Alapok - Újjászületés

Alapok

2. Megtérés, újjászületés

Jézus mondta: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Ján. 3: 3). Ahhoz, hogy valaki Jézus tanítványa legyen egyáltalán, először újjá kell születnie. Az újjászületés által az ember kapcsolatba lép Istennel. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, pedig, elsőször meg kell értenie, hogy még nincsen kapcsolata Istennel, és ez azért van, mert van egy problémája.

1. Az ember bűnössége

A Biblia világosan tanítja azt, hogy minden ember bűnös. „Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (Róma 3: 22-23). „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság… Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt. És nincs meg bennünk az ő igéje.” (I. Ján. 1: 8, 10).
A legtöbb embernek nem tetszik, ha valaki rámutat a gonoszságára – azért ölték meg a prófétákat az ószövetségben. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy ők is bűnösök lehetnek, mert nem loptak és nem öltek. Sajnos a lista nem erre a két bűncselekményre korlátozódik. Mivel a Bibliában van Isten üzenete, csak ebből tudhatjuk, hogy milyen magasra teszi a mércét.
Nézzünk néhány bűnlistát az újszövetségből: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.” (Gal. 5: 19-21); „Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (I. Kor. 6: 9-11); „(A szentvároson) kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” (Jel. 22: 15); „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7: 20-23).
De még ennél is többről van szó! Mikor megkérdezték Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat a mózesi törvényben, így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22: 37-40).
Ezek szerint, nem csak az az ember bűnös, aki elköveti a nagy bűncselekményeket. Ha valaki nem mindenek felett Istent szereti, és nem azon fáradozik, hogy jót tegyen másokkal (nem csak, hogy ne tegyen rosszat), az is bűnös embernek számít.

2. A bűnnek van következménye

A rómaiakhoz írt levelében, Pál apostol kijelenti: „A bűn zsoldja a halál.” (Róm. 6: 23). Biblikus értelemben, a halál elsősorban Istentől való elszakadást jelent.
Isten megmondta Ádámnak az Édenkertben: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, azon a napon bizony meghalsz.” (I. Mózes 2: 16-17). Mikor ettek Ádám és Éva a tiltott fáról, nem halt meg testük azonnal, hanem több száz évig éltek utána. Ami rögtön következett be, viszont, az volt, hogy megszakadt a nyílt, őszinte kapcsolatuk Istennel. Mikor Isten akart Ádámmal beszélni, félt tőle és elrejtőzött (I. Mózes 3: 8-10).
A hitetlen ember azért szellemi halottnak nevezhető, mert a bűne miatt nem áll kapcsolatban Istennel: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” (Ézs 59: 1-2). Jézus is halottnak mondja az olyan embert: „Hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!” (Máté 8: 22). Pál apostol azt írja, hogy: „Ti halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt.” (Ef 2: 1). És János apostol: „Aki nem szereti a testvérét, az a halálban van” (I. János 3: 14b).
Ha valaki nem tér meg Jézushoz, ez az Istentől elszakadt állapot folytatódik a testi halála után is. Jézus mondja a megtérni nem akaró emberekről: „Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.” (Lukács 13: 28). Az utolsó ítéletnél a gonosz nemzeteknek: „Menjetek előlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készíttetett.” (Máté 25: 41). Pál apostol írja, hogy Jézus eljövetelekor: „Bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek, távol az Úr arcától és a hatalmának dicsőségétől.” (II. Thessz 1: 9).
Ez mindeddig elég rossz hír volt, de most következzen a jó hír, mert Isten nem feledkezett az ember állapotáról.

3. Istentől származik a megoldás

Isten elítéli a bűnt, mert ő tökéletesen igazságos, de szereti az embert. Ez ember, pedig, elesett lény, és semmit nem tehet saját erőfeszítésével, hogy Istennel kapcsolatba kerüljön. Hiába akar jó lenni, jót tenni, nem sikerül neki.
Ahhoz, hogy el tudja fogadni az embert a szeretetébe, Isten adott megoldást a bűn problémájának. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3: 16); „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm. 5: 8). Ez a megoldás, ami az evangélium, teljesen Istentől származik – nem az ember gondolta ki az üdvözség útját: „Hiszen kegyelemből van üdvözségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Efez. 2: 8-9).
Isten Fia az egyetlen út az Atyához – Isten nem adott számtalan megoldást, hogy tetszésünk szerint válasszunk egyet. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján. 14: 6).
Jézus Krisztus, Isten Fia, meghalt a kereszten a bűneinkért. Ez nem volt véletlen, hanem Isten terve szerint történt meg. (Ap. Csel. 2: 23). Az ószövetségi próféciában is lehet erről olvasni: Krisztus előtt 700 évvel írta Ézsaiás: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájunk tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs. 53: 5-6).
Az újszövetség írja, hogy Krisztus meghalt értünk: „Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róm. 5: 6), illetve, helyettünk: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért (sokak helyett).” (Márk 10: 45).
Ennek célja az volt, hogy az ember Istenhez jusson: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket,” (I. Pét. 3: 18), hogy béküljünk meg Istennel: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által.” (II. Kor. 5: 18).

4. Az ember döntés elé áll

A Biblia tanítja, hogy Jézus Krisztus mindenkiért halt meg: „Mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (I. Ján 2: 2). Ez vajon azt jelenti, hogy mindenki üdvözül majd? Vagy van-e valami más feltétel?
Mikor Péter apostol pünkösd napján hirdette az evangéliumot, azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk?” És ő így válaszolt: „Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Ap. Csel. 2: 38). Ez dióhéjban az a módszer, hogyan lettek az emberek keresztyének az egyház első időszakában. Nem mondták el a bűnösök imáját, nem hívták be Jézust szívükbe (ezeket a tizenkilencedik században találták ki, hogy gyors és kényelmes legyen az üdvözség), hanem megkapták minél hamarabb ezt a három alapot:
i) Megtérés, hit, újjászületés (e tanulmány témája)
ii) Bemerítkezés (a következőé)
iii) Szentszellem-keresztség (az utána valóé).

Ahhoz, hogy megtörténjen az újjászületés valaki életében, először kell hallania az evangéliumot. Ha valaki nem tudja, hogy Jézus mit tett érte, nem tudja elfogadni, vagy benne hinni. Az üzenetet a Bibliában találjuk meg, tehát Isten igéjének/beszédének van szerepe az újjászületésben: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? … A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm. 10: 14, 17); „nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (I. Pét. 1: 23).
Ha az ember már hallotta és meg is értette az evangéliumot, vagy elfogadja, vagy elutasítja. Ha valamilyen okból nem akar döntést hozni, az azt jelenti, hogy (legalább egyenlőre) elutasította az üzenetet. Ha el akarja fogadni, pedig, ezek a lépések következnek.

a) Megtérés

A megtérés szó görög nyelven (metanoia), gondolatváltozást jelent. Az ember mind idáig bizonyos módon gondolkodott, de ez most megváltozik, és ezentúl Isten szerint fogja rendezni az elméjét. Azt is jelenti, hogy most megáll, megfordul, is ezentúl Isten felé halad, Isten útján jár, és Isten akarata szerint cselekszik.
Nagyon fontos az is, hogy ez a bűnből való megtérést is jelenti. Ez nem csak azzal jár, hogy sajnálja ez eddig elkövetett bűneit, hanem úgy dönt, hogy ezeket ezentúl nem cselekszi. Mostantól kezdve, nem a bűnnek él, hanem azért, hogy Istent szolgálja.
A Biblia is tanítja, hogy a bűnből meg kell térni. Jézusról az van írva, hogy: „Megszabadítja népét bűneiből.” (Máté 1: 21). Péter mondja Jézusról: „Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.” (Ap. Csel. 3: 26). És Pál: „Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róm. 6: 1-2).

b) Hit

Hit által elfogadjuk azt, amit Jézus értünk tett. Mikor Pál és Szilász apostoloktól megkérdezte a Filippi börtönőr: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz.” (Ap. Csel. 16: 30-31). Hit nélkül egyáltalán nem lehet Istennek tetszeni (Zsidó 11: 6), de ahhoz, hogy valakinek üdvözsége legyen, hinni és bízni kell a Fiában, és abban, amit ő tett értünk: „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.” (I. Ján. 5: 11).

c) Újjászületés

Ha az ember tudatába kerül, hogy ő bűnös és elvész ha magára marad, teljes szívéből megtérni és változni akar, és hajlandó bevetni hitét abba, hogy Jézus meghalt helyette (a hallott evangélium alapján), akkor a Szent Szellem elvégzi benne az újjászületést. „Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az.” (Ján. 3: 6). Az ember szelleme megelevenedik, ill. közvetlen kapcsolatba kerül Istennel, mert a bűn okozta fal eltűnt. Az ember most „csatlakozott” Istenhez, ismeri őt: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján. 17: 3). Az ember most akárhol, akármikor fordulhat Istenhez, dicsőítheti őt, mert olyan állapotba került, amiről Jézus így beszélt: „De eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya az ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” (Ján. 4: 23-24).
Az Istennel való élő kapcsolatba hit által, és nem cselekedetek által kell belépni, ha az ember nem tartja fenn, pedig, elgyengül és meg is szűnhet. Az ember ápolja ugyanúgy, mint akármilyen kapcsolatot – időt tölt Istennel. Ezt imádság, Bibliaolvasás által működik – beszélgessünk vele, és engedelmeskedjünk neki!

Utószó

Ha első hallásra úgy hangszik, hogy túl nehéz megtérni és szent életet élni, meg kell jegyezni, hogy ez nem úgy működik, mint a törvény követése.
A „törvény,” ill. valamilyen szabálylista megmondhatja nekünk, mit kell tennünk, vagy mit ne tegyünk, de ha nem sikerül nekünk betartanunk, csak elítél bennünket, de nem segít.
Az evangélium két területen különbözik attól. Először ad nekünk helyreállítási lehetőséget ha csődöt mondunk: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (I. Ján. 1: 9).
Ezentúl, másodszor, Isten adja nekünk a Szent Szellemet, hogy éljen bennünk, segítsen nekünk, vezessen bennünket: „a Szellem szerint éljetek, és a test kívánságait nem fogtok teljesíteni.” (Gal. 5: 16). Ez egy következő tanulmány témája lesz.