A gyülekezetplántálásból fakadó tapasztalatok, tanulságok – IV. rész
Angliából való visszatérésem után, még egyszer kimentünk az utcára, és evangelizáltunk, prófétáltunk a falunak, egy Brazíliából érkezett pásztor és felesége segítségével is. Ugyanazon a helyen voltunk, de ennek még kevesebb látható eredménye volt, mint először.
Ezután, viszont, megkaptunk a Szentlélektől olyan vezetést, hogy konkrétan hova kell menni legközelebb. Egy másik alkalommal odamentünk, abba az utcába, amit az Úr mondott, és imádkozva fel-alá sétáltunk. Kijöttek az egyik házból, és megkérdezték, kit keresünk? Beszélgetésbe keveredtünk velük, és kiderült, hogy valamiféle istenismeretük már volt, és szívesen adnak áramot a következő utcai evangelizációhoz. Az egyik férfi, pedig, inkább ellenállt, és el akart küldeni bennünket.
Vissza is mentünk oda, és hangosítással ott is mondtuk az igét. Látjuk olyankor, hogy többen kiállnak a ház elé, vagy lesnek a kapuból, tehát, hallgatnak, hallják az üzenetet. Csak nem mernek odamenni, talán. Egy fiatal hölgy, viszont, odajött, és azt mondta, hogy ő is keresztyén, csak nincsen gyülekezete, de ha az ő utcájában hirdetnénk az igét, ő is ad villanyt.
Mivel az Úr azt mondta nekünk, hogy segítsünk a szegényeken, de éppen akkor elfelejtettünk adományt vinni, megígértük, hogy legközelebb, hozunk. Mikor visszamentünk, és vittük az élelmiszert, behívtak bennünket a házba. Beszélgetés közben kiderült, hogy bár hisznek Istenben, és igenis szükségük lenne rá, mindenféle okkult dolognak hatására ki van téve az életükre, a visszajáró szellemektől kedve, a kártyajóslásig. Az gondoltuk, Uram, hova is küldtél??? Mindenestre megengedték, még az előzőleg ellenálló férfi is, hogy mindenkiért imádkozzunk.
Utána elmentünk a másik hölgy utcájába, hogy mégsem kérünk aznap áramot, mert későre jár, de ő is behívott, és beszélgettünk. Kiderült, hogy éppen az ő testvére az a hölgy, akinek daganata van a torkában, és ő is (mégis) megengedte, hogy imádkozzunk érte. Úgy érezték ők is, mi is, a Szentlélek kenetét, hogy alig tudtunk lábon állni. Várjuk a folytatást! Most az Úrnak cselekednie kell!
A következő alkalommal visszamentünk a második helyre, és az ő villanyuk segítségével, hangosan hirdettük az igét. Az Úr arra vezetett, hogy leginkább az alap evangéliumot kell kimondani, az I.Kor 14 alapján, Jézus Krisztus halálát, eltemettetését, valamint feltámadását.
A mi hitünk nem kitalált meséken, hanem szemtanuk által hitelesített történelmi eseményeken áll! Ugyanakkor, szívesen imádkozunk az emberek problémáiért is. Isten akarja az ő üzenetét csodákkal és jelekkel is megerősíteni!
Ekkor is lestek az emberek. Valaki oda is jött biciklivel és meg akart bennünket állítani, de nem hagytuk abba. Egy néni akkor kilépett a házából, és határozottan felénk jött. Gondoltam, jaj, ez most mit fog mondani. Azt mondta, viszont, hogyha kint lett volna, akkor meg is mondta volna ennek a fiúnak! Csak csináljuk, mondjuk nyugodtan, erre szükség van! Személyes beszélgetésünk is volt egy pár emberrel.
Hát, akkor, most itt tartunk. Várjuk az anyagi, szellemi áttörést. És folytatjuk a tevékenységünk.
(Biztos lesz még folytatás)
Angliából való visszatérésem után, még egyszer kimentünk az utcára, és evangelizáltunk, prófétáltunk a falunak, egy Brazíliából érkezett pásztor és felesége segítségével is. Ugyanazon a helyen voltunk, de ennek még kevesebb látható eredménye volt, mint először.
Ezután, viszont, megkaptunk a Szentlélektől olyan vezetést, hogy konkrétan hova kell menni legközelebb. Egy másik alkalommal odamentünk, abba az utcába, amit az Úr mondott, és imádkozva fel-alá sétáltunk. Kijöttek az egyik házból, és megkérdezték, kit keresünk? Beszélgetésbe keveredtünk velük, és kiderült, hogy valamiféle istenismeretük már volt, és szívesen adnak áramot a következő utcai evangelizációhoz. Az egyik férfi, pedig, inkább ellenállt, és el akart küldeni bennünket.
Vissza is mentünk oda, és hangosítással ott is mondtuk az igét. Látjuk olyankor, hogy többen kiállnak a ház elé, vagy lesnek a kapuból, tehát, hallgatnak, hallják az üzenetet. Csak nem mernek odamenni, talán. Egy fiatal hölgy, viszont, odajött, és azt mondta, hogy ő is keresztyén, csak nincsen gyülekezete, de ha az ő utcájában hirdetnénk az igét, ő is ad villanyt.
Mivel az Úr azt mondta nekünk, hogy segítsünk a szegényeken, de éppen akkor elfelejtettünk adományt vinni, megígértük, hogy legközelebb, hozunk. Mikor visszamentünk, és vittük az élelmiszert, behívtak bennünket a házba. Beszélgetés közben kiderült, hogy bár hisznek Istenben, és igenis szükségük lenne rá, mindenféle okkult dolognak hatására ki van téve az életükre, a visszajáró szellemektől kedve, a kártyajóslásig. Az gondoltuk, Uram, hova is küldtél??? Mindenestre megengedték, még az előzőleg ellenálló férfi is, hogy mindenkiért imádkozzunk.
Utána elmentünk a másik hölgy utcájába, hogy mégsem kérünk aznap áramot, mert későre jár, de ő is behívott, és beszélgettünk. Kiderült, hogy éppen az ő testvére az a hölgy, akinek daganata van a torkában, és ő is (mégis) megengedte, hogy imádkozzunk érte. Úgy érezték ők is, mi is, a Szentlélek kenetét, hogy alig tudtunk lábon állni. Várjuk a folytatást! Most az Úrnak cselekednie kell!
A következő alkalommal visszamentünk a második helyre, és az ő villanyuk segítségével, hangosan hirdettük az igét. Az Úr arra vezetett, hogy leginkább az alap evangéliumot kell kimondani, az I.Kor 14 alapján, Jézus Krisztus halálát, eltemettetését, valamint feltámadását.

Ekkor is lestek az emberek. Valaki oda is jött biciklivel és meg akart bennünket állítani, de nem hagytuk abba. Egy néni akkor kilépett a házából, és határozottan felénk jött. Gondoltam, jaj, ez most mit fog mondani. Azt mondta, viszont, hogyha kint lett volna, akkor meg is mondta volna ennek a fiúnak! Csak csináljuk, mondjuk nyugodtan, erre szükség van! Személyes beszélgetésünk is volt egy pár emberrel.
Hát, akkor, most itt tartunk. Várjuk az anyagi, szellemi áttörést. És folytatjuk a tevékenységünk.
(Biztos lesz még folytatás)