Válaszok cesszacionista érvekre (folyt.)

9. A Biblia nem tanít második áldásról.

A cesszacionisták tiltakoznak az ellen a gondolat ellen, hogy létezik egy olyan „második áldás,” amely az újjászületést követi. Thomas Edgar írja: „A „második áldás,” vagy a „Szellem keresztsége vagy a betöltekezés,” azt feltételezi, hogy Jézus kereszthalála bármennyire is kifizette a bűn árát, nem lehet elegendő ahhoz, hogy erőt adjon a szolgálatra, vagy biztosítsa, hogy valaki szellemi ember legyen, és hatásosan tudjon imádkozni. Ez drasztikusan eltér az Újszövetség tanításától.” 7
Csak annyit tudnék ehhez szólni, hogy nem értem, hogyan térhet el ez az Újszövetség tanításától.
A. Jézus kereszthalála és feltámadása már megtörtént, de az Úr mégis megparancsolta a tanítványoknak, hogy várják meg a Szentlelket, hogy erőt kapjanak (Ap Csel 1: 8).
B. A pünkösdi események és a három másik eset az Apostolok Cselekedetei könyvében bemutatják a szentlélek-keresztség valóságát.
C. Péter pünkösdi prédikációjában azt láthatjuk, hogy több lépés vezet a keresztyén élet megalapozásához: „Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Ap Csel 2: 38). Itt van az újjászületéssel együtt járó megtérés, a bemerítkezés, és a szentlélek-keresztség.
D. Kornéliusznál, úgy tűnik, hogy egyszerre történik a megtérés és a Szellemmel való betöltekezés, és hamarosan bekövetkezik a bemerítés is. (Ap Csel 10: 44-48).
E. Efezusban is (Ap Csel 19), hittek (3-5. v.), bemerítkeztek (5. v.) és Pál kézrátételére betöltekeztek Szentlélekkel (6. v.).
F. Pál, három nappal damaszkuszi úton történt megtérése után, Anániás szolgálata által bemerítkezett és betöltekezett Szentlélekkel (Ap Csel 9: 1-19).
G. A Samáriában történt esetből láthatjuk a legvilágosabban, hogy idő telhet el az újjászületés és a szentlélek-keresztség között. Fülöp hirdette az evangéliumot Samáriában: „De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, bemerítkeztek; férfiak és nők egyaránt.” (Ap Csel 8: 12). Azután, lejöttek az apostolok: „Ezek lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak be voltak merítve az Úr Jézus nevére.” (8: 15-16). Ebből látszik, hogy az üzenet hit által való elfogadása és a bemerítés, bár elégendő volt ugyan, hogy üdvözségük legyen (mert a hit a feltétel - lásd Márk 16: 16: „Aki hisz, és bemerítkezik, üdvözül”), nem jelenthette azt, hogy automatikusan kapták meg a Szentlélek ajándékát. Ehhez, ebben az esetben, a kézrátétel kellett: „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (17. v.)
H. Kevin Connor úgy illusztrálja az újjászületés és a szentlélek-keresztség közti különbséget, hogy egy érdekes párhuzamra mutat rá Jézus életében. 9 A Szent Szellem kulcsszerepet játszott két külön alkalommal is Jézus élete folyamán. Egyfelől, a Szentlélektől fogantatott, mikor ő beárnyékolta Szűz Máriát (Máté. 1: 18,20; Lukács 1: 35). Ily módon való fogantatása és születése után, mindig tökéletes kapcsolatban állt az Atyával. Soha nem vétkezett, és mindig az Atya akaratával összhangban cselekedett. Mind ennek ellenére, amikor Jézus harmincéves korában bemerítkezett, különös eseményként rászállt a Szentlélek, galamb formájában. Miután megkapta ezt a „kenetet,” az Úr elkezdte nyilvános szolgálatát.
A keresztyén hivők esetében, szintén el kell különítenünk a Szentlélek ezen meglátogatásait. A megtérés előtt, minden ember a szellemi halál állapotában van, aminek a lényege az, hogy elszakadt Istentől, nem képes vele kapcsolatban lenni (Efez. 2: 1-10). A megtérés és a hit által megbékülünk és így kapcsolatba kerülünk vele (II.Kor. 5: 16-23). Így történik az újjászületés, amely az Ige és nem kevésbé Isten Szellemének a műve (Ján. 3: 6; I.Péter 1:23).
Mivel soha nem vétkezett, Jézusnak nem lehetett szüksége arra, hogy újjászülessen, mert soha nem került olyan Istentől elszakadt állapotba. Láthatjuk, viszont, hogy mégis szüksége volt arra, hogy a Szentlélek kenetét megkapja, mielőtt szolgálatba lépett volna. Párhuzamos értelemben, miután újjászülettünk, nekünk is szükségünk van egy következő lépésként a Szentlélek kenetére, ill. keresztségére, hogy a Fenséges Isten hatékony szolgáivá lehessünk. Ha Jézusnak szüksége volt a Szentlélekkel való betöltekezésére, nem szeretném azt állítani, hogy nekem nincs.
I. Szeretném azt megismételni, hogy a Krisztusról szóló üzenet elfogadása, a hitből való megigazulás, a Biblia szerint elég ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. De miért akarnám csupán az abszolút minimumot teljesíteni, hogy egyedül nekem legyen üdvözségem? Ezt önző gondolatnak találom. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy Uramnak és másoknak a lehetőleg leghatásosabb módon szolgáljak, és ehhez kell a Szentlélek ereje.

10. Dogmatikát nem lehet az Ap. Csel. könyvéből meríteni

Olyan érv is elhangzott már, hogy a tanítást nem szabad az Apostolok Cselekedetei könyvére alapozni, mert az történelmi könyv és nem didaktikus jellegű, mint a levelek.
Vajon, azt akarják mondani, hogy van olyan része az újszövetségnek, amely ihletettebb, mint a többi? Vagy csak egyszerűen kifogás arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a könyvet, mert a belőle merített teológia nem egyezik meg bizonyos teológusok elképzeléseivel?
A következő ellenérveket lehet felhozni:
A. Általában elfogadják a konzervatív teológusok, hogy a teljes Szentírás Istentől ihletett, és alkalmas a tanításra (II. Tim 3: 16-17). Sok dogmatikai információt tartalmaznak kizárólag az ó- és újszövetségi történelmi könyvek, például, ezekből sokat megérthetünk Isten és az emberek közötti szövetségekről.
B. A tanítás egyik jelentős területe egyedül az Ap. Csel.-ben található. Ez az egyetlen könyv az újszövetségben, tehát a Bibliában is, ahol beszámoló található arról, hogyan lettek az emberek keresztyénekké hivő életük elején. Az evangéliumok leírják Jézus szavait, valamint tetteit, az egyház létrejötte előtt. A leveleket és a jelenések könyvét keresztyéneknek írták, tájékoztatásra, tanításra, buzdításra, figyelmeztetésre, és a tévedések kijavítására. Ha arról keresünk „teológiát”, tehát, hogyan lesz hitetlenből hívő az egyház korszakában, azt egyedül az Ap. Csel.-ben találjuk.
Azt láthatjuk, hogy ennek mintája az volt, hogy az emberek megtértek, vízbe merítkeztek be, és betöltekeztek Szent Szellemmel. (Lásd pl. Ap. Csel. 2: 38-41, 8: 14-17, s így tovább). Elképzelhető-e, hogy az Ap. Csel. könyvének elhanyagolása tanítás szempontjából hozzájárulhatott ahhoz, hogy más minták használata alakult ki a mai korban, mint pl.: „Add át szívedet az Úrnak”? Ez a formula az Ap. Csel.-ben nem található, de sajnos, máshol a Bibliában sem.
C. Akik használják ezt az érvet, talán következetlenséget is elkövetnek. Az a gondolat, hogy csak az apostolok kézrátételére adatott a Szentlélek, bár téves, de csak az Ap. Csel.-ben található eseményeken alapszik.
D. Az érdekesség kedvéért csupán: úgy, mint az Ap. Csel. könyve az egyetlen információforrás arról, hogyan lettek az emberek keresztyének az ősegyházban, csak egy szakaszban kapunk utasítást arról, hogyan vezessük le a gyülekezeti összejöveteleket, mégpedig I. Korinthus 11-14-ben. 14. része, 26. verse azt írja: „Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!” Ez az utasítás olyan bátorítást is tartalmazza, hogy mindenki használja a szellemi ajándékokat. Nem kellene kihívni inkább azokat, akik másképpen tartják az alkalmaikat, hogy indokolják meg gyakorlataikat az Isten Igéje alapján?

11. A pünkösdiek rosszak.

Különböző érvek tartoznak ez alá a címszó alá. A következőket hallottam: „a pünkösdiek tanulatlanok és anti-intellektuálisak, azért, nem érdemes figyelni az érveléseikre;” „a pünkösdiek megtagadják a Szentháromságot, azért nyilvánvaló, hogy eretnekek;” „Biblia ellenes jelenségek történnek karizmatikus összejöveteleken” és „sok híres pünkösdi vezető esett bűnbe, ezért, világos, hogy alapvetően rosszak.”
Így lehetne ezekre reagálni:
A. Ezek „ad hominen” és „szalmabáb” (strawman) érvelések. Ad hominem azt jelenti, hogy „ember ellen.” A gondolat az, hogy ha megmutatom milyen rossz ember egy bizonyos tan képviselője, akkor ez azt jelenti, hogy rossz a tanítása is. Ez a megközelítés bizonyos esetekben jogos lehet, pl. ha ki tudnám mutatni, hogy Jézus nem élt bűntelen életet, akkor a kereszténység érvénytelen lenne, vagy ha be tudnám bizonyítani, hogy Joseph Smith hamis próféta volt, akkor nem lehetne igaz a mormonizmus. A pünkösdiek tanítása a lelki ajándékokról, azonban, nem egy modern prófétától származik, hanem a Bibliából. Ha rosszul viselkedik egy bizonyos magát pünkösdinek nevező ember, az annyit jelent, hogy a keresztyének néha nem megfelelő módon viselkednek – semmi többet.
B. Mi van, ha az „ad hominem” megközelítést használjuk a korinthusi gyülekezet ellen? Ezek az úgy nevezett keresztyének testi módon viselkednek (I. Kor 3: 3): irigykednek és veszekednek (3. v.), pártoskodnak (4. v.), tűrik a paráznaságot (5: 1), pereskednek egymással (6: 1), részegeskednek (11: 21), néhányan megtagadják a feltámadást (15: 12). Mindebből lehetne arra következtetni, hogy a lelki ajándékaik hamisak voltak? Pál azt írja: „Nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok.” (I. Kor 1: 7), erre aztán a cesszacionisták is elismerik, hogy a korinthusiak igaz lelki ajándékokkal rendelkeztek.
C. Arra kell emlékezni, hogy a Szentlélek egy Istentől kapott ajándék, amelyet egy nagyon fiatal keresztyén is megkaphat. Kornéliusz és háza népe a hívő életük első pillanatában töltekezett be Szentlélekkel és nyelveken szólt (Ap Csel 10: 44-48). A korinthusiak tehát ezért tudtak éretlenül viselkedni, és ugyanakkor igaz lelki ajándékokat használni. Ezért, ha sok modern karizmatikusnál megjelenik ugyanez a probléma, ez a Biblia fényében nem különösen meglepő, és egyáltalán nem vezet arra a következtetésre, hogy a lelki ajándékaik hamisak. A Szentlélek állandó jelenléte valamely személy életében megtermi az érett keresztyénség gyümölcsét is (Gal 5: 22-24), de az ajándékkal ellentétben, ez nem jelenik meg azonnal.
D. Ha történnek is furcsa dolgok bizonyos karizmatikus összejöveteleken, az azt jelentheti, hogy keveredés van. Elképzelhető a következő. A keresztyének imádkoznak a Szentlélekért, és Isten megadja. Betöltekeznek és megkapják az igaz lelki ajándékokat. Egy másik csoport látja ezt, de velük nem történik semmi. Azért, hogy megfeleljenek mások és saját maguk elvárásainak, utánozni kezdik a jelenségeket. Egy harmadik csoport szintén látja, hogy valami természetfeletti dolog történik, és ők is vágynak olyasmire. A probléma az, hogy soha nem találkoztak Jézussal, és senki nem mondta nekik az evangéliumot. Egyszerűen kinyílnak a szellemi élménynek, és ezzel kiszolgáltatják magukat a démoni befolyásnak - Lukács 11: 9-13 rájuk nem vonatkozik. Vagy, néhányan esetleg a Szentlélek jelenlétének hatására megszabadulnak a démonoktól, amelyek „hangosan kiáltva kimennek” (vö. Ap Csel 8: 7). Azért, egyszerre történik az isteni, a testi és a démoni. Azután az történik, ahogy Derek Prince mondta, nem vizsgálják meg a jelenségeket a Biblia alapján, hanem, néhányan az igaz ajándékokat látják, és a későbbiek folyamán a belőlük származó jó gyümölcsöt, minekutána azt gondolják, hogy a furcsa dolgok is bizonyára Istentől vannak. Mások nem tudják azt elfogadni, hogy valaki Isten Szelleme befolyása alatt, pl. fetreng a földön és ugat, mint a kutya, és az egészet az ördögnek tulajdonítják. A jelen szerző véleménye szerint, nagy, ellenőrizetlen összejöveteleken a fönti jelenet megfelelhet a valóságnak. Azért, minden egyes jelenséget meg kell vizsgálni, és a jót megtartani. Ez az egyetlen helyes megoldás, és az egyház fel kell, hogy nőjön ehhez a feladathoz.
E. Nem minden pünkösdi tanulatlan. Például Derek Prince elismert pünkösdi tudós volt, aki több szakterületen magas végzetséggel bírt.
F. A „szalmabáb” érvelés azt jelenti, hogy helytelenül írom le az ellenfelem tanítását, aztán az általam ezek alapján elképzelt álláspontot cáfolom meg, és ezzel garantáltan el van intézve az ügy. Lehet, hogy tudatlanul, de Mohamed, az Iszlám alapítója, a keresztyének ellen használta ezt a megközelítést. Azt állította, hogy a keresztyén Szentháromság az Atya, a Fiú és Mária. Mivel Mária emberi lény, nem lehet része az istenségnek, azért, a keresztyének hamis istenképet tanítanak. Ugyanolyan ez a Szentháromsággal kapcsolatos kifogás, mint az, hogy a pünkösdiek nem hisznek a Szentháromságban. Igaz, hogy a Nemzetközi Egyesült Pünkösdi Egyház (NEPE) nem fogadja el a Szentháromságot, mert módalisták. A pünkösdiek és karizmatikusak túlnyomó többsége, viszont, szektának tartja az NEPE-t, és nem értenek egyet a tanításukkal. Ekképpen lehetne érvelni a cesszacionisták ellen is. A Jehova tanúi cesszacionisták. A Jehova tanúi megtagadják a Szentháromságot, azért a cesszacionisták hamisat tanítanak. Működik? Nem! Egy megjegyzés: ha valaki úgy érvel a pünkösdiek ellen, hogy összetéveszti azokat a NEPE-vel, az illető vagy nagyon rosszul informált a pünkösdiek hitéről, vagy szándékosan csal. Mindkét lehetőség árt a hitelességének.

Néhány gondolattal ennek a résznek végére értünk. Véleményem szerint a cesszacionista szempont a tapasztalaton és bizonyos felekezetek hagyományos tanításán alapszik, nem a Szentíráson. A legnagyobb probléma az egészben az, hogy a keresztények éretlenek és nem akarnak egymásra figyelni – és ez a megjegyzés minden irányzatra vonatkozik.
Nemrég hallottam tanításokat, melyből merítettem néhány gondolatot. A fundamentalista, evangéliumi biblikus teológia nagyon alapos, és jó védelmet jelent a hitetés és a szekták eretnek tanításai ellen, de meglehetősen elméleti és száraz lehet. A pünkösdiek tüze erőt ad a szolgálathoz és a gyakorlati keresztyén élethez, de a biblikus ismeretük sokszor hiányos, és ha szívesebben figyelnek az élményekre, az egész könnyen félrecsúszhat. A liberálisak teológiája az emberi észen alapszik, tehát sok biblikus tanítást megtagad, de sokan közülük hangsúlyozzák a „szociális evangéliumot,” ami azt jelenti, hogy a szükségben levő emberekkel törődni kell, pl. betegekkel, szegényekkel, hajléktalanokkal.
Mikor Jézus tanítványai azt kérdezték tőle, hogy milyenek lesznek az utolsó napok, arra utalt, hogy milyenek legyenek a követői azokban a napokban. Ez a tanítás Máté 24-25-ben található. Vigyáznunk kell, hogy senki ne tévesszen meg minket (Máté 24: 4-7, 23-27), ami csak akkor lehetséges, ha nagyon jól ismerjük Isten Igéjét. A szüzek példázatából azt látjuk, hogy elegendő olajjal, illetve a Szentlélek kenetével kell rendelkeznünk (25: 1-13). Az Istentől kapott talentumokat, tehetségeket és ajándékokat alkalmaznunk kell (25: 14-30), és a juhok és kecskék történetéből megtanulhatjuk, mennyire fontos az, hogy a nyomorúságban szenvedő emberekről gondoskodjunk (25: 31-46).
Ezeket a tanításokat, gyakorlatokat különböző keresztyén irányzatoktól is adoptálhatjuk, azzal a feltétellel, hogy mindent vizsgáljunk meg, és tartsuk meg a jót. Remélem, hogy a keresztyének hamarosan rájönnek arra, hogy szükségük van egymásra. „Ti pedig, Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (I. Kor 12: 27).


Lábjegyzet:

1. Derek Prince, Védelem a Hitetéstől, 235. o., Budapesti Autonóm Gyülekezet, 1999.

2. Avoid Scripture twisting: eight basic rules of Bible interpretation, Watchman Fellowship Inc., On Line http://www.watchman.org/reltop/8rules.htm

3. Norman Hillyer, Kommentár a korinthusi levelekre, in The New Bible Commentary Revised, 1068. o.

4. Ő (a Szentlélek) prófétákat helyez az egyházba, tanítókat képez, nyelveket irányít, erőket és gyógyulásokat ad, csodás cselekedeteket végez, gyakran megkülönbözteti a lelkeket, a kormányzás hatalmát adja, tanácsol, szervez és rendez minden más ajándékot, amely a karizmákhoz tartozik. Ilyen módon tökéletesíti és teszi teljessé mindenütt és mindenben az Úr Egyházát. Tanulmány a Szentháromságról, XXIX., Novatian (meghalt 257)

5. Vedd tudomásul, hogy ezek a szolgáló tagok egyben munkálkodó tagok is, mikor ezt mondja, ti vagytok Krisztus teste, és valójában Őneki tagjai. Mert Isten ugyanezeket helyezte az Egyházba, először apostolokat, akikben a bölcsesség beszéde van; másodszor prófétákat, akikben az ismeret beszéde van; harmadszor tanítókat, akikben a hit doktrínája van. Utána hatalmas cselekedeteket, többek közt a betegségek gyógyítását, a segítség nyújtás erejét, a próféták által való kormányzást, és a különféle nyelvek szólásának vagy magyarázásának ajándékait. Egyértelmű, hogy ezek a Krisztus testéből álló Egyház szolgálati és tevékénységének meghatározó erői, és Isten rendelte el azokat. A Szentháromságról, VIII. 33., Poitiers-i Hilarion (meghalt 367)

6. T. L. Osborn, Healing the sick, kül. 55. fej.; lásd is pl. Roberts Liardon, A Hit Emberei, és bibliográfiák.

7. T. L. Osborn, Healing the sick, 240. o.

8. Thomas R. Edgar, The Cessation of the Sign Gifts, On Line http://www.straitgate.com/articles/Issues/Charismaticism/edgar.html

9. Kevin Conner, Understanding the New Birth and the Baptism of the Holy Spirit, Sovereign World, 1999, 9. o. ff.