A “melyidő” pogány származása
A biblikus történet szerint, a föld kb. 6-7 ezer éves. Ezzel szemben, az az elképzelés, hogy a világ több milliárd éves annyira elterjedt a modern kultúrában, hogy sokan természetesnek veszik. De honnan származik valójában?
Általában azt gondolják, hogy a radiometrikus kormeghatározó módszerek bebizonyították, hogy a kőzetrétegek több millió, sőt több milliárd évesek (lásd: 2024.03.02.-án posztolt bejegyzés), pedig a hosszú korszakok fogalmát már a XVIII. század végétől kezdve tételezték fel. Ennek a kőrétegek és a bennük található fosszíliák volt az alapja, és csak később az először 1907-ben Bertram Boltwood által használt sugárzó módszerek.
A mélyidő fogalma, viszont, sokkal régebbi annál. A teljesség igénye nélkül, kiemelek néhány dolgot.
Az egyik első nagy civilizáció, amely a Bábeli Torony eseménye után létrejött, Sumer volt. Dél Mezopotámiában helyezkedett el (ma: Irak), és a kr. e. harmadik évezred második felében virágzott. A legkorábbi még meglevő írott szövegek Sumerből származnak, többek között a történelmi feljegyzéseket tartalmazó Sumer Királylista (SKL). A lista Sumer kiemelkedő városainak uralkodóit tárgyalja, de a legelső nevek egy nagyméretű árvíz előtti periódusból származnak. Az árvíz előtti időből nyolc név szerepel, de e királyok életkorai sokkal magasabbak, mint az Özönvíz előtti pátriárkák korai a Biblia történetében. A számok arra mutatnak, hogy 241.000 év telt el a teremtéstől az árvízig. Csak spekulálhatunk arról, hogy miért fújták fel ezeket a számokat. A sumerok talán azt akarták, hogy ők fölényben vannak más népekkel szemben, tehát arra mutattak, hogy ők a legrégebbi civilizációt képezték, visszanyúlva sok ezer évig. Ugyanez lehet igaz későbbi birodalmakra, akik tovább nagyították az évszámokat.
A Babiloniak (Káldeusok) részletes történelmi feljegyzéseket vezettek. Berosszusz a káldeus bablionbeli Bel istenség papja kr. e. 280 körül írta Babilonaika című három könyvét , amely Babilon történelméről és kultúrájáról szólt. Azt állította, hogy a legrégebbi civilizáció Babilon volt, amely az özönvíz előtt több százezer évvel keletkezett. Azt is írta, hogy 36.000 év telt el az özönvíz és Nagy Sándor között, és a világegyetem teljes kora 2.160.000 év.
A hinduizmust befolyásolta Babilonia, feltehetően eredetileg az Indus-Völgyi civilizáció idejében, nagyjából egykorú a Sumer kultúrával. A hindu kozmológia fejlődött és szerteágazott az évek folyamán, de úgy tűnik, hogy a világegyetem jellege ciklikus, és Brahma élete több mint három száz billió évig tart.
Az ógörög kultúra kapcsolódott Babilóniához, valamint Nagy Sándor miatt Indiához is. A régi istenekben való hitük gyengülésével, és a filozófia kr. e. hetedik századi keletkezésével, az evolúcióhoz, természetes kiválasztódáshoz és az ősnemzéshez hasonló elméleteket tárgyalták milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Empedoklész. Felvetődött, hogy a világ több millió éves.
Az ősegyház idejéhez érkezve, az epikureus és
sztoikus filozófusok, akivel Pál apostol találkozott Athénban
(Ap. Csel. 17,16), evolúciós elképzeléseket vallottak. A
Szentírás, viszont, azt tanítja, hogy Isten mindent teremtett, és
minden ember származik Ádámtól és Évától. Sokan az
ősegyházatyák közül, akik jól ismerték a görög gondolkodást,
az Isten által nemrégi teremtést vallották, és a filozófusok
elképzeléseit megtagadták. Ezek közül vannak Jusztinusz Martír
és Antiochiai Teofil (kr. u. II. század), Origenész (III. sz.) és
Ágoston (IV. sz.).
Teofil azt írta: „Isten … a létezőt a
nem-létezőből készítette.” Így magyarázta: „Ők (a
görögök) ezeket (az eredetről szóló) állításokat találgatás
és emberi gondolkodás által tesznek, és nem az igazság szerint.”
Ez a megjegyzés jelentős, és ugyanúgy vonatkozik a sokkal későbbi
evolúció támogatókra, a XVIII. századtól kezdve.
A kereszténység elterjedésével, a görög és a római kultúra korábbi hatása elgyengült, a Biblia és az Egyház befolyása felváltotta.
A Reformáció nyomában jött a modern tudomány keletkezése, és annak úttörői, mint például Copernicus, Newton és Faraday, hittek Istenben és a teremtésben. Nicolaus Steno a XVII. század közepe táján írta a Rétegtan alapelvei című könyvét. Bizonyos részletekkel kapcsán téves volt az elmélete, pedig azt hitte, hogy a réteges kőzetek a Noé napjaiban lezajló világméretű Özönvíz által létrejöttek, és azt is, hogy a fosszíliák valóságos élőlények maradványai voltak.
(Korábbi időkben, a görögök azt gondolták, hogy az ő isteneik odatették a fosszíliákat a kövekbe, hogy megtévessze őket. A Középkorban, pedig, ez megváltozott, mert az ördög odatette azokat, hogy megtévessze a keresztényeket.)
Aztán jött a Francia Forradalom, a Reneszánsz, és a klasszikus művek iránti megújult érdeklődés. Annak idején, a franciák meg akartak szabadulni a királyoktól (és a királynéktól), de létezett az a felfogás, hogy a királyokat Isten jelölte ki, és Ő adta nekik hatalmat, kenetet. Az azt jelentette, tehát, hogy meg kell szabadulni Istentől is. Olyan korabeli írok, mint Voltaire, újra vezette be azt a görög elképzelést, hogy a föld régi és az élet természetes módon keletkezik az élettelen dolgokból.
Ezek a nézetek skót írókat is befolyásoltak. James Hutton a XVIII. század végén írta Elmélet a földről (Theory of the Earth) című könyvét, amelyben azt tételezte fel, hogy a föld végtelen öreg. Charles Lyell jogász a Földtan alapelveit (Principles of Geology) című könyvét adta ki 1830-33-ban. Az uniformizmus alapelvét vezette be a geológiában, hogy „a jelen a kulcs a múlthoz”. Privát levelekben azt a szándékát felfejezte ki, hogy meg akarja szabadítani a tudományt Mózestól, azaz, a teremtésben, valamint az Özönvízben való hittől.
Végre érkezünk Darwinhoz, aki a Beagle hajón való utazása közben elolvasta Lyell könyvét, és visszatérésekor összebarátkozott vele. Darwin nem találta ki az evolúciót, csak előmozdította. A rétegtani oszlopot úgy építették fel, hogy feltételezték mennyi idő kell hozzá, hogy lassú folyamatokkal ülepedjenek le a kőrétegek, és ahhoz, hogy bizonyos csiga fajok fejlődjenek ki az evolúció által.
Még az ókorba visszamenőleg is, minden elképzelés az evolúcióról és a hosszú időkről csak a spekulációra és a feltevésre épült. Alapvetően „kitaláltak dolgokat.” A földtani oszlop és az évmilliók már megvoltak, és ezeket tanították is, mielőtt akármilyen tudományos módszert gondoltak volna ki a hosszú korok mérésére. Mint például, a radiometrikus kormeghatározás. Az, viszont, egy másik történet – vagy cikk.
Összegezve, az elképzelés az evolúcióról és a mélyidőről nem tudományos, nem alapul a kísérleteken és az ismételhető tapasztalatokon, hanem az világnézet amelynek az alapja a pogány filozófia.
Források:
Hubbard, Joseph. Evolution
and the iniquity of our fathers
Mortenson, Terry. “Deep
time” and the church’s compromise.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése