Mielőtt továbbmegyünk az eszkatológiával, kitérünk arra, hogy az évszázadok folyamán, sok különböző nézetet vallottak a keresztények erről. Mikor Angliában jártam Bibliaiskolába, nem vettem részt az eszkatológia tanfolyamon, mert egy időbe esett a görög nyelvórával, és azt mindenképpen akartam tanulni. Viszont, akik részt vettek, azt mondták, hogy valami 15 elméletről tanultak, és a végén kevesebbet értettek belőle, mint az elején.
Nem tudom, mi lehetett mind az a tizenöt, de azt tudom, hogy a Jelenésekhez négy megközelítés van, három vagy négy vélemény a Jelenések 20-ban szereplő millenniumhoz, és a futurista nézeten belül legalább négy magyarázata az elragadtatással kapcsolatban. Ezen a témán, sokat merítettem Steve Greg tanításaiból.
Itt a jelenésekről a négy nézetnél maradunk. Az az egy magyarázat, amelyet a legtöbb mai evangéliumi keresztény ismer, az futurista nézet (futurum = jövő). Sőt, talán ez az egyetlen nézet, amiről hallottak. Úgy véli, hogy a Jelenések könyve főleg a világ végéről szól, azaz, olyan eseményekről, amelyek megelőzik és kísérik Krisztus végeleges visszajövetelét. Ezt a nézetet talán azért vallják, akik vallják, mert szerintük a legtöbb megjövendölt dolog, mint például, hogy a földre esnek le a csillagok, és a tengerben minden élőlény elpusztul, még nem történt meg, tehát, a jövőben kéne történnie. Viszont, nem veszik figyelembe az apokaliptikus irodalom jellegét (lásd előző posztom), sem azt a tényt, hogy ez a könyv az évszázadokon keresztül élő keresztények számára, valamint az első olvasók számára is, irreleváns lett volna. Ezt a nézetet vallhatta néhányan az ősegyházban, mint, például Jusztinusz Mártir és Iréneusz, bár amit írtak, inkább a Krisztus visszajövetelét követő jövőbeli ezeréves birodalomra vonatkozott. Ez a nézet a IV. század táján elvesztette népszerűségét és sokáig eretnekségnek tekintették, amíg John Nelson Darby fel nem elevenítette tanításában 1830 körül. Azóta nagy népszerűségnek örvend az evangéliumi keresztények körében.
Egy másik nézet a historicista megközelítés (historia = történelem). Ez azt tanítja, hogy a Jelenések könyvében található látomások, valamint a hét gyülekezetnek küldött levelek, áttekintést nyújtanak arról, hogy mik lesznek a legfontosabb események az egyház történelmében, Krisztus első és második eljövetele között. Tulajdonképpen érthető lenne ez, a Dániel könyvében található látomások (miszerint pl., a négy vadállat négy egymást követő birodalmat jelképez), valamint bizonyos intertestamentális apokaliptikus írások fényében. Néhányan úgy látják, hogy a látomások előrelátják, pl. Róma bukását, az Iszlám terjedését, a francia forradalmat, stb. Ez volt az úgynevezett „Protestáns nézet”, mert ezt vallották az olyan Reformátorok, mint Kálvin és Luther, valamint a legtöbb Protestáns a XIX. századig, mikor jóformán kiszorította a futurizmus. Az egyik probléma a historicizmussal az, hogy kb. a XIX. század közepéig tudták azonosítani az eseményeket, de akkor elfogytak a szimbólumok és Jézus még mindig nem jött vissza. Nagyon kevesen vallják ezt a nézetet manapság, de kivételt képez a Hetednapi Adventista Egyház, amely még mindig tanít egyfajta historicista magyarázatot.
A harmadik megközelítés a preterista nézet (praeteritum = múlt). Ez azt vallja, hogy a Jelenések könyvében – valamint a Máté 24-es és párhuzamos részekben található „Kis Apokalipszisben” – szereplő szimbólumok olyan eseményeket képviselnek, amelyek Jeruzsálem bukását megelőzték, kísérték, mikor a római hadseregek ostromolták a várost kr.u. 67-70 között. A nagy nyomorúság, Krisztus eljövetele a felhőkön – ítéletben, nem, pedig véglegesen – és a város pusztulása, tehát, mind a múltban történtek, és ami még beteljesületlenül marad, az csak a halottak feltámadása és az Utolsó Ítélet. Az elmélet mellett szólnak azok a versek, mi szerint hamarosan történnek az események (pl. Jelenések 1,3. 22,10, vö. Máté 24,34). Ellene van az az elképzelés, hogy a Jelenések könyvét Domitianus császár idejében írták, 20 évvel Jeruzsálem bukása után, de ez a dátum még vitatott. Ezt a nézetet olyan kiváló egyházatyák vallották, mint pl. Euszebiosz (egyháztörténet író), Atanáz (a szentháromságtan védelmezője), Jeromos (a vulgata fordítója) és Aranyszájú Szent János. Jelenleg, úgy tűnik, hogy ez a megközelítés teret hódít az evangéliumi keresztények körében, az eddig népszerű futurista nézet kárára.
A negyedik nézet az idealista megközelítés, szintén a szellemi nézetként ismert. Ez azt tartja, hogy a Jelenések könyvében szereplő jelképek nem utalnak konkrét történelmi eseményekre, hanem olyan általános alapelveket képviselnek, mint pl. Isten szuverenitása és végleges győzelme, valamint az a szellemi harc, amelyet az egyház állandóan tapasztal a korszakok folyamán. Hasonlóan John Bunyan „A zarándok útja” című könyvéhez, amely minden keresztény életére alkalmazható, mindenhol, minden korban. Mellette szól az a tény, hogy a minden korban élő keresztények, akik üldözést szenvednek, vigasztalást meríthetnek abból, hogy Isten végre legyőzi a gonoszt, és ők igazaknak bizonyulnak majd. Ellene vannak azok a versek, amelyek azt mondják, hogy a könyv az olyan prófécia, amely hamar beteljesül. Az idealizmust tanították bizonyos középkori írók, valamint néhány modern brit teológus is vallja.
Összegezve, a négy megközelítés azt látja, hogy a Jelenések könyvében található jelképek a múltbeli eseményekre, a jövőbeli történésekre, a folyamatosan lezajló jelenlegi eseményekre, vagy a nem-történelmi alapelvekre utalnak, amely valószínűleg kimerít minden létezhető opciót. „Aki olvassa, értse meg!” (Márk 13,14)
Hivatkozás:
Gregg, Steve. Revelation, Four views, revised and updated, a parallel commentary. Thomas Nelson, 2013.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése