már a XVIII. század végétől kezdve tételezték fel. Ennek a kőrétegek és a bennük található fosszíliák volt az alapja, és csak később az először 1907-ben Bertram Boltwood által használt sugárzó módszerek.

A mélyidő fogalma, viszont, sokkal régebbi annál. A teljesség igénye nélkül, kiemelek néhány dolgot.

Az egyik első nagy civilizáció, amely a Bábeli Torony eseménye után létrejött, Sumer volt. Dél Mezopotámiában helyezkedett el (ma: Irak), és a kr. e. harmadik évezred második felében virágzott. A legkorábbi még meglevő írott szövegek Sumerből származnak, többek között a történelmi feljegyzéseket tartalmazó Sumer Királylista (SKL). A lista Sumer kiemelkedő városainak uralkodóit tárgyalja, de a legelső nevek egy nagyméretű árvíz előtti periódusból származnak. Az árvíz előtti időből nyolc név szerepel, de e királyok életkorai sokkal magasabbak, mint az Özönvíz előtti pátriárkák korai a Biblia történetében. A számok arra mutatnak, hogy 241.000 év telt el a teremtéstől az árvízig. Csak spekulálhatunk arról, hogy miért fújták fel ezeket a számokat. A sumerok talán azt akarták, hogy ők fölényben vannak más népekkel szemben, tehát arra mutattak, hogy ők a legrégebbi civilizációt képezték, visszanyúlva sok ezer évig. Ugyanez lehet igaz későbbi birodalmakra, akik tovább nagyították az évszámokat.

A Babiloniak (Káldeusok) részletes történelmi feljegyzéseket vezettek. Berosszusz a káldeus bablionbeli Bel istenség papja kr. e. 280 körül írta Babilonaika című három könyvét , amely Babilon történelméről és kultúrájáról szólt. Azt állította, hogy a legrégebbi civilizáció Babilon volt, amely az özönvíz előtt több százezer évvel keletkezett. Azt is írta, hogy 36.000 év telt el az özönvíz és Nagy Sándor között, és a világegyetem teljes kora 2.160.000 év.

A hinduizmust befolyásolta Babilonia, feltehetően eredetileg az Indus-Völgyi civilizáció idejében, nagyjából egykorú a Sumer kultúrával. A hindu kozmológia fejlődött és szerteágazott az évek folyamán, de úgy tűnik, hogy a világegyetem jellege ciklikus, és Brahma élete több mint három száz billió évig tart.

Az ógörög kultúra kapcsolódott Babilóniához, valamint Nagy Sándor miatt Indiához is. A régi istenekben való hitük gyengülésével, és a filozófia kr. e. hetedik századi keletkezésével, az evolúcióhoz, természetes kiválasztódáshoz és az ősnemzéshez hasonló elméleteket tárgyalták milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Empedoklész. Felvetődött, hogy a világ több millió éves.

Az ősegyház idejéhez érkezve, az epikureus és sztoikus filozófusok, akivel Pál apostol találkozott Athénban (Ap. Csel. 17,16), evolúciós elképzeléseket vallottak. A Szentírás, viszont, azt tanítja, hogy Isten mindent teremtett, és minden ember származik Ádámtól és Évától. Sokan az ősegyházatyák közül, akik jól ismerték a görög gondolkodást, az Isten által nemrégi teremtést vallották, és a filozófusok elképzeléseit megtagadták. Ezek közül vannak Jusztinusz Martír és Antiochiai Teofil (kr. u. II. század), Origenész (III. sz.) és Ágoston (IV. sz.).
Teofil azt írta: „Isten … a létezőt a nem-létezőből készítette.” Így magyarázta: „Ők (a görögök) ezeket (az eredetről szóló) állításokat találgatás és emberi gondolkodás által tesznek, és nem az igazság szerint.” Ez a megjegyzés jelentős, és ugyanúgy vonatkozik a sokkal későbbi evolúció támogatókra, a XVIII. századtól kezdve.

A kereszténység elterjedésével, a görög és a római kultúra korábbi hatása elgyengült, a Biblia és az Egyház befolyása felváltotta.

A Reformáció nyomában jött a modern tudomány keletkezése, és annak úttörői, mint például Copernicus, Newton és Faraday, hittek Istenben és a teremtésben. Nicolaus Steno a XVII. század közepe táján írta a Rétegtan alapelvei című könyvét. Bizonyos részletekkel kapcsán téves volt az elmélete, pedig azt hitte, hogy a réteges kőzetek a Noé napjaiban lezajló világméretű Özönvíz által létrejöttek, és azt is, hogy a fosszíliák valóságos élőlények maradványai voltak.

(Korábbi időkben, a görögök azt gondolták, hogy az ő isteneik odatették a fosszíliákat a kövekbe, hogy megtévessze őket. A Középkorban, pedig, ez megváltozott, mert az ördög odatette azokat, hogy megtévessze a keresztényeket.)

Aztán jött a Francia Forradalom, a Reneszánsz, és a klasszikus művek iránti megújult érdeklődés. Annak idején, a franciák meg akartak szabadulni a királyoktól (és a királynéktól), de létezett az a felfogás, hogy a királyokat Isten jelölte ki, és Ő adta nekik hatalmat, kenetet. Az azt jelentette, tehát, hogy meg kell szabadulni Istentől is. Olyan korabeli írok, mint Voltaire, újra vezette be azt a görög elképzelést, hogy a föld régi és az élet természetes módon keletkezik az élettelen dolgokból.

Ezek a nézetek skót írókat is befolyásoltak. James Hutton a XVIII. század végén írta Elmélet a földről (Theory of the Earth) című könyvét, amelyben azt tételezte fel, hogy a föld végtelen öreg. Charles Lyell jogász a Földtan alapelveit (Principles of Geology) című könyvét adta ki 1830-33-ban. Az uniformizmus alapelvét vezette be a geológiában, hogy „a jelen a kulcs a múlthoz”. Privát levelekben azt a szándékát felfejezte ki, hogy meg akarja szabadítani a tudományt Mózestól, azaz, a teremtésben, valamint az Özönvízben való hittől.

Végre érkezünk Darwinhoz, aki a Beagle hajón való utazása közben elolvasta Lyell könyvét, és visszatérésekor összebarátkozott vele. Darwin nem találta ki az evolúciót, csak előmozdította. A rétegtani oszlopot úgy építették fel, hogy feltételezték mennyi idő kell hozzá, hogy lassú folyamatokkal ülepedjenek le a kőrétegek, és ahhoz, hogy bizonyos csiga fajok fejlődjenek ki az evolúció által.

Még az ókorba visszamenőleg is, minden elképzelés az evolúcióról és a hosszú időkről csak a spekulációra és a feltevésre épült. Alapvetően „kitaláltak dolgokat.” A földtani oszlop és az évmilliók már megvoltak, és ezeket tanították is, mielőtt akármilyen tudományos módszert gondoltak volna ki a hosszú korok mérésére. Mint például, a radiometrikus kormeghatározás. Az, viszont, egy másik történet – vagy cikk.

Összegezve, az elképzelés az evolúcióról és a mélyidőről nem tudományos, nem alapul a kísérleteken és az ismételhető tapasztalatokon, hanem az világnézet amelynek az alapja a pogány filozófia.

Források:

Hubbard, Joseph. Evolution and the iniquity of our fathers

https://www.youtube.com/watch?v=B29gi8x1oDM

Mortenson, Terry. “Deep time” and the church’s compromise.

https://answersingenesis.org/creationism/old-earth/deep-time-and-churchs-compromise-historical-background/

Kérdés: Bizonyítja-e a radiometrikus kormeghatározás, hogy a föld több milliárd éves?

 Korábbi cikkemben, tárgyaltam a szénizotópos kormeghatározást, amely metódus a kőrétegek, illetve a több milliárd éves korok mérésére nem használható¹. Más módszerekről, viszont, azt állítják, hogy nagyon hosszú időket mutatnak ki, ezek közül a legismertebbek az urán/ólom és a kálium/argon. Egyébként, akár 100 módszer használható arra, hogy a föld maximum korát határozhatjuk meg, és ezek közül sokan fiatal életkort mutatnak ki, de az egy másik cikk témája lehetne.

A radiometrikus kormeghatározás alapelve a radioaktív bomlási láncon múlik, például, a föld kérgében a legmagasabb atomrendszámmal – ami a magban levő protonok száma – bíró a legnagyobb mennyiségben természeten előforduló elem az urán, amelynek két fő izotópja van (238 és 235). Az urán-238 – 238 az atomtömeg, amely a magban levő protonok plusz neutronok száma - 14 lépcsőfokon keresztül (8 α és 6 β) bomlik, amíg végül is ólom-206 nem lesz belőle². Ha egy kőzet uránt tartalmaz, tehát, a mintában levő urán-238, valamint ólom-206 mennyiségét mérik. Az urán-238 felezési ideje 4,5 x 10⁹ év, és mivel a láncban szereplő egyéb elemek felezési idejei ennél sokkal alacsonyabbak, ha a megmért mennyiségeket és e felezési időt tudják, állításuk szerint a minta korát számolhatják ki. A megkapott eredmények általában évmillióktól évmilliárdokig terjednek.

Bár a kőzetmintában levő izotópok mennyisége, valamint a sugárzó elemek felezési ideje magas pontossággal mérhető, bebizonyíthatatlan feltételezésekből kell kiindulni, ha a korokat számolják. Ilyen feltételezések a következők:

1. Semmilyen leányelem nem volt jelen a kőzet alakulásakor.

2. Nem történt se beszennyezés, se közbenső láncszem kiszivárgása.

3. A leány elem teljes mennyisége radiogén, azaz, eredetileg urán volt.

4. A teljes számításban levő időszak alatt, a felezési idő állandó maradt.

Megjegyezendő, hogy mikor Bertram Boltwood 1907-ben az urán/ólom kormeghatározó módszert fedezte fel, a földtani rétegoszlopot már kidolgozták, az évmilliók elképzelésével együtt, mindenféle tudományos alap nélkül, azon kívül, hogy megszámolták a kőrétegeket, és tippeltek arra, hogy azok mennyi idő alatt ülepedhettek le.

Manapság a leggyakrabban használt módszer a kálium/argon³. Ennek az oka lehet, hogy a kálium 2,6%-ával, nagyobb mennyiségben fordul elő a Föld kérgében, mint az urán, bár ez utóbbi is mindenhol található (2,8 ppm). Ez az alapján működik, hogy a természetben előforduló káliumnak három izotópja van: K-39 (93,3%), K-40 (0,01%) and K-41 (6,7%). A K-39 és K-41 stabil magok, a K-40, pedig, radioaktív, és 1.248 x 10⁹ éves felezési idővel kétféle módon bomlik: a β-sugárzással kalcium-40 felé és az elektronbefogással argon-40-et eredményezve, és e két irány aránya 89:11. A Ca-40 nem hasznos a kormeghatározásban, mivel a kalcium nagyon gyakori összetevője a kőzeteknek, és Ca-40 a leggyakoribb izotópja, tehát a radiogén anyag mennyisége nem meghatározható. De az argon-40 szintén a légkörben levő argon 99,6%-át teszi ki, tehát, ugyanaz a nehézség áll fenn.

Az U/Pb-hoz hasonlóan, feltételezések szükségesek a K/Ar kormeghatározó módszer használatához:

1. A K-40 bomlási sebessége Ar-40-ig állandó, a hőmérsékleti és nyomási változások nem befolyásolják azt. A Ca és az Ar felé bomlási arány szintén állandó.

2. A természetben a K-40/K-39 arány állandó, mert a K teljes mennyiségét mérik, hogy megbecsüljék a K-40 mennyiségét.

3. Az összes Ar-40 kiszivárgott, mikor a kőzet olvadt állapotban volt, tehát a mintában jelenlevő Ar-40 mennyisége a kő megszilárdulása óta a radioaktív bomlás által halmozott fel.

4. Sem K sem Ar se be- se ki- nem lépett a rendszerhez vonatkozóan a kőzet megszilárdulása óta.

Ezek közül, mindegyik meglehetősen problémás. Könnyen lehet, hogy a felezési idő és a bomlási arány módosulhatnak. Az Ar-40 bizonyos mennyisége lehetett jelen, mikor megszilárdult a minta. A be- és kiszivárgás a rendszerhez vonatkozóan nagyon valószínű, mivel a kálium oldódik vízben és mozoghat a kőzeten keresztül. Ugyanúgy, az argon nemes gáz, amely szintén beléphet a mintába, illetve kiléphet belőle.

Az, hogy problémások ezek a módszerek, ki is mutatható. Például, mikor különféle módszerekkel határozzák meg a kőminta korát, gyakran nem azonosok az eredmények. Egy példája ennek az, hogy Okudaira et al. mérte egy délkelet Indiából származó amfibolit nevű kőminta izokrón korát. A rubídium/stroncium metódussal a 481 millió éves korát kaptak, a szamárium/neodímium módszerrel, viszont, majdnem megduplázódott az eredmény: 824 millió éves lett.⁴

Ezen túlmenően, mikor a történelmi beszámolók alapján ismert korú kőzeteket tesztelik, még mindig évmilliókat, illetve évmilliárdokat mutatják ki. Például, a Washington állambeli Mount St Helens nevű vulkán 1980-ban tört ki, elfújva a hegy csúcsát. Azóta, új lávatömb képződik a kráterben. Az új kőzeteket a kálium-argon módszerrel határozták meg, amely 350 ezer éves kort ad átlagosan⁵. A Hawaii állambeli Hualalai vulkánból származó Kaululeha lávafolyás történelmi felírás szerint 1801-ben formálódott ki. Különféle radiometrikus metódusokat használva, ennek a korát 140 millió és 2,96 milliárd év közötti eredménnyel mérték.³

Az a tény, hogy az ismert korú kőzetek radiometrikus módszerekkel meghatározott korai annyira helytelenek, erősen mutatja, hogy nem szabad feltételezni ezeknek megbízhatóságát az ismeretlen korú minták esetén. Az egykor élő dolgok kormeghatározására használt C-14 módszerrel szemben, amely erősen támogatja a Föld fiatal korát¹, az egyéb radiometrikus kormeghatározó metódusok, mint pl. az U/Pb és a K/Ar, kimutatható pontatlanságuk miatt, igazán semmit nem mondhatnak nekünk a Föld abszolút életkoráról.

Hivatkozások:

1. Bizonyítja-e a C-14-es kormeghatározás, hogy a kőzetek több száz millió évesek?

2. A teljes lánc így néz ki: U 238 → Th 234 → Pa 234 → U 234 → Th 230 → Ra 226 → Rn 222 → Po 218 → Pb 214 → Bi 214 → Po 214 → Pb 210 → Bi 210 → Po 210 → Pb 206.
Hasonlóan: U 235 → Pb 207 (7 α és 4 β)
Th 232 → Pb 208
(Pb 204 nem radiogén eredetű)

3. David A. Plaisted, Radiometric dating, online:
https://www.bible.ca/tracks/dating-radiometric.htm#agree

4. Idézi: Tas Walker, Radioactive dating methods, online:
https://creation.com/radioactive-dating-anomalies

5. Keith Swenson, Radio dating in Rubble, online:
https://answersingenesis.org/geology/radiometric-dating/radio-dating-in-rubble/

Kérdés: Mivel Ádámnak és Évának három fiú született, honnan származott Kain felesége?

 Mózes első könyvének negyedik részében azt olvassuk, hogy Ádám Évával két fiút szült, Kaint és Ábelt (I. Mózes 4,1-2). Kain megölte Ábelt, aminek következtében Isten elűzte, hogy kóborló legyen a földön (4,12). Később azt is olvassuk, hogy a harmadik fiú, Sét is megszületett (4,26).

A következő részben, választ találhatunk. Itt Ádám utódjait sorolja fel, Sét vonalában, ami így kezdődik: „Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.”

Ezek a nemzetségtáblázatokat tartalmazó részek, úgy tűnik, nem ragaszkodnak szigorúan időrendhez, tehát, Ádám és Éva többi gyerekei közül legalább néhányan Kain elűzetése előtt születhetett volna. Felesége is Ádám és Éva gyermeke, esetleg unokája lehetett. Ugyanaz vonatkozna Sét esetére is.

A tiltakozás, viszont, folytatódik úgy, hogy az vérfertőzés lenne, amelyet Isten betiltott. Nem is szólva arról, hogy gusztustalan.

A közeli rokonok házassága, azonban, addig nem tiltotta be Isten, amíg évezredekkel később meg nem jelent a mózesi törvény (Lásd: III. Mózes 18,6-18. 20,17-21. V. Mózes 27.20-23). Ez időpont előtt, Ábrahám felesége Sára is féltestvére volt (I. Mózes 20,11-12), amilyen házasságot később betiltott a törvény (III. Mózes 18,9). Ábrahám napjaiban, pedig, semmit nem szóltak ellene.

Kain házassága saját testvérével így megindokolható, többek között: annak idején nem volt más választása, nem voltak más emberek a földön. Olyan házasságot csak sokkal később tiltott be Isten. A tudomány szempontjából, pedig, a kezdetnél, Ádám és Éva idejében, a humán genom tökéletes állapotban lett volna. Isten látta, hogy minden, amit teremtett „igen jó” volt (I. Mózes 1,31). Az ember bűnbeesése után, viszont, a teremtés romlandóságnak vettetett alá (I. Mózes 3, Róma 8,20-22), benne a humán genom is. A nemzedékeken át felhalmozódó genetikai mutációk miatt (jelenleg, a DNS molekulában levő három milliárd bázispár közül, 10 másolási hiba történik generációnként), mondhatjuk, bölcstelen dolog lenne, ha közeli rokonok házasodnánk össze és szülnének gyermekeket. Egy kis kitérés...

Befejezésül, ha olvassuk a Biblikus szöveget, rá lehet jönni, hogy honnan származott Kain felesége.

Forrás:

A Szentírás, új magyar fordítás.

Online: https://www.biblegateway.com/passage/?search=Genesis+1&version=NT-HU

Az apokaliptikus irodalom megértéséhez

 Számunkra, XXI. századi európaiak számára, nagyon furcsának és nehezen érhetőnek tűnhet a Bibliában található Jelenések Könyve. Ez az egyetlen olyan műfajú könyv az újszövetségben, bár bizonyos mértékig hasonlít egyes ószövetségi írásokhoz, mint például Dániel vagy Zakariás könyvéhez. Ugyanakkor, az a fajta irodalom nagyon népszerű volt a zsidók körében, a babiloni fogságot követő időtől kezdve, egészen kr. u. a két százas évekig.

Jellemző az olyan fajta – most már apokaliptikusnak nevezett, a zsidók és a legtöbb keresztény által nem kánonnak tartott – műfajra az, hogy gyakran pszeudoepigrafikus, azaz, ismeretlen szerző írta, aki azt állítja, hogy ő valami régmúltban élt híres személy. Aztán a furcsa látomások sorozata formájában bemutatja a jövő törtélemét, amelyet angyali kalauz megmagyaráz majd.

Az olyan írások korai példája Dániel kánoni könyve lenne, amelyet úgy gondolom, a VI. századból származik. Mellesleg, véleményem szerint Dániel könyvét a fönti értelemben „pszeudoepigráfnak” nem lehet tekinteni, mert Dániel könyve nélkül semmit nem tudnánk Dánielről, tehát ő nem olyan régmúltban élt híres személy lenne, ha a könyvet tényleg a II. században írták volna, ahogy sok tudós állítja.

Dániel egyik látomása, a 7. részben található: „Babilónia királyának, Bélsaccarnak uralkodása első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekvőhelyén. Az álmot leírta, és a főbb dolgokat elmondta. Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. Négy igen nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. A következő, a második vadállat, medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél igen sok húst! Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. Figyeltem a szarvakat: egyszerre csak egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és nagyokat mondó szája volt.” (Dániel 7,1-8)

Folytatódik a látomás, és mikor Dániel megértést kér, ezt mondják neki: „Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. De a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre.” (Dániel 7,17) Konzervatív kommentárok úgy értik, hogy ez a négy király: Babilon, Méd-Perzsa, Görögország és Róma. Nem az a célom, hogy próbáljam részletesen megmagyarázni Dániel látomásait, viszont, azt szeretném kiemelni, hogy ezek képeket tartalmaznak, amelyeket nem szabad szó szerint venni. A tengerből kiemelkedő vadállatok nem tényleges állatok, hanem birodalmakat képviselnek.

Ezsdrás második könyve (néha IV. Ezsdrásként ismert) valószínűleg egy keresztény pszeudoepigráf írás. Ez nem tartozik a kánonhoz, de bizonyos Biblia fordítások tartalmazzák, mint része az apokrifnak, mint pl.: az angol Common English Bible. A 11.-12. része egy meglehetősen hosszas látomást tartalmaz, amely egy sasról és egy oroszlánról szól. Így kezdődik: „A második éjjelen álmot láttam, és íme, a tengerből feljött egy sasmadár, amelynek tizenkét tollas szárnya és három feje volt. És figyeltem, és íme, kiterjesztette szárnyait az egész földkerekségre, és az egeknek minden szelei fújtak feléje, és felhők gyülekeztek körülötte. És láttam, hogy a szárnyaiból ellentétes szárnyak nőttek ki; de azok kicsiny és gyönge szárnyak lettek. A fejei pedig nyugton voltak; a középső fej nagyobb volt a másik kettőnél, de az is együtt nyugodott azokkal.” (IV. Ezra 11,1-4) A látomás egészen 12,3-ig folytatódik – az érdeklődő az egész könyvet, tehát a teljes látomást, az Isten Egyházának Gyülekezetei webhelyén találhatja, a linket a cikk végén adom. A látó – állítólagosan Ezsdrás (a fogság utáni pap) – Istentől kér magyarázatot, amelyet adja neki: „Ez a jelentése a látomásnak, amelyet láttál: A sasmadár, amelyet a tengerből láttál feljönni, az a negyedik királyság, mely megjelent a te atyádfiának, Dánielnek látomásában. De neki nem volt úgy elmagyarázva, ahogy én most elmondom, vagy megmagyaráztam neked. Íme, közelednek a napok, amikor egy királyság fog felemelkedni a földön, és félelmetesebb lesz, mint minden előtte volt hatalom.” (4 Ezra 12, 11-14) A magyarázat egészen 12,37-ig folytatódik.

Érdekes kitérésként: bár ez a látomás egy apokrif könyvben található, amelyet a legtöbb keresztény nem tekint ihletettnek, bizonyos internetes honlapok léteznek, ahol ezt a látomást igenis komolyan veszik, márpedig úgy, hogy a XXI. századi Amerikára vonatkoztatják. A magyarázat, viszont, magában a könyvben található, mi szerint a sas Dániel negyedik királyságát jelképezi, amely a Római Birodalom, az oroszlán pedig a Messiás (33.-34. vers). A könyv dátuma bizonytalan, sőt, akár több írásnak az összetétele lehetne, de valószínű, hogy kr. u. a II. század elején készült el.

Még egyszer, nem az a célom, hogy részletes magyarázatot adjak, hanem az, hogy az apokaliptikus műfaj jellegét mutassam be, ami: furcsa, túlzott látomásokat kap egy múltbeli hősfigura, amelyek a jövő történelmét mutatják be, egy isteni lény magyarázatában.

A zsidó apokaliptikus intertestamentális irodalomnak egyik példája, az Eszter könyvének szeptuaginta verziójában található. Ezeket a részeket nem tartalmazza az eredeti héber nyelvű szöveg, tehát, később egy ismeretlen szerző tette hozzá, nem ihletettnek tekinthető. A kánoni könyvben olvasható események előtt, Eszter nagybátya Morkodaj álmot lát, amely a következő: „Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. Egyszer csak előkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettő készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtől, várta pusztulását és hívta az Istent. Könyörgésükre egy kis forrás bővizű, nagy folyóvá dagadt. Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándeka. Minden figyelmét arra fordította – késő éjszakáig –, hogy behatoljon értelmébe.” (Eszter, A: 4-11, LXX) Aztán következik Eszter kánoni könyve.

Azért hasznos ez a példa, mert egy további hozzátett részben, a könyv végén, Mordokoj megérti, hogy miről szólt az álma: „Mardokeus így szólt: „Mindent Isten vitt végbe. Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam – semmi sem maradt beteljesületlenül: sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bősége. Eszter ez a folyó, akit a király feleségül vett és királynévá tett. A két sárkány én vagyok meg Aman. A nemzetek azok, akik összegyűltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha…” (Eszter, F, 1-6, LXX).

Még egyszer látjuk azt, tehát, hogy a szörnyekről és időjárási viszonyokról szóló látomásokat úgy magyarázzák, hogy ezek a világban történő eseményeket jelentenek. Valóságosak a történések, a látomásoknak valóságos jelentései vannak, de mégsem szabad ezeket szó szerint érteni.

Visszatérve a Jelenések könyvére. Itt is van a látomások sorozata, ami közül néhány, de nem sok, magyarázatot is kap. Itt viszont az a probléma, hogy a magyarázat ugyanolyan nehezen érthető lehet, mint a látomás. Következzen egy pár példa. Ez első részben, Jézus megjelenik Jánosnak: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.” (Jelenések 1,12-20)

A magyarázatot dőlt betűvel emeltem ki. Még mindig sokféle módon értelmezik azt, hogy kik lehetnek az angyalok, mert nem egyértelmű. Aztán van a paráznáról és a fenevadról szóló látomás, a 17. részben.

„Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói". És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: "A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja".
Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Ezt mondta nekem az angyal: "Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek". (Jelenések 17,14)

Az itt adott magyarázatot szintén többféle módon értelmezik, attól függően, hogyan közelítik meg a Jelenések könyvét. Négy olyan megközelítés létezik, amelyet tárgyalok egy másik bejegyzésben.

Még egyszer, a lényeg az, hogy a látomásokat nem szabad szó szerint venni. A fenevad nem állat, hanem királyság, birodalom. A parázna nem nő, hanem város. Ez az apokaliptikus irodalom lényege, aminek a Jelenség könyve az egyik példája, jó lehet, hogy ez tartozik a Biblikus kánonhoz, és Istentől ihletettnek tekintjük. Minden jót kívánok a megértéséhez!

Források:

Bible study tools, online
https://www.biblestudytools.com/lxx/esther/1.html

https://bible.usccb.org/bible/esther/10

https://churchofgod.hu/content.php?act=ezsdras4

Ezra’s Eagle, Gospel lessons, on You Tube:
https://www.youtube.com/watch?v=amAA2NRF4Uc

Steve Gregg, Revelation seminar, You Tube:
https://www.youtube.com/watch?v=JLtSZnxG9Co

New World Encyclopedia, article on 2 Esdras, online:
https://www.newworldencyclopedia.org/entry/2_Esdras