1. rész
Bevezetés:
Sok egyház és keresztyén mozgalom létezik, amely evangéliuminak vallja magát. Ezek között, mivel csak a Biblia alapján tanítják a dogmatikát, szilárd egyetértés van az alapvető teológiai kérdésékben, bár különbségek állhatnak fenn a nehezebben megállapítható dolgokra nézve. Az evangéliumi tábor mégis megosztódik egy bizonyos területen – a Szent Szellem munkájának az egyik aspektusán. A karizmatikus és pünkösdi felekezetek azt állítják, hogy az I. Korinthus 12-14-ben leírt szellemi ajándékok ma is használandóak a gyülekezetekben, ugyanakkor sok más egyház a cesszacionista szempontot vallja, azaz, hogy Isten ezeket kb. az első század végén megszüntette, illetve visszavonta. Egyes hivők és gyülekezetek gyakorlatát természetesen meghatározza ezzel kapcsolatos véleményük, de a választ erre a kérdésre elsősorban nem a gyakorlatban vagy a tapasztalatokban, hanem csakis a Bibliában kell keresni.
Miért vannak ilyen súlyos véleménykülönbségek?
Sokszor keveredés tapasztalható a karizmatikus mozgalomban. Derek Prince a következőket írja a keveredésről: „Megfigyeltem, hogy a keveredés két dolgot eredményez: először zavart, majd megosztást. Például van egy üzenetünk, ami részben igaz, részben hamis. Az emberek kétféleképpen reagálnak: néhányan a jót látják, és arra figyelnek, ezért elfogadják a rosszat is. Mások a rosszra figyelnek, ezért elutasítják a jót is. Egyik esetben sem valósulnak meg Isten céljai.” 1
A probléma az, hogy az emberek sokszor nem vizsgálják meg a jelenségeket a Biblia alapján, hanem érzelmileg reagálnak. Két gyakori reakciót figyelhetünk meg: „fogadjuk el szőröstül, bőröstül,” vagy „dobjuk ki a kisbabát a fürdővízzel.” A biblikus megoldás viszont: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg.” (I. Thessz. 5: 21).
Nagyon gyakran okoz problémát, hogy az emberek nem vizsgálják meg egy bizonyos üzenet részleteit, hanem inkább azt a személyt nézik, aki tanítja. Ha ez az ember eddig mindig jól tanított, tekintélynek számít, vagy különösen népszerű, világi értelemben vett karizmatikus egyén, akkor mindent, amit mond igazságként fogadnak el. Ha mások számára nem kedvelt vagy szimpatikus figura, akkor, amit mond, az is bizonyára hamis. Egyértelmű, hogy ez megosztáshoz vezet.
Nehézség az is, hogy az emberek a saját tradíciójuk vagy a kedvenc teológiai rendszerük alapján vizsgálnak egy újnak tűnő tanítást. Ezek, pedig szinte mindig biblián kívüli feltételezésekkel járnak. „Mi ezt mindig így tettük,” majdnem áttörhetetlen gátat jelent.
Szeretném a szellemi ajándékokról szóló tanítást a Biblia alapján megvizsgálni, majd néhány cesszacionista érvet értékelni, szintén a Szentírás fényében. A következő részekben a szentlélek-keresztséggel és az ajándékok használatával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel foglalkozom, valamint a számomra elfogadhatatlan szélsőséges „karizmatikus” jelenségekről is szót ejtek.
Szentlélekkel kereszteltettek meg:
Keresztelő János megígérte, hogy Jézus Szentlélekkel fogja megkeresztelni követőit: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Máté 3: 11 – lásd szintén Márk 1: 7-8; Lukács 3: 16; János 1: 33).
Kereszthalála előtt, Jézus is mondta a tanítványoknak, hogy elküldi majd a Szentlelket: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri: ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14: 16-17 – lásd szintén János 14: 26; 15: 26; 16: 7-15).
Feltámadása után, mielőtt felszállt volna a mennybe, Jézus azt hangsúlyozta, hogy a tanítványok egyelőre ne kezdjenek semmihez, hanem várják meg ezt az ajándékot: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (Ap Csel 1: 4-5). Ez szükséges volt ahhoz, hogy hatásosan tehessenek bizonyságot Jézusról: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Ap Csel 1: 8). Ez volt Jézus utolsó mondanivalója, mielőtt eltakarta a felhő a szemeik elől (Ap Csel 1: 9).
Egy másik alkalommal, Jézus felsorolta azokat a jeleket, amelyek a hivőket kísérik: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16: 17-18). Ezek közé tartoznak csodák és szellemi ajándékok, amelyekről olvassuk, hogy tényleg kísérték az evangélium hirdetését: „Ez az Úr igehirdetésével kezdődött… Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott ki.” (Zsidó 2: 3-4).
Pünkösd:
Pünkösd napján, tíz nappal Jézus eltávozása után, eljött a megígért Szentlélek: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen… megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap Csel 2: 1, 4). A jelenség miatt, és mivel sokan voltak Jeruzsálemben az ünnepen, tömeg gyűlt össze. Péter megragadta az alkalmat, és hirdette nekik az evangéliumot. Így magyarázta meg a történteket: „Nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és azok is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Ap Csel 2: 15-21).
Péter azt mondta, hogy „ez” (a pünkösdkori esemény, beleértve a nyelveken szólást is) az, amelyet Jóel megprófétált. Ha megnézzük a próféciát, pedig, láthatjuk, hogy még mindig csak az eleje teljesedett be. Még nem jött el az Úr nagy napja, a csillagászati jelenségekkel összekötve. Ez azt jelenti, hogy még mindig az utolsó napokban vagyunk, amelyek pünkösdkor kezdődtek el. Nincsen utalás arra, hogy a próféciák vagy a látomások megszűnnek az utolsó napok vége előtt.
Prédikációja végén, Péter a következőket mondja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret, és gyermekeiteké, sőt mindazoké, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 38-39). Úgy tűnik, hogy ez az ígéret teljesen általános, és amíg a kegyelem ideje tart, minden egyes megtért hívőre vonatkozik.
Az újszövetség:
A fönti ígéret különösen csodálatos, mert hatalmas változás történt ezen a területen, egy új szövetség létrejöttével. Bár nincs itt a helye, hogy részletesen tanulmányozzuk Isten szövetségeit, de ide sorolom közülük a két legjelentősebb szövetség tételeit.
Mózesi szövetség:
Létrejött
Isten és Izrael népe között.
Ígérete
Isten nagy földet ad a népnek
Feltétele
betartják a sinai törvényt
Állandó jele, szövetség megújító ünnepsége
megemlékeznek a szombatnapról
A szövetségbe való belépés jele és pecsétje
minden fiút körülmetélnek a természetes születését követően
Újszövetség:
Létrejött
Isten és azok között, akik „Krisztusban vannak”, független a nemzeti hovatartozástól
Ígérete
örök élet
Feltétele
Jézusban hisznek, bíznak, és engedelmeskednek neki
Állandó jele, szövetség megújító ünnepsége
az Úrvacsora
A szövetségbe való belépés jele
mindenki bemerítkezik a szellemi újjászületését követően
A szövetség pecsétje
megkapják a Szentlelket
Az a gondolat, hogy a bemerítés a körülmetélkedés újszövetségi beteljesedése a következő szakaszban található: „Benne (Krisztusban) körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a bemerítésben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.” (Kol 2: 11-12 – r.k. ford.).
A Szentlélekről, mint pecsétről, olvasunk a következő igékben: „őbenne titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Efezus 1: 13-14); „Ő pecsétjével el is jegyzett, és a Lélek zálogát adta a szívünkbe.” (II. Kor 1: 22).
Az ószövetség alatt, nem minden hívő tudott papként Isten jelenlétébe lépni, és nem mindenki kapta meg a Szentlelket. Csak néhány kiváltságos ember, aki bizonyos feladatot végzett, rendelkezett Szentlélekkel, mint a pap, a király és a próféta. Az újszövetség alatt, minden megváltozott. Most, minden hivő pap (I. Péter 2: 9), mindenki megkapja a Szentlelket (Ap Csel 2: 38-39), és mindenki prófétálhat (I. Kor 14: 31).
Pünkösd napja óta, nem változott meg a szövetség, mely szerint Isten kapcsolatba lépett az övéivel. Még mindig fennáll az új szövetség Krisztus vére által (Lukács 22: 20). Nincsen okunk azt feltételezni, hogy Isten közben úgy döntött, hogy most nem adja a Szentlelket, vagy másképpen adja, mint az ősegyházban.
Nyelveken szólás és prófécia:
Az Apostolok Cselekedetei könyvében négy meggyőző eset található, ahol a hívők beteljesedtek Szent Szellemmel: ezek történetek Jeruzsálemben (Ap Csel 2: 1-13); Samáriában (8: 14-17); Cézáreában Kornéliusznál (10: 44-48) és Efezusban (19: 1-7). Minden esetben voltak bizonyos látható jelenségek, amelyek együtt jártak a Szentlélekkel való betöltekezéssel.
Jeruzsálemben volt szélzúgás, lángnyelvek megjelenése, és nyelveken szólás (1: 2-4). Az első kettőről nem hallunk többet, sem az Apostolok Cselekedeteiben, sem a levelek tanításában. Nincsen megírva, hogy mi történt Samáriában, de valami látványos dolognak kellett történnie, amely felkeltette Simon mágus érdeklődését (8: 18-19). Kornéliusznál, nyelveken szóltak (10: 46), és Efezusban szintén nyelveken szóltak, amellett, hogy prófétáltak is (19: 6). Azért, csak három eset van, ahol írja a Biblia, hogy mi járt együtt a szentlélek-keresztséggel, és mind a három esetben történt nyelveken szólás. Nincsen megírva kifejezetten, hogy a nyelveken szólás a szentlélek-keresztség jele, ahogy sok pünkösdi tanítja, de érdekes megjegyezni, hogy mikor Péter hallotta a pogányokat nyelveken szólni, ezt a Szentlélek munkájának fogadta el, és azonnal intézkedett bemerítésükről (Ap Csel 10: 47-48).
Az I. korinthusi levélben, Pál apostol részletesen tanít a szellemi ajándékok használatáról, és a 14. részben, kiemeli a nyelveken szólást és a próféciát. Annak ellenére, hogy a korinthusiak sok mindennel helytelenkedtek, beleértve a lelki ajándékokat is, Pál nem tiltotta el őket azoktól. Inkább azt tanította, hogyan kellene ezeket helyesen alkalmazni, sőt, buzdította őket a lelki ajándékok használatára. „De törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra” (I. Kor 12: 31); „Igyekezzetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább, hogy prófétáljatok” (14: 1). A következő utasítása különösen fontos a témánkhoz: „Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se tiltsátok.” (I. Kor 14: 39).
Ahogy fönt is megemlítettem, a próféciákat mindenképpen meg kell vizsgálni: „A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg.” (I. Kor 14: 29); „A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg; a jót tartsátok meg.” (I. Thessz. 5: 19-21). Ebből következik, hogy egy-egy próféciát nem szabad megítélés nélkül, sem elfogadni, sem elutasítani.
Az előző rövid áttekintésből azért azt láthattuk, hogy a Biblia tanít lelki ajándékokról, nyelveken való szólásról, prófétálásról, és ez a tanítás könnyen érthető, egyértelmű versekben van leírva. Nem légből kapott pünkösdi kitalációk ezek, hanem benne vannak a Bibliában. Pünkösdkor Péter a Szentlélek ajándékának ígéretéről a következőket mondta: „tiétek és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, aki távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 39). Itt semmilyen korlátozás nem található, sem időben, sem távolságban.
Ha Isten szándékában az állt, hogy megszüntesse, visszavonja, megváltoztassa, vagy módosítsa a szentlélek-keresztséget, amiképpen állítják a cesszacionisták, akkor bizonyára arról is lenne egyértelmű tanítás a Bibliában. Hadd nézzük, van-e olyan!
Bevezetés:
Sok egyház és keresztyén mozgalom létezik, amely evangéliuminak vallja magát. Ezek között, mivel csak a Biblia alapján tanítják a dogmatikát, szilárd egyetértés van az alapvető teológiai kérdésékben, bár különbségek állhatnak fenn a nehezebben megállapítható dolgokra nézve. Az evangéliumi tábor mégis megosztódik egy bizonyos területen – a Szent Szellem munkájának az egyik aspektusán. A karizmatikus és pünkösdi felekezetek azt állítják, hogy az I. Korinthus 12-14-ben leírt szellemi ajándékok ma is használandóak a gyülekezetekben, ugyanakkor sok más egyház a cesszacionista szempontot vallja, azaz, hogy Isten ezeket kb. az első század végén megszüntette, illetve visszavonta. Egyes hivők és gyülekezetek gyakorlatát természetesen meghatározza ezzel kapcsolatos véleményük, de a választ erre a kérdésre elsősorban nem a gyakorlatban vagy a tapasztalatokban, hanem csakis a Bibliában kell keresni.
Miért vannak ilyen súlyos véleménykülönbségek?
Sokszor keveredés tapasztalható a karizmatikus mozgalomban. Derek Prince a következőket írja a keveredésről: „Megfigyeltem, hogy a keveredés két dolgot eredményez: először zavart, majd megosztást. Például van egy üzenetünk, ami részben igaz, részben hamis. Az emberek kétféleképpen reagálnak: néhányan a jót látják, és arra figyelnek, ezért elfogadják a rosszat is. Mások a rosszra figyelnek, ezért elutasítják a jót is. Egyik esetben sem valósulnak meg Isten céljai.” 1
A probléma az, hogy az emberek sokszor nem vizsgálják meg a jelenségeket a Biblia alapján, hanem érzelmileg reagálnak. Két gyakori reakciót figyelhetünk meg: „fogadjuk el szőröstül, bőröstül,” vagy „dobjuk ki a kisbabát a fürdővízzel.” A biblikus megoldás viszont: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg.” (I. Thessz. 5: 21).
Nagyon gyakran okoz problémát, hogy az emberek nem vizsgálják meg egy bizonyos üzenet részleteit, hanem inkább azt a személyt nézik, aki tanítja. Ha ez az ember eddig mindig jól tanított, tekintélynek számít, vagy különösen népszerű, világi értelemben vett karizmatikus egyén, akkor mindent, amit mond igazságként fogadnak el. Ha mások számára nem kedvelt vagy szimpatikus figura, akkor, amit mond, az is bizonyára hamis. Egyértelmű, hogy ez megosztáshoz vezet.
Nehézség az is, hogy az emberek a saját tradíciójuk vagy a kedvenc teológiai rendszerük alapján vizsgálnak egy újnak tűnő tanítást. Ezek, pedig szinte mindig biblián kívüli feltételezésekkel járnak. „Mi ezt mindig így tettük,” majdnem áttörhetetlen gátat jelent.
Szeretném a szellemi ajándékokról szóló tanítást a Biblia alapján megvizsgálni, majd néhány cesszacionista érvet értékelni, szintén a Szentírás fényében. A következő részekben a szentlélek-keresztséggel és az ajándékok használatával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel foglalkozom, valamint a számomra elfogadhatatlan szélsőséges „karizmatikus” jelenségekről is szót ejtek.
Szentlélekkel kereszteltettek meg:
Keresztelő János megígérte, hogy Jézus Szentlélekkel fogja megkeresztelni követőit: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Máté 3: 11 – lásd szintén Márk 1: 7-8; Lukács 3: 16; János 1: 33).
Kereszthalála előtt, Jézus is mondta a tanítványoknak, hogy elküldi majd a Szentlelket: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri: ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14: 16-17 – lásd szintén János 14: 26; 15: 26; 16: 7-15).
Feltámadása után, mielőtt felszállt volna a mennybe, Jézus azt hangsúlyozta, hogy a tanítványok egyelőre ne kezdjenek semmihez, hanem várják meg ezt az ajándékot: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (Ap Csel 1: 4-5). Ez szükséges volt ahhoz, hogy hatásosan tehessenek bizonyságot Jézusról: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Ap Csel 1: 8). Ez volt Jézus utolsó mondanivalója, mielőtt eltakarta a felhő a szemeik elől (Ap Csel 1: 9).
Egy másik alkalommal, Jézus felsorolta azokat a jeleket, amelyek a hivőket kísérik: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16: 17-18). Ezek közé tartoznak csodák és szellemi ajándékok, amelyekről olvassuk, hogy tényleg kísérték az evangélium hirdetését: „Ez az Úr igehirdetésével kezdődött… Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott ki.” (Zsidó 2: 3-4).
Pünkösd:
Pünkösd napján, tíz nappal Jézus eltávozása után, eljött a megígért Szentlélek: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen… megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap Csel 2: 1, 4). A jelenség miatt, és mivel sokan voltak Jeruzsálemben az ünnepen, tömeg gyűlt össze. Péter megragadta az alkalmat, és hirdette nekik az evangéliumot. Így magyarázta meg a történteket: „Nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és azok is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Ap Csel 2: 15-21).
Péter azt mondta, hogy „ez” (a pünkösdkori esemény, beleértve a nyelveken szólást is) az, amelyet Jóel megprófétált. Ha megnézzük a próféciát, pedig, láthatjuk, hogy még mindig csak az eleje teljesedett be. Még nem jött el az Úr nagy napja, a csillagászati jelenségekkel összekötve. Ez azt jelenti, hogy még mindig az utolsó napokban vagyunk, amelyek pünkösdkor kezdődtek el. Nincsen utalás arra, hogy a próféciák vagy a látomások megszűnnek az utolsó napok vége előtt.
Prédikációja végén, Péter a következőket mondja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret, és gyermekeiteké, sőt mindazoké, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 38-39). Úgy tűnik, hogy ez az ígéret teljesen általános, és amíg a kegyelem ideje tart, minden egyes megtért hívőre vonatkozik.
Az újszövetség:
A fönti ígéret különösen csodálatos, mert hatalmas változás történt ezen a területen, egy új szövetség létrejöttével. Bár nincs itt a helye, hogy részletesen tanulmányozzuk Isten szövetségeit, de ide sorolom közülük a két legjelentősebb szövetség tételeit.
Mózesi szövetség:
Létrejött
Isten és Izrael népe között.
Ígérete
Isten nagy földet ad a népnek
Feltétele
betartják a sinai törvényt
Állandó jele, szövetség megújító ünnepsége
megemlékeznek a szombatnapról
A szövetségbe való belépés jele és pecsétje
minden fiút körülmetélnek a természetes születését követően
Újszövetség:
Létrejött
Isten és azok között, akik „Krisztusban vannak”, független a nemzeti hovatartozástól
Ígérete
örök élet
Feltétele
Jézusban hisznek, bíznak, és engedelmeskednek neki
Állandó jele, szövetség megújító ünnepsége
az Úrvacsora
A szövetségbe való belépés jele
mindenki bemerítkezik a szellemi újjászületését követően
A szövetség pecsétje
megkapják a Szentlelket
Az a gondolat, hogy a bemerítés a körülmetélkedés újszövetségi beteljesedése a következő szakaszban található: „Benne (Krisztusban) körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a bemerítésben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.” (Kol 2: 11-12 – r.k. ford.).
A Szentlélekről, mint pecsétről, olvasunk a következő igékben: „őbenne titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Efezus 1: 13-14); „Ő pecsétjével el is jegyzett, és a Lélek zálogát adta a szívünkbe.” (II. Kor 1: 22).
Az ószövetség alatt, nem minden hívő tudott papként Isten jelenlétébe lépni, és nem mindenki kapta meg a Szentlelket. Csak néhány kiváltságos ember, aki bizonyos feladatot végzett, rendelkezett Szentlélekkel, mint a pap, a király és a próféta. Az újszövetség alatt, minden megváltozott. Most, minden hivő pap (I. Péter 2: 9), mindenki megkapja a Szentlelket (Ap Csel 2: 38-39), és mindenki prófétálhat (I. Kor 14: 31).
Pünkösd napja óta, nem változott meg a szövetség, mely szerint Isten kapcsolatba lépett az övéivel. Még mindig fennáll az új szövetség Krisztus vére által (Lukács 22: 20). Nincsen okunk azt feltételezni, hogy Isten közben úgy döntött, hogy most nem adja a Szentlelket, vagy másképpen adja, mint az ősegyházban.
Nyelveken szólás és prófécia:
Az Apostolok Cselekedetei könyvében négy meggyőző eset található, ahol a hívők beteljesedtek Szent Szellemmel: ezek történetek Jeruzsálemben (Ap Csel 2: 1-13); Samáriában (8: 14-17); Cézáreában Kornéliusznál (10: 44-48) és Efezusban (19: 1-7). Minden esetben voltak bizonyos látható jelenségek, amelyek együtt jártak a Szentlélekkel való betöltekezéssel.
Jeruzsálemben volt szélzúgás, lángnyelvek megjelenése, és nyelveken szólás (1: 2-4). Az első kettőről nem hallunk többet, sem az Apostolok Cselekedeteiben, sem a levelek tanításában. Nincsen megírva, hogy mi történt Samáriában, de valami látványos dolognak kellett történnie, amely felkeltette Simon mágus érdeklődését (8: 18-19). Kornéliusznál, nyelveken szóltak (10: 46), és Efezusban szintén nyelveken szóltak, amellett, hogy prófétáltak is (19: 6). Azért, csak három eset van, ahol írja a Biblia, hogy mi járt együtt a szentlélek-keresztséggel, és mind a három esetben történt nyelveken szólás. Nincsen megírva kifejezetten, hogy a nyelveken szólás a szentlélek-keresztség jele, ahogy sok pünkösdi tanítja, de érdekes megjegyezni, hogy mikor Péter hallotta a pogányokat nyelveken szólni, ezt a Szentlélek munkájának fogadta el, és azonnal intézkedett bemerítésükről (Ap Csel 10: 47-48).
Az I. korinthusi levélben, Pál apostol részletesen tanít a szellemi ajándékok használatáról, és a 14. részben, kiemeli a nyelveken szólást és a próféciát. Annak ellenére, hogy a korinthusiak sok mindennel helytelenkedtek, beleértve a lelki ajándékokat is, Pál nem tiltotta el őket azoktól. Inkább azt tanította, hogyan kellene ezeket helyesen alkalmazni, sőt, buzdította őket a lelki ajándékok használatára. „De törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra” (I. Kor 12: 31); „Igyekezzetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább, hogy prófétáljatok” (14: 1). A következő utasítása különösen fontos a témánkhoz: „Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se tiltsátok.” (I. Kor 14: 39).
Ahogy fönt is megemlítettem, a próféciákat mindenképpen meg kell vizsgálni: „A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg.” (I. Kor 14: 29); „A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg; a jót tartsátok meg.” (I. Thessz. 5: 19-21). Ebből következik, hogy egy-egy próféciát nem szabad megítélés nélkül, sem elfogadni, sem elutasítani.
Az előző rövid áttekintésből azért azt láthattuk, hogy a Biblia tanít lelki ajándékokról, nyelveken való szólásról, prófétálásról, és ez a tanítás könnyen érthető, egyértelmű versekben van leírva. Nem légből kapott pünkösdi kitalációk ezek, hanem benne vannak a Bibliában. Pünkösdkor Péter a Szentlélek ajándékának ígéretéről a következőket mondta: „tiétek és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, aki távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap Csel 2: 39). Itt semmilyen korlátozás nem található, sem időben, sem távolságban.
Ha Isten szándékában az állt, hogy megszüntesse, visszavonja, megváltoztassa, vagy módosítsa a szentlélek-keresztséget, amiképpen állítják a cesszacionisták, akkor bizonyára arról is lenne egyértelmű tanítás a Bibliában. Hadd nézzük, van-e olyan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése