2012. június 2., szombat

Tök jó ídézetek

Néha kapok e-mailben olyan ídézeteket, amelyek nagyon tesztenek nekem. Tovább adok itt néhányat, ugyanúgy saját szerény fordításom szerint:

"A gondos szervezéssel egységbe kötött száz vallásos ember ugyanúgy nem alkot gyülekezetet, mint a tizenegy holttest nem képez focicsapatot. Az első feltétel az élet, mindig."
- A. W. Tozer

"A zúgolódásunk az ördög számára zene."
-Thomas Watson

"Finney prédikált, és sokszor az egész gyülekezet eltávozott! Az jó prédikációnak számít!"
- Leonard Ravenhill

"A színészek úgy beszélnek a képzelt dolgokról, mint ha valóságosak lennének, amíg ti igehirdetők túl gyakran beszéltek a valódi dolgokról, mintha képzeltek lennének."
- Thomas Betterton

"A jellemed azt jelenti, hogy ki vagy, mikor csak Isten néz téged."
- ismeretlen

"Egy keresztény, hogyan jut el érettségre, egy keresztyént, hogyan képeznek tanítvánnyá, egy keresztyén, hogyan növekedjen Krisztusban az olyan megtévesztés légkörében, ahol az emberek állandóan megtagadják azt, hogy a mozgalmuk valójában mit tanít, az emberek kitartóan játszanak, az emberekkel szembe olyan elvárásokat támasztanak, hogy olyan életet éljenek, amelyet senki nem élhet? Ez az egyén számára toxikus, az egyén tanúságtételét reménytelenül kompromittálja, számára lehetetlen, hogy akárkit a gyülekezetbe meghívjon. Mondhatnám tovább is… Tarthatatlan, fenntarthatatlan dolog ez, amelynek minél hamarabb véget kéne vetni."
- Paul Carden az adventizmusról

"Azért félünk annyit az emberektől, mert keveset félünk Istentől. Az egyik félelem meggyógyítja a másikat."
- William Gurnall.

"Ha Isten kemény utakra küld, kemény cipőt biztosít."
- Corrie ten Boom

"A vallás, amely semmibe se kerül, nem ér semmit sem."
- W.B. Dunkum

"A világ nem hisz a Bibliában, a keresztyének, pedig, nem engedelmeskednek a Bibliának."
- Leonard Ravenhill

2012. május 26., szombat

Lee Grady írásai 4

Megint ez az ember írt valamit, ami tezszett nekem. Közlöm azt egy általam bizonyára gyengén fordított változatban.

A TANÍTVÁNYKÉPZÉS NEM CSUNYA SZÓ
-írta: J. Lee Grady

Ha helyre akarjuk állítani a tanítványképzés folyamatát, teljesen át kell alakítani a gyülekezetek működését.

Furcsán néznek rám a karizmatikus keresztyének, amikor azt állítom, hogy véleményem szerint Isten elhív bennünket a radikális tanítványságra. Az 1970-es évek karizmatikus mozgalmát átélő 50 év fölötti csoporthoz tartózóknak inkább rossz szájízük lesz a rettegett „T-betűs” szó hallatán.

Ez azért van, mert az úgy-nevezett Tanítványképző Mozgalom (másképpen Pásztorló Mozgalom) életbevágó biblikus alapelvet fegyverré változtatott át, és használták az emberek bántalmazására. A pásztorlás ferde tanítását elfogadó gyülekezetek azt követelték a hívőktől, hogy mielőtt kocsit vettek, gyereket vállaltak, vagy más városba költöztek, kérjék a lelkipásztoruk engedélyét. Az éretlen vezetőből diktátor lett, a gyülekezeti tagok hűséges talpnyalóivá váltak, és a mindent átható kontrolszellem eloltotta a Szentlélek tüzét.

Én ezt még egyszer nem akarom átélni. Számtalan embert ismerek, akik az 1970-es és 80-as években túlirányító gyülekezetekbe járásuk alatt szenvedett szellemi bántalmazástól kapott sebeiket még mindig nyalogatják. Vannak közülük, akik mind a mai napig egyetlen lelkipásztorban sem bíznak, mások elfordultak Istentől, mert a vezetők visszaéltek a hatalmukkal a „tanítványképzés” nevében.

Viszont, még mindig meg vagyok győződve, hogy a Jézus és Pál apostol által mintázott kapcsolat alapú tanítványképző stratégia életbevágó számunkra. Inkább most az a helyzet, hogy az inga az ellenkező végletbe lendült át. A szabadonfutó, szívesen látunk, kafetéria, választ ki azt, ami éppen tetszik jellegű mai keresztyénségben, semmit nem követelünk, és színvonalat nem érvényesítünk. Inkább annak örülünk, ha a fenekek melegítik a székeket. Ha az emberek bevonulnak, és a vasárnapi gyakorlatot végigcsináljuk, azt gondoljuk, hogy valamit elértünk.

Azonban, Jézus nem parancsolta nekünk, hogy menjünk, és vonzzuk a tömegeket, hanem azt, hogy képezzünk tanítványokat (lásd Máté 28,29), és ha csak egyszer egy héten eljönnek az emberek az összejövetelre ez nem fog megvalósulni. És ez attól függetlenül, hogy a prédikátor hányszor készteti az embert, hogy álljon föl és kiabáljon, vagy lengesse a zsebkendőjét. Ha nem vezetjük az új keresztyéneket tanítványképző folyamaton keresztül – a legjobban kiscsoportokban vagy négyszemközt – az emberek az éretlenség örökös állapotában maradnak.

A „NemKeresztyén” című kiváló könyv szerzője, David Kinnaman, úgy fejezte ki ezt a problémát: „Ha kiteszik is a keresztyén hit hatására, a legtöbb Amerikában élő ember nem formálódik át. Egyet belépnek az ajtón, és ott véget ér az út. Nem bátorítják, képezik, vagy engedik őket arra, hogy úgy szeressenek, gondolkodjanak, mint Krisztus. Sokféleképpen, viszont, az új generáció igazán keresi a szellemi átalakulás lehetőségét. Ez az átalakulás, pedig, folyamatnak, utazásnak felel meg, nem egyszeri döntésnek.”

Ha helyre akarjuk állítani a tanítványképzés folyamatát, teljesen át kell alakítani a gyülekezetek működését. Valójában akarunk érett tanítványokat képezni, akik Jézus jellemével rendelkeznek, és képesek lesznek arra, hogy elvégezzék az Ő munkáit? Avagy megelégszünk sekély hittel rendelkező sekély hívőkkel?

Egy Floridában pásztori munkát ellátó barátomnak szembe kellett néznie ezzel a kérdéssel. Mint fiatal apa, szokása az volt, hogy csecsemő fiát elhelyezte a kocsi ülésén, és éjjel körbevezette a környéken az altatás érdekében. E rituálé közben egyszer elég nyersen szólt neki a Szentlélek. Ezt mondta: „Ezt teszed a gyülekezetben is. Csak körbevezeted a kisbabákat.”

Ez meggyőzte a barátomat. Rájött arra, hogy abba a csapdába eset, hogy bár eseményekkel és programokkal szórakoztatta a gyülekezetét, szellemi értelemben nem növekedtek az emberek. Meg volt elégedve azzal, hogy csecsemőkorban tartotta őket. Ha minden vasárnap ott ültek a székeken, és tizedet fizettek, akkor boldog volt. Azonban, nem növekedett senki, bizonyára nem termettek gyümölcsöt, és nem értek el másokat az evangéliummal. Hogyan hozzunk létre paradigmaváltást a tanítványképzésben?

Hogyan vegyük fel a „T-betűs” szót a szókincsünkbe?

- A gyülekezetek ne hangsúlyozzák kizárólag a nagy programokat, hanem vonják be az embereket a kiscsoportokba, ahol személyre szóló szolgálat történhet.

- Ne számokként kezeljük az embereket, hanem becsüljük a személyes kapcsolatokat.

- Mondjanak le a vezetők a sztár-prédikátor modelltől, és fektetessék be életüket az egyénekbe.

Mikor odaállunk Krisztus elé, hogy megvizsgálja szolgálatunkat, nem fogja azt kérdezni, hogy hányan ültek a padokban nálunk, hányan nézték TV műsorunkat, adakoztak a programunknak, vagy elmondták a megtérők imáját. Nem értékel meg bennünket az alapján, hogy hányan estek földre vagy hányan gyógyultak meg az alkalmainkon, hanem azt, hogy hány hűséges tanítványt képeztünk. Ezt tegyük prioritássá!

2012. május 10., csütörtök

Lee Grady írásai 3

Lee Grady most már nem a Charisma magazine szerkesztője, ez a cikke mégis teszett nekem...

ÚJBOR, RÉGI BORTÖMLŐK és A VÁLTOZÁSTÓL VALÓ FÉLELEM
-írta J. Lee Grady

Manapság, az Úr az újbor ömledező folyóját akarja kiengedni az egyházba, de ehhez vannak dolgok, amelyeket hátra kell hagynunk.

Egy floridai Orlandóból származó asszony múlt hónapban szerepelt a híradóban, mert úgy döntött, hogy nyugállományba helyezi az 1964-es Mercury Comet autóját. A most 93 éves Rachel Veitch akkor vette meg újonnan 3.300 dollárért ezt az autót, amikor 29 centbe került a benzin gallonja. A Veitch által „harci szekérnek” nevezett világos sárga kocsiban most 567.000 mérföld van…

Minden kocsinak van várható élettartama. A legtöbb Mercury Comet autót már bontóra ítélték. Megdöglik a motor, elrozsdásodik a karburátor, és kimegy a divatból a modell – azért újabb járműre cserélik ki. A rohanó világunkban Apple új iPhone-t kibocsát minden második évben, és a legnépszerűbb alkalmazásokat szinte havonta frissítik. És ezekre a gyakori korszerűsítésekre számítunk is.

Sokan közülünk, pedig, akik a keresztyén szolgálatban tevékenykedünk, azt gondoljuk, hogy az egyháznak nincsen szüksége átalakításra, megújításra. Azt várjuk, hogy a gyülekezetek éveken keresztül állandóan ellesznek, és azt gondoljuk, hogy a világ szívesen beszáll az 1964-es sárga Mercury Comet modellünkbe, és élvezi a retro kocsikázást. Sajnos, ez téves elképzelés. Amíg az evangélium üzenete maga tökéletes és örökzöld, a csomagoláshoz használt burkolatot illeszteni kell az időkhöz, különben hamar elveszíti korszerűségét. Orgona, templomtorony, díszruha… (De ugyanaz vonatkozik az 1980-as évek stílusában készült keresztyén TV műsorokra is).

Jézus azt mondta bemerítő János tanítványainak, hogy nem teszik az emberek az újbort a régi bortömlőbe, mert szétreped a tömlő és elvész a bor. „Az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad,” mondta Jézus (Máté 9,17). Manapság, viszont, sok gyülekezet és szolgálat ahhoz ragaszkodik, hogy újra és újra töltik az újbort a régi modellekbe. Ellenállunk a felújításnak és harcolunk az előremenés ellen.

Kockáztatnám feltételezni, hogy 90 %-át annak, amit csinálunk a mai egyházban, teljesen át kéne alakítani. Szembenézünk a legmegijesztőbb megújulási programmal, amelyet valaha indítottak az egyház történelmében. A feladat, viszont, nem lehetetlen. De fájdalmas lépéseket kell tennünk:

1. Meg kell szabadulnunk a változástól való félelemtől. Isten állandóan előremozdul. Lehet, hogy arra vezet bennünket, hogy egy időre egy helyen táborozzunk, de nem szabad egy helyen elkényelmesedni. Előbb-utóbb fújja a kürtöt, és elmozdul a jelenlétének a felhője. Ne parkoljunk egy helyen, ha Isten arra hív el, hogy előremozduljunk. Maradjunk nyitottak a friss utasításaira, és várjuk tőle, hogy kihívja a hitünket. Kalandos dolog, Istennel járni!

2. Szembe kell szállnunk a tradícióval. Azok, akik megragadnak a múltban, nem tudnak a jövőre nézni. A szent tehénnek nincsen helye a szószéken, áldozzuk fel az oltáron! A „mindig így csináltuk” nem működik Isten új korszakában. A tömeg a nosztalgiának kényelmes padját választja, de Isten azzal a bátor kevéssel megy tovább, akik úttörőkként lépnek az el nem ért territórium felé.

3. Kérjük a Szellemet arra, hogy jelentse ki az új stratégiát. Nem lehet hagyatkozni a gyülekezeti növekedés gurukra, a népszerű könyvekre vagy a sztár prédikátorokra, hogy ők majd bevezessék az igazi változást. Ha utánozzuk a népszerű szellemi irányzatokat, csak testi módon cselekszünk, követjük a valódi megújulás szánalmas utánzatát. Ha a gyülekezet átalakulásának a munkáját nem vezeti a Szent Szellem teljes mértékben, akkor a változások csekélyek lesznek, a hatásuk, pedig, siralmas. Az utolsó, ami kell, az a felületes frissítés.

Hiszem, hogy az Úr a mai időkben az újbor ömledező folyóját akarja kiengedni az egyházba, és arra utasít bennünket, hogy készítsük a bortömlőnket. A régit meg kell újítani a Szellem által, az elavultat át kell alakítani, és a hatástalant ki kell cserélni. Isten újat akar cselekedni. Ne álljunk ellene!

2012. május 6., vasárnap

Ahogyan Nóé napjaiban történt…


Nemrég vezetői imaalkalmon vettem részt, és valaki megemlítette, hogy az utolsó időkben olyan körülmények lesznek, mint Nóé napjaiban voltak (Máté 24,37). Jó lenne, tehát, azon gondolkodni, hogy ez mit jelenthet. Nem ez volt a főtémánk és továbbléptünk, de én mégis elkezdtem gondolkozni ezen.

A szóban forgó ige így hangzik: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,37-39). Mindenképpen világos, hogy az egyik aspektusa a dolognak az, hogy az emberek foglalkoznak az mindennapi ügyeikkel, mit sem sejtve, hogy közeledik a katasztrófa, amíg meg nem lepődnek azon, hogy eljött az özönvíz. Az Emberfia eljövetele, tehát, ugyanolyan hirtelen lesz. Van-e, viszont, valami más is?

Egy másik jellemző az lehet, hogy az utolsó napokban, úgy, mint Nóé idejében, elhatalmasodik a bűn, és ezután következik az ítélet. Vessük össze: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szíve minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz…” (I.Mózes 6,5) és „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. ” (II.Tim. 3,1-4).

Egy utolsó dolog, amely eszembe jutott az volt, hogy az utolsó napokban lealacsonyítják az Istent az ember szintjére, az embert, pedig, istenítik. A következő okokból gondolom ezt:

Sátán első hazugsága az Édenkertben az volt, hogy: „ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” (I.Mózes 3,5). Az ember azóta is úgy viselkedik általában, mintha a saját istene lenne, magának döntve, hogy mi a jó neki, és mi a rossz. Nem hajlandó Istentől függeni, vagy aláveti magát Neki.

Aztán közvetlenül az özönvíz előtt alakult az a helyzet, amelyet már tárgyaltam egy másik bejegyzésben:

http://bury-adrian.blogspot.com/2012/01/apropo-otvozes-kik-azok-az-istenfiak.html

I.Mózes 6,1-4 beszél az „istenfiakról”. Tudom, hogy több magyarázat létezik ezzel kapcsolatosan, de véleményem szerint a legjobb az, hogy ezek „isteni királyok” voltak, emberi uralkodók, akik többnejűséget gyakoroltak, és azt követelték az alattvalóiktól, hogy istenként imádják őket. Tudjuk, hogy ez mindenképpen történt az özönvíz után keletkező nagy civilizációkban, mint pl. Egyiptom, Sumér, Asszíria. Ez az elmélet II. századi, tehát, éppen olyan régi, mint a másik kettő, lásd a fönti linket.

És végül, az utolsó időkben az antikrisztus beül az Isten templomába (akárhogyan értjük azt), azt állítva magáról, hogy ő isten (II.Thessz. 2,4).

Az utolsó időkben jelenlevő antikrisztusi szellem, tehát, valamilyen módon azzal jár, hogy istenítik az embert. És már látjuk, hogy ez most is munkálkodik, ráadásul többféle módon: akár az ateista humanizmusban, vagy a panteizmus gondolatvilágában (pl. hinduizmus, New Age), akár a mormonizmusban is. Talán abban is, hogy sokan helyettesíteni akarják a biblikus Istent olyan istennel, aki jobban megfelel az elképzeléseinek.

Ezekben az időkben, tehát, figyeljünk arra, hogy ne csináljunk bálványt senki emberből, és ragaszkodjunk ahhoz az Istenhez, aki kijelentette magát az Igéjében.

2012. április 29., vasárnap

Villanykörtékről

Az angolban van egy olyan vicc típus: Hány … kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?


Kigondoltam, elloptam, fordítottam, plagizáltam… a következőket. Remélem, nektek is tesztenek:

Hány karizmatikus kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Csak egy, mivel kezét már felemelte.

Hány amis kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Mi az a villanykörte?

Hány mormon kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Öt. Egy férfi kicseréli, miközben négy felesége megmondja, hogy hogyan.

Hány hitgyülis kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Tíz. Az egyik kicseréli, kilencen megkötözik a sötétség szellemét.

Hány adventista kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Még nem tudják, hogy hol van az a villanykörte, de majd hoznak kisfényt, hogy megtalálják…

Hány katolikus kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Nulla. Mindig csak gyertyát használnak.

Hány pünkösdi kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Változás… ?

Hány liberális keresztyén kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Legalább tíz. Mert először meg kell vitatni, hogy valójában létezik-e a villanykörte. Aztán akkor is, ha egyetértenek a villanykörte létezésében, talán nem cserélik ki, mert nem akarják azokat bántani, akik inkább más jellegű világítást használnak.

Hány református kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Nulla. Predesztinált időben úgyis be- és kikapcsolódik a villany.

Hány Jehova tanúja kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Azt nem tudja senki. Nem értik a különbséget a világosság és a sötétség között.

Hány TV-s evangélista kell hozzá, hogy kicseréjék a villanykörtét?
Csak egy. De ahhoz, hogy tovább terjedjen a világosság üzenete, küldd be a pénzed a következő címre…

Eddig ennyi jutott eszembe...

2012. január 25., szerda

Alapok - közösség

A keresztyénség alaptanításai - 6. A gyülekezet fontossága

Már az előző anyagban felsoroltuk azt a négy területet, amivel foglalkoztak az első megtérők.

A közösségi élet alapjai

3000 ember megtért az első Pünkösd napján, így csatlakoztak a gyülekezethez/egyházhoz, és négy dologgal foglalkoztak. Ezeket a gyülekezeti élet négy alapjának nevezhetjük (Ap. csel. 2:42):
- Apostoli tanítás
- Közösség
- Kenyér megtörése
- Imádkozás

Itt a második pontot tárgyaljuk, a közösséget.

„ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.” (Zsidó 10:25 – r.k. fordítás)

Szükségünk van egymásra. Mikor Jézust Megváltónak és Úrnak elfogadjuk, Isten családjához csatlakozunk. A Szentlélek bemerít bennünket Krisztus testébe, az egyházba (I. Kor. 12:13). Más hívők már testvéreinknek számítanak.

Biblikus közösség

A közösség görögül „koinónia” (κοινωνια). Ez kifejezi a keresztyén egység valódi jelentőségét, a kölcsönös részesedést egymás életében. Mi az, amit meg kell osztani egymással?

Példák:

I. János 4:11,19-21 szeretet, törődés, közös étkezés, idő…
Galata 6:2 terhek, imádság, beszélgetés, bátorítás, segítség
Galata 6:10 jót tevés, képességek, talentumok, pénz használata mások javára
Jakab 5:16 imádság, idő

El kell ismerni egymásról, hogy nem vagyunk tökéletesek! Szükség van arra, hogy legyünk helyes viszonyban egymással, tanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani (Máté 5:23-24; 6:9-15)

A megsértődés, a duzzogás, a viszálykodás és a pletykálkodás BŰN! (Jakab 4:1-4,11-12; Galata 5:13-15,20; I. Kor. 5:11; I. Tim. 5:11-15; Példabeszédek 16:28). Ha valaki mégis megsértett bennünket, először el kell menni hozzá és a dolgot négyszemközt rendezni, ha lehet (Máté 18:15-17).

A keresztyének őszintén megoszthatják egymással az életüket. Nem szükséges, se nem célszerű a képmutatás.

„A gyülekezet az egyetlen közösség a világon, ahol a tagság lényeges feltétele a jelölt méltatlansága.”
R. B. Munger

A közösség célja
Példabeszédek 27:17 Vassal formálják a vasat
Prédikátor 4:9-10 Egymást emeljük fel
Zsidó 10:24-25 Bátorítjuk és buzdítjuk egymást
Zsidó 3:13 NAPONKÉNT

Az egyház fogalma

A görög szó, amelyet egyházzal vagy gyülekezettel fordítanak – ekklészia (εκκλησια). Eredeti jelentése kb. „a kihívottak csoportja”. Isten kihívott bennünket a világból, hogy tartozzunk hozzá és egymáshoz. Ahogy fönt említettük, valaki nem születhet újjá anélkül, hogy automatikusan be ne merítkezzen az „egyházba”. De, mit jelent az egyház/gyülekezet?

A keresztyén egyházra nézve, a Biblia az ekklészia szót három szinten használja:
A. Az egyetemes/univerzális egyház – minden egyes hívőből áll, aki él (és élt) a világon (Máté 16:18; Kolossé 1:18) – gyakorlati okokból, soha nem gyűlik össze!
B. A helyi gyülekezet – minden hívőből áll, aki egy bizonyos városban vagy területen lakik (I. Kor. 1:12; Galata 1:2) – lehet, hogy ezek sem mind ismerik egymást.
C. Egy helyi csoport, amely összegyűlik háznál, magánszemélynél (Róma 16:3-5).

Mit nem jelent az ekklészia szo?

A. Emberektől felállított szervezet/felekezet/intézmény
B. Akármilyen épület


A Bibliában található jelképei az egyháznak

Ezek csak akkor működnek, ha a keresztyén egyének csoportba is tartoznak.

Krisztus teste

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (I. Kor 12:27). Minden tagja a testnek lényeges. A test együttműködik a közös célok elérésének érdekében. A test minden részének, viszont, különös, egyedi szerepe van. (I. Kor. 12:14-27; Efezus 4:16). Szükség van az alázatosságra, a türelemre és a szelídségre, hogy megmaradjon az egység (Efezus 4:16). Erre törekedni kell (Filippi 2:2-4, Zsoltár 133:1-3).

Isten népe

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe” (I. Péter 2:9). Az egyházban a nemzetek most Isten ígéreteinek örököstársai Izraellel együtt (Efezus 3:6).

Isten szántóföldje

(I. Kor 3:9). Ez összefügg a magvetés és a gyümölcstermés gondolatával is (Márk 4:1-20; Galata 5:22-23).

Isten épülete

(I. Kor 3:9; Efezus 2:19-22; I. Péter 2:5).

A Szentlélek temploma

(I. Kor. 3:16-17).

Krisztus mennyasszonya

(Efezus 5:25-32; Jelenések 21:9).

Az a gondolat, hogy valaki egyedül, otthon is gyakorolhatja a hitét és nem is kell gyülekezethez tartozni, nem összeegyeztethető a fenti jelképekkel, és teljesen idegen gondolat az újszövetség világában. Krisztus a gyülekezetért jön vissza, nem egy rakás egyénért, akiknek semmi közük nincs egymáshoz.

Nem mindegy, azonban, hogy milyen csoporthoz tartozik az ember. Az igazi gyülekezet nem az, pl.: a) amely a legrégebbinek mondja magát, b) amely történetesen egy bizonyos, kedvenc felekezethez tartozik, c) amelyet az állam elismer… Hanem, mi is?

A helyi gyülekezet tevékenységei

Befelé irányuló szolgálat – a szentek építése: dicsőítés, tanítás, közösség, kenyér megtörése, imádság, szellemi ajándékok gyakorlása, helyreállítás, csodák, adakozás, közös étkezés, személyes növekedés

Kifelé irányuló szolgálat – az elveszettek megnyerése: evangelizálás, csodák, démonűzés, gyógyítás, szegények segítése, számbeli növekedés

Gyülekezetnek számít az újjászületett egyénekből álló minden olyan csoport, amely a fenti szolgálatokat végez, beteljesítve mandátumát, illetve Jézus parancsolatait.

A gyülekezet struktúrája

A mai világon többféle „egyház van”, és különböző módon oldják meg a vezetés kérdését. Az újszövetségi minta sem teljesen egységes, de nagyjából lehet a helyi és az utazó szolgálatokat megkülönböztetni.

Általános: Minden egyes megtért hívő az egyetemes papsághoz tartozik (I. Péter 2:9), mindenki prófétálhat (I. Kor. 14:31), mindenkinek van szolgálata Krisztus testében (I. Kor. 12:14-15), mindenki kap talentumot Istentől (Máté 25:14-30)
Olyan, mint padban ülő, fogyasztó, laikus, passzív keresztyén NINCS!
Nem a szórakozás céljából járunk gyülekezetbe.

Helyi vezetők: Presbiterek/püspökök (Ap. csel. 15:6; I. Tim. 3) és diakónusok (Ap. csel. 6:1-6; I. Tim. 3).

Utazó szolgálatok: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok, tanítók (I. Kor. 12:27-28; Efezus 4:11).

Néhány záró gondolat:

Az igazi közösséget egymással a legjobban esetleg magánháznál összegyülekező kiscsoportokban lehet gyakorolni. A kiscsoport szinte automatikusan „követeli” a szeretet és közösség erősebben működő formáját, amelyet az egyházi épületben szépen el lehet kerülni.

A „templomban” sorokban ülhetünk, egymás tarkóját nézve, hátat fordítva egymásnak – így könnyű megvetni egymást, akár gyűlölni egymást úgy, hogy alig veszik észre. Először ez bűn, másodszor, kiscsoportban nem nagyon lehet ezt megúszni.

Megemlítjük a Galata 5:16-21-ben található bűnlistát, amelyen szerepel a harag, a széthúzás és a pártoskodás is. Ezek nem jellemzik az olyan embereket, akik újjászülettek és szellemben járnak. Világosan meg van írva, hogy akik ezekben megmaradnak, nem üdvözülnek.
Olyan hozzáállás, mint pl.: házi csoport lehet nálunk, de nem megyünk a másikhoz, vagy gyülekezetbe megyek el, de házi csoportba nem, nem csak a „tradíción” múlik, hanem az olyan testi bűnökre is utal. Ezekből meg kell térni – keresztyének életében nem tűrhetjük ezeket.

Egyébként, a Biblia nem említ egyházi épületeket, és az egyház legdinamikusabb növekedése azokban az évszázadokban történt meg, amikor nem is voltak. Az összejövetelt házaknál tartották, az evangéliumot, pedig, kint a szabadban hirdették.

Az ősegyházban, volt olyan összejövetel, hogy közös étkezés volt az Úrvacsorával együtt, és olyan alkalom is, ahol testként szolgáltak egymásnak – mindenki a saját ajándékával, szerepével – mint I. Kor 14:26.

(folytatás következik...)

2012. január 23., hétfő

Apropó: „ötvözés”… kik azok az istenfiak?

Egy előző írásomban megemlítettem, hogy Ellen G. White azt tanította, hogy az Özönvíz előtt, ötvözés történet az emberek és az állatok között, amely „kevert” utódok születését eredményezte. Hogy ő ezt honnan vette, bizonyára csak ő tudta, viszont arra emlékeztet, hogy néhányan egy másik fajta „ötvözést” szeretnének látni, szintén az Özönvíz előtti világról szóló I. Mózes 6:1-4-ben. Idézem a szakaszt:

„Történt pedig, hogy amikor az emberek (héber - há’ádám) kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak (b’néi-há’ĕlóhíjm), hogy szépek az emberek leányai (b’nóth há’ádám), ezért feleségül vették (vajiq’khú láhem nášíjm) közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon a lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test (bászár - hústest). Legyen az életkora (jámáiv – napjai) százhúsz esztendő.
Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is -, óriások (hann’fílíjm) éltek a földön. Ők azok a vitézkedők (haggibóríjm), akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.
Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire hatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.
Nóénak ez a története (éleh tóldót Nóakh).” (I. Mózes 6:1-9).

Mostanában megint találkoztam ezzel a résszel, amikor valaki, akit egyébként tisztelek és igazán komoly istenkereső embernek tartok, egy istentiszteleten azt mondta, hogy két elmélet van erről a történetről... Viszont én úgy tudom, hogy három elmélet van, és azt, amelyet én a legjobbnak tartok, meg sem említette… De talán előremegyek egy kicsit…

Különböző, eltérő (tehát, pontosabban három) elmélettel találkoztam e szakasz magyarázatára. Mindegyik régi, több évszázados múlttal bír, tehát, nem találtam ki én, nem találták ki tegnap. Nehogy elfogult legyek, nézzük meg ezeket mind…

Először megemlítem a 9-es verset. Nagyon régen olvastam egy könyvet (amelynek a nevét elfelejtettem, tehát nincs meg a „Bibliográfiában”, és amely egyébként eléggé liberális volt, mert a „helyi árvíz” elméletét pártolta)1, de valami megmaradt bennem. Arról volt szó, hogy Mózes első könyvét Mózes nem írta, hanem szerkesztette. Van benne egy ismétlődő kifejezés „éleh tóldót XY” (ez XY története), és bár a legtöbb Bibliafordítás felosztása szerint, az a mondat egy-egy történet elején áll, más ős közel-keleti írásokkal összehasonlítva, és mindegyik történetet megvizsgálva is, ezt inkább az illető történetének a végét jelölné. Minden illető (pl. Ádám – I. Mózes 5:1, Nóé – 6:9, Nóé fiai – 10:1), inkább a neve előtt álló történetben található információt tudta volna, mint az utána levőt. Ez különösen látszik Táré esetében, akinek a története, írása, I. Mózes11:10b) és 27a) között olvasható. Ezek szerint elképzelhető, hogy a szóban forgó szöveg eredeti verzióját maga Nóé írta – nem tartom ezt kizártnak.

Ez alapján meg lehet állapítani, hogy ez a szöveg, még biblikus összehasonlításban is, nagyon régi. Bizonyára Nóé és kortársai pontosan tudták, hogy mit akar ő mondani, amikor az „istenfiak” kifejezést használta. A későbbi időkben, viszont, elképzelhető, hogy elveszett ez a tudás. Az Özönvíz előtti időszakban történt ez az esemény, és abból az időből a Biblián kívül nincsen más forrásunk, régészeti leletünk, írásunk, ami segítene abban, hogy jobban megértsük az akkori viszonyokat. És a legkorábbi magyarázat, amely most még rendelkezésünkre áll, kb. másfél évezreddel később keletkezett. Talán azt kéne megértenünk, tehát, hogy még annak idején sem lehetett sokkal nagyobb fogalmuk arról, hogy ez mit jelent, mint minekünk a huszonegyedik században. Mindenesetre, íme az elméletek…

A bukott angyalok elmélete:

A legrégebbi magyarázat, amelyről még van tudomásunk, és szintén az első, amivel találkoztam én, az a gondolat, hogy az „isten fiai” (bukott) angyalok, és „az emberek leányai” emberi nők, és ezek gyermekeket szültek együtt, utódokat hoztak létre.

A következő érveket hozzák fel az elmélet védelmében:

- Az „Isten fiai” (héber: b’nei-há’ĕlóhíjm) kifejezés más szakaszokban angyalokat jelent (pl., Jób 1: 6; 2: 1; Zsoltár 29:1).

- Ez volt néhány zsidó rabbi tanítása Jézus idején. Az intertestamentális zsidó irodalom, többek közt a kb. kr. e. III.-II. századból származó I. Énók könyve, tovább fejleszti a Nóé idejében lezajló mennyei lázadás történetét, amely részleteire néhány újszövetségi szerző is utal (pl. I. Péter 3: 19-20; II. Péter 2: 4; Júdás 6-7, 14-15). Josephus és Philo is tartják ezt a magyarázatot.

- Mivel ugyanez a keveredés történik az Özönvíz után is (4. v.), az óriásokkal később is találkozunk: „ott láttuk az óriásokat (Nefilim), az óriásoktól származó Anak fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.” (IV. Mózes 13:33).

- Isten azért pusztította el az embereket, mert nagyon sok volt az angyalokkal való keveredés. Nóét többek között azért mentette meg Isten, mert ő „feddhetetlen” volt (9.v.). Az itt szereplő héber támím szót ugy értik, mivel máshol fizikális tökéletességre utál, pl. az áldozati állatokkal kapcsolatban (vö. III. Mózes 1:3), hogy Nóé genetikailag tiszta ember volt, nem volt családjában angyali genetikából származó keveredés.

- A sok emberi kultúra mitológiájában található „istenek leszármazottairól” szóló történekek, pl. indiai, babiloni, görög, római, dél amerikai, arra utalnak, hogy ez a dolog tényleg megtörtént az Özönvíz után is.

- Ez a legrégebbi ősegyházatyák magyarázata, tehát, a legelső keresztyén tanítás erről a szakaszról, pl., többek között Justinus Martyr, Origenész, Irenaeus és Tertullianus tanították ezt.

- Arra tekintettel, hogy Jézus azt mondta: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is…” (Máté 24:37), azt tételezik fel, hogy megint genetikai keveredés lesz az utolsó napokban, és ezt az UFO-s lényekkel való „tapasztalatokkal” hozzák össze.

Mindennek ellenére, ezzel a nézettel vannak komoly gondok is:

- Ez incidens szövegkörnyezete arra utal, hogy Isten miatta annyira haragszik az emberre, hogy tervezi a pusztítását (I. Mózes 6: 5-7). Az ige szerint, viszont, az ember bűne az, amely Isten haragját, ítéletét kiváltja. Nem a genetikai keveredés miatt pusztul el a föld lakossága, hanem a bűne miatt.

- Ha a pusztulás főleg az angyalok bűne miatt történt volna meg, miért bünteti meg Isten inkább az embereket? A szakasz nem említ semmilyen ítéletet az angyalok ellen (még „Isten fiaiként” sem), hiszen, úgy-e, az angyalok mégsem fulladnak vízben!

- Jézus szerint, az angyalok nem házasodnak össze és nem szülnek utódokat (lásd Márk 12: 25; Lukács 20: 34-36). Az alapján is, amit a modern tudomány fedezett fel a szaporodásról és a DNS szerepéről, elképzelhetetlennek tűnik a dolog. Persze, az angyalok nem vetik alá magukat tudományos kísérleteknek, de mégis…

Menjünk tovább…

A Kaini és Séti vonalak elmélete:
Mivel néhány befolyásos pogány író, mint Celsus (Kelszosz) és „Hitehagyott” (Apostata) Julianus császár, használták a fönt tárgyalt hagyományos szempontot arra, hogy támadjanak a keresztyénségre (hát, ha olyan butaságokban hisznek…), az V. században Julius Africanus egy alternatív elméletet agyalt ki. Azt magyarázta, hogy a szövegben megemlített „isten fiai” valójában Sét leszármazottjai, az „emberek leányai”, viszont, azok Kain utódjai. Azért haragudott Isten, mert Sét istenfélő fiai nem tartották magukat külön az istentelen Kaini vonal utódaitól, és így hozták magukra az Özönvizet. Szent Ágoston elfogadta ezt az elméletet, népszerűvé tette az „Isten városa” című művében, és így lett ez a romai katolikus egyháznak, valamint később sok evangéliumi tanítónak is a véleménye.

Nem sok minden mellette szól, bár a következőket említeném:

- Ez az elmélet elkerüli azt a gondolatot, hogy az angyalok és az emberek együtt szültek utódokat.

- Az „isten fiaihoz” hasonló kifejezések emberekre is utalhatnak (pl. V. Mózes 14: 1; Ézs 43: 6; Hós 1: 10; I. Ján 3: 1-2), bár az is igaz, hogy az egyik sem azonos vele.

- Az Özönvizet az emberek bűne váltotta ki, és nem kell folyamodni az angyalok lázadására.

Sajnos, azt is meg kell mondani, hogy igazán hatalmas problémák is vannak vele:

- Tulajdonképpen, maga a szöveg exegézise.

- Az „Isten fiai” kifejezés ebben a pontos formában máshol csak angyalokra és nem emberekre utal.

- Az is igaz, viszont, hogy ezt a kifejezést „hívőkre” vagy „istenfélőkre” nem használja az ószövetség.

- Sét nem Isten, és Kain nem Ádám. A szöveg azt mondja: „Isten fiai” és „Ádám leányai” (a héber szerint), nem, pedig: „Sét fiai” és „Kain leányai”. Ha valójában igaz ez a szempont, miért nem mondja ezt a szöveg? Miért jelentené „Ádám fiai” a Kaini vonalat, az egész emberiséggel szemben?

- A szöveg nem utal arra, hogy az egyik vonal istenfélő, a másik, pedig, gonosz. Az Özönvíz azért történt, mert minden ember gonoszságot követett el. Ha a Sétiek annyira szentek voltak, miért pusztította el őket Isten?

- Az Özönvíz előtt, Isten az elkülönülést nem követelte. Ez csak I. Mózes 11-ben jelenik meg, Izsák esetében. Isten nem szeszélyes. Nem hozza az ítéletet valami miatt, amit elfelejtett megemlíteni.

- Az elmélet nem magyarázza meg az „óriások” létrejöttét.

- Valószínűtlennek tűnik nekem, hogy két emberi vonal között történő házasságok akkora bűnt jelentene, amely kifejezetten közvetlen kiváltója lenne Isten nagy ítéletének. Végül is, a szöveg szerint, nem paráznaságról van szó, hanem rendes házasságról. Isten azt parancsolta az embernek: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (I. Mózes 1: 28). Az egyszerű összeházasodás és gyermekszülés nem szegi meg Isten utasítását.

- I. Mózes 6: 4 azt engedi következtetni, hogy ezt a bizonyos bűnt nem csak az özönvíz előtt, hanem utána is követték el (vö. IV. Mózes 13: 33). Mivel a Kaini vonal az özönvízben teljesen elpusztult volna, ebben a formában fizikális lehetetlenség lenne elkövetni.

- Ezt a magyarázatot csak az V. században találták ki. Igazán mesterségesnek és erőltetettnek tűnik.

Az isteni királyok elmélete:
A harmadik lehetőség az, hogy „az isten fiai” özönvíz előtti uralkodók vagy fejedelmek voltak, akik azt állították magukról, hogy Istennek, illetve valamelyik istennek a leszármazottjai, így hitelesítve a hatalmukat. Ők így istenekként követeltek maguknak imádatot, és a közönséges emberek közül vettek feleségeket, többnejűséget gyakoroltak. A II. századi Rabbi Simeon ben Yochai után, ez lett a szokásos magyarázat a rabbinikus judaizmusban, ami így maradt mind a mai napig. Bár kevésbé ismert a keresztyének között, a XX. század közepétől kezdve néhány modern teológus újratárgyalja (pl. Livingstone, Meredith Kline).

Ugyanazok a pontok szólnak mellette, mint a Kaini és Séti vonalak esetében, és ráadásul:

- A „b’nei-há’ĕlóhíjm” kifejezést „az istenek fiai” szavakkal is lehetne fordítani.

- A többnejűség kezdetét már Lámech esetében láthatjuk (I. Mózes 4:19-24), akiről elképzelhető, hogy olyan „királyi” figura volt. Az is elképzelhető, hogy ez a fajta „ember kultusz” egészen Kain idejére nyúlik vissza, aki várost alapított, és a fiáról nevezte (I. Mózes 4:17).

- A szöveg mondja, hogy ugyanaz lett később is (4.v.). Bár nincsen régészeti lelet az Özönvíz előtti világból (vagy mégis…? OOPARTS?), a történelmi forrásokból tudjuk, hogy a legrégebbi ismert Özönvíz utáni civilizációkban mindenképpen olyan viszonyok uralkodtak, mint amit feltételezünk e nézet alapján. Az ókori Közép Keleten a királyokat, uralkodókat „az istenek fiainak” tartották, pl. Sumerban, Asszíriában, Egyiptomban, Babilonban.

- Esetleges Özönvíz utáni biblikus párhuzam Nimród esete lenne (I. Mózes 11:8-12). A héber szöveg háromszor mondja róla, hogy gibór – hatalmas – ugyanaz a szó, mint I. Mózes 6:4-ben. Biblián kívüli források azt mesélik, hogy Nimród felesége, Semiramis, férje halála után szülte Tammuz fiát, és természet-feletti származását állította. Ettől az eseménytől sok-sok hamis vallási rendszer származik. Mindegyik azt állítja, hogy emberi asszony isteni lénytől szülte meg a fiát. Ez a dolog megmagyarázza azokat a mítoszokat is, miszerint emberi lányok szültek félisteneket, avatárokat, titánokat, anélkül, hogy ez valójában igaz lenne.

- Livingstone azt állítja, hogy ezekben a nagyon régi időkben a királyok és a papok együtt direkt írták, régebbi verziókból átalakították a mítoszokat, hogy vallási rendszer jöjjön létre, a (helyi) istentől származó király központi szerepével együtt, hogy a köznépet alárendeltségben tartsák. Ha ez így is van, ez is megmagyarázza a sok legenda létrejöttét.

- Az, hogy az ember istenné illetve egy istennek a fiává teszi magát, így magának imádást követelve bálványimádásnak megfelel, amely Isten előtt az egyik legsúlyosabb bűnnek számít. Később Izrael népe elsősorban bálványimádása miatt került fogságba. Az a tény, hogy az ember a helyett, hogy az igaz Istenben bízzon, más embereket imádott (lásd Róma 1:22-23), mindenképpen Isten ítéletét hozhatta maga után. Ez az állapot mindenképpen hihető kiváltója lett volna az Özönvíznek, és ráadásul, az ember bűnének számít.

- Jézus mondanivalójával és az utolsó időkkel kapcsolatban is, hogy: „Ahogyan Nóé napjaiban…”, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy: „megjelenik a törvénytipró… beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” (II. Thessz. 2:3-4). Úgy tűnik, ez nagyon is belefér a fenti képbe….

Az elmélet ellen szólna, hogy:

- Az „Isten fiai” kifejezés ebben a pontos formában, más igékben angyalokra és nem emberekre utal. Nincsen más ige, viszont, amely az Özönvíz előtti világból származik, amely ezt a kifejezést tartalmazza.

- Ez az elmélet sem add magyarázatot a természet-ellenes utódokra, óriásokra (I. Mózes 6:4). Ez, viszont, nagyon bonyolult kérdés. Sem a héber „nefilim” sem a görög LXX fordítása szerinti „gigantes” nem igazán azt jelenti, hogy „óriások.” Talán mégis csak „vitézekről” van szó, mint Nimród esetén. És mi van, ha középutat választanánk, és azt a lehetőséget is elismerjünk, hogy ezek, bár nem a bukott angyalok leszármazottjai, de mindenképpen démonizált emberek lehetnének. Olyan emberek mindenképpen természet-feletti erővel rendelkezhetnek…

Talán az előzők alapján már kitalálta az olvasó, hogy az én látásom szerint, ez a harmadik magyarázat a leghihetőbb számomra.

Lábjegyzet:
1. Azóta megtaláltam! P. J. Wiseman, New discoveries in Babylonia about Genesis (1936). Ez az un. Wisemann, ill. táblás hipotézis.
Használt források:
Bob Deffinbaugh: „The Sons of God and the Daughters of men (Genesis 6:1-8)”
http://bible.org/seriespage/sons-god-and-daughters-men-genesis-61-8

Meredith G. Kline: commentary on Genesis, in The New Bible Commentary Revised, IVP, 1970.

David Livingstone: „Who were the Sons of God in Genesis 6?”
http://www.davelivingston.com/sonsofgod.htm

Trevor J. Major: „The meaning of „Sons of God in Genesis 6:1-4”, Apologetics Press

Chuck Missler: „Sons of God” parts 1-6: http://www.youtube.com/watch?v=3LI-r4mM0QU&feature=related

http://www.gotquestions.org/sons-of-God.html

http://www.learnthebible.org/the-sons-of-god-in-genesis.html

http://www.herealittletherealittle.net/index.cfm?page_name=Genesis-6-Sons-of-God

http://perdurabo10.tripod.com/id563.html

http://ministeriomisionerodepoderenjesus.blogspot.com/2010/11/semiramis-priests-nimrod-tammuz-and-his.html

2012. január 20., péntek

Alapok - A Szentírás, II. függelék

Bibliafordítások - áttekintés

Példák – János 3:16 (a sorrend nem lényeges)

1. Károli Gáspár fordítása. Megjelent 1590, többször átdolgozták. Még nagyon elterjedt és népszerű. Nyelvezete régies.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen."

2. Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája. 1975, többször átdolgozták. Sok Károli-féle kifejezést megtartott, bár modernebb a nyelvezete. Bizonyos versekben érezhető a Kálvinista beállítottsága.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

3. Szent Jeromos Bibliatársulat fordítása. 1997. Római katolikus fordítás a Neovulgata alapján. Az apokrif írásokat is tartalmazza.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

4. Csia Lajos fordítása. 1978. Csak újszövetség. A görög szöveg szószerinti fordítása. Nem túl olvasmányos.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki Őbenne hisz, hanem örök élete legyen."

5. Vida Sándor fordítása. 1971. Csak újszövetség. Magyarázó fordítás.

"Mert úgy (olymódon) szereti az Isten a világot [a világrend(sz)e(r)t], hogy az egyetlen világrajött Fiát adta, hogy mindenki, aki hivő (hithű) lesz Benne, nehogy elvesszen (elpusztuljon), hanem birtokosa legyen a világkorszakra szóló (aioni) életnek."

6. Az újszövetség egyszerű fordítása. 2003. Szabadon fordított modern nyelvezetre.

"Mert úgy szerette Isten az embereket, hogy egyetlen Fiát adta, hogy aki hisz a Fiúban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

7. A Szentírás új világ fordítása. 2010. Jehova tanui fordítása az angol 1961-ben megjelent New World Translation alapján. Inkább ferdítés, mint fordítás, hogy illeszkedjen az Őrtorony Tarsulat egyedi bibliamagyarázataihoz.

"Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen."

8. Szent Pál Akadémia fordítása (Hit gyülekezete). Folyamatosan 1995 óta.
{Nem találtam példát}

2012. január 19., csütörtök

Alapok - A Szentírás, I. függelék

Kézíratok





























Aleppo Codex. Héber Biblia. X. sz. Jeruzsálem







P52. János évangélium töredéke. Kb. 120. Manchester.





























א. Codex Sinaiticus. Teljes görög nyelvű Biblia, LXX ószövetséggel. IV. sz. London. "Alexandriai" szöveg típus.













































D. Codex Bezae. Kétnyelvű görög és latin kézirat. V. sz. Cambridge. ("Nyugati" szöveg típus.)

Alapok - A Szentírás

A keresztyénség alaptanításai


5. A Biblia, Isten Igéje


Folytatom az alaptanítások sorozatát. Ez inkább jegyzet, mint esszé formában - remélem, így is hasznos lesz.


Íme...



Isten az embernek akarja kijelenteni magát.

Miért problémás számunkra ez:
Isten láthatatlan szellem – János 4:24
Mivel az ember bűnös, el van szakadva Isten jelenlététől, fal áll fenn közöttünk és közötte – Ézsaiás 59:2
A mi gondolataink nem az Ő gondolatai, segítség nélkül nem érthetjük meg Őt – Ézsaiás 55:8-9
Tehát, amit „kitalálunk” Istenről, az akaratáról, az útjáról (személyes vélemény), nem lehet helyes – Példabeszédek 16:25

Tehát, ha Isten maga nem jelenti ki magát, nem ismerhetjük

Megemlítem itt – mint máshol bővebben – ha a vallásokat, szektákat tanulmányozzuk, három területet kell megvizsgálni:
Mi az információforrásuk?
Hogyan látják az üdvözség útját?
Kizárólagosak-e?

Nézzük itt az elsőt: ha azt állítjuk, hogy van információnk Istenről, honnan merítjük azt?


A természetes kinyilatkoztatás:

Először, Isten a teremtés által kinyilatkoztatja magát – I. Mózes 1-2; Zsoltár 19:1-4; Róma 1:20

Isten szólt, és a teremtés létrejött – I. Mózes 1:3, 6

A természetes kijelentés alapján következtethetjük, hogy van Isten, de nem elég ahhoz, hogy tudjuk milyen az a bizonyos isten!


A speciális kinyilatkoztatás:

Isten beleavatkozik a történelembe.
Kijelentette magát Ábrahámnak, nemzeti Izraelnek

Szólt a prófétáknak – Ezékiel 17: 1

Végül, Jézus Krisztusban jelentette ki magát, aki „a láthatatlan Isten képmása” – Kolossé 1:15; vö. Zsidó 1: 1-2; János 1: 14

Az Ige testté lett

Ezeket az eseményeket, kijelentéseket leírták és megőrizték a Bibliában – ugyanúgy Isten Igéjeként ismert.

A Szentlélektől ihletve, emberi szerzők írták le ezeket:

„Emberileg, a Bibliát kb. 40 különböző hátterű ember írta 1500 éven át. Ézsaiás próféta volt, Ezsdrás pap, Máté vámszedő, János halász, Pál sátorkészítő, Mózes juhász, Lukács pedig orvos.”
http://www.gotquestions.org/Bible-authors.html

A Bibliát kb. kr. e. 1400 – kr. u 100 között írták

- A főszerző a Szentlélek volt – inspirálta – aki maga Isten (II. Timoteus 3:16-17; II. Péter 1:20-21
- A központi figura Jézus – aki maga Isten (I. Mózes 1, vö. János 1:1, Jelenések 22:20-21)


A Biblia:

Ez a könyv Isten üzenete az emberek számára, a Szentlélektől ihletve
Elmondja, hogyan cselekedett Isten a történelem folyamán
Megmagyarázza, hogyan kerülhetünk kapcsolatba Ővele

Ószövetségből és újszövetségből áll – összesen 66 könyvből


Az ószövetség:
Ugyanazt az anyagot tartalmazza, mint a zsidó szentírás, csak kicsit más az elrendezése – főleg annak az üzenete, hogyan foglalkozott Isten a zsidó néppel

A zsidó szentírás három részből áll:

A törvény – Tóráh (תּוֹרָח)
A próféták – N’víím (נְבִיאִים)
Az írások – K’túvím (כְּתוּבִים)

Együttesen - Tanakh

Kr. e. 1400 – 400 írták

Héber nyelven írták, amely a zsidó nép nyelve volt, néhány részt, pedig arám nyelven


Példák:

Héber - I. Mózes 1:1-2

בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ׃
אֵת
וְהָאָרֶץ הָיְתָה תֹהוּ וָבֹהוּ וְחֹשֶך עַל־פְּנֵי תְהוֹם וְרוּחַ אֱלֹהִים םְרַחֶפֶת עַל־פְּנֵי הַמָּיִם׃


Kezdetben teremtetette Isten a mennyet és a földet.
A föld még kietlen és puszta volt; a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

Arám – Dániel 3:17

חֵן אִיתַי אֱלָהָנָא דִּי־אֲנַחְנָא פָּלְחִין יָכִל לְשֵׁיזָבוּתַנָא םִן-אַתּוּן נוּרָא יָקִדְתָּא וּמִן־יְדָך מַלְכָּא יְשֵׁיזִב׃

Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk; Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király!


Az újszövetség:
Jézus életéről, az ősegyház terjedéséről szól, az apostolok gyülekezetek számára küldött leveleit és próféciát tartalmazza.

Kr. u. kb. 50-100 között írták.

Görög nyelven írták (koiné), amely akkoriban a Római birodalom keleti részén használt nemzetközi kereskedelmi nyelv volt.

Példa:

Görög – János 3:16

οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ἀλλ᾽ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.


A Biblia legújabb könyve, tehát, 1900 éves, de még mindig helyénvaló, mert az ember lényegében nem változott meg.

A Biblia néha nehezen érthető dolgokat tartalmaz, mert:
A kultúra, amelyben írták, más, mint a miénk (pl. I. Kor 11:3-16)
Istenről szóló dolgokat tartalmaz (vö. I. Kor 2:14)

A nehézségeket le lehet győzni, ha:
Megértjük a kulturális különbségeket (mélységes tanulmányozást igényel)
Kérünk a Szentlélektől segítséget!

A Biblia főszerzője a Szentlélek. Ha újjászülettünk és betöltekeztünk Szentlélekkel:

Ő segít nekünk a megértésben – I. János 2:27; János 14:26, 16:13; Lukács 25:45
Vö. II. Péter 3:16 – A Szentírást ki is lehet forgatni, vigyázzunk!
Pl. Nézzük a szövegkörnyezetet, ne ragadjunk ki egyetlen egy mondatot: I. Kor 10: 23; I. Kor 7:1 vö. I. Tim 4:1 ff.


A közösségi élet alapjai

Már megnéztük a személyes keresztény élet 3 alapját – lásd az előző részeket, Ap. csel. 2:38-39. 3000 ember megtért az első Pünkösd napján, így csatlakoztak a gyülekezethez, és négy dologgal foglalkoztak. Ezeket a gyülekezeti élet négy alapjának nevezhetjük (Ap. csel. 2:42):
- Apostoli tanítás
- Közösség
- Kenyér megtörése
- Imádkozás

Az eredeti apostolok már rég meghaltak, de az apostoli tanítást most az újszövetségi írások tartalmazzák. Írták azokat vagy az apostolok (Péter, Pál, Máté) vagy azoknak ismerősei, kísérői (Márk, Lukács).

Miért ismerkedjünk a Bibliával?

A Biblia Isten üzenete mi számunkra, tehát fontos, hogy olvassuk, ismerjük meg a tartalmát.

Azt emlegetik, hogy a Biblia és az imádság olyan, mint az étel és a lélegzés az újonnan született keresztyén számára. Ha ezeket nem kapja, nem sokat fejlődik – Máté 4:4.

Ennek okáért, amit teszünk és tanítunk, az a Biblia alapján történik. Ha valaki a Biblia mondanivalóját nem akarja elfogadni, nem muszáj gyülekezethez csatlakoznia.

Az Ige igazság – János 17:17

A világban sok olyan üzenettel fogunk találkozni, ami nem igaz. Sátán a hazugság atyja (János 8:14) és a világ rendszere az ő kezében van (Máté 4:8-9; János 14:30; II. Kor. 4:4)

Szükségünk van arra, hogy megújítsuk az elménket, hogy elfogadjuk azt, amit Isten mond és nem azt, amit a világ (Róma 12:2; II. Kor. 10:4-5). Ez hosszú folyamat lehet.
A világi embereknek lehet olyan „világnézete”, amely kizárja az Istent, és sok helytelen dolgon alapszik, pl. ateizmus, evolúció, materializmus, panteizmus.
Az igazság, pedig, a Bibliában van.

Miért gondoljuk azt, hogy a Biblia megbízható?

Az mondják – az emberek írták a Bibliát. Nem faxolták le a mennyből (Dan Brown – A DaVinci Kód). Továbbá, más szent könyvek is vannak: a Korán, a Vedák, a Mormon könyve… Miért ne higgyünk azoknak?

Öt dolgot sorolnék:

1. A Bibliában található történelmi, földrajzi és tudományos tények igazak.

Bár nagyon régen keletkezett a Biblia, a benne található információ megállja a helyét. Más források, régészeti leletek megerősítik, hogy a Bibliában található helyek, személyek, birodalmak valójában léteztek. Nincsen benne olyan tudományos információ, amely ütközne a modern tudomány tényeivel (bár eleméletekkel, igen).
Ezzel szemben, pl. a Mormon könyve, amely sok téves információt tartalmaz, pl. a benne található népek, birodalmak, csaták nem hagytak semmi jelet maguk után. A benne leírt állatok, fémek, tárgyak, szokások ismeretlenek voltak a Columbus előtti Amerikában.

2. A beteljesedett próféciák.

Az ószövetségi könyvek kb. 350 messiási próféciát tartalmaznak, amelyek beteljesedtek a názáreti Jézus földi életében, szolgálatában. Pl. Zsoltárok 22, Ézsaiás 53.

http://www.bibleprobe.com/365messianicprophecies.htm

(A többi majd visszajövetelekor!) Annak a valószínűsége, hogy csak 10-en közülük beteljesedjen egyszerűen a véletlen következtében, már egyenlő a nullával.

3. Egységes üzenetet ad

Bár a Bibliát progresszív kijelentésként 40 szerző írta 1500 éven keresztül, üzenete következetes, amely arra utal, hogy a Szentlélek ihlette. Bár sokan véltek ellenmondásokat találni, ezeket meg lehet egyeztetni. Az a tény, hogy a Biblia önmagát erősíti meg nem körbeforgó érvelés, mivel a Biblia nem egy könyv, hanem 66.

4. A kéziratok alapján, az újszövetség a legjobban igazolt ókori könyv

Jelenleg kb. 5 600 görög nyelvű újszövetségi kéziratot ismerünk. A legrégebbi töredék (P52) kb. 120-ból származik (csak 30 évvel János evangéliumának írása után). A legrégebbi teljes kéziratok (א, B) IV. századiak. (Ezzel szemben, a második legjobban igazolt könyv Homérosz Iliásza 643 kézirattal és 500 éves intervallummal.) Ezen kívül van még 19 000 szír, latin, kopt és arám nyelvű kézirat, plusz rengeteg idézet az ősegyházatyák írásaiban. Biztosak lehetünk, tehát, hogy az eredeti szövegek legalább 99,5 %-ával rendelkezünk.

http://carm.org/manuscript-evidence

Bizonyos jelentős kéziratok képe az I. függelékben található.


5. A Biblia üzenete ma is megváltoztatja az emberek életét

A ma élő emberek milliói tesznek bizonyságot arról, hogy hisznek a Biblia üzenetében, tapasztalták a benne írtak alapján levő találkozást Jézus Krisztussal, és így élik a mindennapi életüket.


Vegyes megjegyzések:

Az Ige:
Életet ad – János 6:63
Hitet kelt – Róma 10:17 (nem hiszünk abban, amiről soha nem hallottunk)
Tisztít és megszentel – Efezus 5:20; János 17:17; János 15:3
Megszabadít – János 8:31-32
Legyőzi az ellenséget – Máté 4 (Isten Igéje legyőzi az ellenség hazugságait, de ahhoz, ismernünk kell)

Az Ige jelképei:
Lámpa – Zsoltárok 119:105
Tej, táplálék – Zsidó 5:12
Tűz, pöröly – Jeremiás 23:29
Tükör – Jakab 1:23-25
Kard – Zsidó 4:12

Használatos az Ige:
Tanításra
Feddésre
Megjobbításra
Igazságban való nevelésre – II. Tim. 3:16 (vö. a Szentlélek ajándékai – I. Kor. 14:3)

Mind emiatt, kell:
Hallani
Olvasni
Tanulni
Memorizálni
Elmélkedni rajta

Jézus azt ígérte, hogy a Szentlélek emlékeztetni fog arról, amit Ő mondott – János 14:26 – de ahhoz, hogy ez működjön, először hallani (olvasni) kell.

Hol kezdjük, tehát?

Az ószövetség előre mutat Jézusra. Az újszövetség, pedig, nyíltan szól Jézusról és a munkájáról, az ősegyházról, a gyülekezeti és a személyes keresztyén életről.

Ajánlom, hogy az új megtérő kezdjen az újszövetséggel (az emberek szoktak az ószövetség olvasásával feladni, ha odaértek a Mózes III. könyvéhez).


Melyik fordítás?

Valójában, a Biblia csak az eredeti héber, arám és görög nyelven Istentől ihletett, nincsen olyan Istentől inspirált fordítása, bár az évszázadok folyamán bizonyos fordításokról azt állították…

Személy szerint, jobban szeretek valamelyik új verziót olvasni, bár sokan még használják a reformáció kori fordításokat (pl. Károli Gáspár fordítása magyar nyelven). Az én látásom az, hogy a Biblia úgyis nehezen érthető dolgokat tartalmaz, miért kell ezt az új megtérők számára még jobban nehezíteni azzal, hogy 500 éves nyelvezetben olvastatjuk velük?

Végül is, az ember több fordítást nyugodtan használhat, de nem mindegyiket. A mai magyar fordítások áttekintése a II. függelékben található.

Egy végső gondolat: minden tanítást, próféciát, viselkedést, személyes véleményt és tapasztalatot az Ige alapján meg kell vizsgálni – II. Tim. 3:16; Ap. csel. 17:11; I. Kor. 14:29; I. Thessz. 5:21.
És nézd Zsoltárok 138:2!

<”}}}><

2012. január 18., szerda

Alapok - szentlélek-keresztség

A keresztyénség alaptanításai

4. Szentlélek-keresztség, nyelveken-szólás

Itt folytatnám a nagyon régen elkezdett sorozatot az alaptanításokról. Mivel mostanában vannak új megtérők a misszióban, ezeket a tanításokat most jobban szeretném rendezni, még írásban is, mert potenciális, jövőbeli vezetőket, tanítókat is szeretnénk képezni.
Ezt a témát már más írásokban tárgyaltam - a következő inkább annak egy egyszerűbb, rövidebb változata.

Íme...

Most értünk a keresztyénné válás harmadik alapjához, ami a szentlélek-keresztség, ill. a Szent Szellemmel való betöltekezés. Ismételjük meg itt, hogy a Bibliában az emberek úgy lettek keresztyénekké, hogy:
i) Megtértek, hittek, újjászülettek,
ii) Bemerítkeztek,
iii) Betöltekeztek Szentlélekkel. (Ap. Csel 2: 38).

Az ószövetség idején, nagyon kevesen kapták meg a Szent Szellemet, és csak ezért, mert különös elhívásuk volt, vagy különös célt szolgáltak (pl.: próféták, királyok, papok). Most az újszövetség alatt, minden megtérő megkaphatja, mert minden hívő pap (I. Péter 2) és minden hívő prófétálhat (I. Kor 14).

1. Próféciák és ígéretek

Jóel könyvében a következő prófécia található: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is (szó szerint: férfi szolgákra és női szolgákra – Ap Cselben is) kitöltöm lelkemet abban az időben.” (Jóel 3: 1-2). Ez az ószövetségben van megírva, de egy másik időszakra tekint előre, mivel – ahogy megemlítettük – a régi szövetség alatt, csak néhány bizonyos feladatokra felkent ember kapta meg a Szentlelket. Péter idézi ezt a próféciát pünkösd napján, azt mondva, hogy akkor teljesedett be. (Ap Csel 2: 15-21).
Keresztelő János is beszél a szentlélek-keresztségről: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel keresztellek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” (Márk 1: 6-8, lásd szintén Máté 3: 11; Lukács 3: 16; János 1: 33).
Jézus maga ígéri meg, hogy az Atya adni fogja a Szentlelket mindannak, aki kéri. (Lukács 11: 9-13). E miatt, nem kell félni attól, hogy ha kérjük a Szentlelket, Isten valami rosszat ad helyette.
Az utolsó vacsoránál Jézus szintén tanít a Szentlélek eljöveteléről. (János 14-16). Az időzhető helyek száma nagyon bőséges ezekben a részekben, ezért csak néhány gondolatot emelek ki. Jézusnak el kell mennie, különben nem jön el a Szentlélek (16: 7). A Szentlélek Jézust dicsőíti (16: 16). Ha a Szentlélek vezet minket, akkor, Jézus lesz az istentiszteletünk, életünk, gondolkodásunk középpontjában (lásd szintén I. Kor 12: 3). Jézus küld „egy másik pártfogót” (14: 16). I. János 2: 1-ből azt tanuljuk, hogy az első pártfogó Jézus maga, mivel ugyanaz a görög szó szerepel – paraklétosz. A szó jelentése – vigasztaló, tanácsadó, bátorító, buzdító, ügyvéd, segítőtárs.
Szerepel néhány lelki ajándék azoknak a jeleknek a listáján is, amelyekről Jézus azt állította, hogy tanítványait követik: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16: 17-18).
Az Apostolok Cselekedeteiben meg van írva, hogy feltámadása után, Jézus 40 napig együtt volt tanítványaival és tanította őket (1: 3). Ebben a tanításban, az utolsó téma, amiről beszélt mennybemenetele előtt, a Szentlélek volt: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (1: 4-5). A tanítványok Izrael Isten országában betöltendő szerepéről kértek információt, de Jézus visszatért a lényegre: „Nem a ti dolgotok… Ellenben, erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (1: 7-8). Mivel ezek Jézus földi életében az utolsó szavai voltak, bizonyára nagyon fontosak.
A tanítványoknak tehát várniuk kellett a Szentlélekre mielőtt elkezdték volna szolgálatukat, mert szükségük volt az erőre. A mai keresztyéneknek nem kell várniuk a szentlélek-keresztségre, mert a Lélek pünkösd napján jött el és azóta sem távozott el a földről. Ami ránk is vonatkozik pedig az, hogy számunkra is nehéz a szolgálat a Szentlélek ereje nélkül. Ha az apostolok nem tudtak missziózni a Szentlélek nélkül, miért gondolná valaki most, hogy képes lenne rá?

2. Beteljesedés

Pünkösd napján, tíz nappal Jézus eltávozása után, eljött a megígért Szentlélek: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen… megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap Csel 2: 1, 4). A jelenség miatt, és mivel sokan voltak Jeruzsálemben az ünnepen, tömeg gyűlt össze. Péter megragadta az alkalmat, és hirdette nekik az evangéliumot. Így magyarázta meg a történteket: „Nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és azok is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Ap Csel 2: 15-21).
Péter azt mondta, hogy „ez” (a pünkösdkori esemény, beleértve a nyelveken szólást is) az, amelyet Jóel megprófétált. Ha megnézzük a próféciát, pedig, láthatjuk, hogy még mindig csak az eleje teljesedett be. Még nem jött el az Úr nagy napja, a csillagászati jelenségekkel összekötve. Ez azt jelenti, hogy még mindig az utolsó napokban vagyunk, amelyek pünkösdkor kezdődtek el. Nincsen utalás arra, hogy a próféciák vagy a látomások megszűnnek az utolsó napok vége előtt.
Prédikációja végén, Péter a következőket mondja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret, és gyermekeiteké, sőt mindazoké, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 38-39). Úgy tűnik, hogy ez az ígéret teljesen általános, és amíg a kegyelem ideje tart, minden egyes megtért hívőre vonatkozik.
Az Apostolok Cselekedetei könyvében négy meggyőző eset található, ahol a hívők beteljesedtek Szent Szellemmel: ezek történetek Jeruzsálemben (Ap Csel 2: 1-13); Samáriában (8: 14-17); Cézáreában Kornéliusznál (10: 44-48) és Efezusban (19: 1-7). Minden esetben voltak bizonyos látható jelenségek, amelyek együtt jártak a Szentlélekkel való betöltekezéssel.
Jeruzsálemben volt szélzúgás, lángnyelvek megjelenése, és nyelveken szólás (1: 2-4). Az első kettőről nem hallunk többet, sem az Apostolok Cselekedeteiben, sem a levelek tanításában. Nincsen megírva, hogy mi történt Samáriában, de valami látványos dolognak kellett történnie, amely felkeltette Simon mágus érdeklődését (8: 18-19). Kornéliusznál, nyelveken szóltak (10: 46), és Efezusban szintén nyelveken szóltak, amellett, hogy prófétáltak is (19: 6). Azért, csak három eset van, ahol írja a Biblia, hogy mi járt együtt a szentlélek-keresztséggel, és mind a három esetben történt nyelveken szólás. Nincsen megírva kifejezetten, hogy a nyelveken szólás a szentlélek-keresztség jele, ahogy sok pünkösdi tanítja, de érdekes megjegyezni, hogy mikor Péter hallotta a pogányokat nyelveken szólni, ezt a Szentlélek munkájának fogadta el, és azonnal intézkedett bemerítésükről (Ap Csel 10: 47-48).

3. Bemerítések

A Zsidó levél 6: 2 arra utal, hogy a „bemerítések” a keresztyén alaptanításokhoz tartoznak. A keresztyén ember életében az ige ezt a három bemerítést ismeri:
i) Újjászületése után, egy már megtért hívő vízben meríti be a frissen megtértet (pl. Ap Csel 2: 38). Ez annak a szimbóluma, hogy belső változás történt az életében, és ezen túl elkötelezi magát annak, hogy Jézust kövesse.
ii) Jézus Krisztus bemeríti az újjászületett hívőt a Szentlélekben (pl. János 1: 33). Ez erőt ad neki, hogy szolgáljon.
iii) A Szentlélek bemeríti a friss hívőt Krisztus testébe, illetve az egyházba. (I. Kor 12: 13 – „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testbe merítkeztünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”) Ez azt jelenti, hogy ha valaki Krisztushoz tartozik, akkor az egyházhoz/gyülekezethez is tartozik. Senki nem tud elszigetelt keresztyén életet élni.

4. Gyakorlati kérdések

a.) Hogyan vezessünk el valakit a szentlélek-keresztségre?

Ha valaki szentlélek-keresztségben szeretne részesülni, és segítséget kér, a következő lépéseken keresztül vezetném:

· Fontos megbizonyosodni arról, hogy már megértette az evangéliumot, megtért, újjászületett, és ezt követően be is merítkezett. Ha így van, már csak a harmadik alap hiányzik. (Ap Csel 2: 38-39).
· Fontos, hogy a Biblia alapján megértse a szentlélek-keresztség valóságosságát, az ó- és újszövetségi ígéreteket, és azok beteljesedését (a fentiek alapján).
· Tisztában kell lennie azzal, hogy ha betöltekezik Szentlélekkel, Isten adja neki azt a képességet, hogy nyelveken szóljon. Várnia és kívánnia kell, hogy ez megtörténjen.
· Néhány embernek vannak fenntartásai és félelmei ezzel kapcsolatban. A leggyakoribb problémák a következők:
i) „Még nem vagyok elég szent, hogy megkapjam a Szentlelket.”
Erre így lehet válaszolni: ugyanúgy, mint az üdvözséget, a Szentlelket hit által kapjuk meg, nem cselekedetek által. Galata 3: 1-3-ban ez áll: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az Ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok?” Kornéliusz háza népe azonnal az evangélium meghallása után megkapta a Szentlelket, tehát nem volt idő a megszentelődésre. (Ap Csel 10: 44-46). Szükségünk van a Szentlélekre, hogy egyáltalán képesek legyünk szent életet élni (Gal 5: 16, 22-23). Aki „tökéletesen” meg akar először tisztulni, és utána elfogadni a Szentlelket felcseréli az isteni sorrendet, sőt, valószínűleg nem értette meg az evangéliumot helyesen.
ii) „Várni kell a Szentlélekre. Még nem vártam eleget.”
Így a válasz: a tanítványok pünkösdig várták a Szentlelket, de akkor eljött, és itt maradt. Azóta nem kell várni. Mikor Pál apostol megtudta, hogy az efezusiak nem kapták meg a Szentlelket, azonnal megtett mindent annak érdekében, hogy megkapják (Ap Csel 19: 1-7).
iii) „Ha kinyitom magam a Szentlélekre, hogyan tudhatom, hogy nem egy démont kapok helyette?”
A válasz: ez általában az első pontban található félreértéssel jár együtt, azaz: „még rossz vagyok, azért nem szeret engem az Isten.” Erre a Róma 5: 8 a cáfolat: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor halt meg értünk, amikor bűnösök voltunk.” Jézus is választ adott erre: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11: 9-13.) Más versben a skorpió és a kígyó démonokat jelképeznek. (Luk 10: 17-20; Jel 12: 9). Tehát, ha Atyánktól kérjük a Szentlélek ajándékát, pontosan azt adja, és nem ad rosszat helyette.
iv) „Isten adja másnak a Szentlelket, de talán nekem nem akarja adni.”
Péter ígéretével lehetne erre választ adni: „… megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 39). Nincsen kivétel.
v) „Nyelveken kell szólni? Ez furcsa dolog.”
Így válaszolnék rá: nem kötelező nyelveken szólni, de a Szentlélek-keresztséggel vele jár, és fontos gyakorlati eszköz/fegyver a keresztyén életben és a szellemi harcban. (A későbbiekben visszatérünk arra, hogy mire jó a nyelveken szólás.)
vi) „Többször imádkoztak értem, de nem történt semmi, illetve nem éreztem semmit.”
Így válaszolnék: a keresztyén élet hit által működik, és nem érzéseken alapszik. A szentlélek-keresztség sokszor erős érzésekkel jár együtt, de nem mindig. Egyszer imádkoztunk három családtagért, hogy megkapják a Szentlelket. Mind a három nyelveken szólt, de az egyik nagy örömöt érzet, a második sírt, a harmadik pedig nem érzett semmit.
Ha valakivel tényleg „nem történt semmi”, lehet, hogy túl passzívan viselkedett. Mikor Péter mondta: „megkapjátok a Szentlélek ajándékát” ugyanúgy mikor Jézus mondta a tanítványoknak: „Vegyétek Szentlelket” (János 20: 22), a görög lambanó szót használták. Ez az ige inkább aktív, mint passzív, és jobban lehetne így fordítani: venni, megragadni. Ha valaki erősen összepréselt ajkakkal ül, és azt várja, hogy a Szentlélek kényszerítse rá, hogy nyelveken szóljon, valószínűleg csalódni fog. Nem a Szentlélek szól nyelveken, hanem az ember. Ap Csel 2: 4-ben az áll, hogy: „különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Tehát, ők kezdtek beszélni, és a Szentlélek adta a szavakat. Egy ember természetesen akkor sem fog nyelveken szólni, ha kézrátétel közben gyorsan és nagyon sokat imádkozik saját nyelvén.
· A tanácsom tehát az lenne, hogy miután ezt mind megértette, imádkozzunk kézrátétellel az illetőért. Ő viszont, fogadja el hit által, hogy az Úr betölti Szentlélekkel, köszönje ezt meg az Úrnak, azután nyissa ki a száját, kapcsolja be a hangszalagjait, és beszéljen hangosan. Fontos, hogy ne beszéljen saját nyelvén, hanem csak beszéljen, és engedje meg, hogy a Lélek adja a szavakat. Talán segít, ha használjuk a János 7: 37-39-ben és 20: 21-22-ben található illusztrációkat, miszerint Jézushoz fordulva igyuk, ill. beszívjuk a Szent Szellemet, és aztán megengedjük, hogy a kenet „belsőnkből” folyjon, és egy új nyelven elmondott szavakként törjön ki belőlünk.
· Tapasztalatom szerint, sokan (különösen európaiak) nem engedelmeskednek az utasításoknak, és néha némi bátorítás kell, mielőtt tényleg nyelveken kezdenek szólni.

b.) Miért szóljunk nyelveken?

Előfordulhat, hogy egy ember betöltekezik Szentlélekkel, és ekkor beszél is nyelveken, de utána nem használja ezt az ajándékot a mindennapi keresztyén életben. Lehet, hogy mivel nem érti a szavakat, amelyeket mond, azt gondolja, hogy ő találja ki az egészet, és nem érdemes ezt folytatni. Pál apostol pedig azt állítja, hogy ő többet szól nyelveken, mint a korinthusi hívők mind, annak ellenére, hogy ezt nem akarja a gyülekezetben tenni (I. Kor 14: 18-19). Felsorolnék néhány okot, amiért jó, ha rendszeresen szólunk nyelveken.
i) Jézus azt mondta, hogy a tanítványai új nyelveken fognak szólni. (Márk 16: 17).
ii) Aki nyelveken szól, ismeretlen nyelven beszél Isten felséges dolgairól, titkairól. (Ap Csel 2: 11; I. Kor 14: 2).
iii) Aki nyelveken szól, magasztalja, dicsőíti Istent és hálát ad neki (Ap Csel 10: 46; I. Kor 14: 16). Ezt énekelve is teheti (I. Kor 14: 15; Ef 5: 19; Kol 3: 16). Ha dicsőítjük Istent saját nyelvünkön, néha kifogynak a szavak, gondolatok, de szeretnénk még folytatni. Ezt nyelveken tehetjük.
iv) Aki nyelveken szól, közvetlenül Istenhez beszél. (I. Kor 14: 2).
v) Ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik (I. Kor 14: 14). Pál mondja, hogy mind a szellemével, mind az értelmével szokott imádkozni, és dicséretet énekelni (I. Kor 14: 15). Mi is tehetjük ezt.
vi) Aki nyelveken szól, saját magát építi (I. Kor 14: 4).
vii) A nyelveken szólás segít nekünk épülni a hitben is (Júdás 20-21: „Ti azonban, szeretteim, felépítve magatokat szentséges hitetekben imádkozva Szentlélekben, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” – görög alapján).
viii) A nyelveken szólás fegyver az imádkozásban, szellemi harcban. Efezus 6: 18-ban ez áll: „Mindenféle imádság és könyörgés által imádkozzatok mindig a Lélekben, és azért éberek lévén teljes kitartással és könyörgéssel az összes szentért…” Az I. Kor 14: 14-ből tudjuk, hogy a nyelveken szólás és az értelemmel való ima, az imádkozás két különböző fajtája. Pál mind a kettőt használja. A Szentlélek minket is vezethet az imádkozásban, ha figyeljünk rá (éberek vagyunk), miközben felváltva nyelveken és saját nyelvünkön imádkozunk.
ix) Imádkozhatunk nyelveken (is), ha nem tudjuk, hogy miről imádkozzunk. Egy olyan ima mindig tökéletesen megegyezik Isten akaratával. Roma 8: 26-27 ezt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt.”
x) A fenti pontok majdnem mindegyike a nyelveken szólás saját imádságainkban, áhítatunkban való használatra vonatkoznak, de a gyülekezeti alkalmakon is lehet használni, azzal a feltétellel, hogy olyankor a nyelvek magyarázatának az ajándéka is működik. Ebben az esetben, a nyelveken szólás jel a hitetlenek számára (I. Kor 14: 22), és ráadásul annak az ószövetségi próféciának a beteljesedése, amely Ézsaiás 28: 11-ben található, miszerint Isten: „dadogó ajakkal és idegen nyelven fog beszélni ezzel a néppel.” Ha egy hitetlen hallja, hogy valaki egy számára idegen nyelven beszél, rájön arra, hogy ez természetfeletti jelenség. A további versekben, pedig hozzáteszi azt, hogy ne tegye ezt mindenki egyszerre, mert olyan esetben inkább megbotránkozna a hitetlen.
xi) Ha a nyelveken szólással együtt, működik a magyarázat is, akkor az egész gyülekezet épül belőle (I. Kor 12. 10; 14: 5).
xii) Végezetül, Pál apostollal együtt: „szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken…” (I. Kor 14: 5).

Tehát, ha egy keresztyén ember úgy gondolja, hogy mindig tökéletesen tud dicsőíteni, Isten akarata szerint imádkozni, nincsen szüksége arra, hogy épüljön, és nem kell segítség a bizonyságtevéshez sem, akkor ne töltekezzen be Szentlélekkel, és ne imádkozzon nyelveken.

2012. január 17., kedd

Adventista mesékről, bővebben

Kérésre, itt adok referenciákat, utalásokat azokra az állításokra, amelyek láthatóak az "Adventista mesék" című YouTube videómon, itt található:

http://www.youtube.com/watch?v=HG6HaNLhMEs

angol nyelvű verzióban is:

http://www.youtube.com/watch?v=U-sCvcRoZsY&feature=related

A különböző pontokra közlök alátámasztó idézetet Ellen G. White írásaiból. Ahol nem találtam magyar nyelvű verziót a neten, én magam fordítottam le az angolból, tehát, előre is bocsánatot kérek ezeknek lehetséges hiányosságaiért.

Íme...

1. Egy XIX. századi asszony Isten tévedhetetlen prófétája volt, és a szava egyenlő a Bibliával…

“One of the gifts of the Holy Spirit is prophecy. This gift is an identifying mark of the remnant church and was manifested in the ministry of Ellen. G. White. As the Lord’s messenger, her writings are a continuing and authoritative source of truth which provide for the church comfort, guidance, instruction, and correction.” (SDA statement of faith, no. 18)

http://www.adventist.org/beliefs/fundamental/index.html

[A prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka. Ez az ajándék a maradék egyház ismertetőjele, ami E. G. White szolgálatában nyilvánult meg. Mivel Isten hírnöke, írásai az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják.]

http://huc.adventista.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=77&Itemid=93

2. Az Édenkertben a kígyónak szárnya volt és repült, ezt csak a bűneset után elvesztette.

“It was Satan that spoke, not the serpent. Eve was deceived, and thought it was the serpent. This serpent was a very beautiful creature with wings; and while flying through the air his appearance was very bright, resembling the colour of burnished gold. He did not go upon the ground, but went from place to place through the air, and ate fruit like man.” (Spiritual Gifts, vol. 3, p. 39-40).

http://www.gilead.net/egw/books/spiritual-gifts/Spiritual_Gifts._Volume_3/index.htm

[Nem a kígyó beszélt, hanem Sátán. Évát megtévesztette, aki azt gondolta, hogy a kígyó volt. Ez a kígyó gyönyörű, szárnyas teremtmény volt, és ahogy repült a levegőben, fényes kinézete hasonlított a csiszolt aranyhoz. Nem közlekedett a földön, hanem a levegőben repült helyről helyre, és gyümölcsöt evett úgy, mint az ember.]

(saját fordítás)

3. Az utolsó ítélet 1944. október 22.-én kezdődött el láthatatlan módon a mennyben.

“As the books of record are opened in the judgment, the lives of all who have believed on Jesus come in review before God. Beginning with those who first lived upon the earth, our Advocate presents the cases of each successive generation, and closes with the living. Every name is mentioned, every case closely investigated. Names are accepted, names rejected”. (The Great Controversy, p. 483).
“At the time appointed for the judgment – the close of the 2300 days, in 1844 – began the work of investigation and blotting out of sins. All who have ever taken upon themselves the name of Christ must pass Its searching scrutiny. Both the living and the dead are judged ‘out of those things which were written in the books, according to their works’”. (p. 486)

http://www.whiteestate.org/books/gc/gc28.html

[A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja azoknak az életét, akik hittek, illetve hisznek Jézusban. Védőügyvédünk a föld első lakóitól kezdve minden nemzedékben élők ügyét felhozza; és a sort az élőkkel zárja. Minden név szóba kerül; minden ügyet alaposan megvizsgálnak. Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít.
Az ítéletre kijelölt időben - a 2300 nap végén; azaz 1844-ben - elkezdődött a vizsgálat és a bűnök eltörlése. Azoknak, akik valaha is magukra vették Krisztus nevét, át kell esniük az alapos vizsgálaton. Mind az élőket, mind a holtakat megítélik „azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”]

http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/30.htm

4. Sátán a társmegváltó.

“It was seen, also, that while the sin offering pointed to Christ as a sacrifice, and the high priest represented Christ as a mediator, the scapegoat typified Satan, the author of sin, upon whom the sins of the truly penitent will finally be placed. When the high priest, by virtue of the blood of the sin offering, removed the sins from the sanctuary, he placed them upon the scapegoat. When Christ, by virtue of His own blood, removes the sins of His people from the heavenly sanctuary at the close of His ministration, He will place them upon Satan, who, in the execution of the judgment, must bear the final penalty.” (The Great Controversy, p. 422).

http://www.whiteestate.org/books/gc/gc23.html

[Az is kiderült, hogy míg a bűnáldozat Krisztus áldozatára mutatott, és a főpap a közbenjáró Krisztust ábrázolta, Azázel bakja Sátánnak, a bűn szerzőjének jelképe volt, akire végül Krisztus ráhelyezi az őszinte bűnbánók bűneit. A főpap a bűnöket a bűnért való áldozat vérével távolította el a templomból, és ráhelyezte Azázel bakjára. Amikor Krisztus - szolgálatának befejeztével - saját vére által eltávolítja a mennyei templomból népének bűneit, e bűnöket ráhelyezi Sátánra, aki az ítélet végrehajtásakor megkapja végső büntetését.]

http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/25.htm

5. Végeredményben, az üdvözségünk attól függ, hogy melyik napon járunk gyülekezetbe.

“The sign, or seal, of God is revealed in the observance of the seventh-day Sabbath, the Lord's memorial of creation . . . . The mark of the beast is the opposite of this – the observance of the first day of the week.” (Testimonies for the church, vol. 8, 117)

http://www.truthorfables.com/Seal_Of_God.htm

[Isten jele, ill. pecsétje a hetednapi szombat tartásában, az Úr teremtésének emlékünnepélyében mutatkozik meg … A fenevad bélyege ennek az ellentétje – a hét első napjának a tartása.]

(saját fordítás)

6. A parókát viselő asszony bizonyára megbolondul.

“The artificial hair and pads covering the base of the brain, heat and excite the spinal nerves centring in the brain. The head should ever be kept cool. The heat caused by these artificials induces the blood to the brain. The action of the blood upon the lower or animal organs of the brain, causes unnatural activity, tends to recklessness in morals, and the mind and heart is in danger of being corrupted. As the animal organs are excited and strengthened, the moral are enfeebled. The moral and intellectual powers of the mind become servants to the animal… Many have lost their reason, and become hopelessly insane, by following this deforming fashion.” (The Health Reformer, October 1, 1871,
Article Title: Words to Christian Mothers on the Subject of Life, Health, and Happiness.)

[A mesterséges haj és párna, amely takarja az agy tövét, melegíti és izgatja a gerincidegzetet, ami az agyban központosul. A fejnek mindig hűvösen kell lennie. A meleg, amit e mesterséges dolgok okoznak, ösztönzi a vért, hogy folyjék az agy felé. Az agynak az alsó vagy állati szerveire a vér úgy hat, hogy természetellenes tevékenységet okoz, ami erkölcsi könnyelműséghez vezet, és ahhoz a veszélyhez is, hogy romoljon az ész és a szív. Amint állati szerveink felizgulnak és erősednek, az erkölcsiek meggyengülnek. Az észnek az erkölcsi és intellektuális ereje az állatinak rabszolgája lesz… Azzal, hogy követték ezt az eltorzító divatot, sokan elvesztették az eszüket, és reménytelenül megbolondultak.]

(saját fordítás)

7. Minden elképzelhető betegséget okozza az önkielégítés.

“The state of the world was presented before me, and my attention was especially called to the youth of our time. Everywhere I looked, I saw imbecility, dwarfed forms, crippled limbs, misshapen heads and deformity of every description… Corrupt habits are wasting their energies, and bringing upon them loathsome and complicated diseases. Unsuspecting parents will try the skill of physicians, one after another, who prescribe drugs, when they generally know the real cause of the failing health… Children who practice self indulgence … must pay the penalty.” (An Appeal to Mothers: The Great Cause of the Physical, Mental and Moral Ruin of Children of our time,p. 14)
“There is hardly an end to these diseases caused by solitary vice; dyspepsia, spinal complaint, headache, epilepsy, impaired eye sight, palpitations of the heart, pain in the side, bleeding at the lungs, spasms of the heart and lungs, diabetes, or incontinence of the urine, fluor alblis, whites, inflammation of the urinary organs ... Besides rheumatism, affected perspiration, consumption, asthma, catarrh, polypus of the heart, affections of the bones, fevers, priapism, strangury, polypus uteri, blood discharges, etc…”
“By unchastity, especially by solitary vice, the mind suffers permanent debility ... great debility of the memory, great prostration and foolish imbecility of the mind. Perception is made dull and obtuse, the reasoning powers are blunted ... From debility the mind often sinks into idiocy ... I saw a young woman in a town of Massachusetts who made herself an idiot by masturbation.” (p. 2 & 3)

[Nekem a világ állapota megmutattatott, és a figyelmem különösen a korunk ifjúságára terelődött. Akár hová néztem, gyengeelméjűséget, eltörpült formákat, csonka végtagokat, torz fejeket, és deformált alakokat láttam minden fajtából… Az erkölcstelen szokások gyengítik az energiájukat, és rájuk hozzák a taszító és bonyolult betegségeket. Gyanútlan szülők kipróbálják az orvosok ügyességét, egyiket a másik után, és gyógyszereket írnak fel, mikor általában tudják a rossz egészségnek az okozóját… A gyermekek, akik gyakorolják a titkos bűnt… megfizetik az árát.
Alig van vége ezeknek a betegségeknek, amelyeket okoz a magányos bűn: gyomorrontás, gerincproblémák, fejfájás, epilepszia, rossz látás, szívrendellenesség, oldalfájás, tüdővérzés, szív- és tüdőgörcs, diabetika, inkontinencia, fluor alblis, fehérfolyás, a vizeleti szervek gyulladása, … Valamint izületi gyulladás, izzadás, TBC, asztma, hurut, szívpolip, csontritkulás, láz, priapizmus, vizelési nehézség, anyaméh polip, vérfolyás, s a többi…”
Az erkölcstelenség és különösen az önkielégítés miatt, az ész tartós gyengeségben szenved… nagyfokú memória gyengeség, az elme nagy elernyedtsége és buta gyengesége. A felfogóképesség tompul, az értelem ereje az élét veszíti… A tompaságból a bolondságba süllyed az elme… Egy Massachusetts állambeli városban láttam egy fiatal nőt, aki a maszturbációval bolonddá tette magát.]

(saját fordítás)

8. Sátánnak, valamint az Atyaistennek, fizikális teste van.

“I was then shown Satan as he was, a happy, exalted angel. Then I was shown him as he now is. He still bears a kingly form. His features are still noble, for he is an angel fallen. But the expression of his countenance is full of anxiety, care, unhappiness, malice, hate, mischief, deceit, and every evil. That brow which was once so noble, I particularly noticed. His forehead commenced from his eyes to recede backward. I saw that he had demeaned himself so long, that every good quality was debased, and every evil trait was developed. His eyes were cunning, sly, and showed great penetration. His frame was large, but the flesh hung loosely about his hands and face. As I beheld him, his chin was resting upon his left hand. He appeared to be in deep thought.” (Spiritual Gifts, vol. 1, p. 27).

http://www.gilead.net/egw/books/spiritual-gifts/Spiritual_Gifts._Volume_1/

[Nekem Sátán megmutattatott, amilyen hajdan volt, boldog magas rangú angyalként. Aztán láttam, amilyen most van. Királyi formát még visel. Arcvonásai még nemesek, mert elesett angyal ő. Az arckifejezése, viszont, tele van szorongással, gonddal, boldogtalansággal, rosszindulattal, gyűlölettel, gonoszsággal, csalással, mindenféle rosszal. Az egykor nemes homlokára különösen figyeltem. A szemétől elindulva, visszahúzódott a homloka. Láttam, hogy olyan sokáig lealjasodott, hogy minden jó tulajdonsága elromlott, minden gonosz vonása kibontakozott. A szeme alattomos, ravasz volt, éles látást mutatva. A formája nagy volt, a húsa, pedig, lazán lógott a keze, arca körül. Ahogy tekintettem rá, megnyugodott az álla a bal kezén. Úgy tűnt, mélyen gondolkodik.]

“Created to be ‘the image and glory of God’ (1 Corintians 11:7), Adam and Eve had received endowments not unworthy of their high destiny. Graceful and symmetrical in form, regular and beautiful in feature, their countenances glowing with the tint of health and the light of joy and hope, they bore in outward resemblance the likeness of their Maker. Nor was this likeness manifest in the physical nature only. Every faculty of mind and soul reflected the Creator’s glory.” (Education, p. 20)

http://www.whiteestate.org/books/ed/ed2.html

[‘Isten képeként és dicsőségeként’ teremtve (I. Kor. 11:7), Ádám és Éva a rendeltetésükhöz méltó adottságokat kaptak. Formájuk bájos és szimmetrikus, arcvonásuk szabályos és gyönyörű, arckifejezésük ragyogott az egészség színezetével, az öröm és a reménység fényével, külső megjelenésükben viselték Alkotójuk hasonlatosságát. Ez a hasonlatosság, viszont, nem csak a testi mivoltában mutatkozott meg. Az elme és a lélek minden adottsága tükrözte a Teremtő dicsőségét.]

(saját fordítás)

9. Mózes feltámadt a halálból, 1.400 évvel Jézus előtt, aki az első zsenge a halottak közül.

“Moses passed through death, but Michael came down and gave him life before his body had seen corruption. Satan tried to hold the body, claiming it as his; but Michael resurrected Moses and took him to heaven.” (Early Writings, p. 164)

http://www.gilead.net/egw/books2/earlywritings/ewindex.html

[Mózes átment a halálon, de Mihály leszállt és életet adott neki, mielőtt romlást látott volna a teste. Sátán próbálta megtartani a testét, azt állította, hogy az övé, de Mihály feltámasztotta Mózest, és felvitte a mennybe.]

(saját fordítás)

10. „Az emberek bizonyos fajai” az ember és az állat ötvözéséből származnak.

“Every species of animal which God had created were preserved in the ark. The confused species which God did not create, which were the result of amalgamation, were destroyed by the flood. Since the flood, there has been amalgamation of man and beast, as may be seen in the almost endless varieties of species of animals, and in certain races of men.” (Spiritual Gifts, Vol. 3, p. 75.)

http://www.gilead.net/egw/books/spiritual-gifts/Spiritual_Gifts._Volume_3/index.htm

[Minden Istentől teremtett állatfajt megőriztek a Bárkában. A összezavart fajokat, amelyeket nem Isten teremtett, hanem ötvözés eredményei voltak, elpusztította az Özönvíz. Az Özönvíz óta, az emberek és az állatok ötvözése megtörtént, amit az állatfajok majdnem végtelen változatosságában látunk, valamit az emberek bizonyos fajaiban.]

(saját fordítás)

11. Jézus a követendő példánk, hogy meg tudjuk menteni magunkat.

“It is not by looking away from Him that we imitate the life of Jesus; but by talking of Him, by dwelling upon His perfections, by seeking to refine the taste and elevate the character, by trying, through faith and love and by earnest, persevering effort, to approach the perfect Pattern.” (Signs of the Times, January 4, 1905).

http://text.egwwritings.org/publication.php?pubtype=Periodical&bookCode=ST&lang=en&collection=2&section=all&QUERY=1905&resultId=1&year=1905&month=January&day=4

[Nem úgy utánozzuk Jézus életét, hogy eltekintünk tőle, hanem úgy, hogy beszélünk róla, hogy gondolkodunk tökéletességéről, hogy igyekszünk arra, hogy az ízlésünket finomítsuk, jellemünket felemeljük, hogy hit, szeretet és komoly, kitartó erőfeszítés által közeledjünk a tökéletes Mintához.]

(saját fordítás)

12. Az utolsó napokban, a keresztények közbenjáró nélkül élnek a földön.

“Those who are living upon the earth when the intercession of Christ shall cease in the sanctuary above are to stand in the sight of a holy God without a mediator.” (The Great Controversy, p. 425.)

http://www.whiteestate.org/books/gc/gc24.html

[Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk.]

http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/26.htm

13. Az angyaloknak arany belépő kártyájuk van, hogy ki- bemehessenek a mennybe.

“There is perfect order and harmony in the Holy City. All the angels that are commissioned to visit the earth hold a golden card, which they present to the angels at the gates of the city as they pass in and out.” (Early Writings, p. 39.)

http://www.gilead.net/egw/books2/earlywritings/ewindex.html

[Tökéletes rend és harmónia van a Szentvárosban. Minden angyalnak, aki megbízással látogatja meg a földet, arany kártyája van, amit megmutat a kapun álló angyaloknak, hogy ki- és beléphessen.]

(saját fordítás)

14. „El nem esett fajok” élnek más bolygókon, saját csillag rendszerünkben.

“The Lord has given me a view of other worlds. Wings were given me, and an angel attended me from the city to a place that was bright and glorious. The grass of the place was living green, and the birds there warbled a sweet song. The inhabitants of the place were of all sizes; they were noble, majestic, and lovely. They bore the express image of Jesus, and their countenances beamed with holy joy, expressive of the freedom and happiness of the place. I asked one of them why they were so much more lovely than those on the earth. The reply was, ‘We have lived in strict obedience to the commandments of God, and have not fallen by disobedience, like those on the earth.’” (Early Writings, p. 39-40)

http://www.gilead.net/egw/books2/earlywritings/ewindex.html

[Az Úr betekintést adott nekem más világokba. Szárnyat adtak nekem, és angyal kísért a városból egy fényes, dicsőséges hely felé. E hely füve élő zöld volt, az ottani madarak édes éneket csicseregtek. A hely lakói mindenféle magasságból valók voltak; nemesek, fenségesek, szépek. Jézus kifejezett képmását viselték, arcuk szent örömmel ragyogtak, kifejezve a hely szabadságát, boldogságát. Megkérdeztem az egyiküktől, hogy miért sokkal szebbek ők, mint a földön levők? A válasz úgy hangzott: ,Mi szigorúan betartottuk az Isten parancsolatait, és nem úgy estük engedelmességbe, mint a földön levők.’]