Alapok - tanítványság

Itt van néhány alaptanítást, amelyet azoknak írtam, akik tanítványokat akarnak képezni Krisztusnak.

Alapok

1. Bevezetés a tanítványságba

Ezt az alapanyagot elsősorban olyan embereknek szántuk, akik szerettek volna csatlakozni a mi helyi gyülekezetünkhöz. Bár nem valószínű, hogy az új megtérő e tanítások mélységét azonnal felfogja, legalább szükséges, hogy tudjon róluk. Nekünk, pedig, akik másokat tanítunk, kimerítően kell ismernünk a hitünk alapjait.
Felmerült, hogy néhány jelentkezőnek nem tetszik a „tagság” kifejezés, mert ez esetleg valamilyen „ők és mi” mentalitásra utal. Nem az a szándékunk, de nekünk, akik már tartozunk a gyülekezethez, az a határozott célunk és látásunk van, hogy Jézus Krisztus tanítványai akarunk lenni és úgy értjük, hogy ez azzal jár, hogy másokat is akarunk annak megnyerni és kiképezni.
Azért kell most foglalkoznunk azzal, hogy milyen a célja a gyülekezetnek, és ennek következtében mivel jár a gyülekezeti tagság, illetve a gyülekezethez való tartozás, mert észrevettük, hogy azzal kapcsolatban, amit tanítottunk, sok félreértés merült fel.
Elsőször rá kellett jönnöm, hogy félreértések azért is történtek, mert kulturális különbségek állnak fenn köztem és az itt élő emberek között. Mivel angol vagyok és szabadegyházi (baptista/metodista) nevelésben részesültem, különbség van a politikai, vallási, nyelvi hátterünkben is, amely mindenképpen eltérő gondolkodást eredményezett.
Mint a gyülekezet tanítója, amikor prédikáltam kimerítően egy bizonyos területről azt tételeztem fel, hogy megértették, és ezt majd gyakorlatba vetik életükbe az emberek. Aztán továbbléptem és tanítottam a következő témát, az előzőre építve. Mikor hosszú távon, azonban, nem érzékeltem változást az emberek életében, frusztrált lettem.

Vallásosság

A huszonegyedik század elején most már sokkal kisebb mértékben befolyásolja a vallás az embereket Angliában, mint Magyarországon. Kevesebb ember jár templomba vagy gyülekezetbe, de mégis azokban a gyülekezetekben, ahová én jártam, az emberek többsége azért tartoztak oda, mert komolyan vették Istent, és neki tetsző életet akartak élni. Természetesen, ez ott sem igaz minden templomba járóval kapcsolatban.
Ez egyesült királyság évszázadok óta protestáns országnak számít – Anglia hivatalos államvallása az anglikán, amely evangélikus jellegű, a kelta tartományokban pedig (Skócia, Wales, Észak Írország) inkább a református irányzat dominál. Magyarországon, viszont, a római katolikus a legnagyobb létszámú vallás, és észrevettem, hogy az r.k. tanításból származó vallásos hozzáállás rányomta a bélyegét sok más felekezethez tartozó ember mentalitására is. Sok példát lehetne mondani, de ami itt a legfontosabb a papság-laikusság közötti különbség.
Ha megkülönböztethetnénk a papságot a laikusságtól, akkor azt gondolhatjuk, hogy a papok közbenjárók Isten és a közönséges hívők között. A papok tanulnak, beszélnek, szertartásokat végeznek, és átnyújtják a „szentségek” által a kegyelmet, illetve az áldást, vagy akár az üdvösséget is. A laikus azért nem tesz sokat, esetleg csak templomba jár és „fogyasztja” a kiszolgáltatott áldásokat. Semmi nem áll távolabb a keresztyén élet valódi lényegétől! Nagy gond van, mikor hasonló a kisegyházi imaházban is a „lelkipásztor” vagy az „elöljárók” és a „gyülekezet” közötti különbség, és ez látszik abból, hogy mi történik az istentiszteleten – azaz, a pásztor mindent tesz, és a többiek kritizálnak.
Nagy a különbség a vallásos ember és Jézus Krisztus tanítványa között. Jézus mandátumot adott az egyházának, hogy képezzenek tanítványokat (Máté 28: 18-20). Tehát ezt tekintjük a mi feladatunknak is. Mindebből az derül ki, hogy aki nálunk gyülekezeti tag akar lenni, azt vállalja, hogy tanítvány legyen.

A tanítvány

Mi tehát a tanítvány tennivalója? A fent idézett ige szerint, Jézus ezt mondta az apostoloknak: „Tegyétek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Máté 28: 19, 20). Ha valaki Jézus tanítványa lesz, tehát, ő:
1) Tanulja azt, amit Jézus parancsolt,
2) Gyakorlatba veti azt az életében,
3) Belép ő is a szolgálatba, hogy másokat is megnyerje, tanítsa.

Úgy látszik, probléma volt a korai időkben is, hogy nem mindenki akart odaadott tanítvány lenni: „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akik tejre van szükségük, nem kemény eledelre.” (Zsidó 5: 12). A szerző ezután fel is sorolja azokat az alaptémákat, amelyeket tudniuk kellene: „A holt cselekedetekből való megtérés és az Istenbe vetett hit, a bemerítések, a kézrátételek, a halottak feltámadása és az örök ítélet.” (Zsidó 6: 1-2). Ezekről is lesz szó a következő részekben.

Az elöljáró

Akik elöljárók vagyunk a gyülekezetben, évek óta igyekszünk Istenért élni, Jézust követni, és ennek folytán bizonyos tapasztalatokat szereztünk, sokat tanultunk, és növekedtünk a hitben. Vágyunk és dolgunk, tehát, másokat tanítani, hogy ők is kövessék Jézust, hogy a későbbiekben ők is továbbadják ennek az életnek az ismeretét. Ha mindenki olyan módon valóságos tanítvány lesz, akkor fokozatosan tágul és bővül a tanítványok köre.
Mikor Jacquie Pullingernek, aki egy Hong Kongban tevékenykedő angol misszionárius nő, feltették azt a kérdést, hogy ő szerinti, hogyan kell definiálni a „keresztyén” szót, kb. így felelt: „A keresztyén egy olyan személy, akit megérintett Jézus szeretete, és ennek következtében hajlandó akármit tenni annak érdekében, hogy mások is ismerjék meg ezt a szeretetet.”
Feladatunk, tehát, az embereket:
1) Megnyerni Krisztusnak (azáltal, hogy hirdetjük az evangéliumot),
2) Megszabadítani (imádság, tanítás által),
3) Kiképezni (szintén),
4) Kiküldeni, szolgálatba állítani (hogy ők is folytassák a munkát).

Nem is kell megmondani, hogy mikor, mondjuk, négy „szolgálattevő” és háromszáz kritikus „fogyasztó” van egy gyülekezetben, megáll ez az egész folyamat, nem is szólva arról, hogy ez a helyzet elkeseríti a szolgálók életét (természetesen feltételezve, hogy ők maguk igaz tanítványok, és nem csak a pénzért és a tekintélyért csinálják).

Mit tett Jézus?

Mivel Jézustól származik az a parancs, hogy képezzünk tanítványokat, talán érdemes lenne figyelembe venni az ő módszerét is. Hogyan tette ő tanítványokká azokat, akik az apostolok lettek? Összefoglalva, a következő pontokat lehetne kiemelni:
1) Elhívott 12 tanítványt (pl. Máté 4: 18-22). Jézus követői többen voltak, de tizenkettővel különösen foglalkozott (Luk. 6: 12-16).
2) Tanította őket, sokszor külön megmagyarázva a nyilvánosság előtt elhangzott beszédeit (pl. Márk 4: 33-34).
3) Látták a tanítványok, hogyan szolgál Jézus. Ott voltak, mikor tanított, démont űzött, gyógyított, csodát tett, vitába került, hirdette az evangéliumot (pl. Márk 5: 35-43).
4) Adott Jézus hatalmat a tanítványoknak, hogy ők is ugyanazt tegyék (Máté 10; vö. Luk. 10: 1-24).
5) Mikor eltávozott a földről, adta nekik azt a parancsot, hogy folytassák ezt a munkát. Ehhez adott nekik felhatalmazást (a missziói parancsot – pl. Márk 16: 15-16) és a megfelelő erőt is (a Szentlelket – Ap. Csel. 1: 4-8).

Mivel a „korszak vége” még nem jött el (Máté 28: 20), ez a mandátum még érvényes azokra, akik az apostolok munkája által lettek tanítványokká – a mai keresztyénekre is. A kép nem túl bonyolult, nem nehéz megérteni, bár sokszor nem így funkcionált az egyház az évszázadok folyamán.
Ha valaki, tehát, Jézus tanítványává válik, és engedelmeskedik a parancsának, annak örök élete van Isten királyságában – annak, aki mindvégig hűséges szolga marad.

A gyülekezet

A gyülekezeti tagnak, tehát, az legyen a vágya, hogy egyre jobban ismerje Istent és szolgáljon neki, ahogy múlnak az évek. Először megismerjük őt az újjászületés által, és tanulunk róla a Bibliában.
Mivel gyülekezet vagyunk, és nem klub, szórakoztató kör, vagy valami más, szeretnénk a „gyülekezet” definíciójának megfelelni. Nem találtuk ki azt, amit tanítunk és gyakorlunk. Olvassuk a Bibliában, hogy mi Isten akarata, és a szerint próbálunk élni. Nem elsősorban mirólunk, emberekről van szó, hanem Istenről – aki Atya, Fiú és Szentlélek. Akik a gyülekezet tagjai vagyunk, elkötelezzük magunkat arra, hogy Isten a Bibliában kijelentett akarata szerint rendezzük az életünket, és ezt együtt tesszük.
Illusztrációként mondhatjuk a következő példát. Azt állítom, hogy énekkarhoz szeretnék csatlakozni, pedig nem tudok énekelni, nem is szeretek énekelni, és nem szeretem, ha mások énekelnek. Ha mégis éneklek, akkor nem azt a dallamot, amelyet a többiek, vagy talán nem ugyanakkor. Ne sértődjek meg, tehát, ha azt kérdezik tőlem, miért akarok tagja lenne az énekkarnak!
Ugyanúgy, ha nem hiszek abban, amit a Biblia mond, vagy nem akarom azt tenni, amit tanít, ne legyek gyülekezeti tag sem!

Az egyház

Jelenleg radikális átalakuláson keresztül megy világszinten az egyház. Isten helyre akarja állítani az eredeti, újszövetségi formákat, célokat, szolgálatokat. Mint prófétikus szolga, ezt érzékelve, azt akartam látni, hogy az itt és most azonnal történjen nálunk is, bár mások talán nem értették, hogy miről van szó. Mindenképpen, az itteni gyülekezetben, részt akarunk venni abban, amit Isten végez, és ígéreteket kaptunk azzal kapcsolatban, hogy az így is lesz.
Röviden ismételve, a vallásos felfogás mindig ellenáll Isten Szellemének munkálkodásának, sokszor megőrizve a papság-laikusság dichotómiát. Sajnos, mind a „papi,” mind a „laikus” oldalon vannak hibák.
A pap/szolgálattevő/pásztor talán azt akarja, hogy lássák, tiszteljék, hogy közben meg is gazdagodjon, tehát, nem engedi, hogy mások is nőjenek fel és szolgáljanak.
A gyülekezet amiatt is ellustul. Nyugodtan engedik, hogy valaki más szolgáljon, imádkozzon, tanuljon, majd „kiszolgálja” őket az eredménnyel. Helytelen felfogásuk van a bemerítéssel, valamint az Úrvacsorával kapcsolatban, miszerint ezek „szentségek,” amelyek önmaguktól átadják a kegyelmet.
Egy ember nem tanítvány ha valamit akar Istentől, de Istent nem akarja ismerni. Az sem tanítvány, aki azt akarja, hogy mások lássák, ő mennyire vallásos, de belülről nem akar megváltozni.

Gyülekezeti tagság

A leendő gyülekezeti tág számára, tehát, nagyon fontos a tanítványsággal kapcsolatosan, hogy a fentiekre tekintettel:
1) Megértse, hogy ez mivel jár,
2) Egyetértsen azzal, hogy engedelmeskedni kell Krisztusnak és a gyülekezet látásának,
3) Részt vegyen a munkában, hosszú távon is – a gyülekezeti tagság nem végleges, megszűnik ha kiesik az ember a gyülekezeti életből.