Tanúim lesztek

 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." Apostolok cselekedetei 1,6-11

Ma ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, amely a feltámadása után 40 nappal következett be. Azt mondta, hogy visszajön majd, közben azt a feladatot adta a követőinek, hogy vigyék az evangéliumot az egész világba. Még mindig várjuk a visszatérését, addig azzal foglalkozunk, hogy beteljesítsük ezt a küldetést.

https://www.youtube.com/watch?v=mJeqUaqfkYk&list=WL&index=2&t=39s

Mi az a millennium? Három elmélet

 A millennium, vagyis Krisztus ezeréves békeországa, mondhatni az a nagy béke és jólét eljövendő időszaka, az a jövőbeli aranykor, amelyet sok héber szentírási szakasz megjövendöl Izrael számára, mint pl.:

„Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2,1-4)

Lásd szintén Ézsaiás 11,1-16; 65,17-25, Zakariás 14,17-21.

Az, viszont, hogy ezer évig fog tartani, csak Jelenések 20-ban található. Ez a rész talán a Biblia legvitatottabb könyvének a legvitatottabb része, sokféle módon magyarázták az egyház történelem folyamán. Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg ezt a szakaszt:

„És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.
És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jelenések 20,1-15)

A millenniumról három fő nézet volt és még van, természetesen sok alvariációval is. Ezek: a premillennista, amillennista és posztmillennista megközelítések.

A premillennista nézet úgy látja, hogy Krisztus második eljövetelét követően, olyan békeidőszak lesz a földön, miközben az ördög meg van kötözve és nem tud olyan módon cselekedni, hogy megakadályozza Isten terveinek megvalósítását. Ez időszak alatt, Jézus testileg jelen van, és Jeruzsálemből uralkodik a föld felett. E korszak végén, az utolsó lázadás történik, amelyet legyőz Krisztus. Ezután következik a halottak feltámadása, valamint az utolsó ítélet. Ez a megközelítés kronológiai sorrendben érti a jelenések 19-22. részeit. Úgy magyarázza, hogy Jézus fehér lovon ülve a második eljövetelét jelenti (19. rész), a Sátán megkötözése és az ezer év követik ezt, aztán a tömeges feltámadás (20. rész), követve a örök állapotokkal, mennyország és pokol (21.-22. rész).

A legkorábbi egyházatyák írásaiban nagyon keveset foglalkoznak a jelenések könyvével. Ennek az okai, többek között, lehetne, hogy azoknak az írásai, akik tárgyalták, nem maradtak fenn, vagyis a könyvet csak a IV. század végén vették fel a kánonba. Mégis, néhány olyan korai író vallotta a premillennizmust, mint például: Papiasz, Polikárp, Jusztinusz Mártir, Iréneusz és Tertullianus (mind I.-III. sz.). Az ő nézeteit történelmi premillennizmusként vagy kiliazmusként említik. Azt hitték, hogy Jézus ezer évig uralkodik majd Jeruzsálemben az eljövetelét követően, viszont nem tettek különbséget a zsidók és a nemzetek között, és nem volt nyomorúság előtti elragadtatás, mint a modern diszpenzácionalizmusban. Egy majdnem kortárs író, aki vallotta a történelmi premillennizmust, George E. Ladd (XX. sz.)

Az amillennista megközelítés úgy látja, hogy az ezer év a Krisztus első és második eljövetele közötti teljes időszakát, tehát, az Egyház Korszakát, szimbolizálja. Ez akkor is lehetséges, ha a 19. rész Krisztus visszajövetelét ábrázolja, mert úgy tűnik, hogy a Jelenések könyve helyenként ciklikus módon mutatja be ugyanazokat az eseményeket, más-más szimbólumokkal. Például, a 11. rész – talán a Jelenések egyik legnehezebben érthető része – úgy tűnik, bemutatja a halottak feltámadását és az örök állapotok kezdését. Akkor a 12. rész kezdődik a Messiás születésével, tehát nem kronológiai sorrendben jönnek a részek. Hasonló eset lehetne a 19. és 20. résszel.

A millennium elején, a Sátán meg van kötözve (Jel. 20,1-3). Nem olvassuk, hogy teljesen tehetetlen, csak olyan módon van kötözve, hogy a nemzeteket nem tudja félrevezetni. Jézus szolgálatában, és különösen a kereszthalálában, legyőzte a Sátánt. Néhány szakasz utal erre, például, mikor Jézust vádolták a Farizeusok, hogy Belzebub által úzi ki a démonokat, így válaszol: „Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát.” (Márk 3,23-27). Jézus azt állította, hogy szolgálata folyamán a Sátánt megkötözte, hogy a foglyok megszabaduljanak. És Pál is írja, hogy Jézus legyőzte a démoni erőket a kereszthalála által. „Lefegyverezte (Jézus) a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk abban (a keresztben).” (Kolossé 2,15). Jézus halálát és feltámadását követően, az evangélium kifelé mehetett a nemzetekhez, és Sátán nem tehetett róla. Ez volt az egyház korszakának a kezdete.

Aztán, a millennium végén, leszáll a tűz a mennyből, és Isten ellenségeit megsemmisíti (Jel. 20,7-9). Ez akkor történik meg, mikor Jézus visszatér, ahogy Pál is írja az üldözés alatt szenvedő thesszalonikai hívőknek: „Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek (távol) az Úrtól és az ő dicső hatalmától.” (II. Thessz. 1,5-9).

Az amillennizmus az a nézet, amelyet a legtöbb keresztény vallott az egyháztörténelem leghosszabb részében. Ma is ez a többség nézete, ha az összes keresztény irányzatot vesszük figyelembe. Ezt először találjuk egyértelműen Origenész írásaiban (II.-III. sz.), vallotta Euszebiosz egyháztörténész is (IV. sz.), aki meglehetősen csípős megjegyzéseket tett a premillennizmusról, aztán ez a megközelítés megszilárdult Ágoston munkásságában (IV.-V. sz.). Ez lett mind a római katolikus, mind a keleti ortodox kereszténység nézete, amelyet ugyanúgy a XVI. századi reformátorok fogadtak el. Számos református teológus ma is vallja, például, J. E Adams (meghalt 2020-ban), de mégsem mindegyik. Egy nemrég végzett felmérés szerint, világszerte az összes keresztény kb. 44%-a vallja az amillennista nézetet. Másrészt, az amerikai evangéliumi keresztények 65%-a hisz a premillennizmusban.

A posztmillennizmus azt tartja, hogy az egyháztörténelem korszaka folyamán, a kereszténység követőinek száma, befolyása annyira növekszik, terjed, hogy a béke és jólét korszakát eredményezze, amely ezer évig fog tartani. Azután, jön vissza az Úr. Ennek a nézetnek a biblikus alapját olyan szakaszokban vélik találni, mint pl. Dániel 2,44, mi szerint az Isten királysága betölti a földet és soha el nem múlik, valamint a próféták írásaiban található olyan „millenniumi” szakaszok, mint: „De a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Habakuk 2,14).

A posztmillennizmus a XVII. században jelent meg, és két-három száz évig dominálta az amerikai protestantizmust. Támogatta olyan híres igehirdetők, mint pl. John Owen (XVII. sz.) és Jonathan Edwards (VIII. sz.). Újabb időkben támogatta Greg Bahnsen és Kenneth Gentry (XX. sz.). Jelenleg a keresztények 4-6%-a képviseli.

A XIX. században visszatért a premillennizmus, az úgy-nevezett diszpenzációs rendszerben, amelyet John Nelson Darby fejlesztett ki. Ez a megközelítés nem csak azt állítja, hogy Jézus visszatér, hogy felállítsa az ezeréves királyságát a földön, hanem azt is, hogy e visszajövetele előtt hét évvel, eltávolítja az egyházát a világból, az úgy-nevezett „elragadtatás” eseményekor.

Ez a nézet annyiban eltér a történelmi premillennizmustól, hogy elkülöníti a zsidókat a nemzetek egyházától, mint Istennek két külön népe. Az elragadtatást követi a nyomorúság hét évig tartó időszaka, Krisztus visszatérését megelőzően. A Jelenések könyvének legnagyobb részét úgy értik, hogy e hét év alatt lezajló eseményekkel foglalkozik (futurista megközelítés). Az egyetlen hely, viszont, ahol ez a hét éves időszak szerepel, az Dániel 9:25-27-ben található, a hetven hétről szóló próféciában, amely így hangzik: „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.”

Ez a szakasz nehezen érthető, és másképpen hangzik különböző fordításokban. A diszpenzácionalizmusban, az utolsó hetet (azaz, hét évet) elkülönítik az előző hatvan kilenctől, és egy olyan időre alkalmazzák, amely még mindig a jövőben van. Úgy értik, hogy „aki szövetséget köt”, az a jövőbeli antikrisztus, aki egy harmadik, még építendő zsidó templomot elpusztítja majd. (Ez eltér a tradicionálisabb magyarázattól, mi szerint a teljes prófécia az első században teljesedett be. „Az eljövendő fejedelem” Titusz volt, aki eljött a római seregekkel és elpusztította a második templomot kr. u. 70-ben. „Aki szövetséget köt” az akkor a Messiás, aki kereszthalálával véget vet az áldozatoknak.)

Az premillennizus táborához tartozó eszkatológiai nézetek továbbfejlődtek és szaporodtak Darby ideje óta, különösen az elragadtatás időzítése tekintetében. Olyan nézetek vannak, hogy az elragadtatás a hét éves nyomorúság elején, közepén, vagy végén történik meg, és a harag-előtti elmélet azt várja, hogy valamikor a közepe és a vége között következik be. Az, viszont egy másik sztori.

Mikor a diszpenzácionalizmus az 1830-as években először megjelent, más nézeteket valló teológusok ellenezték, többek között sok korabeli baptista. Először kezdett teret hódítani a XX. század elején, miután az első Magyarázatos Bibliát adta ki C. I. Schofield, aki támogatta Darby tanításait a Bibliai szöveget kísérő jegyzeteiben. Igazán életre kelt az Izrael állam 1948-as megalakulását követően, amelyet sokan a biblikus próféciák beteljesülésének láttak. Hal Lindsey az 1970-ben kiadott, és 1979-es megtérésem után általam olvasott „The Late Great Planet Earth” [Az Egykori Nagy Föld Bolygónk] című könyvében, még olyan messzire ment, hogy Krisztus visszajövetelét 1988 előtt várta, mivel az egy generációval Izrael megalapítása után lenne.

Az elragadtatás számos sikertelen megállapítását követően, a diszpenzácionalizmus még mindig a legelterjedtebb eszkatológiai nézet az amerikai evangéliumiak körében, és a befolyásuk miatt sok más országban is, többek között az Egyesült Királyság és Magyarország. Elképzelhető, viszont, hogy már elérte a csúcsát, mert az amillennizmus és a preterizmus népszerűsége, úgy tűnik, már növekszik.

Isten ajándéka a hit?

 Néha azt állítják, hogy a keresztények Krisztusba vetett üdvözítő hite kívülről jön, hogy az Isten ajándéka. Az egyik igeszakasz, amelyet ennek alátámasztására használnak, az Efezus 2,8-10, amely az új magyar fordításban így hangzik:

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Első látásra, úgy tűnik, hogy ez azt jelenti. Nézzünk meg egy újabb angol fordítást is:

„For by grace you have been saved through faith. And this is not your own doing; it is the gift of God, not a result of works, so that no one may boast. For we are his workmanship, created in Christ Jesus for good works, which God prepared beforehand, that we should walk in them.” (ESVUK). Mindkét esetben, az utolsó főnév, amely megelőzi az „ez Isten ajándéka” kifejezést, az a hit. Viszont, ha nézzük az eredeti görög nyelvű szöveget:

„τῇ γὰρ χάριτί ἐστε σεσῳσμένοι διὰ πίστεως· καὶ τοῦτο οὐκ ἐξ ὑμῶν, θεοῦ τὸ δῶρον· οὐκ ἐξ ἔργων, ἵνα μή τις καυχήσηται. αὐτοῦ γάρ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς οἷς προητοίμασεν ὁ θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν.
SBL görög újszövetség

A magyartól és az angoltól eltérően, minden görög főnév tartozik egy nyelvtani nemhez, amiből három van: hímnemű, nőnemű, semlegesnemű. A fenti szövegre vonatkozóan, a χάρις (kegyelem), πίστις (hit) és még σωτηρία (üdvözség) szavak mind nőnemű főnevek. (A szövegben, a kegyelem a részeshatározó/eszközhatározó esetben szerepel, a hit a birtokos esetben, és az üdvözség igei formában, tehát eltér a morfológia az alapformáktól.) Viszont, τοῦτο (ez) semlegesnemű. Ez azt jelenti, hogy „ez Isten ajándéka” nem utalhat vissza a hitre, mert a nemek nem egyeznek meg. Ezt szintén látjuk az orosz fordításban, amelyben a göröghöz hasonlóan három nyelvtani nem, valamint több nyelvtani eset van:

„Потому что вы спасены по благодати через веру, и это не ваша заслуга – это дар Божий. Не за дела, чтобы никто не хвалился тем, что он якобы заслужил спасение. Мы теперь новое творение Божье, созданы в Иисусе Христе для совершения добрых дел, которые Бог предназначил нам совершать.
Új orosz fordítás

Hasonlóan a göröghöz, a hit (вера — itt tárgyesetben) nőnemű és ez (это) semlegesnemű.

A görög szöveg szerint, tehát: „ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” nem utal vissza a hitre. Mivel a szövegben nem szerepel semlegesnemű név ezt megelőzően, úgy tűnik, hogy Istennek az erre utalt ajándéka az egész fogalom lehet, mi szerint: „hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által.”

Bár jóllehet, hogy a hit az Isten ajándéka, ezt a fogalmat ezzel a bizonyos igeszakasszal nem lehet alátámasztani, a bizonyítékot máshol kéne keresni.

Máshol az újszövetségben, viszont, azt látjuk, hogy a hit hallásból van, azaz, hogy hallunk Jézus életéről, cselekedeteiről. Például: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által (Róma 10,17). És ahhoz, hogy üdvözülünk, a hallott üzenetben hinnünk kell: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a benne való hit által életetek legyen az ő nevében.” (János 20,30-31). „Aki hisz őbenne, nem jut ítéletre…” (János 3,18a). És a negatív oldalon is: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidó levél 4,2). „aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiának nevében.” (János 3,18b).

Isten ajándéka az evangélium, amelyet hitben (úgy hogy higgyünk benne, bízzunk Jézusban, aki a Messiás) kell elfogadnunk, hogy részesüljünk benne.

Hány feltámadás lesz?

 A konzervatív keresztények egyetértenek abban, hogy a jelen világkorszak végén, Jézus visszajön, feltámadnak a halottak, és következik az Utolsó Ítélet. Bizonyos események sorrendje, viszont, vitatott.

Az úgynevezett Diszpenzacionalizmus teológiai rendszere, jelenleg népszerű az evangéliumi keresztények körében, legalább két fázisban látja a feltámadást. Az úgynevezet Elragadtatás – korábbi írásokban transzláció – jövendőbeli eseményekor, a Krisztusban elhunyt hívők feltámadnak a halálból és a még élő hívők átváltoznak és halhatatlan testet kapnak. Az elragadtatás szó származik I.Thesszalonika 4,17-ből, ahol Pál apostol írja, hogy mi élők elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására. Ha ez bekövetkezett, a még élő és a földön maradt hitetlenek az úgy nevezett „Nagy Nyomorúságba” mennek be, amelynek végén Jézus visszajön a feltámadt szentekkel együtt és felállítja a királyságát a földön, amely ezer évig fog tartani. Az Ezeréves Királyság (Millennium) végén, feltámadnak és elítéltetnek a gonosz halottak.

A kérdésem az, megegyezik-e ez a rendszer azzal, amit Jézus és az apostolok tanítottak a halottak feltámadásáról? Hosszasan idézem az igét, amely János 5,19-25-ben található. Itt Jézus beszél: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”

A második bekezdés, úgy tűnik, két külön fogalomra utal. Azt javaslom, hogy azok a halottak, akik most hallják Jézus hangját és élnek, ők szellemileg halottak voltak, de most újjászületnek, tehát szellemi életet kapnak. A következő rész, ahol Jézus nem mondja, hogy most van, olyan eseményre utal, ami még a jövőben van, mikor azok, akik testileg halottak feltámadnak, mind jók, mind gonoszok, ugyanabban az időpontban. Ha ez nem meggyőző, akkor van még.

„Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (János 6,39-40. 44. 54.). Tehát, ezekből látszik, hogy azok, akik hittek Jézusban, feltámadnak „az utolsó napon.”

Ugyanazt említi Márta is, mikor beszél a testvéréről, Lázárról: „Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (János 11,21-26)

Másik hely, szintén Jézus beszél: „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12,47-48)

Ezeket összerakva, azt látjuk, hogy az igazak és a gonoszok egyszerre támadnak fel és ítéltetnek meg. Az igazak az utolsó napon támadnak fel, a gonoszok az utolsó napon támadnak fel. Ugyanazon a napon. Jézusnak több példázata is erre mutat, mikor tanít a korszak végéről.

„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13,47-50) Lásd szintén Máté 13,23-30 vö. 36-43.

Pál apostol sem gondolta másképpen, például, mikor beszélt Félix helytartóval: „De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.” (Ap. Csel. 24,14-15).

És az első korinthusi levelében: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (I. Kor. 15,20-26)

Tehát, itt tényleg látjuk, hogy a feltámadás két fázisban történik. Jézus első zsengeként támadt fel a halálból, és a többiek jönnek majd. Az akkor a vég, miután minden ellenség, beleértve a halált is, már eltöröltetett.

Összegezve, a jók is, a gonoszok is, feltámadnak az ítéletre „az utolsó napon.” Ez történik mikor Jézus eljön. Ebben az időpontban eltöröltetik a halál is. Ez ellenkezik a diszpenzacionalizmus tanításával, mi szerint Jézus eljön és feltámasztja az igazakat, miután hét év nyomorúság következik mi alatt sok ember meghal, és még ezután lesz ezer év, mi közben élnek és halnak emberek a gonoszok végleges feltámadása előtt. Hogyan lehet szenvedés és halál ezer hét éven keresztül az utolsó nap és a halál eltörlése után? Ennek nincs értelme.

Azt állítom, hogy Jézus és Pál feltámadásról és ítéletről szóló tanításai nem kompatibilisek a nyomorúság előtt elragadtatás és a jövendőbeli millenniumi királyság fogalmával.

Források:

Greg, Steve, Teachings on Matthew’s Gospel, John’s Gospel, Book of Daniel, Eschatology
Online: https://thenarrowpath.com/

Otis, John. Great errors in dispensational eschatology.
Online: https://www.youtube.com/watch?v=bVAgf6O0YCU

The Holy Bible, új fordítás
Online: https://www.biblegateway.com/

Krisztus feltámadásának bizonyítékai

 Húsvét alkalmából, közlök egy részletet a Krisztológia témájú főiskolai tananyagomból:

Szemtanúk

Senki nem látta a feltámadást, de sokan találkoztak a feltámadt Krisztussal.

Krisztus feltámadása és mennybemenetele közötti megjelenései a következő sorrendet követik: a) Magdalai Máriának és az asszonyoknak (Máté 28,8-10); b) Péternek (Luk 24,34); c) két tanítványnak az emmausi úton (Luk 24,13-32); d) a tíz tanítványnak, Tamás kivételével (Luk 26, 36-43); e) következő vasárnap a tizenegynek (János 20,26-29); f) a Genezáreti-tó mellett hét tanítványnak (János 21,1-21); g) egy galileai hegyen a tizenegynek (Máté 28,16-17); h) az apostoloknak és több mint 500 személynek (I.Kor 15,6); i) Jézus testvérének, Jakabnak (I.Kor 15,7); j) a mennybemenetel szemtanúinak (Ap Csel 1, 3-5).

Mennybemenetele után, Krisztus megjelent: a) vértanú Istvánnak (Ap Csel 7,54); b) Pálnak (Ap Csel 9,1-7; 26: 16-18); c) Jánosnak (Jel 1,7. 10-16).

Az üres sír

Jézus holttestét lepelbe takarták illatszerekkel együtt és arimátiai József sírjába helyezték. Mikor visszajöttek a sírhoz a hét első napján, üres volt. A tanítványok is meglepődtek ezen. Csak a feltámadás magyarázza meg az üres sírt.

Az elgördült kő

A sírt kőajtó zárta le. Az asszonyok nem tudták, ki fogja számukra elhengeríteni a követ, de mire odaértek, a kő már el volt hengerítve. A kő el volt mozdítva, hogy lássák a tanítványok, üres a sír.

Az otthagyott lepel

A lepel, amelybe takarták Jézus holttestét, még ott feküdt a helyén a sírban, de a test hiányzott. Nem így lett volna, ha a holttestet ellopták volna. Az üres lepel mutat a feltámadásra.

A pünkösdi események

Krisztus halála és pünkösd napja között a félénk, kétségbeesett tanítványok erőteljes bátor emberekké változtak át. Prédikációjában Péter a Szentlélek eljövetelét annak tulajdonította, hogy a feltámadt Krisztus küldte el.

Az Úr napja

Az istentiszteleti nap megváltozása még egy tényező, amely Krisztus feltámadására utal. Az első keresztyének zsidó származásúak voltak és hagyományosan a szombatot ünnepelték. Hirtelen kezdtek vasárnap összegyűlni. Erre a gyakorlatra a Szentírás utal (Ap Csel 20,7; I.Kor 16,2; Jel 1, 10); az ősegyházatyák művei pedig megmagyarázzák, pl.:

„Ne tartsuk be azért zsidó módon a szombatot, hogy örvendjünk a lustálkodás napjaiban, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék…” Krisztus minden barátja hadd tartsa meg ünnepként az Úr napját, ami a feltámadásnak a napja, a hétnek a napjai közül a királynő és a fő.” (Ignác harmadik antióchiai püspök, 108-ban halt meg)

„A vasárnapnak nevezett napon, mindazok, akik városban vagy vidéken laknak egy helyen gyűlnek össze, és olvassák az apostolok emlékeit vagy a próféták írásait, addig ameddig megengedi az idő. …. A vasárnapi napon tartjuk gyülekezésünket, mert ez az első nap, amin Isten, megmunkálva változást a sötétségben és az anyagban, megteremtette a világot; és ugyanazon a napon feltámadt a halálból Jézus Krisztus a mi Urunk.” (Jusztinusz Mártir I. apológiája, 140).

Krisztus feltámadt!

<”}}}><

A fekete lyukakról

 a nem látható dolgok létéről való meggyőződés

írta: Dr. Jason Lisle

fordította: Dr. Adrian Bury

A fekete lyuk valóságos jelenség az univerzumban. Ezek a masszív tömegek olyan erős gravitációs vonzást gyakorolnak, hogy még a fény sem tud menekülni tőle. 1783-ban, John Michell brit tudós a „sötét csillag” fogalmát tette fel, amely egy olyan erős gravitációval bíró csillag, amitől a fény sem tud menekülni.¹ A sötét csillag felszínéről kibocsátott fényt a gravitáció húzná vissza, tehát, az olyan csillag láthatatlan lenne. De egyáltalán lehetséges az, hogy egy tömeg olyan masszív lenne, hogy még a fény sem tud menekülni?

A tér és az idő görbítése

Einstein előtt, a fizikusok azt gondolták, hogy a gravitáció egy olyan erő, amely a téren keresztül vonzza a dolgokat. Einstein feltételezte, hogy a gravitáció egyáltalán nem erő, hanem a tér és az idő „görbítése”.

De mit jelent az, hogy a tér és az idő „görbül”? Lényegében azt jelenti, hogy a gravitáció egyfajta „sebességet” ad az üres térnek, és az anyag csak „együtt megy vele”.

Analógiával illusztráljuk ezt: vitorláshajók a tavon. A víz felülete az „üres tért” ábrázolja. A hajók az anyagot képviselik. A szél, pedig, a hajókra ható külső erőt mutatja, amely a vízen át hajtja azokat.

Mitől mozog az anyag?

1. A külső erők a anyagot a téren keresztül mozdítják. Úgy, mint a szél mozdítja a vitorláshajót a vízen át, a gravitáció mozdítja az anyagot a téren keresztül.

2. A valóságban, viszont, a gravitáció magát a teret mozdítja, magával húzva az anyagot. Úgy, mint a vitorláshajó az áramló folyóval együtt mozdul el, akkor is ha nincsenek külső erők. Az anyagot maga a tér mozdítja el.

Einstein előtt, azt gondolták, hogy a gravitáció olyan, mint a szél – az anyagra ható külső erő. Einstein, viszont, azt javasolta, hogy nem az anyagra hat a gravitáció, hanem magára a térre. Az analógiánkban ez azt jelenti, hogy maga a víz áramlik, mint a folyón, és a csónakok egyszerűen csak sodródnak vele.² Elmozdulnának akkor is, ha nincs szél, mert maga a víz viszi őket.

Az analógiánkban, a fotonokat (fényrészecskéket) képviselhetik a gyors motorcsónakok, amelyeknél a gázadagoló egy bizonyos sebességre van beállítva (lásd: lenti ábra). Hasonlóan az üres térben utazó fényhez, ezek a csónakok mindig ugyanazzal a sebességgel mennek. De ha áramlik a víz, ez hat a csónakok útvonalára. Ehhez hasonlóan, a gravitáció görbíti a fény útvonalát, mert a fény utazik az űrben, és a űrt „mozdítja” a gravitáció. Itt a földön, nem vesszük észre, hogy a gravitációnak görbítő hatással van a fényre, mert a föld gravitációja nagyon gyenge a fénysebességhez képest. Az űrben, pedig, kimutatták, hogy a gravitáció görbíti a fényt.

Hogyan működik a fekete lyuk?

A fekete lyuk közelében, olyan erős a gravitáció, hogy az gyorsabban húzza be a teret, mint a fénynek van lehetősége, hogy elmozduljon. Olyan pont van, ahol a fény „megáll”, mert az kifelé utazik ugyanazzal a sebességgel, mint az, amivel befelé húzódik a tér (ezt eseményhorizontnak nevezzük).

Ez a hatás csak az egyik dolog, ami igazolja Einstein fizikáját, de több is van. Némi bizalmunk lehet tehát abban, hogy a gravitáció valójában görbíti a teret és az időt, ahogyan Einstein állította. Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér – és így az űr olyan gyorsan mozdul – hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. És mivel semmi nem utazhat gyorsabban az űrben, mint a fény, semmi nem tudna egy olyan erős gravitációs térből elmenekülni. Ez a „fekete lyuk” – a kifejezést fogalmazta meg John Wheeler 1967-ben.³ Bár ösztönösség-ellenesnek tűnik, a fekete lyuk, az valóságos jelenség.

Fekete lyuk vagy sötét csillag?

Sok tekintetben, hasonló a fekete lyuk a Michell által feltételezett „sötét csillaghoz”, de van némi különbség, mert Michell ideje óta jobban értjük a fizikát. Egy példája ennek, Michell felfogásától eltérően, hogy a fekete lyuk tényleges tömegének lényegében nincsen mérete. Ez azért van, mert olyan erős a gravitáció, hogy a „csillag” teljes tömege összezúzódik egy szingularitásnak nevezett pontba. Tehát, a fekete lyuk összes „anyaga” a szingularitásban helyezkedik el.

(Mivel magát az űrt húzza a gravitáció, a modern fizika arra utal, hogy tényleg létezhet egy olyan erős gravitációs tér, hogy maga a fény nem tud tőle elmenekülni. Ez a fekete lyuk.)

A fekete lyuk fizikája szemléltetéséhez, térjünk vissza a tavas analógiánkra. Képzeljük el, hogy óriási dugót húzunk ki a tó közepén, és a víz elkezd lefolyni. A tó széléhez közel álló víz lényegében nem lenne érintett. A közepéhez közel levő víz, pedig, gyorsan mozdul el a lefolyó felé. A lefolyó egy masszív tárgyat – egy szingularitást – képvisel.

A lefolyótól némi távolságban, a víz ugyanolyan gyorsan megy, mint a motorcsónakok (amelyek fényrészecskéket képviselnek). Másképpen mondva, ebben a távolságban, a víz (az „űrt” szimbolizálva), a fénysebességgel utazik, amelynek a jele c. A fekete lyuknál, ezt a távolságot „Schwarzschild-sugárnak” nevezzük – ez az a hely, ahol az űr fénysebességgel (c) esik bele a fekete lyukba. Képzeljük el, hogy a motorcsarnok menekülni akar, ellenkező irányban a lefolyótól. Mozdulatlan maradna, mert ugyanolyan sebességgel halad a vízen, mint az amivel áramlik a víz a lefolyó felé.

Hasonlóképpen, a fény, amely elmozdul a fekete lyuktól, mozdulatlan lenne a Schwarzschild-sugárnal. Olyan, mint a lazac, amely a folyón felfelé akar úszni, de nem tud haladni. A Schwarzschild-sugártól sokkal távolabb levő tárgyak nem húzódnak be; pályán keringhetnének a fekete lyuk körül, hasonlóan a nap körül keringő bolygókhoz. A gravitációnak az űrre gyakorolt húzó hatása csökken a szingularitástól növekvő távolsággal, úgy mint a víz, amely távol a lefolyótól helyezkedik el, minimálisan áramlik a lefolyó felé.⁴

Az eseményhorizont

Azt az űrrégiót, amely a Schwarzschild-sugárnak megfelel, „eseményhorizontnak” nevezzük. Azért horizont, mert nem lehet átlátni. Soha nem látjuk az eseményeket, amelyek azon belül történnek, mert a tőlük jövő fény soha nem jutna el hozzánk.

Mikor a csillagászok beszélnek a fekete lyuk „méretéről”, az eseményhorizontra utalnak. (Emlékezzünk, hogy a fekete lyuk tényleges tömege – a szingularitás – lényegében nem bír mérettel!) Az eseményhorizont mérete függ a szingularitás tömegétől.⁵

Az eseményhorizont a „utolsó visszafordulási pont” a fekete lyuk számára. Ez eseményhorizonton belül, húzódik az űr a szingularitás felé gyorsabban, mint a fénysebességnél.

(Igen, ezt megengedi a fizika. Bár sem az anyag, sem az energia nem tud gyorsabban haladni a térben, mint a fénysebességnél, az, hogy milyen gyorsan tud utazni maga az űr, nem korlátozott.) Mivel semmi nem tud haladni az űrben gyorsabban, mint a fénysebességnél, minden, ami az eseményhorizonton belül van, húzódik a szingularitás felé és összezúzódik benne – nincs menekülés! Még a fény is visszahúzódik a szingularitásba.

Még egy következménye az olyan erős gravitációs térnek az, hogy a fény pályán keringhet a fekete lyuk körül másfélszer a Schwarzschild-sugárnak távolságában. Ennél a távolságnál, a fényt – ha pont jó irányból érkezik – a fekete lyuk gravitációja olyan erősen befolyásolja, hogy korlátlan időre keringeni fog a fekete lyuk körül.

A Fekete Lyuk Megtalálása

De ha láthatatlan a fekete lyuk, hogyan találjunk meg egyet valaha? Michell azt javasolta, hogy keressünk a sötét csillagot egy kettőscsillag együttesben. A kettőscsillag abból áll, hogy két csillag kering egymás körül. Michel úgy érvelt, hogy bizonyos kettőscsillag együtteseknél, az egyik tagja sötét csillag lenne. Tehát, azt várnánk el, hogy bizonyos látható csillagokat látnánk, amelyek keringenek láthatatlan kísérő körül. És tényleg ezt látjuk! Az egyik példája a Cygnus X-1; itt egy kék szuperóriás csillag kering egy látatlan kísérő körül. A láthatatlan tárgy becsült tömege arra utal, hogy tényleg fekete lyukról van szó.

Sok hasonló esetet találtak meg. De sok más módszerrel is észlelhető a fekete lyuk. Például, a fekete lyukba beleeső anyag felhevülhet és röntgensugarakat, valamint másfajta sugárzást kibocsáthat, mielőtt eléri az eseményhorizontot.

Az óriás elliptikus M87 galaxis a Virgo csillagképben 50 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az M87 közepében található objektum a fekete lyuk leírásának felel meg. Azt hiszik, hogy egy fekete lyuk az a „motor”, amely a magas sebességű elektronok fénylő sugarát bocsát ki (átlós vonal a képen). A fotót a NASA engedélyével mutatjuk meg.

Bizonyos fekete lyukaknak a tömege hasonló egy csillagénak. Egy olyan csillag-tömegű fekete lyuk egy felrobbant csillag összezúzott magja lehetne. Más fekete lyukak sokkal masszívabbak. Ezeket a galaxis közepében szokták megtalálni. Gyanított, hogy még a saját galaxisunk közepén egy szuper-masszív fekete lyuk helyezkedik el. Ezek a galaktikus fekete lyukak gravitációs horgonyként szerepelhetnek a galaktikus dudorban található csillagok számára.

A fekete lyukak tapasztalható megerősítést adnak Einstein általános relativitáselméletének. Az olyan fizika a bázisát képezi néhány fiatal-univerzum kozmológiának, amely megengedi, hogy a legtávolabbi galaxisokból származó fény, kevesebb, mint évezredek alatt érjen ide a Földhöz. Az olyan tudományos felfedezések, mint a fekete lyukak, nem csak érdekesek, hanem kis bepillantást is engednek a végtelen Isten gondolataiba. (Zsoltárok 19,1).

A sötét anyag micsoda?

A csillagászok felfedezték, hogy a galaxisok gyorsabban keringenek, mint akkor lehetne, ha csak látható tárgyakból állnának, mint például: csillagok, gáz és por. Másképpen mondva, a legtöbb galaxisban található látható tömeg nem nyújt elég gravitációs vonzást, ami megmagyarázza az észlelt mozgásokat. Ez azt javasolja, hogy a galaxisok egy láthatatlan tömegforrást – az úgy-nevezett sötét anyagot – tartalmaznak. A sötét anyag, az valamilyen nem-látható anyag, amely csak a más – látható – objektumokra gyakorolt gravitációs hatása révén érzékelhető. A legtöbb asztrofizikus jelenleg azt hiszi, hogy sokkal több sötét anyag, mint látható anyag található az univerzumban.

Néhány fizikus úgy véli, hogy a sötét anyag a közönséges anyagból áll, de ez az anyag olyan hideg, hogy nem bocsát ki elég sugárzást, hogy érzékelhető legyen. Például, az olyan bolygók vagy más nagy tárgyak, amelyek nem bocsátanak ki energiát és nem tükrözik vissza a közeli csillagoktól érkező fényt, sötét anyagnak minősülne. Például, ebbe a kategóriába tartozna a fekete lyuk. Viszont, az elterjedtebb elképzelés szerint, a legtöbb sötét anyag egzotikus, még felfedezetlen részecskékből áll, amelyek áthatolják a világegyetemet. Ezt nem-barion sötét anyagnak nevezik, mert – a szokásos atomoktól eltérően – nem protonokból és neutronokból – a barionokból – állna.

Néhány tudós alternatívát javasolt, a sötét anyag helyett. Például, lehet, hogy a fizika törvényszerűségei kicsit másképpen működnek, mint jelenleg értjük, ahogy a MOND* vagy a Carmeli** modell javasolja. Ha ezek közül az egyik vagy a másik helyes, akkor nagyon kevés sötét anyag létezhet as univerzumban. Olyan eredmény pusztító hatású lenne az ősrobbanásos modellek számára, mivel ezeknek bőséges mennyiségű sötét anyagra van szükségük. Viszont, a legtöbb teremtéses kozmológia modell így is, meg úgy is működne.

*. MOND – ez a „módosított newtoni dinamika” rövidítése. Technikai módon, azt javasolja, hogy a gravitáció miatti gyorsulás a nagyon alacsony gyorsulásnál eltér a szokásos inverz négyzetes törvénytől.

**. A carmeli fizika, egy olyan öt-dimenziós variációja az általános relativitásnak, amely azt javasolja, hogy a tágulás egy lényeges tulajdonsága az univerzumnak.

Lábjegyzet:

1. Ezt a koncepciót javasolta függetlenül Pierre-Simon LaPlace 1799-ben.

2. Ez az analógia matematikailag szigorú, mikor a víz (tér) sebessége azonos a szökési sebességgel. Ezt az úgy-nevezett „folyó modellt” a fekete lyukakról fejlesztette ki Andrew Hamilton és Jason Lisle: lásd A. J. S. Hamilton and J. Lisle, “The River Model of Black Holes” in General Relativity and Quantum Cosmology, http://arxiv.org/abs/gr-qc/0411060v2

3. K. Thorne, Black Holes and Time Warps: Einstein’s Outrageous Legacy (New York: W. W. Norton & Company, 1994), p. 256.

4. Ha a nap összezúzódna egy – azonos tömegű – fekete lyukba, akkor a bolygók nem húzódnának be. Jelenlegi pályájukon folytatódnának tovább, mert távol a Schwarzschild-sugártól helyezkednek el.

5. Egy M tömegű objektum Schwarzschild-sugarát így számolható ki: RS = 2GM/c², ahol G az egyetemes gravitációs állandó és c a fénysebesség.
A fekete lyuk gravitációs lencséje illusztrálásához, lásd: www.answersingenesis.org/articles/am/v3/n1/lens

Forrás:

Answers in Genesis, online:
https://answersingenesis.org/astronomy/black-holes/black-holes/

Négy megközelítés a Jelenések könyvéhez

 Mielőtt továbbmegyünk az eszkatológiával, kitérünk arra, hogy az évszázadok folyamán, sok különböző nézetet vallottak a keresztények erről. Mikor Angliában jártam Bibliaiskolába, nem vettem részt az eszkatológia tanfolyamon, mert egy időbe esett a görög nyelvórával, és azt mindenképpen akartam tanulni. Viszont, akik részt vettek, azt mondták, hogy valami 15 elméletről tanultak, és a végén kevesebbet értettek belőle, mint az elején.

Nem tudom, mi lehetett mind az a tizenöt, de azt tudom, hogy a Jelenésekhez négy megközelítés van, három vagy négy vélemény a Jelenések 20-ban szereplő millenniumhoz, és a futurista nézeten belül legalább négy magyarázata az elragadtatással kapcsolatban. Ezen a témán, sokat merítettem Steve Greg tanításaiból.

Itt a jelenésekről a négy nézetnél maradunk. Az az egy magyarázat, amelyet a legtöbb mai evangéliumi keresztény ismer, az futurista nézet (futurum = jövő). Sőt, talán ez az egyetlen nézet, amiről hallottak. Úgy véli, hogy a Jelenések könyve főleg a világ végéről szól, azaz, olyan eseményekről, amelyek megelőzik és kísérik Krisztus végeleges visszajövetelét. Ezt a nézetet talán azért vallják, akik vallják, mert szerintük a legtöbb megjövendölt dolog, mint például, hogy a földre esnek le a csillagok, és a tengerben minden élőlény elpusztul, még nem történt meg, tehát, a jövőben kéne történnie. Viszont, nem veszik figyelembe az apokaliptikus irodalom jellegét (lásd előző posztom), sem azt a tényt, hogy ez a könyv az évszázadokon keresztül élő keresztények számára, valamint az első olvasók számára is, irreleváns lett volna. Ezt a nézetet vallhatta néhányan az ősegyházban, mint, például Jusztinusz Mártir és Iréneusz, bár amit írtak, inkább a Krisztus visszajövetelét követő jövőbeli ezeréves birodalomra vonatkozott. Ez a nézet a IV. század táján elvesztette népszerűségét és sokáig eretnekségnek tekintették, amíg John Nelson Darby fel nem elevenítette tanításában 1830 körül. Azóta nagy népszerűségnek örvend az evangéliumi keresztények körében.

Egy másik nézet a historicista megközelítés (historia = történelem). Ez azt tanítja, hogy a Jelenések könyvében található látomások, valamint a hét gyülekezetnek küldött levelek, áttekintést nyújtanak arról, hogy mik lesznek a legfontosabb események az egyház történelmében, Krisztus első és második eljövetele között. Tulajdonképpen érthető lenne ez, a Dániel könyvében található látomások (miszerint pl., a négy vadállat négy egymást követő birodalmat jelképez), valamint bizonyos intertestamentális apokaliptikus írások fényében. Néhányan úgy látják, hogy a látomások előrelátják, pl. Róma bukását, az Iszlám terjedését, a francia forradalmat, stb. Ez volt az úgynevezett „Protestáns nézet”, mert ezt vallották az olyan Reformátorok, mint Kálvin és Luther, valamint a legtöbb Protestáns a XIX. századig, mikor jóformán kiszorította a futurizmus. Az egyik probléma a historicizmussal az, hogy kb. a XIX. század közepéig tudták azonosítani az eseményeket, de akkor elfogytak a szimbólumok és Jézus még mindig nem jött vissza. Nagyon kevesen vallják ezt a nézetet manapság, de kivételt képez a Hetednapi Adventista Egyház, amely még mindig tanít egyfajta historicista magyarázatot.

A harmadik megközelítés a preterista nézet (praeteritum = múlt). Ez azt vallja, hogy a Jelenések könyvében – valamint a Máté 24-es és párhuzamos részekben található „Kis Apokalipszisben” – szereplő szimbólumok olyan eseményeket képviselnek, amelyek Jeruzsálem bukását megelőzték, kísérték, mikor a római hadseregek ostromolták a várost kr.u. 67-70 között. A nagy nyomorúság, Krisztus eljövetele a felhőkön – ítéletben, nem, pedig véglegesen – és a város pusztulása, tehát, mind a múltban történtek, és ami még beteljesületlenül marad, az csak a halottak feltámadása és az Utolsó Ítélet. Az elmélet mellett szólnak azok a versek, mi szerint hamarosan történnek az események (pl. Jelenések 1,3. 22,10, vö. Máté 24,34). Ellene van az az elképzelés, hogy a Jelenések könyvét Domitianus császár idejében írták, 20 évvel Jeruzsálem bukása után, de ez a dátum még vitatott. Ezt a nézetet olyan kiváló egyházatyák vallották, mint pl. Euszebiosz (egyháztörténet író), Atanáz (a szentháromságtan védelmezője), Jeromos (a vulgata fordítója) és Aranyszájú Szent János. Jelenleg, úgy tűnik, hogy ez a megközelítés teret hódít az evangéliumi keresztények körében, az eddig népszerű futurista nézet kárára.

A negyedik nézet az idealista megközelítés, szintén a szellemi nézetként ismert. Ez azt tartja, hogy a Jelenések könyvében szereplő jelképek nem utalnak konkrét történelmi eseményekre, hanem olyan általános alapelveket képviselnek, mint pl. Isten szuverenitása és végleges győzelme, valamint az a szellemi harc, amelyet az egyház állandóan tapasztal a korszakok folyamán. Hasonlóan John Bunyan „A zarándok útja” című könyvéhez, amely minden keresztény életére alkalmazható, mindenhol, minden korban. Mellette szól az a tény, hogy a minden korban élő keresztények, akik üldözést szenvednek, vigasztalást meríthetnek abból, hogy Isten végre legyőzi a gonoszt, és ők igazaknak bizonyulnak majd. Ellene vannak azok a versek, amelyek azt mondják, hogy a könyv az olyan prófécia, amely hamar beteljesül. Az idealizmust tanították bizonyos középkori írók, valamint néhány modern brit teológus is vallja.

Összegezve, a négy megközelítés azt látja, hogy a Jelenések könyvében található jelképek a múltbeli eseményekre, a jövőbeli történésekre, a folyamatosan lezajló jelenlegi eseményekre, vagy a nem-történelmi alapelvekre utalnak, amely valószínűleg kimerít minden létezhető opciót. „Aki olvassa, értse meg!” (Márk 13,14)

Hivatkozás:

Gregg, Steve. Revelation, Four views, revised and updated, a parallel commentary. Thomas Nelson, 2013.

Kérdés: Miért gondolják, hogy a föld több milliárd éves?

 A “melyidő” pogány származása

A biblikus történet szerint, a föld kb. 6-7 ezer éves. Ezzel szemben, az az elképzelés, hogy a világ több milliárd éves annyira elterjedt a modern kultúrában, hogy sokan természetesnek veszik. De honnan származik valójában?

Általában azt gondolják, hogy a radiometrikus kormeghatározó módszerek bebizonyították, hogy a kőzetrétegek több millió, sőt több milliárd évesek (lásd: 2024.03.02.-án posztolt bejegyzés), pedig a hosszú korszakok fogalmát már a XVIII. század végétől kezdve tételezték fel. Ennek a kőrétegek és a bennük található fosszíliák volt az alapja, és csak később az először 1907-ben Bertram Boltwood által használt sugárzó módszerek.

A mélyidő fogalma, viszont, sokkal régebbi annál. A teljesség igénye nélkül, kiemelek néhány dolgot.

Az egyik első nagy civilizáció, amely a Bábeli Torony eseménye után létrejött, Sumer volt. Dél Mezopotámiában helyezkedett el (ma: Irak), és a kr. e. harmadik évezred második felében virágzott. A legkorábbi még meglevő írott szövegek Sumerből származnak, többek között a történelmi feljegyzéseket tartalmazó Sumer Királylista (SKL). A lista Sumer kiemelkedő városainak uralkodóit tárgyalja, de a legelső nevek egy nagyméretű árvíz előtti periódusból származnak. Az árvíz előtti időből nyolc név szerepel, de e királyok életkorai sokkal magasabbak, mint az Özönvíz előtti pátriárkák korai a Biblia történetében. A számok arra mutatnak, hogy 241.000 év telt el a teremtéstől az árvízig. Csak spekulálhatunk arról, hogy miért fújták fel ezeket a számokat. A sumerok talán azt akarták, hogy ők fölényben vannak más népekkel szemben, tehát arra mutattak, hogy ők a legrégebbi civilizációt képezték, visszanyúlva sok ezer évig. Ugyanez lehet igaz későbbi birodalmakra, akik tovább nagyították az évszámokat.

A Babiloniak (Káldeusok) részletes történelmi feljegyzéseket vezettek. Berosszusz a káldeus bablionbeli Bel istenség papja kr. e. 280 körül írta Babilonaika című három könyvét , amely Babilon történelméről és kultúrájáról szólt. Azt állította, hogy a legrégebbi civilizáció Babilon volt, amely az özönvíz előtt több százezer évvel keletkezett. Azt is írta, hogy 36.000 év telt el az özönvíz és Nagy Sándor között, és a világegyetem teljes kora 2.160.000 év.

A hinduizmust befolyásolta Babilonia, feltehetően eredetileg az Indus-Völgyi civilizáció idejében, nagyjából egykorú a Sumer kultúrával. A hindu kozmológia fejlődött és szerteágazott az évek folyamán, de úgy tűnik, hogy a világegyetem jellege ciklikus, és Brahma élete több mint három száz billió évig tart.

Az ógörög kultúra kapcsolódott Babilóniához, valamint Nagy Sándor miatt Indiához is. A régi istenekben való hitük gyengülésével, és a filozófia kr. e. hetedik századi keletkezésével, az evolúcióhoz, természetes kiválasztódáshoz és az ősnemzéshez hasonló elméleteket tárgyalták milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Empedoklész. Felvetődött, hogy a világ több millió éves.

Az ősegyház idejéhez érkezve, az epikureus és sztoikus filozófusok, akivel Pál apostol találkozott Athénban (Ap. Csel. 17,16), evolúciós elképzeléseket vallottak. A Szentírás, viszont, azt tanítja, hogy Isten mindent teremtett, és minden ember származik Ádámtól és Évától. Sokan az ősegyházatyák közül, akik jól ismerték a görög gondolkodást, az Isten által nemrégi teremtést vallották, és a filozófusok elképzeléseit megtagadták. Ezek közül vannak Jusztinusz Martír és Antiochiai Teofil (kr. u. II. század), Origenész (III. sz.) és Ágoston (IV. sz.).
Teofil azt írta: „Isten … a létezőt a nem-létezőből készítette.” Így magyarázta: „Ők (a görögök) ezeket (az eredetről szóló) állításokat találgatás és emberi gondolkodás által tesznek, és nem az igazság szerint.” Ez a megjegyzés jelentős, és ugyanúgy vonatkozik a sokkal későbbi evolúció támogatókra, a XVIII. századtól kezdve.

A kereszténység elterjedésével, a görög és a római kultúra korábbi hatása elgyengült, a Biblia és az Egyház befolyása felváltotta.

A Reformáció nyomában jött a modern tudomány keletkezése, és annak úttörői, mint például Copernicus, Newton és Faraday, hittek Istenben és a teremtésben. Nicolaus Steno a XVII. század közepe táján írta a Rétegtan alapelvei című könyvét. Bizonyos részletekkel kapcsán téves volt az elmélete, pedig azt hitte, hogy a réteges kőzetek a Noé napjaiban lezajló világméretű Özönvíz által létrejöttek, és azt is, hogy a fosszíliák valóságos élőlények maradványai voltak.

(Korábbi időkben, a görögök azt gondolták, hogy az ő isteneik odatették a fosszíliákat a kövekbe, hogy megtévessze őket. A Középkorban, pedig, ez megváltozott, mert az ördög odatette azokat, hogy megtévessze a keresztényeket.)

Aztán jött a Francia Forradalom, a Reneszánsz, és a klasszikus művek iránti megújult érdeklődés. Annak idején, a franciák meg akartak szabadulni a királyoktól (és a királynéktól), de létezett az a felfogás, hogy a királyokat Isten jelölte ki, és Ő adta nekik hatalmat, kenetet. Az azt jelentette, tehát, hogy meg kell szabadulni Istentől is. Olyan korabeli írok, mint Voltaire, újra vezette be azt a görög elképzelést, hogy a föld régi és az élet természetes módon keletkezik az élettelen dolgokból.

Ezek a nézetek skót írókat is befolyásoltak. James Hutton a XVIII. század végén írta Elmélet a földről (Theory of the Earth) című könyvét, amelyben azt tételezte fel, hogy a föld végtelen öreg. Charles Lyell jogász a Földtan alapelveit (Principles of Geology) című könyvét adta ki 1830-33-ban. Az uniformizmus alapelvét vezette be a geológiában, hogy „a jelen a kulcs a múlthoz”. Privát levelekben azt a szándékát felfejezte ki, hogy meg akarja szabadítani a tudományt Mózestól, azaz, a teremtésben, valamint az Özönvízben való hittől.

Végre érkezünk Darwinhoz, aki a Beagle hajón való utazása közben elolvasta Lyell könyvét, és visszatérésekor összebarátkozott vele. Darwin nem találta ki az evolúciót, csak előmozdította. A rétegtani oszlopot úgy építették fel, hogy feltételezték mennyi idő kell hozzá, hogy lassú folyamatokkal ülepedjenek le a kőrétegek, és ahhoz, hogy bizonyos csiga fajok fejlődjenek ki az evolúció által.

Még az ókorba visszamenőleg is, minden elképzelés az evolúcióról és a hosszú időkről csak a spekulációra és a feltevésre épült. Alapvetően „kitaláltak dolgokat.” A földtani oszlop és az évmilliók már megvoltak, és ezeket tanították is, mielőtt akármilyen tudományos módszert gondoltak volna ki a hosszú korok mérésére. Mint például, a radiometrikus kormeghatározás. Az, viszont, egy másik történet – vagy cikk.

Összegezve, az elképzelés az evolúcióról és a mélyidőről nem tudományos, nem alapul a kísérleteken és az ismételhető tapasztalatokon, hanem az világnézet amelynek az alapja a pogány filozófia.

Források:

Hubbard, Joseph. Evolution and the iniquity of our fathers

https://www.youtube.com/watch?v=B29gi8x1oDM

Mortenson, Terry. “Deep time” and the church’s compromise.

https://answersingenesis.org/creationism/old-earth/deep-time-and-churchs-compromise-historical-background/