Nemrég vezetői imaalkalmon vettem részt, és valaki megemlítette, hogy az utolsó időkben olyan körülmények lesznek, mint Nóé napjaiban voltak (Máté 24,37). Jó lenne, tehát, azon gondolkodni, hogy ez mit jelenthet. Nem ez volt a főtémánk és továbbléptünk, de én mégis elkezdtem gondolkozni ezen.
A szóban forgó ige így hangzik: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,37-39). Mindenképpen világos, hogy az egyik aspektusa a dolognak az, hogy az emberek foglalkoznak az mindennapi ügyeikkel, mit sem sejtve, hogy közeledik a katasztrófa, amíg meg nem lepődnek azon, hogy eljött az özönvíz. Az Emberfia eljövetele, tehát, ugyanolyan hirtelen lesz. Van-e, viszont, valami más is?
Egy másik jellemző az lehet, hogy az utolsó napokban, úgy, mint Nóé idejében, elhatalmasodik a bűn, és ezután következik az ítélet. Vessük össze: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szíve minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz…” (I.Mózes 6,5) és „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. ” (II.Tim. 3,1-4).
Egy utolsó dolog, amely eszembe jutott az volt, hogy az utolsó napokban lealacsonyítják az Istent az ember szintjére, az embert, pedig, istenítik. A következő okokból gondolom ezt:
Sátán első hazugsága az Édenkertben az volt, hogy: „ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” (I.Mózes 3,5). Az ember azóta is úgy viselkedik általában, mintha a saját istene lenne, magának döntve, hogy mi a jó neki, és mi a rossz. Nem hajlandó Istentől függeni, vagy aláveti magát Neki.
Aztán közvetlenül az özönvíz előtt alakult az a helyzet, amelyet már tárgyaltam egy másik bejegyzésben:
http://bury-adrian.blogspot.com/2012/01/apropo-otvozes-kik-azok-az-istenfiak.html
I.Mózes 6,1-4 beszél az „istenfiakról”. Tudom, hogy több magyarázat létezik ezzel kapcsolatosan, de véleményem szerint a legjobb az, hogy ezek „isteni királyok” voltak, emberi uralkodók, akik többnejűséget gyakoroltak, és azt követelték az alattvalóiktól, hogy istenként imádják őket. Tudjuk, hogy ez mindenképpen történt az özönvíz után keletkező nagy civilizációkban, mint pl. Egyiptom, Sumér, Asszíria. Ez az elmélet II. századi, tehát, éppen olyan régi, mint a másik kettő, lásd a fönti linket.
És végül, az utolsó időkben az antikrisztus beül az Isten templomába (akárhogyan értjük azt), azt állítva magáról, hogy ő isten (II.Thessz. 2,4).
Az utolsó időkben jelenlevő antikrisztusi szellem, tehát, valamilyen módon azzal jár, hogy istenítik az embert. És már látjuk, hogy ez most is munkálkodik, ráadásul többféle módon: akár az ateista humanizmusban, vagy a panteizmus gondolatvilágában (pl. hinduizmus, New Age), akár a mormonizmusban is. Talán abban is, hogy sokan helyettesíteni akarják a biblikus Istent olyan istennel, aki jobban megfelel az elképzeléseinek.
Ezekben az időkben, tehát, figyeljünk arra, hogy ne csináljunk bálványt senki emberből, és ragaszkodjunk ahhoz az Istenhez, aki kijelentette magát az Igéjében.
A szóban forgó ige így hangzik: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,37-39). Mindenképpen világos, hogy az egyik aspektusa a dolognak az, hogy az emberek foglalkoznak az mindennapi ügyeikkel, mit sem sejtve, hogy közeledik a katasztrófa, amíg meg nem lepődnek azon, hogy eljött az özönvíz. Az Emberfia eljövetele, tehát, ugyanolyan hirtelen lesz. Van-e, viszont, valami más is?
Egy másik jellemző az lehet, hogy az utolsó napokban, úgy, mint Nóé idejében, elhatalmasodik a bűn, és ezután következik az ítélet. Vessük össze: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szíve minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz…” (I.Mózes 6,5) és „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. ” (II.Tim. 3,1-4).
Egy utolsó dolog, amely eszembe jutott az volt, hogy az utolsó napokban lealacsonyítják az Istent az ember szintjére, az embert, pedig, istenítik. A következő okokból gondolom ezt:
Sátán első hazugsága az Édenkertben az volt, hogy: „ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” (I.Mózes 3,5). Az ember azóta is úgy viselkedik általában, mintha a saját istene lenne, magának döntve, hogy mi a jó neki, és mi a rossz. Nem hajlandó Istentől függeni, vagy aláveti magát Neki.
Aztán közvetlenül az özönvíz előtt alakult az a helyzet, amelyet már tárgyaltam egy másik bejegyzésben:http://bury-adrian.blogspot.com/2012/01/apropo-otvozes-kik-azok-az-istenfiak.html
I.Mózes 6,1-4 beszél az „istenfiakról”. Tudom, hogy több magyarázat létezik ezzel kapcsolatosan, de véleményem szerint a legjobb az, hogy ezek „isteni királyok” voltak, emberi uralkodók, akik többnejűséget gyakoroltak, és azt követelték az alattvalóiktól, hogy istenként imádják őket. Tudjuk, hogy ez mindenképpen történt az özönvíz után keletkező nagy civilizációkban, mint pl. Egyiptom, Sumér, Asszíria. Ez az elmélet II. századi, tehát, éppen olyan régi, mint a másik kettő, lásd a fönti linket.
És végül, az utolsó időkben az antikrisztus beül az Isten templomába (akárhogyan értjük azt), azt állítva magáról, hogy ő isten (II.Thessz. 2,4).
Az utolsó időkben jelenlevő antikrisztusi szellem, tehát, valamilyen módon azzal jár, hogy istenítik az embert. És már látjuk, hogy ez most is munkálkodik, ráadásul többféle módon: akár az ateista humanizmusban, vagy a panteizmus gondolatvilágában (pl. hinduizmus, New Age), akár a mormonizmusban is. Talán abban is, hogy sokan helyettesíteni akarják a biblikus Istent olyan istennel, aki jobban megfelel az elképzeléseinek.
Ezekben az időkben, tehát, figyeljünk arra, hogy ne csináljunk bálványt senki emberből, és ragaszkodjunk ahhoz az Istenhez, aki kijelentette magát az Igéjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése