Válaszok cesszacionista érvekre

Ebben a szakaszban a Szentlélek ajándékainak aktuális használata ellen, néhány, gyakran felvetett érvet mutatok be, majd ezek vizsgálata és cáfolata következik. Ezek közül néhányat személyesen hallottam, másokat, illetve ugyanazokat, Legrand könyvében és a bible.com internetes lapon olvastam (lásd a Bibliográfiát).

1. A lelki ajándékok az utolsó bibliai iratok elkészültéig működtek, azóta nincsen szükség rájuk.

Az érv úgy hangzik, hogy Isten a lelki ajándékokon keresztül szólt addig, amíg meg nem írták a Bibliát, de azóta végleges kijelentésünk van, nincs tehát szükség a karizmákra. I. Korinthus 13: 8-10 így hangzik: „A szeretet soha el nem múlik, De legyen bár prófétálás: meg fog szűnni, legyen nyelveken való szólás: véget fog érni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, megszűnik, ami töredékes.” Itt az, ami „tökéletes,” az a Biblia, és mikor meglett, megszűntek a „töredékes” lelki ajándékok.
Így válaszolnék erre:
A. Ha a Bibliát akarjuk magyarázni, alkalmazni kell bizonyos hermeneutikai alapelveket, például: „Egy bizonyos szakaszt mindig magyarázzunk a megvizsgált témáról szóló szisztematikus tanítás fényében. Vegyünk figyelembe minden igét, ami a témával foglalkozik, nem csak egyet,” és „a nehéz igéket az egyértelmű igék alapján magyarázzuk. A szektáknak egy kedvenc trükkje az, hogy választanak valamilyen nehéz igeszakaszt, és arra építik egyedi tanításukat.” 2 A fönti esetben, megszegik ezeket a szabályokat. Egy képletes beszédű igét választanak ki arra a célra, hogy önkényesen magyarázzák és tagadják az egyenes beszédű biblikus tanítást.
B. Ha szövegkörnyezetével együtt vizsgáljuk az I. Kor 13-at, láthatjuk, hogy a lelki ajándékok ideiglenesek, csak a földi életben használatosak, de a szeretet az örökkévalóságban is megmarad. A „tökéletes” így a halál utáni állapot, vagy az örök állapot, mikor színről színre látjuk az Urat, és a töredékes ismeret megszűnik. 3
C. A Biblia nem helyettesíthette a lelki ajándékokat, mert a Biblia célja nem ugyanaz, mint a lelki ajándékoké.
i.) „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy Isten embere teljes mértékben alkalmas és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (II. Tim 3: 16). A Szentírás célja a helyes doktrína és gyakorlat tanítása. Elképzelhetem, hogy az Újszövetség tartalmazza az „apostolok tanítását” (Ap Csel 2: 42), mert az apostolok (vagy a kísérőik) írták. Isten végleges kijelentése a Fia volt (Zsidó 1: 1), és a Fiúról szóló tanítás az Újszövetségben található. Ezzel zárult a kánon, és azóta Isten nem jelent ki új dogmatikai információt.
ii.) „Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal… aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.” (I. Kor 14: 3-4). Nem állíthatjuk sem a prófétálásról, sem a többi lelki ajándékról, hogy tévedhetetlenek, hiszen a Szentírás is szükségessé teszi ezek vizsgálatát (I. Kor 14: 29; I. Thess 5: 19-20). Nincsen megírva, hogy új doktrínát tartalmaz, hanem egy bizonyos gyülekezethez szóló aktuális üzenet lehet, ami építi, vagy buzdítja. Tartalmát, a Szentírás alapján, kell ellenőrizni, mert nem szabad, hogy ellenkezzen vele. Isten Szelleme nem mond ellent annak, amelyet már kijelentett. Nézzünk egy példát: „Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.” (Ap Csel 11: 27-30). Agabosz üzenete, hogy nagy éhínség lesz, nem tartalmazott új doktrínát, hanem egyszerűen buzdította a gyülekezetet, hogy készüljenek a nehéz időszakra, és segítsenek a problémákkal küszködő testvéreiknek.
iii.) A nyelveken szólást a legtöbb alkalommal nem értették a jelenlevők, mert természetfeletti módon idegen nyelven beszéltek: „Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Szellem által szól titkokat.” (I. Kor 14: 2); „Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik ugyan, de az értelmem gyümölcstelen… Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál többet szólok nyelveken, de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (I. Kor. 14: 14, 18-19). Ezekből az igékből az derül ki, hogy a nyelveken szólás nem szolgálhat tanításra, mert nem érti sem a beszélő, sem a hallgató. A Biblia, viszont, a tanításra adatott.
iv.) Nem tartalmaz tanítást akkor sem, ha van nyelvek magyarázata: „hogy a gyülekezet is épüljön belőle,” (I. Kor 14: 5). Ez inkább ima (I. Kor 14: 14) vagy dicséret (Ap Csel 2: 11; I. Kor 14: 16): „Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez.” (I. Kor 14: 2).
v.) Pál azt akarta, hogy a korinthusiak mindnyájan szóljanak nyelveken (I. Kor 14: 5), és ő maga náluk többet szólt nyelveken (18. v.), de nem a gyülekezetben (19. v.). Ő az imádkozáshoz és az imádathoz használta a nyelveken szólást: „Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem ugyan imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. Hogyan is van ez a dolog? Imádkozom a Szellem által, de imádkozom az értelemmel is, dicséretet éneklek a Szellem által, dicséretet éneklek az értelemmel is. (I. Kor 14: 14-15 – lásd szintén Róma 8: 26-27; Efezus 6: 17-18). Csak ezért, mert van Bibliánk, nem juthatunk arra a következtetésre, hogy nem kell imádkozni, vagy dicsőíteni. A nyelveken szólás pedig segít nekünk ebben.
vi.) A Biblia sem játszhatja ugyanazt a szerepet, mint más lelki ajándékok, mint pl. a gyógyítás vagy a csodatevő erő (I. Kor 12: 9-10).
Az előzőekből láthatjuk, hogy ha a Biblia birtokunkban van is, nem állíthatjuk azt, hogy nincsen szükség a lelki ajándékokra. Más funkciójuk van. Nem lehet azt mondani, hogy ha megveszek egy mosógépet, nem kell a porszívó, mert mindkettő villamos energiával működik. Ugyanúgy, mind a biblikus írások, mind az ajándékok a Szentlélektől ihletett jelenségek, de ezek más művei a Szellemnek. Egy másik képet használva, mintha azt mondanánk, ha birtokomban van az új autóm használati utasítása, nem kell benzint beletankolni. Az igazság, hogy mind a Bibliára, mind pedig a lelki ajándékokra szükségünk van, hogy kiegyensúlyozott, hatékony keresztyén életet élhessünk.

2. A tanítványok csak az apostolok kézrátétele által kaphatták meg a Szentlelket.

Érvelésük szerint, a Szentlélek csak az apostolok kézrátételére adatott. Az utolsó apostol (János) kb. kr. u. 100-ban halt meg, az utolsó lelki ajándékkal bíró ember nem élhetett később, mint kr. u. 200.
Így válaszolnék erre:
A. Az Apostolok Cselekedetei 8: 14-17-ben ez áll: „Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ezek lementek és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” Nincsen megírva ebben a szakaszban, hogy kizárólag az apostolok imádkozhattak a Szentlélekért, csupán ez így történt ebben az esetben. Talán Fülöp evangélista gondolta azt, hogy szükséges az apostolok jelenléte a Szentlélek vételéhez, de Pál későbbi tapasztalata mást mutat, lásd D pont lent.
B. Bár egyedi szolgálata volt a tizenkettőnek, nem voltak az egyetlen apostolok. Pál nem tartozott közéjük, viszont ő volt az az apostol, aki imádkozott az efezusiak szentlélek-keresztségéért (Ap Csel 19: 1-7). Szintén apostolok voltak Barnabás (Ap Csel 14: 14), Andronikosz és Junia (Róma 16: 7), Titusz (II. Kor 8: 23). Nem tudhatjuk, hogyan lettek ők apostolok, mennyi olyan apostol volt, meddig éltek.
C. Nem csak kézrátétellel történt meg a szentlélek-keresztség. Pünkösd napján és Kornéliusz házánál, spontán módon jött el, anélkül, hogy bárki imádkozott volna.
D. Ki imádkozott Pál apostolért? „Anániás elment, és bement abba a házba; rátette a kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy láss, és megtelj Szentlélekkel.”” (Ap Csel 9: 17). Anániás nem volt apostol, sem gyülekezeti elöljáró, hanem a 10. vers szerint, egy egyszerű „tanítvány.”
Az az állítás, hogy csak az apostolok kézrátételére adatott a Szentlélek, a fönti igék fényében nem tartható fenn.

3. A nyelveken szólás jel a hitetlenek számára.

Az érvelés szerint, bizonyos ajándékok jelek voltak a hitetlenek számára, mint a csoda, a gyógyítás és a nyelveken szólás. Ezek csak az egyház indulásánál kellettek, hogy hitelesítsék a Krisztusról szóló üzenetet, aztán megszűntek. „Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek,” (I. Kor 14: 22); „legyen nyelveken való szólás: véget fog érni.” (I. Kor 13: 8).
Így válaszolnék erre:
A. Még mindig vannak hitetlenek a világon, és a legtöbbjük valószínűleg soha nem olvasná a Bibliát, akkor sem, ha elérhető lenne számára. Sőt, embertömegek nem is hallottak a Bibliáról, és még Jézus nevéről sem. Az a gondolat, hogy ezek a jelek most már nem kellenek, nem állja meg a helyét.
B. Az érv úgy szól, hogy azért szűntek meg az úgy-nevezett „jel-ajándékok,” mert most birtokunkban van a Biblia, amely megerősíti az evangélium üzenetét. Ha így lenne a helyzet, akkor felmerülne az a probléma, hogy most már csak egy tanú szól az igazság mellett. A zsidó törvény azt igényelte, hogy két vagy három tanú szava szóljon az ügy mellett (V. Mózes 19: 15; vö. I. Tim. 5: 19; Zsidó 10: 28). A latin közmondás is így szól: „Testis unus, testis nullus” (Egy tanú, az nem tanú).
Jézus is azt mondta, hogy ha nem hisznek az emberek a szavainak, akkor nézzék meg az általa véghezvitt dolgokat, mert ezek erősítik meg azt, hogy igazat mond (Ján. 10: 25-38; 14: 11). Azt is állította, hogy az ellenségei legkomolyabb bűne az volt, hogy a démonikus erőknek tulajdonították csodáit (Máté 12: 24-32).
Mivel nagyon sok üzenetet hirdetnek a mai világban, mindegyik követőket igényelve, nem kevésbé fontos most mint valaha, hogy az evangélium üzenete ne csak beszédből álljon, hanem kövessék azt a megerősítő jelek, az igazság második tanújaként (Márk 16: 19-20; I. Kor. 2: 1-5; Zsidó. 2: 3-4).
C. Az egyik célja a nyelveken szólásnak az, hogy jel legyen a hitetlenek számára, de ez nem az egyetlen funkciója. Pl. Pál írja, hogy ő minden korinthusinál többet szól nyelveken (I. Kor 14: 18), de nem akarja ezt a gyülekezetben tenni (19. v.). Fontos célja van a nyelveken szólásnak akkor is, ha az ember egyedül van, amikor gyakorolja, viszont így nem lehet jel senki számára. Ha valaki nyelveken szól, a szelleme imádkozik (14. v.), dicsőít és hálát ad (15.-17. v.), valamint önmagát építi (3. v.). A Szent Szellem segít nekünk imádkozni, mikor nem tudjuk, hogyan kellene, és egy ilyen ima nyelveken szólást is tartalmazhat: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellemben. Éppen azért legyetek éberek, teljes kitartással könyörögve az összes szentekért…” (Efezus 6: 18); „Ugyanígy segít a Szellem is a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt.” (Róma 8: 26-27). Nem lehet azt állítani, hogy az apostoli kor óta, a keresztyéneknek nincsen szükségük erre a segítségre.

4. A Bibliában, ismert nyelvekről volt szó

Azt az ellenvetést is ismerjük, azzal kapcsolatban, hogy a nyelveken szólás jel a hitetlenek felé, hogy mikor nyelveken szóltak a Bibliában, érthető, ismert nyelvekről volt szó. A modernkorban a pünkösdi/karizmatikus körökben elhangzó nyelveken szólást, pedig, nyelvészek elemezték és kiderült, hogy ez csak felismerhetetlen, struktúra nélküli, ismétlődő szótagok sorozata, azaz, halandzsa. Ez után azt a következtetést vonták le, hogy minden modern nyelveken szólás ilyen jellegű, és nem lehet biblikus ajándék.
A következő ellenérveket lehetne említeni:
A. Bár egyetértek azzal a gondolattal, hogy „valódi nyelvekről” van, illetve lenne szó, ha nyelveken szólnak, a Biblia nem utal arra, hogy a nyelveken szólást minden alkalommal meg kell érteni. Pünkösdnapján megértették – legalább is, 15 külön régió nyelvét/nyelveit említi a szöveg. Pünkösdnapján, pedig, 120 ember beszélt nyelveken, és nem tudhatjuk, hogy mindegyiket megértették-e. Az Apostolok Cselekedeteiben szereplő más esetekben, azaz Kornéliusznál és Efezusban, nem olvasunk arról, hogy valaki megértette volna a nyelveken szólást.
B. A korinthusiaknak írja Pál: „Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.” (I. Kor 14: 2). Van olyan nyelveken szólás, tehát, amelyet nem értenek. A gyülekezeti alkalmon elhangzó nyelveken szólást legtöbbször magyarázni kell (I.Kor 14: 27). Ezt, pedig, egy másik lelki ajándék segítségével teszik (I.Kor 12: 10; 14: 13), mert természetes módon nem érti senki.
C. Több mint 5000 élő nyelvet és dialektust beszélnek a földön, nem is szólva a holt nyelvekről, amelyek valaha voltak. A Szentléleknek, tehát, bőséges választása van azokból, amelyeket nem értenek a beszélők és a hallgatók. Nem lehet mindegyik jól ismert, viszont, mindegyiknek van jelentése (I.Kor 14: 10-11). Pál futólag még az „angyalok nyelvei”-re is utal (I. Kor 13: 1), bár kérdéses, hogy ezt szó szerint kell-e érteni. Mindenestre, miért várjuk el, hogy megértsünk egy nyelvet, akkor is, ha valóságos, élő nyelvről van szó?
D. Mikor a nyelveken szólást imádkozásra vagy imádásra használjuk, nem szükséges, hogy mások megértsék (I.Kor 14: 2).
E. Úgy tűnik, csak akkor értették meg a nyelvet, mikor Isten határozott célja ezt kívánta, pl. pünkösdkor. Akkor a nyelveken szólás tényleg „jel volt a hitetlenek számára”, de ahogy már láttuk, ez nem az egyetlen funkciója az ajándéknak.
F. Elfogadom és elismerem, hogy nem mindenki töltekezett be Szentlélekkel, aki azt állítja magáról, ugyanúgy, minthogy nem mindenki üdvözült/újjászületett, aki azt gondolja magáról. Emiatt, bizonyára van olyan nyelveken szólás, ami nem a Szentlélektől van. Ez esetleg testi, vagy démoni is lehet, amely esetén valószínűleg nem lehetne értelmezni a nyelvet, mert elképzelhető, hogy tényleg nem valóságos nyelv. Sok ilyen példa fordulhat elő, bizonyos körökben. Azt állítani, viszont, hogy minden modern eset olyan jellegű, nem logikus. Ez az extrapolálás falláciája. Ugyanaz a fajta, mikor azt állítjuk, hogy mivel sok hamis próféta van, minden próféta hamis (lásd lent). Ez a szokásos probléma, mikor az ember nem hajlandó „mindent megvizsgálni.”
G. Ha Isten tervével és céljával megegyezik, akkor a nyelveken szólást még manapság is természetes módon megértik.
Bár több modern nyelven beszélek, soha nem hallottam olyan nyelveken szólást, amelyet megértettem. Azt is tudom, hogy sok „városi legenda” kering erről a témáról, mindkét tábor szempontjából. Szeretnék mégis néhány esetet megemlíteni, amelyet olyan emberektől hallottam, akiket megbízható, becsületes keresztyéneknek tartok, akiknek nem lenne okuk sem túlzásra, sem hamis bizonyságtételre.
Elsőször, a következő eseteket hallottam John Edwards-tól, észak Wales-ből, aki az Isten Gyülekezetei (Assemblies of God) bangori gyülekezetének pásztora volt, és akit több mint 20 éve ismerek. Felesége, Pauline Edwards, szintén AOG pásztor, és jelenleg a brit AOG el nem ért népcsoportok missziójának igazgatója. Idézem:
a.) Mikor Londonban laktunk, az egyik szomszédunk az Apostoli Pünkösdi Egyháznál dolgozott (Apostolic Pentecostal Church). Azt mesélte nekünk, hogy mikor Ghánában volt, egy afrikait hallott, aki tökéletes walesi nyelven beszélt. Mivel walesi volt ez a hölgy, megértette a nyelvet. Az afrikai nem ismerhette a walesi nyelvet.
b.) Én, John, egy Stoke Manderville kórházban dolgozó szakorvos otthonában tartott összejövetelre jártam, Aylesbury-ben. Az egyik alkalmon nyelveken szóltam, és valaki megmagyarázta az üzenetet. Az egyik külföldi hölgy, aki szintén a kórházban dolgozott, nagyon izgalomba jött, mert egy malaysiai dialektusban beszéltem, amelyet megértett.
c.) Feleségem Pauline Burundiban egyszer néhány pásztorért imádkozott, hogy töltekezzenek be Szentlélekkel. Ez egyik angolul kezdett beszélni, és azt mondta: Jesus is king…” (Jézus a király). Ő nem tudott angolul, mivel ott a francia a hivatalos nyelv.
A felismert és megértett nyelveken-szólás sok példáját dokumentálja Ralph W. Harris „Mikor szól a Szellem” című könyve (lásd bibliográfia). Ezek szerint, az utóbbi években sok alkalommal azok, aki nem tanulták e nyelveket, „szellemben” beszéltek olyan nyelveken, mint franciául, németül, angolul, lengyelül, horvátul, héberül, görögül vagy latinul, valamint különböző afrikai és ázsiai törzsök nyelvén, amelyeket más jelenlevők meg is értettek.

5. A lelki ajándékok megszűntek az első század végén.

A lelki ajándékok használata az egyházban nagyon korán szűnt meg, körülbelül az apostoli kor végén, tehát Isten akkor vonta vissza az ajándékokat. Bizonyos lelki ajándékok modern használata csak a XX. század elején kezdődött el, de ezek hamisak, nem az Úrtól vannak, mert nagyon régen megszűntette az igaz ajándékokat.
Így lehetne erre válaszolni:
A. Ez az érvelés a tapasztalaton alapszik, nem a Biblián. A tapasztalat nem lehet egy teológiai szempont alapja, bár bizonyos esetekben lehet illusztrációnak vagy bizonyságnak használni. A tapasztalatnak több magyarázata lehet. Teljesen elfogadható a következő alternatív értelmezés:
B. A biblikus ajándékokat nem vonta vissza Isten, hanem a keresztyének elhanyagolták és elvesztették ezeket. Az egyháztörténelemből azt tanulhatjuk, hogy majdnem minden biblikus doktrína vagy elveszett, vagy eltorzult az évek folyamán, főként a hivatalos egyházban. A XVI. századi reformáció óta, Isten folyamatosan állítja helyre a biblikus igazságok ismeretét az egyetemes egyházban. Nem bizonyult egyszerűnek ez a folyamat, mert minden lépésnél voltak ellenállások, valamint túlkapások. A restaurációs folyamat részeként, a XX. század eleje óta nagymértékben terjed a lelki ajándékok használata az egyházban.
C. Mi történik, ha tovább fejlesztjük a fönti érvet? Tényleg minden, ami az ősegyházban történt, Isten terve szerint zajlott le? Ha így van, akkor a középkori egyháznak igaza volt, a reformáció, viszont, tévedés? Ha a protestáns mozgalom „Sola Scriptura” alapelve helyes, akkor a reformáció nem volt tévedés, de további lépésként a lelki ajándékok restaurációja sem.
D. Nem is igaz, hogy az ajándékok megszűntek az első század végén, mert az ősegyházatyák írásaiban található utalás, pl. a nyelveken szólás és a prófécia használatáról mind a III. (Novatian) 4 mind a IV. (Hilarion) 5 században is.

6. A modern nyelveken szólás az ördögtől van.

Az előző érvelésből az következik, hogy, mivel Isten visszavonta a lelki ajándékokat az apostoli kor végén, minden olyan modern jelenség az ördögtől származó utánzat. (Kevésbé szélsőséges szempont az, hogy ez egyszerűen halandzsa lehetne, vagyis emberi produkció.)
Így válaszolnék erre:
A. Láthattuk már, hogy azt a szempontot, miszerint Isten megszűntette a lelki ajándékokat az első század után, nem lehet sem a Bibliából, sem a történelemből alátámasztani.
B. A Biblia öt külön szakaszban említi a nyelveken szólást (Márk 16: 17; Ap Csel 2: 4; 10: 46; 19: 6; I. Kor 12-14). Minden fenti esetben, ez a Szentlélek munkája. Nincs olyan példa a Bibliában, ahol valaki az ördög vagy egy démon hatása alatt szólt volna nyelveken.
C. Jézus adta a következő ígéretet: „Én is azt mondom nektek: kérjétek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11: 9-13). Jézus nagyon hangsúlyozza, hogy ha valaki a Szentlelket kéri Atyjától, pontosan azt fogja kapni, és nem valami rosszat helyette.
D. Bizonyos tapasztalatok arra utalnak, hogy az ördög tudja utánozni a lelki ajándékokat. Állítólag, néhány sátánista beszél nyelveken. Szpiritisták tudnak bizonyos mértékben gyógyítani. A Biblia figyelmeztet minket, hogy az igazak mellett, hamis próféták is lesznek (Efezus 4: 11; Máté 7: 15-20). Létezik tehát a hamis ajándék, de a Lukács 11: 13 nem vonatkozik az ilyen esetekre. Ha valaki nem született újjá, Isten nem az Atyja, és ha egyszerűen kinyitja magát valami szellemi élménynek, elképzelhető, hogy az ördögtől is kaphat valamit. Az ígéret, viszont, Isten újjászületett gyermekeire mindenképpen vonatkozik.
A fönt felsorolt pontok fényében, az az állítás, hogy minden modern nyelveken szólás az ördögtől van, egyértelműen bibliaellenes.

7. Hamis próféták lesznek.

Íme az érv: a Biblia azt tanítja, hogy hamis próféták lesznek, pl.: „Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak.” (Jer 23: 21); „Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek!” (Máté 24: 24-25). Ez azt jelenti, hogy a pünkösdiek és a karizmatikusok ezek a bizonyos hamis próféták.
Így válaszolnék erre:
A. Ez az érv „kidobja a kisbabát a fürdővízzel.” Nem logikus a következtetés, hogy: „lesznek hamis próféták, azért, minden próféta hamis.” Ha így lenne, akkor a fönt idézett versben Jeremiás a saját szolgálatát is hamisnak mondta volna.
B. Júdás levelében és II. Péter 2-ben azt olvassuk, hogy hamis tanítók lesznek, de senki nem vonja le azt a következtetést ez alapján, hogy minden modern bibliatanító hamis.
C. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy igaz próféták is vannak az egyházban: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, irgalmasság gyakorlására, vezetésre, különféle nyelveken való szólásra.” (I. Kor 12: 27-28); „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére…” (Efezus 4: 11-12); „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mivel pedig a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit mértéke szerint prófétáljunk…” (Róma 12: 4-6).
D. Mivel hamis és igaz próféták és próféciák egyaránt léteznek, ezeket, a már többször idézett igék szerint (I. Kor 14: 29; I. Thessz 5: 19-21), meg kell vizsgálni. A Bibliában néhány kritérium található arról, hogyan vizsgáljuk meg a prófétát. Röviden összefoglalva, a következő „tesztek” vannak:
i) Az igaz próféta nem tanít hamisat (V. Mózes 13: 1-3; I. János 4: 1-3). Azért, az üzenetet Isten igéje alapján kell megvizsgálni.
ii) Ha az igaz próféta megjövendöl valamit, az bekövetkezik. (V. Mózes 18: 22). Nem minden újszövetségi prófécia mondja meg a jövőt, hanem egyszerű bátorítás is lehet (I. Kor 14: 3), de ha van olyan része, ezt is tesztelni kell. Egy lehetséges problémát ezzel kapcsolatban, viszont, meg kéne említeni. Úgy, mint a biblikus időkben, sok modern prófécia is feltételekhez köti beteljesedését. Például, mivel Ninive lakosai megtértek Jónás üzenete hallatán, Isten nem pusztította el a várost. Ha a hallgatók számára nem teljesedik be valamelyik prófécia, tehát, de azért, mert nem tartották be a feltételeit, ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy hamis próféta mondta el az üzenetet.
iii) Az igaz prófétának krisztusi jelleme van (Máté 7: 15-16; Galata 5: 22-23; Filippi 2: 5-8). A Biblia szerint, a gyümölcs fontosabb, mint az ajándék. Az utóbbi ingyenes és azonnal megjelenik, az előző viszont, hosszú távon fejlődik ki. A krisztusi jellem pedig, az örökkévalóságban is megmarad, de az ajándékokra nem lesz szükség.
iv) Az előző pontnak megfelelően, az igaz prófétának nem csak külső karizmája, ajándékai vannak, hanem valódi kapcsolata van Jézussal, amely alapján engedelmeskedik tanításainak, azaz, újjászületett emberről van szó. Másrészt sokan állítják majd, hogy prófétáltak és csodát tettek Jézus nevében, de azt Úr azt fogja mondani, hogy soha nem ismerte őket (Máté 7: 21-23).
Miért mondaná a Biblia, hogy vizsgáljuk meg a próféciákat, ha mindegyik automatikusan hamis lenne? Az az állítás, hogy minden modern próféta hamis, nem biblikus.

8. Hamis jelek és csodák.

Az előző gondolatokat folytatva, azt állítják néhányan, hogy ha történnek is csodák a pünkösdieknél, azért van, mert ezek a hamis próféták, amiről Jézus beszélt: „Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek!” (Máté 24: 24-25). Egy másik megközelítés az, hogy valódi, hiteles csodák, gyógyulások soha nem történnek meg.
Bár nem zárjuk ki a magukat hitelesíteni kívánó „minisztrik” által elkövetett csalások lehetőségét, történtek pünkösdi/karizmatikus gyógyító evangélisták által tartott kampányokon orvosoktól hitelesített gyógyulások is, pl. T. L. Osborne szolgálata alatt. 6 Tételezzük fel, hogy időnként történnek valódi csodák. Miért történik meg egy csoda, és mit jelent az, hogy hamis csoda?
Úgy tűnik, hogy biblikus értelemben a hamis csoda nem annyira látszólagos, emberi csaláson alapuló dolog, hanem valóságos esemény, amelynek az erőforrása nem az igaz Isten. Az egyiptomi mágusok „titkos mesterségükkel” tettek csodát (pl. II. Mózes 8: 3); lásd is: „És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert démonok szellemei ezek, akik jeleket tesznek…” (Jel 16: 13-14). Létezik olyan, hogy az ördög csodát tesz.
A hamis csodák célja az, hogy az emberek eltévedjenek, illetve, elfogadjanak egy hamis üzenetet: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, amiket nem ismertél, akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére…” (V. Mózes 13: 1-3); „Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!” (Márk 13: 21-23); „És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad… Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat… Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében.” (Jel 13: 11-14).
A hamis próféták, tehát, hamis üzenetet hirdetnek, hogy a hamis messiást, az antikrisztust, vagy egy hazug vallást hitelesítsenek. Ez nem vonatkozik a pünkösdiekre. A legtöbb pünkösdi felekezet teljes mértékben evangéliumi. A pünkösdi tanítás nagyon közel áll az evangéliumi kisegyházakéhoz, azzal az egy különbséggel, hogy elfogadja a lelki ajándékok használatát. Karizmatikus hívők sok hagyományos egyházban is megtalálhatók, pl. baptista, metodista, anglikán, református. Tapasztalatom szerint, a szellemi ajándékok használata a gyülekezetben Jézus Krisztust emeli fel, bátorítja a hívőket a szolgálatra, és hívja a hitetleneket a megtérésre, ahogy Jézus mondta: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.” (János 15: 26).
Idézem T. L. Osborn-t, a fentiekben említett gyógyító evangélistát: „Néhányan talán megkérdezik, hogyan tudhatom meg, hogy üdvözségem van? Hogyan tudhatom meg, hogy megbocsáttattak-e a bűneim? Ez az élet legnagyobb kérdése. A filippibeli börtönőr azt kérdezte: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Azok (Pál és Szilász) pedig így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz;” Jézus mondta: „Aki hisz, és bemerítkezik, üdvözül.” 7
A Szentlélekkel keresztelt keresztyének a megtérést hirdetik, a Jézusban való hitet, mint az üdvözség egyetlen útját. Ha történik is csoda, ezt az üzenetet támasztják alá vele. Biblikus értelemben tehát, ők nem hamis próféták.