Ami azt illeti, hogy az evangéliumot hirdetik az egész világon, itt szerepel az οἰκουμένη (oikoumené) szó, ugyanaz, amelyet Lukács használ, mikor mondja, hogy „az egész világot” írják össze (Lukács 2,1). Szó szerint „lakott” (területet) jelent, amely kifejezéssel a „civilizált” világra utaltak, azaz, a Római birodalomra. Nem vonatkozik a japánokra, vagy az ausztrál bennszülöttekre. Érdekes módon, Pál apostol a kolosséiakhoz intézett levelében azt állítja, hogy az evangélium „az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik” (1,6), és „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (1,23). A levelet kr. u. 62 körül írta, Jeruzsálem pusztulása előtt. Természetesen, Pál bizony hiperbolikus kifejezést használ itt, de ha Pál teszi, Jézus miért nem?
Várjunk csak! Miért gondolják néhányan azt, hogy Jézus a világ végéről beszél itt? Talán azért, mert több dolog, amit mondott, úgy hangzik, mintha a világ végére utalna. Például: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." Ha szó szerint értjük ezeket, semmi olyasmi még nem történt meg, tehát, még mindig jövőbeli eseményekről van szó. De tényleg szó szerint kell megérteni?
Jézus tanítványaival együtt a Szentírásokat, benne a prófétai részeket, nagyon jól ismerte volna. Úgy tűnik, hogy Jézus többek között Ézsaiás és Ezékiel írásaiból merített, mikor a végidőkről beszélt. Például, ez a Babilon ellen mondott prófécia Ézsaiás könyvében található: „Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: … Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.” (Ézsaiás 13,1. 9-11). Ez az elég hosszú prófécia ezeket a szavakat is tartalmazza: „Íme, ellenük indítom a médeket” (v.17) Babilont legyőzték a Médek és a Perzsák kr. u. 539-ben, és azóta sem lett újra nagy birodalom.
Ézsaiás 34-ben ez áll: „Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról. Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.” (Ézsaiás 34,4-5). Kétezer évvel ezelőtt szinte eltűntek az edomiták a történelem oldalairól. Az utolsók között tartozott Heródes dinasztiája.
Ha készpénznek vesszük, úgy tűnik, hogy ez a két prófécia a világegyetem végét jövendöli meg, viszont nem szó szerinti módon teljesedtek be már a múltban, és a világ még mindig itt van. Ami történt e birodalmak polgáraival az volt, hogy az ő világuk véget ért, az örökkévalónak tűnő hatalma mégis megszűnt. Ugyanazt lehetne mondani a zsidókról, mikor elpusztult a szentváros a templomával együtt. Számukra minden megváltozott, elértek „a korszak zárásához” (συντελείας τοῦ αἰῶνος – szünteleiasz tou aiónosz, Máté 24,3. Nem áll itt „a világ vége”, bár úgy adja néhány fordítás.
Tehát, úgy érvelek, hogy Jézus olyan próféciákból meríthetett, mint a fent felsoroltakat, képletesen beszélt, és a tanítványai úgy értették volna. Mint a magyarul beszélő pontosan tudja miről van szó, ha valaki mondja, hogy „falra hányt borsó az egész.” Azt mondta: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.” (Máté 24,29). Mellesleg, ennek érdekes párhuzamai vannak Jóelnak amaz próféciájában, amelyre Péter utal Pünkösd napján. A szentlélek kitöltetéséről szóló része után, és áll: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.” (Jóel 3.3-4). Vö.: „És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.” (Ap. Csel. 2,19-20). Szintén jelenések könyvében: „És láttam, amikor feltörte [a bárány] a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.” (Jelenések 6,12-14). Ezek a próféciák is inkább Jeruzsálem pusztulására utalhatnak, mint a világ végére.
Aztán, ott van az a jel, hogy az Emberfia jön a felhőkkel. Jézus a kihallgatásán használja ezt a kifejezést: „Jézus ekkor így felelt [a főpapnak]: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Máté 26,64). Itt is, össze kéne hasonlítani ószövetségi próféciákkal. Dániel 7-ben található olyan prófécia, amire Jézus utalhat: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dániel 7,13-14). Bár Jézus magára vonatkoztatja ezt a szakasz a kihallgatásán, amely arra vezetett, hogy istenkáromlással vádolták, mégsem úgy tűnik, hogy ugyanazt az eseményt írja le, mint a Máté 24-ben szereplő. Dánielben látjuk, hogy az emberfia odamegy Istenhez a mennyben, hogy megkapja a hatalmát. Ez beteljesedhetett Jézus mennybemenetelekor, mivel több újszövetségi ige szerint, pünkösd után Jézus Isten jobbján ül a mennyben (pl.: Ap. Csel. 2,33. 5,31. 7,55-56. Róma 8,34, és így tovább).
Más ószövetségi próféciákban, viszont, a felhők ítélettel járnak. Például, Ézsaiásban: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az Úr gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében.” (Ézsaiás 19,1). A szakasz a 10. versig terjed, és úgy értik, hogy a kr. e. VII. században történt asszíriai behatolásra utal, amelyet Egyiptomban polgárháború követett. Tehát, azt, hogy az ÚR – ebben az esetben JHVH – felhőn jön, nem szó szerint kell érteni, hanem az Istentől küldött idegen hadsereg támadását akarja jelenteni. Jeremiás 4,13 és Ezékiel 30,3 szintén olyan szakaszok, amelyek az ítélet szimbólumaként használják a felhőket. Ezékiel 32,7 egy Egyiptom ellen mondott prófécia, amelyben mind a felhők, mind a napban, holdban és csillagokban látható jelek szerepelnek.
Tehát, úgy mint az ószövetségi próféták olyan beszédeket mondtak, amelyek a világ végére tűnnek utalni, pedig nem, Jézus ugyanazt tehette, mikor a zsidó rendszer végéről és az evangélium új korszakának kezdetéről beszélt.
A következő részt, ami arról szól, hogy az angyalok összegyűjtik az választottakat a négy égtáj felől, többféle módon értelmezték. Az elragadtatásról szólhat, de mivel azt mondja, hogy: „közvetlenül ama napok nyomorúsága után” történik, a nyomorúság előtti elragadtatást nem jelentheti. Ugyanakkor, az idők végén történő általános feltámadás lehetne. Mivel ez még mindig történni akar, mielőtt az a nemzeték el nem múlt volna, azonban, van egy harmadik lehetőség. Az angyal szó (ἄγγελος – angelosz) gyakran természetfeletti lényt jelent (pl. Máté 1,20), ugyanakkor emberi követ is lehetne (Lukács 7,24). Ha itt helyes ez a második jelentés, akkor ez a mondat arra utalhat, hogy Jézus hírnökei (tanítványi – az apostolok) kimennek az egész világba, hirdetik az evangéliumot, és így „összegyűjtik a kiválasztottakat.”
De mi van azzal a résszel, ami követi Máté 24,34-et? Több kommentátor úgy látja, hogy itt fordulat történik a beszédben. Ennek okai, többek között, az hogy Jézus most válaszol a tanítványok által föltett harmadik kérdésre, a korszak (világ) végéről. Vagy, hogy Máté itt Jézus több egymással összefüggő tanítását – a zsidó korszak befejezéséről és a világ végéről – egy hosszú beszédbe kombinálta. Elismert dolog, hogy Máté más helyeken ugyanezt teszi, mint például a Hegyi Beszéd (5-7. rész) esetén, és az az alkalom, mikor Jézus kiküldi a tanítványait, hogy hirdessék a királyság közelségét (10. rész). Azért gondolják, hogy ez utóbbi szakasz a tanítások kombinációjából áll, mert az elején Jézus csak Izrael elveszett juhaihoz küldi a tanítványait (6. v.), de később azt mondja, hogy a pogány uralkodók előtt tesznek bizonyságot majd (18. v.). Mindezek a dolgok megtörténtek, de még nem akkor, mikor a tanítványok Júdeában hirdették az igét. Még egy oka arra, hogy itt Máté 24-ben miért kombinált anyagnak tekintik az, hogy Lukács szétosztja a párhuzamos beszédet a 21. és 17. részek között.
Az Olajfák Hegyén elmondott beszéd második része Máté 24,34-től a 25. rész végéig terjed. Úgy tűnik, hogy ez a szakasz és ezek a példázatok tényleg a világ végére és az utolsó ítéletre vonatkoznak. Jézus azt mondja, hogy ami erre az eseményre jellemző az, hogy még ő sem tudja, mikor következik be (24,36). Hirtelen és váratlan esemény lesz (mint Noé napjaiban, szintén 44. v.), ami hosszú várakozás után történik (48. v.).
Azt állítom, tehát, hogy Máté 24-25 két külön eseményről szóló tanítások kombinációjából áll. Az első olyan figyelmeztetéseket tartalmaz, hogy vigyázzunk, nehogy félrevezessenek, figyeljünk bizonyos jelekre, és készen álljunk arra, hogy pillanatok alatt menekülni kell. Szintén arról van szó, hogy ez a dolog hamarosan következik be, ugyanabban a generációban, és nagy szenvedésekkel jár. Mindez már beteljesedett a múltban (számunkra), az első században, kr. u. 70-ben, mikor Jeruzsálemet ostrom alá vették és elpusztították a római seregek.
A második esemény nincs időhöz kötve, de a távoli jövőben történik majd, hosszú késlekedés után. Senki nem tudja, mikor lesz ez, sem az angyalok, sem Jézus maga. Itt másfajta figyelmeztetés szerepel: mindig készen kell állni, és nem szabad elfáradni. Nincsenek adott jelek, amelyek megelőzik ezt az eseményt. Azt emberek csak a szokásos módon élik az életüket, és hirtelen jön az Úr, mikor senki nem várja. Az Jézus második eljövetele, a halottak feltámadása, és az utolsó ítélet.
Röviden írtam itt, nem tárgyaltam minden lehetséges szempontot, verset, párhuzamot. Remélem, hogy elgondoltató anyagot nyújtottam, és azt az érvemet tudtam alátámasztani, hogy Máté 24-25 először Jeruzsálem jelekkel megelőzött pusztulását megjövendöli, aztán a hosszú várakozás után bekövetkező világ végét és az utolsó ítéletet.
Források:
Greg, Steve, Teachings on Matthew’s Gospel, Book
of Daniel, Eschatology
Online: https://thenarrowpath.com/
The Holy Bible, ESVUK version.
Online: https://www.biblegateway.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése