A Szentlélek ajándékairól - gyakorlati

A Szentlélek Ajándékairól

2. rész

Gyakorlati kérdések

A Szentlélek ajándékaival kapcsolatosan megállapítottuk, hogy a Biblia szerint működniük kellene az egyházban, a gyülekezetek életében, mivel nincsen utalás arra, hogy Isten megszűntette volna ezeket Krisztus visszajövetele előtt. Ebben a következő részben néhány gyakorlati útmutatást közlök az ajándékok használatára. Ezzel kapcsolatban, az érthetőség kedvéért néhány gondolat található, amely az előző részben is szerepelt.

1. A keresztyén élet alapjai

Péter pünkösdnapi prédikációja végén, a következő felszólítást olvassuk: „Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 38-39). Ebben a versben látjuk, hogy három alap tartozik a személyes keresztyén élethez: 1) a megtérést követő újjászületés, 2) bemerítés vízben, 3) a Szentlélek ajándékának az elfogadása. A Szentlélekkel kapcsolatban Péter azt mondja, hogy ez az ígéret vonatkozik minden keresztyénre, aki ezután az Úrhoz fog fordulni. A mondanivalója nem engedi meg azt a következtetést, hogy akárkit kihagyott volna.

2. Próféciák és ígéretek

Jóel könyvében a következő prófécia található: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is (szó szerint: férfi szolgákra és női szolgákra – Ap Cselben is) kitöltöm lelkemet abban az időben.” (Jóel 3: 1-2). Ez az ószövetségben van írva, de egy másik időszakra tekint előre, mivel a régi szövetség alatt, csak néhány bizonyos feladatokra felkent ember kapta meg a Szentlelket. Péter idézi ezt a próféciát pünkösd napján, azt mondva, hogy akkor teljesedett be. (Ap Csel 2: 15-21).
Keresztelő János is beszél a szentlélek-keresztségről: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel keresztelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” (Márk 1: 6-8, lásd szintén Máté 3: 11; Lukács 3: 16; János 1: 33).
Jézus maga ígéri meg, hogy az Atya adni fogja a Szentlelket mindannak, aki kéri. (Lukács 11: 9-13). E miatt, nem kell félni attól, hogy ha kérjük a Szentlelket, Isten valami rosszat ad helyette.
Az utolsó vacsoránál Jézus szintén tanít a Szentlélek eljöveteléről. (János 14-16). Az időzhető helyek száma nagyon bőséges ezekben a részekben, ezért csak néhány gondolatot emelek ki. Jézusnak el kell mennie, különben nem jön el a Szentlélek (16: 7). A Szentlélek Jézust dicsőíti (16: 16). Ha a Szentlélek vezet minket, akkor, Jézus lesz az istentiszteletünk, életünk, gondolkodásunk középpontjában (lásd szintén I. Kor 12: 3). Jézus küld „egy másik pártfogót” (14: 16). I. János 2: 1-ből azt tanuljuk, hogy az első pártfogó Jézus maga, mivel ugyanaz a görög szó szerepel – paraklétosz. A szó jelentése – vigasztaló, tanácsadó, bátorító, buzdító, ügyvéd, segítőtárs.
Szerepel néhány lelki ajándék azoknak a jeleknek a listáján is, amelyekről Jézus azt állította, hogy tanítványait követik: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16: 17-18).
Az Apostolok Cselekedeteiben meg van írva, hogy feltámadása után, Jézus 40 napig együtt volt tanítványaival és tanította őket (1: 3). Ebben a tanításban, az utolsó téma, amiről beszélt mennybemenetele előtt, a Szentlélek volt: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (1: 4-5). A tanítványok Izrael Isten országában betöltendő szerepéről kértek információt, de Jézus visszatért a lényegre: „Nem a ti dolgotok… Ellenben, erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (1: 7-8). Mivel ezek Jézus földi életében az utolsó szavai voltak, bizonyára nagyon fontosak.
A tanítványoknak tehát várniuk kellett a Szentlélekre mielőtt elkezdték volna szolgálatukat, mert szükségük volt az erőre. A mai keresztyéneknek nem kell várniuk a szentlélek-keresztségre, mert a Lélek pünkösd napján jött el és azóta sem távozott el a földről. Ami ránk is vonatkozik pedig az, hogy számunkra is nehéz a szolgálat a Szentlélek ereje nélkül. Ha az apostolok nem tudtak missziózni a Szentlélek nélkül, miért gondolná valaki most, hogy képes lenne rá?

3. Beteljesedés

Jézus eltávozása után tíz nappal, pünkösd napján, eljött a megígért Szentlélek. (Ap Csel 2). Láthattuk az előző oldalakon, hogy a szentlélek-keresztséget kísérő jelek között, az írás szerint nyelven szólás mindig szerepel (Ap Csel 2: 1-13; 10: 44-48; 19: 1-7).

4. Bemerítések

A Zsidó levél 6: 2 arra utal, hogy a „bemerítések” a keresztyén alaptanításokhoz tartoznak. A keresztyén ember életében az ige ezt a három bemerítést ismeri:
i) Újjászületése után, egy már megtért hívő vízben meríti be a frissen megtértet (pl. Ap Csel 2: 38). Ez annak a szimbóluma, hogy belső változás történt az életében, és ezen túl elkötelezi magát annak, hogy Jézust kövesse.
ii) Jézus Krisztus bemeríti az újjászületett hívőt a Szentlélekben (pl. János 1: 33). Ez erőt ad neki, hogy szolgáljon.
iii) A Szentlélek bemeríti a friss hívőt Krisztus testébe, illetve az egyházba. (I. Kor 12: 13 – „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testbe merítkeztünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”) Ez azt jelenti, hogy ha valaki Krisztushoz tartozik, akkor az egyházhoz/gyülekezethez is tartozik. Senki nem tud elszigetelt keresztyén életet élni.

5. Az új szövetség pecsétje

Az ószövetségi körülmetélkedéssel szemben (Róma 4: 11) az új szövetség pecsétje a Szentlélek jelenléte a hívő eletében: „őbenne titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Efezus 1: 13-14); „És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.” (Efezus 4: 30); „Ő pecsétjével el is jegyzett, és a Lélek zálogát adta a szívünkbe.” (II. Kor 1: 22).
Tekintettel arra, hogy a Szentlélek az újszövetség pecsétje, a keresztyén hívő életében végzett munkájának több aspektusa van. „A szövetségek” című könyvében, Kevin Connor következőképpen foglalja össze ezeket: 10
1. A Szentlélek munkája az újjászületés (János 3: 5-6; Titusz 3: 5),
2. A Szentlélek a hívő szellemében lakik (Róma 8: 9; János 14: 16-17; I. Kor 3: 16; 6: 17; I. János 2: 27),
3. A Szentlélek az a kenet, aki a hívőben él és tanítja őt (I. János 2: 20, 27; János 16: 13),
4. A Szentlélek üdvbizonyosságot ad (Róma 8: 16),
5. A Szentlélek betölti a hívőt (Ap Csel 2: 4; Efezus 5: 18),
6. A szentlélek-keresztség által a Lélek azt a képességet adja az újszövetségi hívőnek, hogy ismeretlen nyelveken szóljon, és építse magát (Ap Csel 2: 4; 10: 44-46; Márk 16: 17; I. Kor 14: 2, 4, 18),
7. A Szentlélek segít a hívőnek az imádkozásban (Júdás 20; Róma 8: 26-28),
8. A Szentlélek segít az újszövetségi hívőnek, hogy szellemben és igazságban imádja az Istent (János 4: 23-24; Filippi 3: 3; I. Kor 14: 15);
9. A Szentlélek vezeti el a hívőt minden igazságra (János 16: 13; Roma 8: 14),
10. A Szentlélek segít a hívőnek, hogy megölje a test cselekedeteit (Róma 8: 13),
11. A Szentlélek krisztusi természetet, jellemet hoz létre a hívő életében (Gal 5: 22-23; II. Péter 1: 3-4),
12. A Szentlélek erőt ad az újszövetségi hívőnek, hogy Krisztus tanúja legyen (Lukács 24: 49; Ap Csel 1: 8; vö. Ézsaiás 61: 1),
13. A Szentlélek kegyelmi ajándékokat ad azoknak, akiket betölt (I. Kor 12: 7-13),
14. A Szentlélek elvégzi a hívő testének feltámasztását és halhatatlanná teszi őt az utolsó napon (Róma 8: 11).
Ebben a cikkben, különösen a szentlélek-keresztséggel és a kegyelmi ajándékokkal foglalkozunk, de ez nem jelentheti azt, hogy a többi munkáját figyelmen kívül hagyhatnánk.

6. Gyakorlati kérdések

a.) Hogyan vezessünk el valakit a szentlélek-keresztségre?

Ha valaki szentlélek-keresztségben szeretne részesülni, és segítséget kér, a következő lépéseken keresztül vezetném:

· Fontos megbizonyosodni arról, hogy már megértette az evangéliumot, megtért, újjászületett, és ezt követően be is merítkezett. Ha így van, már csak a harmadik alap hiányzik. (Ap Csel 2: 38-39).
· Fontos, hogy a Biblia alapján megértse a szentlélek-keresztség valóságosságát, az ó- és újszövetségi ígéreteket, és azok beteljesedését (a fentiek alapján).
· Tisztában kell lennie azzal, hogy ha betöltekezik Szentlélekkel, Isten adja neki azt a képességet, hogy nyelveken szóljon. Várnia és kívánnia kell, hogy ez megtörténjen.
· Néhány embernek vannak fenntartásai és félelmei ezzel kapcsolatban. A leggyakoribb problémák a következők:
i) „Még nem vagyok elég szent, hogy megkapjam a Szentlelket.”
Erre így lehet válaszolni: ugyanúgy, mint az üdvözséget, a Szentlelket hit által kapjuk meg, nem cselekedetek által. Galata 3: 1-3-ban ez áll: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az Ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok?” Kornéliusz háza népe azonnal az evangélium meghallása után megkapta a Szentlelket, tehát nem volt idő a megszentelődésre. (Ap Csel 10: 44-46). Szükségünk van a Szentlélekre, hogy egyáltalán képesek legyünk szent életet élni (Gal 5: 16, 22-23). Aki „tökéletesen” meg akar először tisztulni, és utána elfogadni a Szentlelket felcseréli az isteni sorrendet, sőt, valószínűleg nem értette meg az evangéliumot helyesen.
ii) „Várni kell a Szentlélekre. Még nem vártam eleget.”
Így a válasz: a tanítványok pünkösdig várták a Szentlelket, de akkor eljött, és itt maradt. Azóta nem kell várni. Mikor Pál apostol megtudta, hogy az efezusiak nem kapták meg a Szentlelket, azonnal megtett mindent annak érdekében, hogy megkapják (Ap Csel 19: 1-7).
iii) „Ha kinyitom magam a Szentlélekre, hogyan tudhatom, hogy nem egy démont kapok helyette?”
A válasz: ez általában az első pontban található félreértéssel jár együtt, azaz: „még rossz vagyok, azért nem szeret engem az Isten.” Erre a Róma 5: 8 a cáfolat: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor halt meg értünk, amikor bűnösök voltunk.” Jézus is választ adott erre: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11: 9-13.) Más versben a skorpió és a kígyó démonokat jelképeznek. (Luk 10: 17-20; Jel 12: 9). Tehát, ha Atyánktól kérjük a Szentlélek ajándékát, pontosan azt adja, és nem ad rosszat helyette.
iv) „Isten adja másnak a Szentlelket, de talán nekem nem akarja adni.”
Péter ígéretével lehetne erre választ adni: „… megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 39). Nincsen kivétel.
v) „Nyelveken kell szólni? Ez furcsa dolog.”
Így válaszolnék rá: nem kötelező nyelveken szólni, de a Szentlélek-keresztséggel vele jár, és fontos gyakorlati eszköz/fegyver a keresztyén életben és a szellemi harcban. (A későbbiekben visszatérünk arra, hogy mire jó a nyelveken szólás.)
vi) „Többször imádkoztak értem, de nem történt semmi, illetve nem éreztem semmit.”
Így válaszolnék: a keresztyén élet hit által működik, és nem érzéseken alapszik. A szentlélek-keresztség sokszor erős érzésekkel jár együtt, de nem mindig. Egyszer imádkoztunk három családtagért, hogy megkapják a Szentlelket. Mind a három nyelveken szólt, de az egyik nagy örömöt érzet, a második sírt, a harmadik pedig nem érzett semmit.
Ha valakivel tényleg „nem történt semmi”, lehet, hogy túl passzívan viselkedett. Mikor Péter mondta: „megkapjátok a Szentlélek ajándékát” ugyanúgy mikor Jézus mondta a tanítványoknak: „Vegyétek Szentlelket” (János 20: 22), a görög lambanó szót használták. Ez az ige inkább aktív, mint passzív, és jobban lehetne így fordítani: venni, megragadni. Ha valaki erősen összepréselt ajkakkal ül, és azt várja, hogy a Szentlélek kényszerítse rá, hogy nyelveken szóljon, valószínűleg csalódni fog. Nem a Szentlélek szól nyelveken, hanem az ember. Ap Csel 2: 4-ben az áll, hogy: „különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Tehát, ők kezdtek beszélni, és a Szentlélek adta a szavakat. Egy ember természetesen akkor sem fog nyelveken szólni, ha kézrátétel közben gyorsan és nagyon sokat imádkozik saját nyelvén.
· A tanácsom tehát az lenne, hogy miután ezt mind megértette, imádkozzunk kézrátétellel az illetőért. Ő viszont, fogadja el hit által, hogy az Úr betölti Szentlélekkel, köszönje ezt meg az Úrnak, azután nyissa ki a száját, kapcsolja be a hangszalagjait, és beszéljen hangosan. Fontos, hogy ne beszéljen saját nyelvén, hanem csak beszéljen, és engedje meg, hogy a Lélek adja a szavakat. Talán segít, ha használjuk a János 7: 37-39-ben és 20: 21-22-ben található illusztrációkat, miszerint Jézushoz fordulva igyuk, ill. beszívjuk a Szent Szellemet, és aztán megengedjük, hogy a kenet „belsőnkből” folyjon, és egy új nyelven elmondott szavakként törjön ki belőlünk.
· Tapasztalatom szerint, sokan (különösen európaiak) nem engedelmeskednek az utasításoknak, és néha némi bátorítás kell, mielőtt tényleg nyelveken kezdenek szólni.

b.) Miért szóljunk nyelveken?

Előfordulhat, hogy egy ember betöltekezik Szentlélekkel, és ekkor beszél is nyelveken, de utána nem használja ezt az ajándékot a mindennapi keresztyén életben. Lehet, hogy mivel nem érti a szavakat, amelyeket mond, azt gondolja, hogy ő találja ki az egészet, és nem érdemes ezt folytatni. Pál apostol pedig azt állítja, hogy ő többet szól nyelveken, mint a korinthusi hívők mind, annak ellenére, hogy ezt nem akarja a gyülekezetben tenni (I. Kor 14: 18-19). Felsorolnék néhány okot, amiért jó, ha rendszeresen szólunk nyelveken.
i) Jézus azt mondta, hogy a tanítványai új nyelveken fognak szólni. (Márk 16: 17).
ii) Aki nyelveken szól, ismeretlen nyelven beszél Isten felséges dolgairól, titkairól. (Ap Csel 2: 11; I. Kor 14: 2).
iii) Aki nyelveken szól, magasztalja, dicsőíti Istent és hálát ad neki (Ap Csel 10: 46; I. Kor 14: 16). Ezt énekelve is teheti (I. Kor 14: 15; Ef 5: 19; Kol 3: 16). Ha dicsőítjük Istent saját nyelvünkön, néha kifogynak a szavak, gondolatok, de szeretnénk még folytatni. Ezt nyelveken tehetjük.
iv) Aki nyelveken szól, közvetlenül Istenhez beszél. (I. Kor 14: 2).
v) Ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik (I. Kor 14: 14). Pál mondja, hogy mind a szellemével, mind az értelmével szokott imádkozni, és dicséretet énekelni (I. Kor 14: 15). Mi is tehetjük ezt.
vi) Aki nyelveken szól, saját magát építi (I. Kor 14: 4).
vii) A nyelveken szólás segít nekünk épülni a hitben is (Júdás 20-21: „Ti azonban, szeretteim, felépítve magatokat szentséges hitetekben imádkozva Szentlélekben, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” – görög alapján).
viii) A nyelveken szólás fegyver az imádkozásban, szellemi harcban. Efezus 6: 18-ban ez áll: „Mindenféle imádság és könyörgés által imádkozzatok mindig a Lélekben, és azért éberek lévén teljes kitartással és könyörgéssel az összes szentért…” Az I. Kor 14: 14-ből tudjuk, hogy a nyelveken szólás és az értelemmel való ima, az imádkozás két különböző fajtája. Pál mind a kettőt használja. A Szentlélek minket is vezethet az imádkozásban, ha figyeljünk rá (éberek vagyunk), miközben felváltva nyelveken és saját nyelvünkön imádkozunk.
ix) Imádkozhatunk nyelveken (is), ha nem tudjuk, hogy miről imádkozzunk. Egy olyan ima mindig tökéletesen megegyezik Isten akaratával. Roma 8: 26-27 ezt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt.”
x) A fenti pontok majdnem mindegyike a nyelveken szólás saját imádságainkban, áhítatunkban való használatra vonatkoznak, de a gyülekezeti alkalmakon is lehet használni, azzal a feltétellel, hogy olyankor a nyelvek magyarázatának az ajándéka is működik. Ebben az esetben, a nyelveken szólás jel a hitetlenek számára (I. Kor 14: 22), és ráadásul annak az ószövetségi próféciának a beteljesedése, amely Ézsaiás 28: 11-ben található, miszerint Isten: „dadogó ajakkal és idegen nyelven fog beszélni ezzel a néppel.” Ha egy hitetlen hallja, hogy valaki egy számára idegen nyelven beszél, rájön arra, hogy ez természetfeletti jelenség. A további versekben, pedig hozzáteszi azt, hogy ne tegye ezt mindenki egyszerre, mert olyan esetben inkább megbotránkozna a hitetlen.
xi) Ha a nyelveken szólással együtt, működik a magyarázat is, akkor az egész gyülekezet épül belőle (I. Kor 12. 10; 14: 5).
xii) Végezetül, Pál apostollal együtt: „szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken…” (I. Kor 14: 5).
Tehát, ha egy keresztyén ember úgy gondolja, hogy mindig tökéletesen tud dicsőíteni, Isten akarata szerint imádkozni, nincsen szüksége arra, hogy épüljön, és nem kell segítség a bizonyságtevéshez sem, akkor ne töltekezzen be Szentlélekkel, és ne imádkozzon nyelveken.


c.) A prófécia ajándéka

I. Korinthus 12-ben Pál apostol tanít a lelki ajándékok használatáról, és a 14-es részben különösen kiemeli a nyelveken szólást és a próféciát. E két rész között, a 13-ban, arra utal, hogy ha lelki ajándékokat akarunk használni, az nagyszerű dolog, de a motivációnk mindig a szeretet kell, hogy legyen. Bizonyára tudjuk már, hogy az új szövetség általános parancsa, hogy szeressük egymást, de ha nem tudnánk, milyen az isteni agapé szeretet, akkor ez a rész ezt különösen jól definiálja! Ha mégis nehezen tudjuk egymást szeretni, az a jó hír, hogy a Szentlélek ebben is segítségünkre lesz (Gal 5: 22; Róma 5: 5). Senki tehát ne használja a próféciát, vagy a nyelveken szólást, vagy akármely más ajándékot arra, hogy mindenki felnézzen rá és kiderüljön, hogy ő mennyire szellemi ember. Pál buzdít minket arra is, hogy keressük és használjuk a lelki ajándékokat, de nem a magunk javára, hanem arra, hogy épüljön a gyülekezet (I. Kor 12: 11; 13: 1; 14: 1; 14: 4).
A fentiekben tárgyaltuk a nyelveken szólást, fontoljunk meg a következőkben a próféciával kapcsolatos dolgokat is. Pál apostolnak három levelében is találunk felsorolást az ajándékokról. Az I. Kor 12: 7-11-ben vannak megírva a Szentlélek ajándékai vagy kegyelmi ajándékok. A 12: 27-28 tartalmaz ajándékokat a gyülekezet kormányzására, Róma 12: 4-8-ban szerepelnek Isten ajándékai, Efezus 4: 11-ben, pedig Krisztus ad szolgálati ajándékokat az egyháznak. A listák némileg átfedik egymást, és a prófécia/prófétálás mind a négy szakaszban szerepel. Tudjuk, hogy voltak próféták az ősegyházban (Ap Csel 13: 1; 15: 32), és van némi belátásunk Agabosz próféta szolgálatába is (Ap Csel 11: 27-28; 21: 10-11), mikor Isten aktuális üzenetét adta át egy bizonyos szituációban. Szintén voltak olyanok, akik prófétáltak, de nem voltak föltétlenül próféták (Ap Csel 21: 8).
A prófécia karizmájára nézve, Pál azt akarja, hogy buzgón kérjük és keressük azt (I. Kor 14: 1, 39), és hogy mindenki használja a gyülekezetben, még inkább, mint a nyelveken szólást (I. Kor 14: 4, 31). Most nézzük, hogy mire jó a prófécia, és mire nem szabad használni:
i) Aki prófétál, építi a gyülekezetet. (I. Kor 14. 4).
ii) A prófécia általában a hívőknek szól. (I. Kor 14: 22).
iii) A prófécia pedig meggyőzheti a hitetlent is, hogy a gyülekezetben jelen van az Isten, abból a célból, hogy térjen meg hozzá (I. Kor 14: 24; vö. János 16: 8). Az „ismeret beszédének” sokszor ez a szerepe. Ha a Szentlélek által valaki kinyilatkoztatja, hogy mi van egy látogató szívében, valóságosan megtudhatja, hogy ez Isten munkája.
iv) A prófécia az emberek építésére, bátorítására, vigasztalására szolgál (I. Kor 14: 3). A lelki ajándékok tartalma tehát alapvetően pozitív, építő jellegű. Ha rá is mutat az Úr valamilyen problémára vagy félreértésre, annak az a célja, hogy megoldást adjon, és kihangsúlyozza a megtérés lehetőségét. A Szentlélek mindig Jézust magasztalja, és őt helyezi a középpontba (János 16: 14; I. Kor 12: 3).
v) A prófécia nem arra szolgál, hogy az illető mindenkinek megmutassa, milyen jól tud prófétálni. Egy ilyen ember saját magát emeli fel, tehát nem jár szeretetben.
vi) A prófécia nem hivatott arra sem, hogy egy elkeseredett ember megdorgálja a testvéreit az Úr nevében. Az a tény, hogy a Károli Biblia gyakran „intéssel” fordítja a görög paraklészisz szót, beleértve I. Kor 14: 3-ban is, meglehetősen szerencsétlen, és többször rossz gyakorlathoz vezetett. Ami itt áll, az tulajdonképpen rokon szó a Szentlélek paraklétosz nevével, és a jelentése bátorítás, buzdítás, folyamodás, kérés, vigasztalás. Az „intés”-nél jobb szó lenne, tehát, „bátorítás” vagy „buzdítás”, melyek szerepelnek is az újabb fordításokban. A feddésre Isten igéje van (II. Tim 3: 16). Ha valaki bántott minket, meg kell beszélni vele négyszemközt (Máté 18: 15). Isten tehát más eszközöket adott az intésre, nem a lelki ajándékokat.
vii) A prófécia nem a tanításra van. Erre szintén Isten igéje adatott (II. Tim 3: 16). Ha egy lelki ajándékon keresztül tanít valaki olyasmit, ami teljesen új, vagy nem egyezik meg Isten igéjével, azt nem szabad elfogadni.
viii) A próféciával nem szabad manipulálni az embereket. Használója nem bizonyíthatja vele, hogy az ő véleménye igaz, mert Isten ezt úgymond kinyilatkoztatta neki. A prófécia arra sem alkalmas, hogy „vezetést” adjunk egy másik hívőnek. Minden hívőnek kell ismernie saját Urának hangját (János 10). A Szentlélek egyen-egyenként vezeti az Isten fiait (Róma 8: 14). Előfordulhat, hogy egy lelki ajándék által az Úr megerősíti azt a vezetést, amelyet személyesen adott egy illetőnek, de ha számára teljesen váratlan az utasítás, határozottan javasolnám, hogy alaposan vizsgálja meg, és tovább imádkozzon.
ix) A prófécia nem gyakorol ellenállhatatlan befolyást egy hívőre. Ne mondja a testvér, hogy azért zavarta az igehirdetést a prófétálásával, mert a Szentlélek kényszeríttette rá. Az ige azt mondja: „a prófétákban lévő lélek engedelmeskedik a prófétáknak” (I. Kor 14: 32). A próféta tehát maga választhatja a megfelelő időpontot és módot arra, hogy mikor és hogyan adja át a kijelentését.
x) A prófécia nem föltétlenül tartalmaz információt a jövőre nézve, bár előfordulhat, mint pl. Agabosz esetében. A prófécia fő célja a bátorítás, építés, vigasztalás (I. Kor 14: 3).
xi) A prófécia, mint lelki ajándék, nem tévedhetetlen és semmiképpen sem egyenrangú Isten igéjével. „Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk” (I. Kor 13: 9). Emiatt, a próféciákat meg kell vizsgálni: „a próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg” (I. Kor 14: 29); „a Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (I. Thessz 5: 19-21).
xii) Mivel a prófécia nem tévedhetetlen és meg kell vizsgálni, jobb, ha a gyülekezeti alkalmakon hangzik el, és nem négyszemközt. Így, jobban lehet elkerülni azt, hogy a testvérek hibázzanak, vagy akár manipulálják egymást.
A lelki ajándékok használatánál tehát, két szélsőséget kell kerülni:
a) Nem szabad betiltani az ajándékok használatát a gyülekezetben, mert attól félünk, hogy visszaélnek vele, vagy hibát követhetnek el. Pál apostol pontosan arra a célra írta ezt a tanítást levelében, hogy a korinthusiak helyesen és ne rosszul bánjanak az ajándékokkal: „a lelki ajándékokra nézve pedig testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok volnátok” (I. Kor 12: 1); „törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra” (12: 31); „igyekezzetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” (14: 1); „ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok (14: 38); „a Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg” (I. Thessz 5: 19-20).
b) Nem szabad minden próféciát minden további nélkül elfogadni, mint Isten tévedhetetlen üzenetét, hanem a fentiek szerint, meg kell vizsgálni.
A kérdés tehát felmerül, hogyan vizsgáljuk meg a próféciákat? Javasolnám a következőket:
A) Elsősorban, a próféciát, lelki ajándékot Isten igéje alapján kell megítélni. Nem szabad, hogy olyan információt tartalmazzon, ami nem egyezik meg a Biblia tanításával. Néhány szekta azért csúszott félre, mert a Bibliát magyarázták (ki) egy modern próféta kinyilatkoztatásai alapján ahelyett, hogy a próféta kijelentéseit a Biblia tanítása alapján vizsgálták volna meg. Ezért, ez az első pont talán a legfontosabb.
B) Szépen, rendben történjen a prófétálás.
C) Jézus legyen magasztalva, nem a próféta.
D) A prófécia legyen bátorító, építő, vigasztaló, azaz, pozitív jellegű üzenet. Akkor is, ha kihívja a gyülekezetet a változásra, ne ejtse depresszióba őket!
E) A fentieken túl, a lelkek megkülönböztetésének ajándéka (I. Kor 12: 10) segíthet megítélni, hogy milyen egy kinyilatkoztatás forrása: démoni, isteni, vagy egyszerűen emberi elképzelés.
F) Ha néhány próféta egymástól függetlenül ugyanazt az üzenetet kapják, és ez ráadásul a fönti kritériumoknak is megfelel, akkor nagyobb meggyőződéssel lehet elfogadni.
Egy másik kérdés az lenne, hogy ki vizsgálja meg a próféciát? I. Kor 14: 29, valamint I. Thessz 5: 19-21 a 12-13-mal összevetve arra utalna, hogy elsősorban azok vizsgálják meg egymás prófétálását, akik szintén prófétálnak, különös figyelmet fordítva a gyülekezeti elöljárók véleményére. Végeredményben, pedig, minden hívő felelős azért, hogy vizsgálja meg azt, amit hall.

d.) Más karizmák

Kilenc lelki ajándékot sorol fel Pál apostol az I. Korinthus 12: 8-10-ben. Mivel ez csak egy lista, többféle magyarázat létezik arra, hogyan értelmezzük ezeket az ajándékokat. Úgy látszik pedig néhány ezek közül mind Jézus, mind az első keresztyének életében működtek. Nézzük meg, mik lehetnek ezek a karizmák:
i) Bölcsesség beszéde
Az ember természetfeletti módon kap bölcsességet arra, hogy mit kell tennie egy nehéz szituációban, vagy hogyan kell megoldania egy bizonyos problémát.
Jézus mindig tudta, hogyan kell válaszolni a kritikusai által feltett kérdésekre, mindig kikerülte a csapdákat. Például, kell-e adót fizetni a császárnak, vagy nem (Lukács 20: 20-25); meg kell-e kövezni a parázna nőt, vagy nem (János 8: 1-11). Jézus azt mondta a tanítványoknak, ha üldözik őket és a hatóságok elé viszik, a Szentlélek meg fogja adni nekik, hogy mit mondjanak (Lukács 12: 12). Ez Pál apostollal meg is történt (Ap Csel 26).
ii) Ismeret beszéde
A Szentlélek olyan információt ad egy személyről vagy szituációról, amely természetes módon nem derülhetett volna ki. Ez történhet gyülekezeti alkalmakon, de a személyes bizonyságtevéshez is hasznos lehet.
Amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélt (János 4), megmondta neki, hogy már 5 férje volt, és a jelenlegi nem a férje. Péter apostol tudta, hogy Anániás és Szafira hazudtak az adakozásukkal kapcsolatban (Ap Csel 5).
iii) Hit
Érdekes, hogy a hit a lelki ajándékok között szerepel, mert a gyümölcsök listáján is rajta van (Gal 5: 22 – görög pisztisz = hit, bizalom, hűség), és az is meg van írva, hogy a hit Isten igéjének hallásából fakad (Róma 10: 17). Itt valószínűleg egy olyan különös hitről lehet szó, ami egy bizonyos lépés vagy feladat elvégzéséhez szükséges. A három területet mégsem szabad élesen megkülönböztetni.
Péternek volt ahhoz hite, hogy járjon a vízen, mivel felhatalmazást kapott, de csak addig, amíg Jézusra nézett (Máté 14: 29-31). A lisztrai sántának megvolt a hite arra, hogy meggyógyuljon (Ap Csel 14: 8-10).
iv) Gyógyítás ajándékai
Az újszövetség több lehetőséget ajánl a fizikális gyógyulásra, beleértve a karizmák által történő gyógyulást is. A testi gyógyulás fokozatosan de akár pillanatok alatt is megtörténhet, hit vagy ima által, kézrátétel által, vagy a nélkül is.
Jézus Krisztus sok embert meggyógyított szolgálata folyamán (pl. Márk 1: 29-34). Péter (Ap Csel 3: 6-8) és Pál (14: 8-10) szintén gyógyítottak. A XX. században, újra nagyobb mértékben kezdtek működni a gyógyítás ajándékai az egyházban. Többek között Kathryn Kuhlman összejövetelein és T. L. Osborne evangelizációin gyógyultak meg sokan.
v) Csodatevő erők
A drámai hirtelenséggel bekövetkező gyógyulás csodának minősülhet, mivel a Szentlélek a természet folyamataiba avatkozik bele. Történhet olyan csoda is, amely a tapasztalható világ más törvényszerűségeinek mond ellent. Fontos kijelentenünk, hogy ez ok nélkül soha nem történik, mindig az evangélium üzenetét hitelesíti, és ezen kívül, emberi szükségeket tölt be.
Jézus átváltoztatta a vizet borrá (János 2: 1-11), megszaporította a kenyereket (Márk 6: 30-44; 8: 1-10), és lecsendesítette a vihart (Márk 4: 35-41). Az apostolok (Ap Csel 5: 12-16) és még a diakónusok is (István – 6: 1-8, Fülöp evangélista – 8: 6-7) tettek csodákat.
vi) Prófétálás
Egy Istentől származó üzenet bátorítja, építi és vigasztalja a gyülekezetet.
A példákat már fönt megtárgyaltuk, de hozzáteszem, hogy Jézus próféta is volt, pl. Máté 24-ben felsorolja a korszak végét megelőző jeleket. Az apostolok cselekedetei könyvében láthatjuk, hogy a korai időkben a gyülekezeti elöljárók sokszor kaptak bölcsességet, látást és vezetést a Szentlélek ajándékai által, gyakran, pedig próféciák vagy a látomások formájában. (Ap Csel 10: 9-16; 13: 1-3; 15: 28; 16: 6-10).
vii) A szellemek megkülönböztetése
Sajnos, sok szélsőség származott ebből az egy igeversből. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy természetfeletti módon megtudhatjuk, hogy honnan, milyen szellemtől jön egy bizonyos jelenség, betegség, probléma, tanítás, kijelentés. Természetesen, ezt csak a biblikus tesztekkel együtt és ezekre figyelve szabad használni.
Jézus mindig tudta, hogy mi volt az ember problémájának forrása, és eszerint kezelte, pl. az egyik süketnémát meggyógyította (Márk 7: 31-37), a másikból pedig démont űzött ki (Márk 9: 14-29). Filippiben Pál apostol jövendőmondó szellemet űzött ki a lányból, annak ellenére, hogy igazat mondott (Ap Csel 16: 16-18).
viii) Nyelveken szólás
A gyülekezetben valaki késztetést kaphat a Szentlélektől, hogy szóljon vagy akár énekeljen ismeretlen nyelven, ahogy a Lélek adja a szavakat. Az imádkozáshoz való nyelveken szólással ellentétben, nem mindenki teszi ezt (I. Kor 12: 28-30; vö. 14: 4-5).
ix) Nyelveken szólás magyarázata
Szintén természetfeletti módon, valaki megkapja a Szentlélektől azt, mi volt az előző nyelveken szólás értelme. Ez nem fordítás, mert sem a beszélő, sem a magyarázó nem érti a nyelvet. Arra nézve, hogy aki nyelveken szól, Istenhez szól és nem emberekhez, és aki nyelveken szól, imádkozik, hálát ad és dicsőít, fontos, hogy a magyarázat is ilyen jellegű legyen.

e.) Hogyan működik a gyakorlatban?

Ez a legnehezebb kérdés, mert a Biblia nem tanítja ezt részletesen. Csak néhány tanácsot adok itt, az Ige és saját tapasztalataim alapján:
i) Többféle ajándék létezik, és a Szentlélek osztogatja ezeket az ő akarata szerint (I. Kor 12: 11). Mivel a görögben folyamatos jelen időben áll az „osztogat” szó, ez azt jelenti, hogy a Szentlélek egy összejövetelen akárkinek akármilyen ajándékot adhat, viszont nem azt jelenti, ha pl. egyszer prófétáltam egy alkalmon, hogy most már az ajándék „megvan,” és akármikor prófétálhatok. Ez dinamikus és nem statikus fogalom. (Megjegyzem, hogy az nem így van a „szolgálati” ajándékokkal, de ez egy másik téma.)
ii) Az Ige arra buzdít minket, hogy kívánjuk a lelki ajándékokat (I. Kor 12: 31; 14: 1, 12). Azután, vágyakozzunk is arra, hogy a kívánságunk beteljesedjen!
iii) Mint minden a hívő életben, az ajándékok is hit által működnek, de a hit, változó mértékű lehet (Róma 12: 6). Ne erőltessünk semmit, amit nem tehetünk hit által. Viszont, ha használni kezdjük az ajándékokat, a bizalmunk növekedhet, amint tapasztalatokat szerzünk. A Biblia arra is utal, hogy képesek vagyunk „felgerjeszteni Isten ajándékát”, amely bennünk van (vö. II. Tim 1: 6).
iv) A gyülekezeti nyelveken szólással kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ennek használatára erős késztetést érzek a Szellemtől. A magyarázat, prófécia, ismeret beszéde többféleképpen működött. Egyes esetekben csak tudom, hogy szólnom kell, és ki kell lépni hitben, de még nem kaptam semmit. Máskor pedig, néhány szót kapok, és ki kell lépni abban bízva, hogy a többi is jönni fog. De az is lehetséges, hogy egyszerre kapok egy kész üzenetet. Ezek az ajándékok egyszerűen beszéd által jöhetnek, de a látomás sem ritka, és az álom is előfordulhat (Ap Csel 2: 17-18). A látomás esetében, ez olyan tiszta lehet, mint akár egy mozifilm, de előfordulhat, hogy csupán fél másodpercre ugrik be egy homályos kép, és nem vagyok biztos abban, hogy tényleg az volt-e, vagy sem.
v) Ha azt gondolja az ember, hogy kapott valamit, akkor el kell döntenie, hogy átadja-e a gyülekezetnek. A prófétákban levő szellem alá van rendelve a prófétának (I. Kor 14: 32). De ha lustaságból vagy félelemből nem adja át, akkor nem engedelmeskedik a Szentléleknek, és megfosztja testvéreit az áldástól. Természetesen, aki szeretetben jár, nem akarja ezt tenni.



Lábjegyzet:

10. Conner, K. J., The covenants, 89. o.