Gondolatok a teremtésről

Kezdetben…

Minden gyermek előbb-utóbb felteszi szüleinek azt a kérdést: „Honnan jöttem?” A felnőttek is kíváncsiak arra, hogy hogyan jött létre minden. Mert akármilyen messzire nézünk, bármelyik műszerrel mérjük, láthatjuk, hogy mindenütt van rend: a távoli galaxisoktól a szubatomi neutrínóig, minden a helyén van. S a föld eldugott zugai, akármilyen szélsőséges viszonyok is uralkodnak, hemzsegnek az élettől.
Foglalkoztatta ez a kérdés az embereket a korszakok folyamán, mert minden népnél, minden törzsnél „eredet mítosz” található. Minden az édesvizű és a sósvizű ősóceánok összekeveredéséből származik (babiloni Enuma Elish), vagy minden anyagi a láthatatlan szellemi világ tökéletlen visszatükröződése (ógörög platonizmus). Persze, mi modern, civilizált emberek csak mosolyogni tudunk ezeken, mert a tudósok bebizonyították már, hogy egy nyolcmilliárd évvel ezelőtt történő ősrobbanás követően, minden magától összeállt… (Láttunk-e valaha olyan robbanást, amiből rend származott volna?)

Honnan tudhatjuk? Ember nem volt jelen a kezdet kezdetén, nem tapasztalta meg az univerzum eredetét, de egy olyan személy, aki ott volt, kijelentette nekünk, hogy mi történt. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” – így szól a Biblia első mondata, és utána, I. Mózes 1 – 2-ben, folytatódik a teremtés folyamatának leírása. De nem csak az elején, hanem sok helyen, sok okból, és sok helyzetben találkozunk a teremtés tényével a Biblia oldalain. Nyomorúságában Jób találkozott a Teremtőjével, és azzal a gondolattal vigasztalódott meg, hogy mivel Isten mindent teremtett, és a világmindenségét kezében tartja, bizonyára bízni lehet benne (Jób 38-42). Számos zsoltárban imádják a teremtő Istent, pl.: „Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.” (Zsolt. 33: 6-9). Maga Jézus a teremtés valóságára utal, mikor tanít a házasságról és a válásról: „mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.” (Márk 10: 6). És halljuk meg, miről szól a mennyei sereg állandó dicsőítő éneke: „És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt; koronájukat is leteszik a trónus elé; és ezt mondják: ,Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.’” (Jel. 4: 9-11).
A Biblia gondolatvilágát, tehát, nem lehet elkülöníteni a teremtéstől. Ráadásul, a teremtés nem csak vigasztal a nehézségekben vagy okot ad a hálás dicsőítésnek, hanem alapot rak a keresztyén tanításnak is. Mert úgy-e, az embernek csak akkor lenne szüksége megváltásra, ha először Isten képmására teremtetett, és utána bűnbeesett. Ha az ember nem több mint az atomok véletlen összeállása, és a bűn nem más, mint „a legerősebbek fennmaradása,” akkor minek és miből térjen meg?
Itt megint felmerül az evolúció kérdése, amiről mindenki tudja, hogy: „a teremtéssel foglalkozik a vallás, de az evolúció tudományos tény.” De nem minden igaz, amit tudunk. Idézek egy evolúcionista tudóst: „Nem azért fogadják el annyira univerzálisan az evolúciós elméletet, mert logikusan következetes bizonyítékkal bebizonyítható, hanem azért, mert az egyetlen alternatíva, ami a speciális teremtés, egyértelműen hihetetlen.” (D. M. S. Watson, 1929).[1] Ő nem az egyetlen, aki olyasmit állít. Ebből derül ki, hogy a keresztyén elfogadja a teremtést hit által, a tudós pedig elfogadja az evolúciót – hit által. A keresztyénség, tehát, vallás, és az evolúció – tudomány? Sokkal inkább ez is filozófia, idealizmus, ateista vallás.
Gondolkodjunk most a tudományra egy kicsit. A kutatás használja a „tudományos módszert,” ami kb. így működik. Nézzünk egy helyzetet, és az érzékeltek alapján állítunk össze egy hipotézist. A hipotézist most megvizsgáljuk úgy, hogy előremondunk bizonyos kísérletek eredményét, a hipotézis alapján. Ha valójában megegyeznek az eredmények az előremondottal, ez megerősíti a hipotézist, és elmélet lesz belőle. Ha mást mutat az eredmény, akkor a hipotézist meg kell vetni, vagy legalábbis módosítani kell.
Tételezzük fel, tehát, hogy a teremtés és az evolúció két alternatíva hipotézis a világegyetem eredetéről, és nézzünk néhány területet, hogy lássuk, melyik elmélet jobban egyezik meg a tényekkel.
A Biblia azt írja, hogy kezdetben teremtette Isten a világegyetemet (I. Mózes 1-2). Ez a folyamat egy hétig tartott, és befejeződött. Jelenlegi pillanatban, Isten már nem teremt, de fenntartja és megőrzi azt, amit létrehozott (Zsid. 1: 2-3). Ezen túl, az ember bűnesete óta és miatta, a teremtés „hiábavalóságnak vettetett alá,” és „romlandóság szolgaságában” van (Róma 8: 20-21). Más szóval, a világegyetem eredeti tökéletes, befejezett állapota kb. tízezer éve romlik.
Az evolúciós hipotézis pedig azt állítja, hogy egy ősi kaotikus állapotból, fokozatosan bonyolultabbá, rendezettebbé, szervezettebbé és komplexebbé válik a világ, ami a puszta véletlen műve. Más szóval, nyolcmilliárd éve folyamatosan javul és kifejlődik a világegyetem.
Ez a két elmélet teljesen ellentétes állapotokat tételez fel. Melyik egyezik meg a jelenlegi helyzettel? A termodinamika két törvénye kb. 100 éve ismertek és teljesen általánosak. Egyszerűen kifejezve, az első az, hogy minden folyamat energiacserével jár, de változatlan marad a totál energia, és a második, hogy az energiacsere soha nem tökéletes, ami azt eredményezi, hogy mindig növekszik a rendszer entrópiája, illetve, rendetlensége. Azaz, tudományos tény, hogy minden rendszer rendezettsége állandóan csökken, és soha nem növekszik, ami megegyezik a Bibliával és teljes ellentétben áll az evolúciós elmélet feltételezéseivel.

A Biblia szerint, Isten a kezdetén teremtette meg a különböző állatfajtákat (kreácionista nyelvezeten, baramin), amelyek azóta szaporodnak. Elvárható, hogy bizonyos korlátok között lesznek variációk (pl. a „kutya” baraminból lesz a németjuhász, a chihuahua, a farkas, a róka, stb., a „macska” fajta pedig, kiscicát, oroszlánt, tigrist, stb. hoz létre), de egy faj soha nem változik át egy másik fajjá. Az evolúció pedig azt tételezi fel, hogy egy eredeti sejtből fejlődött ki az összes élőlény, ami valaha létezett. Az lenne várható, tehát, hogy nem lennének éles korlátok a fajok között, hanem kontinuum vagy spektrum lenne, amiben minden fajta fokozatosan átváltozna a következőbe. A világ és a kőzetek tele lennének átmeneti formákkal, illetve „láncszemekkel.”
A valóság megegyezik az első képpel. Mind az élő világban, mint a kövületekben, éles határok vannak a fajták között. Minden faj hirtelen megjelenik a kőzetben, és ugyanolyan hirtelen tűnik el (feltéve, hogy egyelőre elfogadjuk a több millió éves geológiai korokat). Nem csak, hogy „hiányzó láncszem” van a majom és az ember között – a valóság az, hogy nincs lánc, mivel az összes szem hiányzik: élettelen vegyszerek – egysejtű, egysejtű – gerinctelen állat, gerinctelen – hal, hal – kétéltű, kétéltű – hüllő, hüllő – madár, hüllő – emlős, stb. Darwin tudta, hogy ez a tény ártott az elméletének, de azt gondolta, hogy előbb-utóbb előkerülnek a sziklákból az átmeneti formák. Közel százötven éves további keresés után, nem kerültek elő.

A Biblikus kronológia szerint, a világ nem lehet több, mint 10-15 ezer éves, de az evolúció azt tételezi fel, hogy négy és fél milliárd év múlt el a föld keletkezése óta. Sajnos, nincsen olyan tudományos módszer, amivel egyértelműen lehet megállapítani a világ abszolút korát, de néhány eljárás létezik, amely a maximum korát adhatja meg. Ezek közül a legismertebbek a sugárzási módszerek, pl. urán-ólom vagy kálium-argon, amivel mérik a kőrétegek korát. Ezeket használják az evolúcionisták mert általában hosszú időket adnak, de nem igazán pontosak, mert ha megvizsgálják a nemrég kitört vulkánok lávafolyását, majdnem minden esetben sokkal túl magas az eredmény. Egy példa a Hawaiiban található Hualalai vulkánból származó Kaupelehu folyásnak kőzete, amely a történelmi források szerint 1801-ben keletkezett. E sziklák 12 mintáját különböző eljárásokkal dátumozták meg, és azt közölték, hogy a legfiatalabb 140 millió éves, és a legrégibb 2,96 milliárd éves[2]. Annyit a sugárzási módszerek megbízhatóságáról.
Más módszerek fiatalabb földre utalnak. Ha megmérjük, hogy milyen mennyiségben van jelen egy bizonyos ion a tengerben, és azt is határozzuk meg, hogy milyen gyorsan növekszik évente ez a mennyiség, az óceán maximum korát lehet kiszámolni, feltéve, hogy az ion eredetileg nem volt jelen. Különböző elemekkel végezték ezt a kalkulációt. Eltérőek az eredmények, de arra kell emlékezni, hogy ez maximum és nem abszolút korát adja meg a tengernek. Néhány eredmény: klór – 90 millió év, nátrium – 50 millió év, réz – 50.000 év.
Mióta mérik a föld mágneses mezejének térerejét, észrevették, hogy ez exponenciális módon csökken, 1.400 éves felezési idővel. Feltéve, hogy állandó volt ez a folyamat, mikor az angol-szászok Britanniába jöttek, kétszer annyi lett volna a mágneses térerő, mint most, Illés próféta idején pedig négyszer annyi, stb. Csupa 15.000 évvel ezelőtt, annyi lett volna a föld mágneses térereje, mint egy mágneses csillagé, miszerint szilárd állapotban nem létezhetett volna a világ.
Tény, hogy a tudomány számos más területe is olyan eredményeket hoz, amelyek sokkal jobban egyeznek meg az „intelligens tervezés” és a „fiatal teremtés” fogalmával, mint a „vak véletlennel.” Hiányzik itt a hely, hogy ezeket mind részletezzem, csak felsorolok néhányat: valószínűség teória, informatika, biokémia, molekuláris biológia, paleontológia, geológia, genetika, stb. Annyira túlnyomó a bizonyíték, hogy még az ateista evolúcionistának néha megváltozik a véleménye. Brit Nobel díjas tudós Chandra Wickramsinghe nemrég ezt közölte: „Mióta tudósnak képeznek, nagyon erősen megmosták az agyam, hogy ne tudjam elhinni, hogy a tudomány összeegyeztethető valamilyen teremtéssel. Fajdalommal, de ki kellett dobnom ezt az elképzelést. Egészen kényelmetlenül érzem magam a jelenlegi helyzetemben… De logikus kifelé vezető utam nincsen… A kozmikus méretű teremtésen kívül, nincsen más mód, miszerint megérthetjük az élet vegyületeinek pontos rendezését… Mint tudósok abban reménykedtünk, hogy ki tudjuk kerülni ezt a következtetést, de nem tudjuk.” [3]

Azért, miért fogadják el annyian az evolúciót? Mert azt tanulták az iskolában?

Mert azt hitték, hogy bebizonyított tény? Nem gondolták át, mert a tudósok bizonyára értik? Talán. Vagy a fent idézett doktorral együtt, kényelmesebben érzik magukat ha legalább látszólagos alapja van annak a feltevésnek, hogy nincs Isten?
Ha nincsen Isten, ha az ember csak a véletlenül rezgő atomok meg a hosszú idő szüleménye, értelmetlen a létezése, de legalább lelkiismeret-furdalás nélkül azt teheti, amit akar. Ha pedig megtörtént a teremtés, akkor van Teremtő, akinek felel. És a modern tudomány egyre több eredménye arra buzdít minket, hogy figyeljünk Pál apostolra: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén látható. Ennél fogva nincs mentségük” (Római levél 1: 18-20).
A tizenkilencedik századi „eredet mítosznak” ellenére, tehát, a teremtett világ arra mutat, hogy van tervező. De ez nem csupa rossz hír. A Bibliában meg van írva, hogy ő milyen, és hogyan lehet megismerni.



Lábjegyzet:

1. D.M.S. Watson, “Adaptation,” Nature, Vol. 123 (1929), p. 233.
2. David Plaisted, The Radiometric Dating Game.
3. Sir Frederick Hoyle and Chandra Wickramsinghe, There Must Be A God, Daily Express, Aug. 14, 1981.

Bibliográfia:

Morris, Henry M., Kreacionizmus, Budapest, 2000