Mit mutat a C-14-es kormeghatározó módszer?

 Kérdés: Bizonyítja-e a C-14-es kormeghatározás, hogy a kőzetek több száz millió évesek?

A radiometrikus módszereket használják, hogy meghatározzák azoknak a kőzetrétegeknek a korát, amelyek feltételezés szerint több millió, illetve több százmillió évesek. Több olyan módszer létezik, közülük a legismertebbek az urán-ólom és a kálium-argon.

A C-14-es ill. szénizotópos kormeghatározást, viszont, nem az üledékes kőzetek vizsgálatára használják, hanem olyan egykor élő anyagokból álló tárgyak kora meghatározására, mint pl.: a fa, a bőr vagy a természetes rostból készült szövet.

A szénizotópos kormeghatározás alapja a következő. Minden élőlény tartalmaz szénatomokat, mivel a szén az élet alapja. Az összes biokémiai molekula, a fehérjék, a zsírok, a nukleinsavak és a lipidek, széntartalmú polimerekből állnak. A természetben előforduló szén három izotópban létezik: a C-12-es atommagjában hat proton és hat neutron van, és ez a természetes szén 99%-át képezi. A C-13-asnak plusz egy neutronja van, és ennek a aránya kb. 1%-a. Ez a két izotóp stabil, radioaktív bomláson nem megy át. A hat protonjával és nyolc neutronjával, a C-14-es jelen van a földi légkörben, mértékben egy atom az egy billióhoz (1:10¹²). Ez az izotóp radioaktív, nitrogén-14-re bomlik 5.730 év felezési idővel. Ez azt jelenti, hogy a mintában jelenlevő C-14 mennyisége annyi idő alatt a felére, kétszer annyi idő alatt a negyedére csökken, és így tovább.

Amint bomlik a C-14-es, ugyanakkor több jön létre a légkör felső rétegeiben, a kozmikus sugárzás N-14-esre gyakorolt hatására. Feltételezik, hogy ez a folyamat egyensúlyban van, hogy a bomló anyag mennyisége azonos a létrejövő mennyiségével, vagy legalább ez volt a helyzet az ipari forradalom kezdete előtt, és újabban a nukleáris fegyverek légköri tesztelése kora előtt.

A légkörben generált C-14-es gyorsan oxidálódik szén-dioxidra, amely aztán a biociklusba belép. A fotoszintézis alatt felszívódik a szén-dioxid a növényekbe, és a szén a növényi szerkezetbe épül be. A növényeket eszik az emberek és az állatok, az állatokat is eszik az emberek, tehát mindnyájunk tartalmazunk radioaktív szenet ebben az apró mennyiségben.

Mikor egy organizmus meghal, többé nem vesz fel szenet, és a benne levő szén-14-es tovább bomlik utánpótlás nélkül. Tehát, ha megmérik az olyan organizmusban levő C-14-es mennyiségét, ki lehet számolni, hogy mennyi ideje halt meg. A mintában levő C-14-es arányát most már nagyon pontosan lehet megállapítani tömegspektrometria használatával, amely képes egyes atomokat is megszámolni.

Mivel annyira alacsony a bioanyagban levő C-14-es aránya, és viszonylag rövid a felezési ideje, ezt a módszert csak olyan mintákon lehet használni, amelyek legfeljebb kb. 60.000 évesek (tízszeres felezési idő). Jellemzően a régészeti lelőhelyekről előkerült tárgyak és a papírból, papiruszból vagy pergamenből készült történelmi dokumentumok korát szokták vele becsülni. A C-14-es kormeghatározásra alávetett tárgyak példái a Holt-tengeri tekercsek és a Torinói lepel.

Említettem fönt, hogy a szénizotópos módszert tipikusan nem használják az üledékes kőzetek meghatározására. Feltételezik, hogy ezek sok millió évesek, tehát nem tartalmazhatnak még maradék mennyiségben sem C-14-est. E rétegek közül, viszont, van amely mégis tartalmaz radioaktív szenet, többek között szén, kőolaj, földgáz és meg nem kövesedett csontok, valamint olyan kőzetek, mint a mészkő (CaCO₃) és a dolomit (MgCa(CO₃)₂).

Mert mégis végeztek méréseket az olyan leleteken. Az elvárásokkal szemben, egyedül 1984 és 1998 között, a szakirodalomban közölték, hogy radioszenet találtak olyan mintákban, amelyek fosszíliákból, szénből, kőolajból és márványból származtak. Ezek a földtani rétegsor fosszília-tartalmazó részét képviselik, feltehetően több mint 500 millió éves perióduson keresztül. Mind tartalmaztak radiokarbont. Ráadásul, állítólagos 32-350 millió éves közötti kövült fa és szén mintákon végzett elemzések C-14-es kormeghatározást használva, 20.000 és 50.000 éves közötti időket eredményeztek. Feltehetően 1-3 milliárd éves gyémántok szintén 55.000 éves C-14-korokat adtak csupán.

A Bibilai idővonalhoz képest, ezek a korok még mindig túl magasok, de a nagyobb számok talán úgy magyarázhatóak, hogy a Föld mágneses mezeje erősebb volt a múltban, és ez védte a légkört a kozmikus sugaraktól, vagyis több szenet tartalmazott a bioszféra az Özönvíz előtt.

Ezek az eredmények megerősítik azt az állítást, hogy a föld kőzetei, rétegei több ezer évesek csupán, nem pedig több millió évesek. A szénizotópos kormeghatározás, tehát, nem bizonyítja be, hogy a föld sok millió, sőt több milliárd éves, hanem inkább arra utal, hogy sokkal fiatalabbnak kell lennie.

Források:

Radiocarbon dating
Online: https://en.wikipedia.org/wiki/Radiocarbon_dating#Dating_considerations

Snelling, Andrew A. Carbon-14 in fossils, coal and diamonds.
Online: https://answersingenesis.org/geology/carbon-14/7-carbon-14-in-fossils-coal-and-diamonds/

Stark, Anne M. Atmospheric carbon-14 measurements reveal natural production rate by cosmic rays.
Online https://www.llnl.gov/news/atmospheric-carbon-14-measurements-reveal-natural-production-rate-cosmic-rays#:~:text=Carbon%2D14%20is%20produced%20in,in%20the%201950s%20and%20'60s.