Krisztus feltámadásának bizonyítékai

 Húsvét alkalmából, közlök egy részletet a Krisztológia témájú főiskolai tananyagomból:

Szemtanúk

Senki nem látta a feltámadást, de sokan találkoztak a feltámadt Krisztussal.

Krisztus feltámadása és mennybemenetele közötti megjelenései a következő sorrendet követik: a) Magdalai Máriának és az asszonyoknak (Máté 28,8-10); b) Péternek (Luk 24,34); c) két tanítványnak az emmausi úton (Luk 24,13-32); d) a tíz tanítványnak, Tamás kivételével (Luk 26, 36-43); e) következő vasárnap a tizenegynek (János 20,26-29); f) a Genezáreti-tó mellett hét tanítványnak (János 21,1-21); g) egy galileai hegyen a tizenegynek (Máté 28,16-17); h) az apostoloknak és több mint 500 személynek (I.Kor 15,6); i) Jézus testvérének, Jakabnak (I.Kor 15,7); j) a mennybemenetel szemtanúinak (Ap Csel 1, 3-5).

Mennybemenetele után, Krisztus megjelent: a) vértanú Istvánnak (Ap Csel 7,54); b) Pálnak (Ap Csel 9,1-7; 26: 16-18); c) Jánosnak (Jel 1,7. 10-16).

Az üres sír

Jézus holttestét lepelbe takarták illatszerekkel együtt és arimátiai József sírjába helyezték. Mikor visszajöttek a sírhoz a hét első napján, üres volt. A tanítványok is meglepődtek ezen. Csak a feltámadás magyarázza meg az üres sírt.

Az elgördült kő

A sírt kőajtó zárta le. Az asszonyok nem tudták, ki fogja számukra elhengeríteni a követ, de mire odaértek, a kő már el volt hengerítve. A kő el volt mozdítva, hogy lássák a tanítványok, üres a sír.

Az otthagyott lepel

A lepel, amelybe takarták Jézus holttestét, még ott feküdt a helyén a sírban, de a test hiányzott. Nem így lett volna, ha a holttestet ellopták volna. Az üres lepel mutat a feltámadásra.

A pünkösdi események

Krisztus halála és pünkösd napja között a félénk, kétségbeesett tanítványok erőteljes bátor emberekké változtak át. Prédikációjában Péter a Szentlélek eljövetelét annak tulajdonította, hogy a feltámadt Krisztus küldte el.

Az Úr napja

Az istentiszteleti nap megváltozása még egy tényező, amely Krisztus feltámadására utal. Az első keresztyének zsidó származásúak voltak és hagyományosan a szombatot ünnepelték. Hirtelen kezdtek vasárnap összegyűlni. Erre a gyakorlatra a Szentírás utal (Ap Csel 20,7; I.Kor 16,2; Jel 1, 10); az ősegyházatyák művei pedig megmagyarázzák, pl.:

„Ne tartsuk be azért zsidó módon a szombatot, hogy örvendjünk a lustálkodás napjaiban, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék…” Krisztus minden barátja hadd tartsa meg ünnepként az Úr napját, ami a feltámadásnak a napja, a hétnek a napjai közül a királynő és a fő.” (Ignác harmadik antióchiai püspök, 108-ban halt meg)

„A vasárnapnak nevezett napon, mindazok, akik városban vagy vidéken laknak egy helyen gyűlnek össze, és olvassák az apostolok emlékeit vagy a próféták írásait, addig ameddig megengedi az idő. …. A vasárnapi napon tartjuk gyülekezésünket, mert ez az első nap, amin Isten, megmunkálva változást a sötétségben és az anyagban, megteremtette a világot; és ugyanazon a napon feltámadt a halálból Jézus Krisztus a mi Urunk.” (Jusztinusz Mártir I. apológiája, 140).

Krisztus feltámadt!

<”}}}><

A fekete lyukakról

 a nem látható dolgok létéről való meggyőződés

írta: Dr. Jason Lisle

fordította: Dr. Adrian Bury

A fekete lyuk valóságos jelenség az univerzumban. Ezek a masszív tömegek olyan erős gravitációs vonzást gyakorolnak, hogy még a fény sem tud menekülni tőle. 1783-ban, John Michell brit tudós a „sötét csillag” fogalmát tette fel, amely egy olyan erős gravitációval bíró csillag, amitől a fény sem tud menekülni.¹ A sötét csillag felszínéről kibocsátott fényt a gravitáció húzná vissza, tehát, az olyan csillag láthatatlan lenne. De egyáltalán lehetséges az, hogy egy tömeg olyan masszív lenne, hogy még a fény sem tud menekülni?

A tér és az idő görbítése

Einstein előtt, a fizikusok azt gondolták, hogy a gravitáció egy olyan erő, amely a téren keresztül vonzza a dolgokat. Einstein feltételezte, hogy a gravitáció egyáltalán nem erő, hanem a tér és az idő „görbítése”.

De mit jelent az, hogy a tér és az idő „görbül”? Lényegében azt jelenti, hogy a gravitáció egyfajta „sebességet” ad az üres térnek, és az anyag csak „együtt megy vele”.

Analógiával illusztráljuk ezt: vitorláshajók a tavon. A víz felülete az „üres tért” ábrázolja. A hajók az anyagot képviselik. A szél, pedig, a hajókra ható külső erőt mutatja, amely a vízen át hajtja azokat.

Mitől mozog az anyag?

1. A külső erők a anyagot a téren keresztül mozdítják. Úgy, mint a szél mozdítja a vitorláshajót a vízen át, a gravitáció mozdítja az anyagot a téren keresztül.

2. A valóságban, viszont, a gravitáció magát a teret mozdítja, magával húzva az anyagot. Úgy, mint a vitorláshajó az áramló folyóval együtt mozdul el, akkor is ha nincsenek külső erők. Az anyagot maga a tér mozdítja el.

Einstein előtt, azt gondolták, hogy a gravitáció olyan, mint a szél – az anyagra ható külső erő. Einstein, viszont, azt javasolta, hogy nem az anyagra hat a gravitáció, hanem magára a térre. Az analógiánkban ez azt jelenti, hogy maga a víz áramlik, mint a folyón, és a csónakok egyszerűen csak sodródnak vele.² Elmozdulnának akkor is, ha nincs szél, mert maga a víz viszi őket.

Az analógiánkban, a fotonokat (fényrészecskéket) képviselhetik a gyors motorcsónakok, amelyeknél a gázadagoló egy bizonyos sebességre van beállítva (lásd: lenti ábra). Hasonlóan az üres térben utazó fényhez, ezek a csónakok mindig ugyanazzal a sebességgel mennek. De ha áramlik a víz, ez hat a csónakok útvonalára. Ehhez hasonlóan, a gravitáció görbíti a fény útvonalát, mert a fény utazik az űrben, és a űrt „mozdítja” a gravitáció. Itt a földön, nem vesszük észre, hogy a gravitációnak görbítő hatással van a fényre, mert a föld gravitációja nagyon gyenge a fénysebességhez képest. Az űrben, pedig, kimutatták, hogy a gravitáció görbíti a fényt.

Hogyan működik a fekete lyuk?

A fekete lyuk közelében, olyan erős a gravitáció, hogy az gyorsabban húzza be a teret, mint a fénynek van lehetősége, hogy elmozduljon. Olyan pont van, ahol a fény „megáll”, mert az kifelé utazik ugyanazzal a sebességgel, mint az, amivel befelé húzódik a tér (ezt eseményhorizontnak nevezzük).

Ez a hatás csak az egyik dolog, ami igazolja Einstein fizikáját, de több is van. Némi bizalmunk lehet tehát abban, hogy a gravitáció valójában görbíti a teret és az időt, ahogyan Einstein állította. Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér – és így az űr olyan gyorsan mozdul – hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. És mivel semmi nem utazhat gyorsabban az űrben, mint a fény, semmi nem tudna egy olyan erős gravitációs térből elmenekülni. Ez a „fekete lyuk” – a kifejezést fogalmazta meg John Wheeler 1967-ben.³ Bár ösztönösség-ellenesnek tűnik, a fekete lyuk, az valóságos jelenség.

Fekete lyuk vagy sötét csillag?

Sok tekintetben, hasonló a fekete lyuk a Michell által feltételezett „sötét csillaghoz”, de van némi különbség, mert Michell ideje óta jobban értjük a fizikát. Egy példája ennek, Michell felfogásától eltérően, hogy a fekete lyuk tényleges tömegének lényegében nincsen mérete. Ez azért van, mert olyan erős a gravitáció, hogy a „csillag” teljes tömege összezúzódik egy szingularitásnak nevezett pontba. Tehát, a fekete lyuk összes „anyaga” a szingularitásban helyezkedik el.

(Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér, hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. Ez a fekete lyuk.)

A fekete lyuk fizikája szemléltetéséhez, térjünk vissza a tavas analógiánkra. Képzeljük el, hogy óriási dugót húzunk ki a tó közepén, és a víz elkezd lefolyni. A tó széléhez közel álló víz lényegében nem lenne érintett. A közepéhez közel levő víz, pedig, gyorsan mozdul el a lefolyó felé. A lefolyó egy masszív tárgyat – egy szingularitást – képvisel.

A lefolyótól némi távolságban, a víz ugyanolyan gyorsan megy, mint a motorcsónakok (amelyek fényrészecskéket képviselnek). Másképpen mondva, ebben a távolságban, a víz (az „űrt” szimbolizálva), a fénysebességgel utazik, amelynek a jele c. A fekete lyuknál, ezt a távolságot „Schwarzschild-sugárnak” nevezzük – ez az a hely, ahol az űr fénysebességgel (c) esik bele a fekete lyukba. Képzeljük el, hogy a motorcsarnok menekülni akar, ellenkező irányban a lefolyótól. Mozdulatlan maradna, mert ugyanolyan sebességgel halad a vízen, mint az amivel áramlik a víz a lefolyó felé.

Hasonlóképpen, a fény, amely elmozdul a fekete lyuktól, mozdulatlan lenne a Schwarzschild-sugárnal. Olyan, mint a lazac, amely a folyón felfelé akar úszni, de nem tud haladni. A Schwarzschild-sugártól sokkal távolabb levő tárgyak nem húzódnak be; pályán keringhetnének a fekete lyuk körül, hasonlóan a nap körül keringő bolygókhoz. A gravitációnak az űrre gyakorolt húzó hatása csökken a szingularitástól növekvő távolsággal, úgy mint a víz, amely távol a lefolyótól helyezkedik el, minimálisan áramlik a lefolyó felé.⁴

Az eseményhorizont

Azt az űrrégiót, amely a Schwarzschild-sugárnak megfelel, „eseményhorizontnak” nevezzük. Azért horizont, mert nem lehet átlátni. Soha nem látjuk az eseményeket, amelyek azon belül történnek, mert a tőlük jövő fény soha nem jutna el hozzánk.

Mikor a csillagászok beszélnek a fekete lyuk „méretéről”, az eseményhorizontra utalnak. (Emlékezzünk, hogy a fekete lyuk tényleges tömege – a szingularitás – lényegében nem bír mérettel!) Az eseményhorizont mérete függ a szingularitás tömegétől.⁵

Az eseményhorizont a „utolsó visszafordulási pont” a fekete lyuk számára. Ez eseményhorizonton belül, húzódik az űr a szingularitás felé gyorsabban, mint a fénysebességnél.

(Igen, ezt megengedi a fizika. Bár sem az anyag, sem az energia nem tud gyorsabban haladni a térben, mint a fénysebességnél, az, hogy milyen gyorsan tud utazni maga az űr, nem korlátozott.) Mivel semmi nem tud haladni az űrben gyorsabban, mint a fénysebességnél, minden, ami az eseményhorizonton belül van, húzódik a szingularitás felé és összezúzódik benne – nincs menekülés! Még a fény is visszahúzódik a szingularitásba.

Még egy következménye az olyan erős gravitációs térnek az, hogy a fény pályán keringhet a fekete lyuk körül másfélszer a Schwarzschild-sugárnak távolságában. Ennél a távolságnál, a fényt – ha pont jó irányból érkezik – a fekete lyuk gravitációja olyan erősen befolyásolja, hogy korlátlan időre keringeni fog a fekete lyuk körül.

A Fekete Lyuk Megtalálása

De ha láthatatlan a fekete lyuk, hogyan találjunk meg egyet valaha? Michell azt javasolta, hogy keressünk a sötét csillagot egy kettőscsillag együttesben. A kettőscsillag abból áll, hogy két csillag kering egymás körül. Michel úgy érvelt, hogy bizonyos kettőscsillag együtteseknél, az egyik tagja sötét csillag lenne. Tehát, azt várnánk el, hogy bizonyos látható csillagokat látnánk, amelyek keringenek láthatatlan kísérő körül. És tényleg ezt látjuk! Az egyik példája a Cygnus X-1; itt egy kék szuperóriás csillag kering egy látatlan kísérő körül. A láthatatlan tárgy becsült tömege arra utal, hogy tényleg fekete lyukról van szó.

Sok hasonló esetet találtak meg. De sok más módszerrel is észlelhető a fekete lyuk. Például, a fekete lyukba beleeső anyag felhevülhet és röntgensugarakat, valamint másfajta sugárzást kibocsáthat, mielőtt eléri az eseményhorizontot.

Az óriás elliptikus M87 galaxis a Virgo csillagképben 50 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az M87 közepében található objektum a fekete lyuk leírásának felel meg. Azt hiszik, hogy egy fekete lyuk az a „motor”, amely a magas sebességű elektronok fénylő sugarát bocsát ki (átlós vonal a képen). A fotót a NASA engedélyével mutatjuk meg.

Bizonyos fekete lyukaknak a tömege hasonló egy csillagénak. Egy olyan csillag-tömegű fekete lyuk egy felrobbant csillag összezúzott magja lehetne. Más fekete lyukak sokkal masszívabbak. Ezeket a galaxis közepében szokták megtalálni. Gyanított, hogy még a saját galaxisunk közepén egy szuper-masszív fekete lyuk helyezkedik el. Ezek a galaktikus fekete lyukak gravitációs horgonyként szerepelhetnek a galaktikus dudorban található csillagok számára.

A fekete lyukak tapasztalható megerősítést adnak Einstein általános relativitáselméletének. Az olyan fizika a bázisát képezi néhány fiatal-univerzum kozmológiának, amely megengedi, hogy a legtávolabbi galaxisokból származó fény, kevesebb, mint évezredek alatt érjen ide a Földhöz. Az olyan tudományos felfedezések, mint a fekete lyukak, nem csak érdekesek, hanem kis bepillantást is engednek a végtelen Isten gondolataiba. (Zsoltárok 19,1).

A sötét anyag micsoda?

A csillagászok felfedezték, hogy a galaxisok gyorsabban keringenek, mint akkor lehetne, ha csak látható tárgyakból állnának, mint például: csillagok, gáz és por. Másképpen mondva, a legtöbb galaxisban található látható tömeg nem nyújt elég gravitációs vonzást, ami megmagyarázza az észlelt mozgásokat. Ez azt javasolja, hogy a galaxisok egy láthatatlan tömegforrást – az úgy-nevezett sötét anyagot – tartalmaznak. A sötét anyag, az valamilyen nem-látható anyag, amely csak a más – látható – objektumokra gyakorolt gravitációs hatása révén érzékelhető. A legtöbb asztrofizikus jelenleg azt hiszi, hogy sokkal több sötét anyag, mint látható anyag található az univerzumban.

Néhány fizikus úgy véli, hogy a sötét anyag a közönséges anyagból áll, de ez az anyag olyan hideg, hogy nem bocsát ki elég sugárzást, hogy érzékelhető legyen. Például, az olyan bolygók vagy más nagy tárgyak, amelyek nem bocsátanak ki energiát és nem tükrözik vissza a közeli csillagoktól érkező fényt, sötét anyagnak minősülne. Például, ebbe a kategóriába tartozna a fekete lyuk. Viszont, az elterjedtebb elképzelés szerint, a legtöbb sötét anyag egzotikus, még felfedezetlen részecskékből áll, amelyek áthatolják a világegyetemet. Ezt nem-barion sötét anyagnak nevezik, mert – a szokásos atomoktól eltérően – nem protonokból és neutronokból – a barionokból – állna.

Néhány tudós alternatívát javasolt, a sötét anyag helyett. Például, lehet, hogy a fizika törvényszerűségei kicsit másképpen működnek, mint jelenleg értjük, ahogy a MOND* vagy a Carmeli** modell javasolja. Ha ezek közül az egyik vagy a másik helyes, akkor nagyon kevés sötét anyag létezhet as univerzumban. Olyan eredmény pusztító hatású lenne az ősrobbanásos modellek számára, mivel ezeknek bőséges mennyiségű sötét anyagra van szükségük. Viszont, a legtöbb teremtéses kozmológia modell így is, meg úgy is működne.

*. MOND – ez a „módosított newtoni dinamika” rövidítése. Technikai módon, azt javasolja, hogy a gravitáció miatti gyorsulás a nagyon alacsony gyorsulásnál eltér a szokásos inverz négyzetes törvénytől.

**. A carmeli fizika, egy olyan öt-dimenziós variációja az általános relativitásnak, amely azt javasolja, hogy a tágulás egy lényeges tulajdonsága az univerzumnak.

Lábjegyzet:

1. Ezt a koncepciót javasolta függetlenül Pierre-Simon LaPlace 1799-ben.

2. Ez az analógia matematikailag szigorú, mikor a víz (tér) sebessége azonos a szökési sebességgel. Ezt az úgy-nevezett „folyó modellt” a fekete lyukakról fejlesztette ki Andrew Hamilton és Jason Lisle: lásd A. J. S. Hamilton and J. Lisle, “The River Model of Black Holes” in General Relativity and Quantum Cosmology, http://arxiv.org/abs/gr-qc/0411060v2

3. K. Thorne, Black Holes and Time Warps: Einstein’s Outrageous Legacy (New York: W. W. Norton & Company, 1994), p. 256.

4. Ha a nap összezúzódna egy – azonos tömegű – fekete lyukba, akkor a bolygók nem húzódnának be. Jelenlegi pályájukon folytatódnának tovább, mert távol a Schwarzschild-sugártól helyezkednek el.

5. Egy M tömegű objektum Schwarzschild-sugarát így számolható ki: RS = 2GM/c², ahol G az egyetemes gravitációs állandó és c a fénysebesség.
A fekete lyuk gravitációs lencséje illusztrálásához, lásd: www.answersingenesis.org/articles/am/v3/n1/lens

Forrás:

Answers in Genesis, online:
https://answersingenesis.org/astronomy/black-holes/black-holes/

Négy megközelítés a Jelenések könyvéhez

 Mielőtt továbbmegyünk az eszkatológiával, kitérünk arra, hogy az évszázadok folyamán, sok különböző nézetet vallottak a keresztények erről. Mikor Angliában jártam Bibliaiskolába, nem vettem részt az eszkatológia tanfolyamon, mert egy időbe esett a görög nyelvórával, és azt mindenképpen akartam tanulni. Viszont, akik részt vettek, azt mondták, hogy valami 15 elméletről tanultak, és a végén kevesebbet értettek belőle, mint az elején.

Nem tudom, mi lehetett mind az a tizenöt, de azt tudom, hogy a Jelenésekhez négy megközelítés van, három vagy négy vélemény a Jelenések 20-ban szereplő millenniumhoz, és a futurista nézeten belül legalább négy magyarázata az elragadtatással kapcsolatban. Ezen a témán, sokat merítettem Steve Greg tanításaiból.

Itt a jelenésekről a négy nézetnél maradunk. Az az egy magyarázat, amelyet a legtöbb mai evangéliumi keresztény ismer, az futurista nézet (futurum = jövő). Sőt, talán ez az egyetlen nézet, amiről hallottak. Úgy véli, hogy a Jelenések könyve főleg a világ végéről szól, azaz, olyan eseményekről, amelyek megelőzik és kísérik Krisztus végeleges visszajövetelét. Ezt a nézetet talán azért vallják, akik vallják, mert szerintük a legtöbb megjövendölt dolog, mint például, hogy a földre esnek le a csillagok, és a tengerben minden élőlény elpusztul, még nem történt meg, tehát, a jövőben kéne történnie. Viszont, nem veszik figyelembe az apokaliptikus irodalom jellegét (lásd előző posztom), sem azt a tényt, hogy ez a könyv az évszázadokon keresztül élő keresztények számára, valamint az első olvasók számára is, irreleváns lett volna. Ezt a nézetet vallhatta néhányan az ősegyházban, mint, például Jusztinusz Mártir és Iréneusz, bár amit írtak, inkább a Krisztus visszajövetelét követő jövőbeli ezeréves birodalomra vonatkozott. Ez a nézet a IV. század táján elvesztette népszerűségét és sokáig eretnekségnek tekintették, amíg John Nelson Darby fel nem elevenítette tanításában 1830 körül. Azóta nagy népszerűségnek örvend az evangéliumi keresztények körében.

Egy másik nézet a historicista megközelítés (historia = történelem). Ez azt tanítja, hogy a Jelenések könyvében található látomások, valamint a hét gyülekezetnek küldött levelek, áttekintést nyújtanak arról, hogy mik lesznek a legfontosabb események az egyház történelmében, Krisztus első és második eljövetele között. Tulajdonképpen érthető lenne ez, a Dániel könyvében található látomások (miszerint pl., a négy vadállat négy egymást követő birodalmat jelképez), valamint bizonyos intertestamentális apokaliptikus írások fényében. Néhányan úgy látják, hogy a látomások előrelátják, pl. Róma bukását, az Iszlám terjedését, a francia forradalmat, stb. Ez volt az úgynevezett „Protestáns nézet”, mert ezt vallották az olyan Reformátorok, mint Kálvin és Luther, valamint a legtöbb Protestáns a XIX. századig, mikor jóformán kiszorította a futurizmus. Az egyik probléma a historicizmussal az, hogy kb. a XIX. század közepéig tudták azonosítani az eseményeket, de akkor elfogytak a szimbólumok és Jézus még mindig nem jött vissza. Nagyon kevesen vallják ezt a nézetet manapság, de kivételt képez a Hetednapi Adventista Egyház, amely még mindig tanít egyfajta historicista magyarázatot.

A harmadik megközelítés a preterista nézet (praeteritum = múlt). Ez azt vallja, hogy a Jelenések könyvében – valamint a Máté 24-es és párhuzamos részekben található „Kis Apokalipszisben” – szereplő szimbólumok olyan eseményeket képviselnek, amelyek Jeruzsálem bukását megelőzték, kísérték, mikor a római hadseregek ostromolták a várost kr.u. 67-70 között. A nagy nyomorúság, Krisztus eljövetele a felhőkön – ítéletben, nem, pedig véglegesen – és a város pusztulása, tehát, mind a múltban történtek, és ami még beteljesületlenül marad, az csak a halottak feltámadása és az Utolsó Ítélet. Az elmélet mellett szólnak azok a versek, mi szerint hamarosan történnek az események (pl. Jelenések 1,3. 22,10, vö. Máté 24,34). Ellene van az az elképzelés, hogy a Jelenések könyvét Domitianus császár idejében írták, 20 évvel Jeruzsálem bukása után, de ez a dátum még vitatott. Ezt a nézetet olyan kiváló egyházatyák vallották, mint pl. Euszebiosz (egyháztörténet író), Atanáz (a szentháromságtan védelmezője), Jeromos (a vulgata fordítója) és Aranyszájú Szent János. Jelenleg, úgy tűnik, hogy ez a megközelítés teret hódít az evangéliumi keresztények körében, az eddig népszerű futurista nézet kárára.

A negyedik nézet az idealista megközelítés, szintén a szellemi nézetként ismert. Ez azt tartja, hogy a Jelenések könyvében szereplő jelképek nem utalnak konkrét történelmi eseményekre, hanem olyan általános alapelveket képviselnek, mint pl. Isten szuverenitása és végleges győzelme, valamint az a szellemi harc, amelyet az egyház állandóan tapasztal a korszakok folyamán. Hasonlóan John Bunyan „A zarándok útja” című könyvéhez, amely minden keresztény életére alkalmazható, mindenhol, minden korban. Mellette szól az a tény, hogy a minden korban élő keresztények, akik üldözést szenvednek, vigasztalást meríthetnek abból, hogy Isten végre legyőzi a gonoszt, és ők igazaknak bizonyulnak majd. Ellene vannak azok a versek, amelyek azt mondják, hogy a könyv az olyan prófécia, amely hamar beteljesül. Az idealizmust tanították bizonyos középkori írók, valamint néhány modern brit teológus is vallja.

Összegezve, a négy megközelítés azt látja, hogy a Jelenések könyvében található jelképek a múltbeli eseményekre, a jövőbeli történésekre, a folyamatosan lezajló jelenlegi eseményekre, vagy a nem-történelmi alapelvekre utalnak, amely valószínűleg kimerít minden létezhető opciót. „Aki olvassa, értse meg!” (Márk 13,14)

Hivatkozás:

Gregg, Steve. Revelation, Four views, revised and updated, a parallel commentary. Thomas Nelson, 2013.

Kérdés: Miért gondolják, hogy a föld több milliárd éves?

 A “melyidő” pogány származása

A biblikus történet szerint, a föld kb. 6-7 ezer éves. Ezzel szemben, az az elképzelés, hogy a világ több milliárd éves annyira elterjedt a modern kultúrában, hogy sokan természetesnek veszik. De honnan származik valójában?

Általában azt gondolják, hogy a radiometrikus kormeghatározó módszerek bebizonyították, hogy a kőzetrétegek több millió, sőt több milliárd évesek (lásd: 2024.03.02.-án posztolt bejegyzés), pedig a hosszú korszakok fogalmát már a XVIII. század végétől kezdve tételezték fel. Ennek a kőrétegek és a bennük található fosszíliák volt az alapja, és csak később az először 1907-ben Bertram Boltwood által használt sugárzó módszerek.

A mélyidő fogalma, viszont, sokkal régebbi annál. A teljesség igénye nélkül, kiemelek néhány dolgot.

Az egyik első nagy civilizáció, amely a Bábeli Torony eseménye után létrejött, Sumer volt. Dél Mezopotámiában helyezkedett el (ma: Irak), és a kr. e. harmadik évezred második felében virágzott. A legkorábbi még meglevő írott szövegek Sumerből származnak, többek között a történelmi feljegyzéseket tartalmazó Sumer Királylista (SKL). A lista Sumer kiemelkedő városainak uralkodóit tárgyalja, de a legelső nevek egy nagyméretű árvíz előtti periódusból származnak. Az árvíz előtti időből nyolc név szerepel, de e királyok életkorai sokkal magasabbak, mint az Özönvíz előtti pátriárkák korai a Biblia történetében. A számok arra mutatnak, hogy 241.000 év telt el a teremtéstől az árvízig. Csak spekulálhatunk arról, hogy miért fújták fel ezeket a számokat. A sumerok talán azt akarták, hogy ők fölényben vannak más népekkel szemben, tehát arra mutattak, hogy ők a legrégebbi civilizációt képezték, visszanyúlva sok ezer évig. Ugyanez lehet igaz későbbi birodalmakra, akik tovább nagyították az évszámokat.

A Babiloniak (Káldeusok) részletes történelmi feljegyzéseket vezettek. Berosszusz a káldeus bablionbeli Bel istenség papja kr. e. 280 körül írta Babilonaika című három könyvét , amely Babilon történelméről és kultúrájáról szólt. Azt állította, hogy a legrégebbi civilizáció Babilon volt, amely az özönvíz előtt több százezer évvel keletkezett. Azt is írta, hogy 36.000 év telt el az özönvíz és Nagy Sándor között, és a világegyetem teljes kora 2.160.000 év.

A hinduizmust befolyásolta Babilonia, feltehetően eredetileg az Indus-Völgyi civilizáció idejében, nagyjából egykorú a Sumer kultúrával. A hindu kozmológia fejlődött és szerteágazott az évek folyamán, de úgy tűnik, hogy a világegyetem jellege ciklikus, és Brahma élete több mint három száz billió évig tart.

Az ógörög kultúra kapcsolódott Babilóniához, valamint Nagy Sándor miatt Indiához is. A régi istenekben való hitük gyengülésével, és a filozófia kr. e. hetedik századi keletkezésével, az evolúcióhoz, természetes kiválasztódáshoz és az ősnemzéshez hasonló elméleteket tárgyalták milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Empedoklész. Felvetődött, hogy a világ több millió éves.

Az ősegyház idejéhez érkezve, az epikureus és sztoikus filozófusok, akivel Pál apostol találkozott Athénban (Ap. Csel. 17,16), evolúciós elképzeléseket vallottak. A Szentírás, viszont, azt tanítja, hogy Isten mindent teremtett, és minden ember származik Ádámtól és Évától. Sokan az ősegyházatyák közül, akik jól ismerték a görög gondolkodást, az Isten által nemrégi teremtést vallották, és a filozófusok elképzeléseit megtagadták. Ezek közül vannak Jusztinusz Martír és Antiochiai Teofil (kr. u. II. század), Origenész (III. sz.) és Ágoston (IV. sz.).
Teofil azt írta: „Isten … a létezőt a nem-létezőből készítette.” Így magyarázta: „Ők (a görögök) ezeket (az eredetről szóló) állításokat találgatás és emberi gondolkodás által tesznek, és nem az igazság szerint.” Ez a megjegyzés jelentős, és ugyanúgy vonatkozik a sokkal későbbi evolúció támogatókra, a XVIII. századtól kezdve.

A kereszténység elterjedésével, a görög és a római kultúra korábbi hatása elgyengült, a Biblia és az Egyház befolyása felváltotta.

A Reformáció nyomában jött a modern tudomány keletkezése, és annak úttörői, mint például Copernicus, Newton és Faraday, hittek Istenben és a teremtésben. Nicolaus Steno a XVII. század közepe táján írta a Rétegtan alapelvei című könyvét. Bizonyos részletekkel kapcsán téves volt az elmélete, pedig azt hitte, hogy a réteges kőzetek a Noé napjaiban lezajló világméretű Özönvíz által létrejöttek, és azt is, hogy a fosszíliák valóságos élőlények maradványai voltak.

(Korábbi időkben, a görögök azt gondolták, hogy az ő isteneik odatették a fosszíliákat a kövekbe, hogy megtévessze őket. A Középkorban, pedig, ez megváltozott, mert az ördög odatette azokat, hogy megtévessze a keresztényeket.)

Aztán jött a Francia Forradalom, a Reneszánsz, és a klasszikus művek iránti megújult érdeklődés. Annak idején, a franciák meg akartak szabadulni a királyoktól (és a királynéktól), de létezett az a felfogás, hogy a királyokat Isten jelölte ki, és Ő adta nekik hatalmat, kenetet. Az azt jelentette, tehát, hogy meg kell szabadulni Istentől is. Olyan korabeli írok, mint Voltaire, újra vezette be azt a görög elképzelést, hogy a föld régi és az élet természetes módon keletkezik az élettelen dolgokból.

Ezek a nézetek skót írókat is befolyásoltak. James Hutton a XVIII. század végén írta Elmélet a földről (Theory of the Earth) című könyvét, amelyben azt tételezte fel, hogy a föld végtelen öreg. Charles Lyell jogász a Földtan alapelveit (Principles of Geology) című könyvét adta ki 1830-33-ban. Az uniformizmus alapelvét vezette be a geológiában, hogy „a jelen a kulcs a múlthoz”. Privát levelekben azt a szándékát felfejezte ki, hogy meg akarja szabadítani a tudományt Mózestól, azaz, a teremtésben, valamint az Özönvízben való hittől.

Végre érkezünk Darwinhoz, aki a Beagle hajón való utazása közben elolvasta Lyell könyvét, és visszatérésekor összebarátkozott vele. Darwin nem találta ki az evolúciót, csak előmozdította. A rétegtani oszlopot úgy építették fel, hogy feltételezték mennyi idő kell hozzá, hogy lassú folyamatokkal ülepedjenek le a kőrétegek, és ahhoz, hogy bizonyos csiga fajok fejlődjenek ki az evolúció által.

Még az ókorba visszamenőleg is, minden elképzelés az evolúcióról és a hosszú időkről csak a spekulációra és a feltevésre épült. Alapvetően „kitaláltak dolgokat.” A földtani oszlop és az évmilliók már megvoltak, és ezeket tanították is, mielőtt akármilyen tudományos módszert gondoltak volna ki a hosszú korok mérésére. Mint például, a radiometrikus kormeghatározás. Az, viszont, egy másik történet – vagy cikk.

Összegezve, az elképzelés az evolúcióról és a mélyidőről nem tudományos, nem alapul a kísérleteken és az ismételhető tapasztalatokon, hanem az világnézet amelynek az alapja a pogány filozófia.

Források:

Hubbard, Joseph. Evolution and the iniquity of our fathers

https://www.youtube.com/watch?v=B29gi8x1oDM

Mortenson, Terry. “Deep time” and the church’s compromise.

https://answersingenesis.org/creationism/old-earth/deep-time-and-churchs-compromise-historical-background/

Kérdés: Bizonyítja-e a radiometrikus kormeghatározás, hogy a föld több milliárd éves?

 Korábbi cikkemben, tárgyaltam a szénizotópos kormeghatározást, amely metódus a kőrétegek, illetve a több milliárd éves korok mérésére nem használható¹. Más módszerekről, viszont, azt állítják, hogy nagyon hosszú időket mutatnak ki, ezek közül a legismertebbek az urán/ólom és a kálium/argon. Egyébként, akár 100 módszer használható arra, hogy a föld maximum korát határozhatjuk meg, és ezek közül sokan fiatal életkort mutatnak ki, de az egy másik cikk témája lehetne.

A radiometrikus kormeghatározás alapelve a radioaktív bomlási láncon múlik, például, a föld kérgében a legmagasabb atomrendszámmal – ami a magban levő protonok száma – bíró a legnagyobb mennyiségben természeten előforduló elem az urán, amelynek két fő izotópja van (238 és 235). Az urán-238 – 238 az atomtömeg, amely a magban levő protonok plusz neutronok száma - 14 lépcsőfokon keresztül (8 α és 6 β) bomlik, amíg végül is ólom-206 nem lesz belőle². Ha egy kőzet uránt tartalmaz, tehát, a mintában levő urán-238, valamint ólom-206 mennyiségét mérik. Az urán-238 felezési ideje 4,5 x 10⁹ év, és mivel a láncban szereplő egyéb elemek felezési idejei ennél sokkal alacsonyabbak, ha a megmért mennyiségeket és e felezési időt tudják, állításuk szerint a minta korát számolhatják ki. A megkapott eredmények általában évmillióktól évmilliárdokig terjednek.

Bár a kőzetmintában levő izotópok mennyisége, valamint a sugárzó elemek felezési ideje magas pontossággal mérhető, bebizonyíthatatlan feltételezésekből kell kiindulni, ha a korokat számolják. Ilyen feltételezések a következők:

1. Semmilyen leányelem nem volt jelen a kőzet alakulásakor.

2. Nem történt se beszennyezés, se közbenső láncszem kiszivárgása.

3. A leány elem teljes mennyisége radiogén, azaz, eredetileg urán volt.

4. A teljes számításban levő időszak alatt, a felezési idő állandó maradt.

Megjegyezendő, hogy mikor Bertram Boltwood 1907-ben az urán/ólom kormeghatározó módszert fedezte fel, a földtani rétegoszlopot már kidolgozták, az évmilliók elképzelésével együtt, mindenféle tudományos alap nélkül, azon kívül, hogy megszámolták a kőrétegeket, és tippeltek arra, hogy azok mennyi idő alatt ülepedhettek le.

Manapság a leggyakrabban használt módszer a kálium/argon³. Ennek az oka lehet, hogy a kálium 2,6%-ával, nagyobb mennyiségben fordul elő a Föld kérgében, mint az urán, bár ez utóbbi is mindenhol található (2,8 ppm). Ez az alapján működik, hogy a természetben előforduló káliumnak három izotópja van: K-39 (93,3%), K-40 (0,01%) and K-41 (6,7%). A K-39 és K-41 stabil magok, a K-40, pedig, radioaktív, és 1.248 x 10⁹ éves felezési idővel kétféle módon bomlik: a β-sugárzással kalcium-40 felé és az elektronbefogással argon-40-et eredményezve, és e két irány aránya 89:11. A Ca-40 nem hasznos a kormeghatározásban, mivel a kalcium nagyon gyakori összetevője a kőzeteknek, és Ca-40 a leggyakoribb izotópja, tehát a radiogén anyag mennyisége nem meghatározható. De az argon-40 szintén a légkörben levő argon 99,6%-át teszi ki, tehát, ugyanaz a nehézség áll fenn.

Az U/Pb-hoz hasonlóan, feltételezések szükségesek a K/Ar kormeghatározó módszer használatához:

1. A K-40 bomlási sebessége Ar-40-ig állandó, a hőmérsékleti és nyomási változások nem befolyásolják azt. A Ca és az Ar felé bomlási arány szintén állandó.

2. A természetben a K-40/K-39 arány állandó, mert a K teljes mennyiségét mérik, hogy megbecsüljék a K-40 mennyiségét.

3. Az összes Ar-40 kiszivárgott, mikor a kőzet olvadt állapotban volt, tehát a mintában jelenlevő Ar-40 mennyisége a kő megszilárdulása óta a radioaktív bomlás által halmozott fel.

4. Sem K sem Ar se be- se ki- nem lépett a rendszerhez vonatkozóan a kőzet megszilárdulása óta.

Ezek közül, mindegyik meglehetősen problémás. Könnyen lehet, hogy a felezési idő és a bomlási arány módosulhatnak. Az Ar-40 bizonyos mennyisége lehetett jelen, mikor megszilárdult a minta. A be- és kiszivárgás a rendszerhez vonatkozóan nagyon valószínű, mivel a kálium oldódik vízben és mozoghat a kőzeten keresztül. Ugyanúgy, az argon nemes gáz, amely szintén beléphet a mintába, illetve kiléphet belőle.

Az, hogy problémások ezek a módszerek, ki is mutatható. Például, mikor különféle módszerekkel határozzák meg a kőminta korát, gyakran nem azonosok az eredmények. Egy példája ennek az, hogy Okudaira et al. mérte egy délkelet Indiából származó amfibolit nevű kőminta izokrón korát. A rubídium/stroncium metódussal a 481 millió éves korát kaptak, a szamárium/neodímium módszerrel, viszont, majdnem megduplázódott az eredmény: 824 millió éves lett.⁴

Ezen túlmenően, mikor a történelmi beszámolók alapján ismert korú kőzeteket tesztelik, még mindig évmilliókat, illetve évmilliárdokat mutatják ki. Például, a Washington állambeli Mount St Helens nevű vulkán 1980-ban tört ki, elfújva a hegy csúcsát. Azóta, új lávatömb képződik a kráterben. Az új kőzeteket a kálium-argon módszerrel határozták meg, amely 350 ezer éves kort ad átlagosan⁵. A Hawaii állambeli Hualalai vulkánból származó Kaululeha lávafolyás történelmi felírás szerint 1801-ben formálódott ki. Különféle radiometrikus metódusokat használva, ennek a korát 140 millió és 2,96 milliárd év közötti eredménnyel mérték.³

Az a tény, hogy az ismert korú kőzetek radiometrikus módszerekkel meghatározott korai annyira helytelenek, erősen mutatja, hogy nem szabad feltételezni ezeknek megbízhatóságát az ismeretlen korú minták esetén. Az egykor élő dolgok kormeghatározására használt C-14 módszerrel szemben, amely erősen támogatja a Föld fiatal korát¹, az egyéb radiometrikus kormeghatározó metódusok, mint pl. az U/Pb és a K/Ar, kimutatható pontatlanságuk miatt, igazán semmit nem mondhatnak nekünk a Föld abszolút életkoráról.

Hivatkozások:

1. Bizonyítja-e a C-14-es kormeghatározás, hogy a kőzetek több száz millió évesek?

2. A teljes lánc így néz ki: U 238 → Th 234 → Pa 234 → U 234 → Th 230 → Ra 226 → Rn 222 → Po 218 → Pb 214 → Bi 214 → Po 214 → Pb 210 → Bi 210 → Po 210 → Pb 206.
Hasonlóan: U 235 → Pb 207 (7 α és 4 β)
Th 232 → Pb 208
(Pb 204 nem radiogén eredetű)

3. David A. Plaisted, Radiometric dating, online:
https://www.bible.ca/tracks/dating-radiometric.htm#agree

4. Idézi: Tas Walker, Radioactive dating methods, online:
https://creation.com/radioactive-dating-anomalies

5. Keith Swenson, Radio dating in Rubble, online:
https://answersingenesis.org/geology/radiometric-dating/radio-dating-in-rubble/