Alapok - közösség

A keresztyénség alaptanításai - 6. A gyülekezet fontossága

Már az előző anyagban felsoroltuk azt a négy területet, amivel foglalkoztak az első megtérők.

A közösségi élet alapjai

3000 ember megtért az első Pünkösd napján, így csatlakoztak a gyülekezethez/egyházhoz, és négy dologgal foglalkoztak. Ezeket a gyülekezeti élet négy alapjának nevezhetjük (Ap. csel. 2:42):
- Apostoli tanítás
- Közösség
- Kenyér megtörése
- Imádkozás

Itt a második pontot tárgyaljuk, a közösséget.

„ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.” (Zsidó 10:25 – r.k. fordítás)

Szükségünk van egymásra. Mikor Jézust Megváltónak és Úrnak elfogadjuk, Isten családjához csatlakozunk. A Szentlélek bemerít bennünket Krisztus testébe, az egyházba (I. Kor. 12:13). Más hívők már testvéreinknek számítanak.

Biblikus közösség

A közösség görögül „koinónia” (κοινωνια). Ez kifejezi a keresztyén egység valódi jelentőségét, a kölcsönös részesedést egymás életében. Mi az, amit meg kell osztani egymással?

Példák:

I. János 4:11,19-21 szeretet, törődés, közös étkezés, idő…
Galata 6:2 terhek, imádság, beszélgetés, bátorítás, segítség
Galata 6:10 jót tevés, képességek, talentumok, pénz használata mások javára
Jakab 5:16 imádság, idő

El kell ismerni egymásról, hogy nem vagyunk tökéletesek! Szükség van arra, hogy legyünk helyes viszonyban egymással, tanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani (Máté 5:23-24; 6:9-15)

A megsértődés, a duzzogás, a viszálykodás és a pletykálkodás BŰN! (Jakab 4:1-4,11-12; Galata 5:13-15,20; I. Kor. 5:11; I. Tim. 5:11-15; Példabeszédek 16:28). Ha valaki mégis megsértett bennünket, először el kell menni hozzá és a dolgot négyszemközt rendezni, ha lehet (Máté 18:15-17).

A keresztyének őszintén megoszthatják egymással az életüket. Nem szükséges, se nem célszerű a képmutatás.

„A gyülekezet az egyetlen közösség a világon, ahol a tagság lényeges feltétele a jelölt méltatlansága.”
R. B. Munger

A közösség célja
Példabeszédek 27:17 Vassal formálják a vasat
Prédikátor 4:9-10 Egymást emeljük fel
Zsidó 10:24-25 Bátorítjuk és buzdítjuk egymást
Zsidó 3:13 NAPONKÉNT

Az egyház fogalma

A görög szó, amelyet egyházzal vagy gyülekezettel fordítanak – ekklészia (εκκλησια). Eredeti jelentése kb. „a kihívottak csoportja”. Isten kihívott bennünket a világból, hogy tartozzunk hozzá és egymáshoz. Ahogy fönt említettük, valaki nem születhet újjá anélkül, hogy automatikusan be ne merítkezzen az „egyházba”. De, mit jelent az egyház/gyülekezet?

A keresztyén egyházra nézve, a Biblia az ekklészia szót három szinten használja:
A. Az egyetemes/univerzális egyház – minden egyes hívőből áll, aki él (és élt) a világon (Máté 16:18; Kolossé 1:18) – gyakorlati okokból, soha nem gyűlik össze!
B. A helyi gyülekezet – minden hívőből áll, aki egy bizonyos városban vagy területen lakik (I. Kor. 1:12; Galata 1:2) – lehet, hogy ezek sem mind ismerik egymást.
C. Egy helyi csoport, amely összegyűlik háznál, magánszemélynél (Róma 16:3-5).

Mit nem jelent az ekklészia szo?

A. Emberektől felállított szervezet/felekezet/intézmény
B. Akármilyen épület


A Bibliában található jelképei az egyháznak

Ezek csak akkor működnek, ha a keresztyén egyének csoportba is tartoznak.

Krisztus teste

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (I. Kor 12:27). Minden tagja a testnek lényeges. A test együttműködik a közös célok elérésének érdekében. A test minden részének, viszont, különös, egyedi szerepe van. (I. Kor. 12:14-27; Efezus 4:16). Szükség van az alázatosságra, a türelemre és a szelídségre, hogy megmaradjon az egység (Efezus 4:16). Erre törekedni kell (Filippi 2:2-4, Zsoltár 133:1-3).

Isten népe

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe” (I. Péter 2:9). Az egyházban a nemzetek most Isten ígéreteinek örököstársai Izraellel együtt (Efezus 3:6).

Isten szántóföldje

(I. Kor 3:9). Ez összefügg a magvetés és a gyümölcstermés gondolatával is (Márk 4:1-20; Galata 5:22-23).

Isten épülete

(I. Kor 3:9; Efezus 2:19-22; I. Péter 2:5).

A Szentlélek temploma

(I. Kor. 3:16-17).

Krisztus mennyasszonya

(Efezus 5:25-32; Jelenések 21:9).

Az a gondolat, hogy valaki egyedül, otthon is gyakorolhatja a hitét és nem is kell gyülekezethez tartozni, nem összeegyeztethető a fenti jelképekkel, és teljesen idegen gondolat az újszövetség világában. Krisztus a gyülekezetért jön vissza, nem egy rakás egyénért, akiknek semmi közük nincs egymáshoz.

Nem mindegy, azonban, hogy milyen csoporthoz tartozik az ember. Az igazi gyülekezet nem az, pl.: a) amely a legrégebbinek mondja magát, b) amely történetesen egy bizonyos, kedvenc felekezethez tartozik, c) amelyet az állam elismer… Hanem, mi is?

A helyi gyülekezet tevékenységei

Befelé irányuló szolgálat – a szentek építése: dicsőítés, tanítás, közösség, kenyér megtörése, imádság, szellemi ajándékok gyakorlása, helyreállítás, csodák, adakozás, közös étkezés, személyes növekedés

Kifelé irányuló szolgálat – az elveszettek megnyerése: evangelizálás, csodák, démonűzés, gyógyítás, szegények segítése, számbeli növekedés

Gyülekezetnek számít az újjászületett egyénekből álló minden olyan csoport, amely a fenti szolgálatokat végez, beteljesítve mandátumát, illetve Jézus parancsolatait.

A gyülekezet struktúrája

A mai világon többféle „egyház van”, és különböző módon oldják meg a vezetés kérdését. Az újszövetségi minta sem teljesen egységes, de nagyjából lehet a helyi és az utazó szolgálatokat megkülönböztetni.

Általános: Minden egyes megtért hívő az egyetemes papsághoz tartozik (I. Péter 2:9), mindenki prófétálhat (I. Kor. 14:31), mindenkinek van szolgálata Krisztus testében (I. Kor. 12:14-15), mindenki kap talentumot Istentől (Máté 25:14-30)
Olyan, mint padban ülő, fogyasztó, laikus, passzív keresztyén NINCS!
Nem a szórakozás céljából járunk gyülekezetbe.

Helyi vezetők: Presbiterek/püspökök (Ap. csel. 15:6; I. Tim. 3) és diakónusok (Ap. csel. 6:1-6; I. Tim. 3).

Utazó szolgálatok: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok, tanítók (I. Kor. 12:27-28; Efezus 4:11).

Néhány záró gondolat:

Az igazi közösséget egymással a legjobban esetleg magánháznál összegyülekező kiscsoportokban lehet gyakorolni. A kiscsoport szinte automatikusan „követeli” a szeretet és közösség erősebben működő formáját, amelyet az egyházi épületben szépen el lehet kerülni.

A „templomban” sorokban ülhetünk, egymás tarkóját nézve, hátat fordítva egymásnak – így könnyű megvetni egymást, akár gyűlölni egymást úgy, hogy alig veszik észre. Először ez bűn, másodszor, kiscsoportban nem nagyon lehet ezt megúszni.

Megemlítjük a Galata 5:16-21-ben található bűnlistát, amelyen szerepel a harag, a széthúzás és a pártoskodás is. Ezek nem jellemzik az olyan embereket, akik újjászülettek és szellemben járnak. Világosan meg van írva, hogy akik ezekben megmaradnak, nem üdvözülnek.
Olyan hozzáállás, mint pl.: házi csoport lehet nálunk, de nem megyünk a másikhoz, vagy gyülekezetbe megyek el, de házi csoportba nem, nem csak a „tradíción” múlik, hanem az olyan testi bűnökre is utal. Ezekből meg kell térni – keresztyének életében nem tűrhetjük ezeket.

Egyébként, a Biblia nem említ egyházi épületeket, és az egyház legdinamikusabb növekedése azokban az évszázadokban történt meg, amikor nem is voltak. Az összejövetelt házaknál tartották, az evangéliumot, pedig, kint a szabadban hirdették.

Az ősegyházban, volt olyan összejövetel, hogy közös étkezés volt az Úrvacsorával együtt, és olyan alkalom is, ahol testként szolgáltak egymásnak – mindenki a saját ajándékával, szerepével – mint I. Kor 14:26.

(folytatás következik...)