Tanulmányok az Adventizmusról III

3

A Vizsgálati Ítélet

Ellen White így írja le a Vizsgálati Ítéletet: „Ahogy az ítélethez megnyílnak a könyvek, minden Jézusban hivő életét felülvizsgálják Isten előtt. Az Ügyvédünk előhozza az egymást követő nemzedékek eseteit, azokkal kezdve, akik először éltek a földön, befejezve az élőkkel. Minden nevet megemlítenek, minden esetet alaposan megvizsgálnak. Egyes neveket elfogadnak, egyeseket visszautasítanak. Ha valakinek van még bűne a könyvekben, amiből nem tért meg és nincsen megbocsátva neki, eltörlik a nevét az élet könyvéből, és a jó cselekedeteit eltörlik Isten emlékezetének könyvéből.” 1
Két alapvető probléma van ezzel a tanítással:

1. Nincs meg a Bibliában.

Még az adventisták is így tudják: „Az 1950-es években, Cottrell presbiter, mint az „SDA Bible Commentary” egyik szerkesztője, megpróbálta Dániel 8: 14-nek a HNA magyarázatát megvédeni. Neheztelt Dr. Donald Barnhouse megjegyzésére, hogy a Vizsgálati Ítélet fogalmát egyetlen egy igeverssel sem lehet alátámasztani. De miután foglalkozott a Dániel 8: 14-gyel, az eredeti nyelveket és a történelmi-nyelvtani magyarázat módszerét használva, Cottrell rájött, hogy az adventista álláspont nem tartható fenn. F. D. Nichol javaslatára, véleménykutató felmérést végzett 27 vezető adventista tudóssal, és kiderült, hogy ők sem tudták ezt megvédeni a Biblia alapján. (Lásd a függeléket.)
A Közgyűlés egy bizottsága öt évig foglalkozott a problémával, de nem tudta megoldani. Néhányan közülük elismerték, hogy az adventista álláspontot nem lehet bebizonyítani a Bibliából.” 2

2. Ellenkezik a Bibliával.

Meglátásom szerint, a Vizsgálati Ítéletet nem lehet a következő biblikus tanításokkal összeegyeztetni: –
A predesztináció (Isten előre tudja, hogy kinek lesz üdvössége): „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek a Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazította, azokat meg is dicsőítette.” (Rom 8: 29-30).
Az Úr ismeri az övéit (azért, nem kell megvizsgálni a bűnlistákat): „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (János 10: 14). „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”” (II. Tim 2: 19).
A hivők nem jutnak az ítéletre: „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3: 18).
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt, ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János 5: 24).
„Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” (Róma 8: 1).
„Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít? Ki ítélné kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Krisztus, aki Isten jobbján ül, és esedezik is értünk?” (Róma 8: 33-34).
(A kereszten, a tolvajnak): „Bizony, mondom neked ma leszel velem a paradicsomban.” (Lukács 23: 43) (Mindegy, hogy hova tesszük a vesszőt.)
[vö. Rom 14: 10; II. Cor 5: 10 – az „ítélet” szó a görögben nem található – ráadásul, az ember „megjelenik,” vagy „odaáll” a βημα elé – ez nem lehet a Vizsgálati Ítélet.]
Ha valaki megtér az újszövetség alatt, Isten megbocsátja a bűnét, eltörli, és elfelejti: „Térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje,..” (Ap. Csel. 3: 19-20).
vö. „Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Ap. Csel. 2: 38).
„Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával ama napok múltán kötök…. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékszem meg többé.” (Zsidó 8: 10, 12).
„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43: 25).
„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak.” (Ézsaiás 44: 22).
„Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. Így szól a Seregek URa.” (Zakariás 3: 9-10).
A hitből való megigazulás és az üdvbizonyosság: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és az nem tőletek van, Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2: 8-9).
„Ezt azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” (I. János 5: 13).
Az előzőek alapján, véleményem szerint, a Vizsgálati Ítéletről szóló tanítás nem biblikus.

Lábjegyzet:

1. E. G. White, The Great Controversy, 483. o.
2. R. Brinsmead, Judged by the Gospel, 1980.



Függelék

Hetednapi Adventista Biblia tudósok válaszolnak az 1958 évi felmérésre

1958-ban, Raymond Cottrell (adventista) egy véleménykutató felmérést kezdeményezett adventista Biblia tudósoknál. A csoportban volt a felekezet minden héber tanára (8), 9 Biblia főiskola vezető, 5 tapasztalt Bibliatanító, és 4 volt Biblia főiskolai tanár. Összesen, 27-en.
Arra a kérdésre: „Milyen nyelvészeti vagy szövegkörnyezetből fakadó okokból kapcsolják össze a Dániel 8: 14-et az engesztelő nap szertartásaival és azért az 1844-ben kezdődő vizsgálati ítélettel?” Minden tudós így választolt: „Nincsenek nyelvészeti vagy szövegkörnyezetből fakadó okok!”
Egyik tudós sem hiszi, hogy a HNA tanítás Dániel 8: 14-ről a Bibliából származik, legalább is, ami a nyelvészetet vagy a szövegkörnyezetet illeti.
Arra a kérdésre: „A nyelvészeten és a szövegkörnyezeten kívül, milyen más okokból kapcsolják össze a Dániel 8: 14-et az engesztelő nap szertartásaival és azért az 1844-ben kezdődő vizsgálati ítélettel?” Így válaszoltak:

Nincsen más ok, nincs javaslatom 13

A földi és a mennyei közötti analógia 7

Ellen White kapcsolta össze 5

A fordításbeli „kedvező tévedés” miatt* 2


*Az Angol King James fordítás szerint: 2300 napig, akkor megtisztul a szentély. A Héber szerint: 2300 este-reggel, és megigazul a szentély.

Erre, Dr. Desmond Ford adventista teológus azt mondta: „Ha tehát a legjobb tudósaink csak ennyit tudnak javasolni, akkor gyakorlatilag, a Dániel 8: 14-ről szóló tradicionális tanításunk megvédhetetlen.”
Desmond Ford sok éven át főiskolai tanár volt az Adventista Egyházban.
Más idézetek tőle: „Sok adventista tudós régóta azon a véleményen van, hogy Dániel 8: 14 nem tanít semmilyen „Vizsgálati Ítéletről.” Megtagadták más teológusaink ezeknek az álláspontjukat, mert ellenkezik Ellen White-éval. Majdnem biztos, hogy nagyon régen föladtuk volna ezt a tanítást, ha Ellen White nem támogatta volna.”
„Semmilyen tudós sem hiszi el valójában, hogy Jézus Krisztus fönt ül a mennyben és forgatja az oldalakat, hogy megvizsgálja a keresztyének életét.”
Ez az adventista teológus arra mutat rá, hogy ez az elképzelés megerőszakolja azt a klasszikus keresztyén meggyőződést, hogy Jézus engesztelő műve a bűnért befejeződött kereszthalála által.

A függeléket fordította: Adrian Bury

Bibliográfia:

Hunt, G. G. P., Beware this cult!, 1981.
Pahl, L., Investigating the Investigative Judgement, 1992.


4

Azázél és az Engesztelő Nap

Ellen White azt tanította, hogy Krisztus megváltási munkája nincsen befejezve, hanem most is folyik a mennyei szentélyben: „… ahelyett, hogy a földre jött volna, 1844-ben a 2300 nap végén, Krisztus bement a mennyei szentély legszentebb helyére, hogy elvégezze a megengesztelődést befejező munkáját.” 1 „Most, amíg a megengesztelődést nagy Főpapunk végzi számunkra, igyekezzünk tökéletessé válni Krisztusban.” 2
Ennek a folyamatnak a végén, a megváltottak bűneit Sátán fejére helyezi: „Szintén látszott, hogy amíg a bűnáldozat Krisztusra mutatott, mint áldozat, és a főpap Krisztust, mint közbenjárót ábrázolta, addig a bűnbak Sátánnak a bűn szerzőjének a típusa, akire az igazi bűnbánók bűnei véglegesen lesznek ráhelyezve.” 3
Véleményem szerint, ez a tanítás csak egy bibliai részen (III. Mózes 16) és ezen belül, egyetlen szónak a jelentésén alapszik (Azázél). Szeretném azért, az „Azázél” szerepét röviden megvizsgálni a megengesztelődéssel kapcsolatban.
Az Azázél szó csak ebben a fejezetben szerepel (négyszer: III. Mózes 16: 8, 10 (2x), 26) az egész Bibliában. Azért, ez „hapax legomenon.” Senki nem tudja biztosan a szónak az eredeti jelentését. Többféleképpen magyarázzák, és erre később visszatérek. Egyelőre, annyit mondok, hogy kétféle elmélet van:
III. Mózes 16: 8 így szól: „és vessen sorsot Áron a két bakra, az egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat Azázélnek.” A héber „la‘ăz’ázél” kifejezésnek két jelentése lehet: Azazélként vagy Azázél számára.
Azért két lehetőség kínálkozik:
1. A bak Azázél számára van.
2. Azázél = a bak neve
Tételezzük fel, hogy a megengesztelődés még folyik, és Azázél a Sátán neve. Akkor, az előző két lehetőség szerint:
1. A bűnbak Jézus, és valamikor a jövőben, Sátánnak viszi a bűnöket a pusztába (21. vers).
Ezzel kapcsolatban, Ballenger, egy volt adventista tanító, a következőket mondja: „Azoknak, akik a bűnbakot Krisztus jelképének értik, nincs lehetőségük kövekkel dobálózni ez alkalommal, mert, miután feltámadt a halálból, és a bűntől megszabadult, olyan tisztátalanná teszik Jézust, hogy örökké ki kell űzni Izrael táborából, és elkülöníteni attól a néptől, amelyért meghalt; és ez a gondolat túl iszonyatos ahhoz, hogy egy pillanatig se foglalkozzunk vele tovább.” 4 Igaza van. Jézus a jövőben nem hordozza a bűnt még egyszer. A bűnbak fejére márpedig a főpap ráhelyezi a bűnöket. „úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvözségükre.” (Zsidó 9: 28).
2. A bűnbak maga a Sátán (ahogy Ellen White tanítja – lásd fönt).
Ezzel több probléma van:
· „Izrael fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul.” (5. vers). Ez a Sátánt bűnáldozattá teszi, mivel mindkét bak vétekáldozat.
· „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélként a pusztába.” (10. vers). Így, a Sátánnal kéne engesztelést végezni, amely őt társmegváltóvá teszi.
· „Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izrael fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre.” (21-22 vers). Úgy tűnik, hogy a Sátánnak nem csak a fejére helyeztetik a bűnünk, hanem el is hordozza azt. Ez máshol a Bibliában nincsen megírva.
Megjegyzem, hogy Walter Martin ezt írja: „E szerző meg van győződve, hogy az adventista fogalom a bűnbakról, az Engesztelő Nappal, a szentéllyel és a Vizsgálati Ítélettel kapcsolatban, bár a prófécia magyarázat és a tipológia bizarr keveréke, nem az a lélekpusztító tanítás, amit sok ember képzel.” 5 Tudom, hogy nem azt akarják állítani, hogy a Sátán bűnáldozat, hanem ez furcsa álláspontjuk elkerülhetetlen következménye.
A tipológiával kapcsolatban: fontos, hogy egy ószövetségi típusnak újszövetségi antitipusa legyen. Ha a bűnbak Sátán, akkor nincs olyan antitipus.
Úgy gondolom azért, hogy a Biblia szerint, a fönti dolgok mind Jézus munkájára vonatkoznak:
· „…Krisztus Jézus által, mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek…” (Róma 3: 24-25).
· „Bűneinket ő maga hordozta testében a fán…” (I. Péter 2: 24 – „New International Version” szerint).
Szeretném ezek alapján a logikus következtetést levonni:
1. Ha nincs befejezve a megengesztelődés, a bűnbak nem lehet Jézus.
2. A bűnbak csak Jézus lehet.
3. Azért, a megengesztelődés be van fejezve.
További utalások a befejezett megengesztelődésre:
· „Miután elfogadta az ecetet, Jézus ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, odaadta a szellemét.” (János 19: 30)
· „Miután bűnöktől való tisztítást végezte, a magasságokban a Felség jobbjára ült.” (Zsidó 1: 3)
· „Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért örökre, az Isten jobbjára ült.” (Zsidó 10: 12).
· „Így azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltegye a bűnt.” (Zsidó 9: 26)
· „Nem is bakok és bikák vérével, hanem tulajdon vérével ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsidó 9: 12)
(új magyar, NIV és görög alapján)
Apropó, Ellen White szintén írja: „Az emberek számára végzett áldozat teljes és befejezett volt. A megengesztelődés feltétele elvégeztetett.” 6 „Az angyalok és az el nem esett világok számára, nagy jelentősége volt annak a kiáltásnak, hogy: „Elvégeztetett.” Számukra, valamint számunkra is már befejeződött a megváltás nagy munkája. Velünk osztják meg Krisztus győzelmének a gyümölcseit.” 7
Nézzük meg most az Azázél magyarázatokat.
1. A héber szó ‘ăz’ázél. Ez lehet az ‘ăzálzél szónak a változata, aminek a jelentése – teljes, befejezett eltávolítás. Az LXX fordítása szerint: „του αποπομπαιου” – az elküldésnek.
2. A szót lehet osztani: ‘éz = kecske, ’ázal = eltávolítani (a héberben a mássalhangzók nem változnak) – azért, ‘ăz’ázél = eltávolítás kecskéje. Ugyanaz a gondolat, mint az előző.
Ezek szerint, Azázél a kecskének a neve. A következők szerint, Azázélnak küldik a kecskét:
3. Azázél az a hely, ahova küldik a bakot. Bizonyos zsidó írók szerint, a sziklafal, amiről ledobták a kecskét, mások szerint, a szó „puszta helyet” jelent – lásd 21-22 verset.
4. Sokan az Azázélt egy személyes lénynek tartják, aki vagy egy démon vagy maga a Sátán. Énók 1 könyvében található ez a gondolat (apokrif írás). Lehet, hogy Origenész átvette ezt a fogalmat, mert ő tanította, hogy a megengesztelődés azon alapszik, hogy Krisztus, mikor meghalt a kereszten, váltságdíjat fizetett a Sátánnak. A Kábalisták (zsidó okkult csapat) tanítják, hogy Isten küldte a bűnnel rakott kecskét ennek a lénynek, hogy kielégítse őt, és Izraelt megmentse a csapdáiból. Meg kell különböztetni ezt a fogalmat az adventista tanítástól, mert itt a bak nem a démon jelképe, hanem a démonnak küldik a bakot.
Biztos, hogy Azázél azonosítása vitatott kérdésként marad az utókor számára, de véleményem szerint, valószínűtlen, hogy Mózes, Isten vezetése alatt, megveszteget egy pusztai démont azzal, hogy megajándékozza egy bűnnel rakott kecskével.
Nekem a legjobban az „eltávolítás kecskéje” magyarázat tetszik, a következő okokból:
1. Ez a héber szónak a jelentése.
2. Megegyezik az LXX fordítással.
3. Más igékben szerepel ez a gondolat, pl.: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire távolította tőlünk vétkeinket.” (Zsoltár 103:12), „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét.” (János 1:29).
Az előzőek alapján, azt állítom, hogy a két kecskebak az engesztelő nap szertartásaiban jelképezik annak a munkának két külön aspektusát, amit Jézus végzett a kereszten. Egy áldozat nem lett volna elég, hogy ezt kellőképpen ábrázolja. Az ÚR bakja meghal a bűnért, kiontja a vérét, de nincsen megírva róla, hogy elhordozza a bűnt. Az Azázél bak viszont, el is hordozza a bűnt, és el is távolítja azt.
Az újszövetségi könyv, amely az engesztelő nap jelentőségével a legkimerítőbben foglalkozik, a Zsidó levél. Ezt a két aspektust együtt találjuk a következő igében: „úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel (az ÚR bakja), hogy sokak bűnét elvegye (bűnbak); másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsidó 9: 28).

Lábjegyet:

1. E. G. White, The Great Controversy, 422. o.
2. E. G. White, The Great Controversy, 623 o.
3. E. G. White, The Great Controversy, 422. o.
4. A. F. Ballenger, Cast out for the cross of Christ, 1909.
5. W. Martin, Kingdom of the Cults, 589. o.
6. E. G. White, Acts of the Apostles, 29. o.
7. E. G. White, The Desire of Ages, 758. o.

Bibliográfia:

Biblia, Református Zsinati Iroda, 1989.
Nestle-Aland, Novum Testamentum Graece, DBG, 1988.
The NIV Triglot Old Testament, Zondervan, 1981.
M. F. Unger, The New Unger’s Bible Dictionary, Moody Press, 1988.
B. Davidson, The Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon, Zondervan, 1970.

5

Egyéb problémák a Mennyei Szentéllyel és a Vizsgálati Ítélettel kapcsolatban

Mikor kilépett az adventista szolgálatból és egyben az egyházból, lemondó levelében Clay Peck lelkipásztor felsorolta azokat az okokat, amelyek a legnagyobb problémákat jelentették neki. A következő HNA elképzeléseket nem tudta elfogadni:
1) Az HNA-k Isten egyetlen igaz „maradék” egyháza,
2) A szombat az Isten pecsétje, és a legfontosabb döntő tényező abban, hogy ki lesz „bent” és ki lesz „kint” az utolsó napokban.
3) 1844 jelentősebb dátum, mint akármelyik másik időpont mikor téves próféciát mondtak Jézus visszajöveteléről,
4) A megváltás nem fejeződött be a kereszten,
5) Ellen White-nak van prófétai és tanítói autoritása. 1
A törvény és a szombat kérdésével már foglalkoztam. A Vizsgálati Ítéletet és a bűnbakról szóló tanítást máshol taglaltam, csupán szeretnék még néhány, mennyei szentéllyel kapcsolatos problémát fölsorolni.
Először, idézek egy német adventista tanulmányából: „Az a tanítás, ami mindig a legnagyobb botránykövet jelentette olyan kívülállók számára, akik a hetedik napos adventizmus „szektás szintjét” értékelték, még inkább, mint a hetedik napos szombat betartása vagy Ellen White prófétai mivolta, a Vizsgálati Ítélet volt.
Ha egy igazi evangéliumi keresztény először hallana egy egyszerű magyarázatot arról, amit a tradicionális adventizmus tanít a Vizsgálati Ítéletről, bizonyára elképedne, és utána már nem kételkedne abban, hogy az adventisták szekta. Egyszerűen magyarázva, ez a tanítás: Jézus nem szerepelt az emberiség bírójaként 1844-ig. Ez évben, október 22.-én, nagy ítéleti bíróság kezdődött. Az állítólagos Istenben hívők ítélet alatt vannak, Ádám napjaitól kezdve, folytatva mind a mai napig. Ez a Vizsgálati Ítélet még folyik, Jézus még mindig elfogadja, illetve elutasítja a hívők életét, ahogy felmerülnek az eseteik. Mikor befejezte azokkal, akik a sírban fekszenek, elkezdi ítélni a még élők életét. Senki nem tudja, hogy mikor merül fel a saját ügye a fönti szentélyben. Ha felmerül, és ha átmegy az ítéleten az ember, el vannak törölve a bűnei, és el van fogadva, hogy beléphessen a gyöngykapun.
Egy dolgot mondok, hogy el ne vesszen az erdő a fáktól. Az újszövetségben kijelentett evangélium teljes, összeegyeztethetetlen ellentétben áll a Vizsgálati Ítélet fogalmával. Teljesen kizárják egymást.” 2

A fenti állítás okaival máshol foglalkoztam. Most, még néhány probléma:
1. Az 1844-es dátumot (először 1843-at) Dániel könyve alapján számolta ki William Miller. Összekapcsolt két igét: Dániel 9: 24-27 és 8: 14.
A. Dániel 9: 24-27, a hetven hétről szóló prófécia, Jézus első eljöveteléről szól. Különböző lehetséges magyarázatok vannak. Az idő így kezdődik: „Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről…” Cyrus perzsa király adott ki olyan rendeletet kr. e. 539-ben (lásd is Ézs 45: 1). Nehémiás indulása közelebbi dátumot ad – kr. e. 445. Ha kr. e. 456-ban kezdjük, (egy másik rendelettől, Artaxerxes 7. évében) + (7 x (7 + 62 + 0,5) = kr. u. 30.
B. Dániel 8: 14 így hangzik: „Ezt válaszolta neki: 2300 este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését.” 1844 úgy jön ki, hogy kr. e. 456 + 2300 év. Ez csak akkor lehetséges, ha összekapcsoljuk a 9. fejezettel, és teljesen figyelmen kívül hagyjuk a szövegkörnyezetet. Ha nézzük a szövegkörnyezetet és az eredeti nyelvet:
i) Nincs megírva, hogy 2300 nap, ahogy Miller gondolta (használta az angol King James fordítást), hanem 2300 este-reggel. Azért, nem lehet állítani, hogy 1 nap = 1 év.
ii) „2300 este és reggel” véres áldozatokra utal (vö. 8: 11-13). Azért, kezdődik az időszak az áldozatok megszűntetésével (11. v.), nem egy királyi rendelettel. És ez nem 2300 év, hanem 1150 nap.
iii) Ezt megerősíti a 26. vers, ami (héber szerint) így szól: „És az este és reggel látomása, ami mondatott, igaz az. De te pecsételd be a kijelentést, mert sok napra való” Itt a nap = jóm, ami néha évre utalhat (4 Mózes 14: 34). Én ezt úgy értem, hogy az áldozatok megszűntetése sok év múlva kezdődik, és 1150 napig tart.
iv) A Dániel 8-ban szereplő látomást (8: 1-14) az angyal magyarázza (8: 19-26). Kommentárok szerint, ez az egész látomás már a múltban (számunkra) beteljesedett. A kos a médek és perzsák királya. A bak a görög birodalom. A nagy szarv az első király – ez Nagy Sándor volt, aki meghalt kr. e. 323-ban. A szarv letört, és négy nőtt a helyére. Nagy Sándor után, a birodalma négyfelé szakadt, és az egyik (keleti) államhoz tartozott Judea. Egy kis szarv nagyra nőtt az egyik szarvból. Ez IV. Antiochus Epiphanes volt, aki próbálta kiirtani a zsidó vallást. Erről I. Makkabeus könyvében lehet olvasni. Ő lépett be a zsidó templomba és disznót ölt a szentélyben, hogy azt tisztátalanná tegye. Megszüntette a mindennapi áldozatokat. Júdás Makkabeus hadserege visszanyerte Jeruzsálemet, és újra megszentelték a templomot, kr. e. 165 decemberében – ez a Hanukkah ünnepnek az eredete (lásd János 10: 22). A templom tisztátalanná tétele és a felszentelése között, kicsit több mint három év telt el (kr. e. 168-165). Így, 2300 esti és reggeli áldozatot nem hoztak.
v) Dániel szempontjából, aki a VI. században élt, kr. e. 164 „sok nap múlva” volt.
Ezek szerint, 1844-et nem szabad kiszámolni Dániel könyve alapján.
C. Két egymással kapcsolatos magyarázatot találtam az október 22. dátumra:
I. Ez az Engesztelő Nap egy állítólagos Karaita zsidó naptár alapján.
Erre:
i) A Karaita zsidók nem adnak ki naptárt, mert nem számolják ki az ünnepeket előre, hanem az alapján tartják, hogy mikor pillantják meg az újholdat először minden hónapban, és az árpát az év elején.
ii) Karaita források szerint, 1844-ben az Engesztelő Nap szeptemberben volt, ugyanúgy, mint az ortodox zsidóknál.
iii) Egy kérdés: Isten üdvtörténetének olyan állítólagos nagy eseménye, miért történne egy meglehetősen jelentéktelen zsidó szektának a naptára szerint? (Ha létezne olyan, és ha tényleg októberi dátumot adna).
II. Mikor Jézus nem jött vissza a tavaszi napéjegyenlőségen, a csalódott Milleriták új dátumot találtak: a jubileumi év hetedik hónak a tizedik napján jön az Úr. Ez 1844. október 20./21./22.-ike. Ehhez egy zsidó rabbi azt mondta, hogy a jubileumi év csak 25 év múlva lett volna. 3
D. Mikor Jézus nem jött vissza, sem 1843-ban, sem 1844. március 21.-ikén (első csalódás), sem 1844. október 22.-ikén (nagy csalódás), Miller elismerte, hogy tévedett, és nem számolgatott tovább. Soha nem fogadta el az adventista magyarázatot. Ezt írta: „Szerény véleményem szerint, Isten feddő keze kellett nehezednie ránk a következő okokból: büszkeség, fanatizmus, szektarianizmus.” 4
E. A mennyei templom magyarázat O. R. L. Crosier-tól származik, de ő később elutasította.
F. A hetedik napos adventisták először a mennyei szentély elméletet fogadták el, hogy bizonyítsák, hogy 1844-ben bezáródott a kegyelem ajtaja. Mrs. White, mindnyájukkal együtt, elfogadta ezt az elképzelést annak idején, még látomásai is voltak róla. Később ezt elutasították, többször megváltoztatva a tanításukat, és most eltitkolják, hogy valaha hittek benne.
G. A Jehova tanúi 1914-re számolták ki a világ végét, szintén Dániel könyvéből. 5 Mikor nem sikerült, ők is kitaláltak valamit a mennyei templommal kapcsolatosan. Evangéliumi teológusok szerint, mind a két csoport „arcmentő akciót” indított.

2. Dániel 8: 14-et összekapcsolják az Engesztelő Nap szertartásaival (III. Mózes 16). Az egyetlen indoka ennek az, hogy Ellen White ezt tette. Még a legjobb adventista teológusok szerint sincsen szövegkörnyezetbeli, nyelvészeti sem akármilyen másik ok, ami ezt megengedné. Az Engesztelő Nappal foglalkoztam máshol. Meggyőződésem szerint, az egésznek az antitípusa Jézus kereszthalálában található. Továbbá, még néhány (talán buta) megjegyzés:
Nincsen megírva, hogy a főpap valamilyen ítéletet végez a szentélyben. Dániel 8: 14 sem említ ítéletet.
A Zsidó levél, ami megmagyarázza az Engesztelő Napot, írja, hogy az ítélet követi a halált, nem azt, hogy ez folyik, amíg az ember még él, (Zsidó 9: 27). Ez logikus is, mert mi van, ha valaki átmegy a vizsgálati ítéleten, el van fogadva az örök életre, és utána, mivel még él, egy olyan bűnbe esik, amiből nem tér meg?
III. Mózes 16: 31 írja, hogy az Engesztelő Nap „a szombatoknak a szombatja.” Ha most folyik ennek az antitípusa, az adventistáknak nem szabad dolgozniuk egyáltalán.

3. A szentek szentjében, a frigyláda fölött, volt Isten jelenléte (pl. II. Mózes 25: 21-22). Ez a kárpit mögött volt (II. Mózes 22: 31-34). Ha Jézus csak 1844-ben ment be a szentek szentjébe, akkor a mennybemenetele után 18 évszázadig, nem lépett be Isten jelenlétébe. Ezzel van néhány probléma:
A. Vannak fenntartásaim azzal a gondolattal, hogy egyáltalán van templom a mennyben. Az okaim a következők:
i) A Bibliában, csak olyan szövegben szerepel a mennyei templom, ami apokaliptikus vagy szimbolikus jellegű, mint a Jelenések könyvében (pl. 15: 5-8), vagy a Zsidó levélben (9. rész). Jelenések szerint, trónterem is van a mennyben (4. rész).
ii) Az ószövetségben, jelképesen, a menny Isten trónja, és Isten trónja a mennyben van (Ézs 66: 1; Zsolt 103: 16). Nem hiszem, hogy szó szerint szék van a mennyben, annak ellenére, hogy Jézus „Isten jobbján ül.” Ezek szellemi igazságok, jelképesen kifejezve.
iii) Hasonlóan, Isten temploma a mennyben van, és a menny Isten temploma, mivel ott van a jelenléte (pl. Máté 6: 9), mert:
iv) A Zsidó levél szerzője nem hasonlítja a földi templomot a mennyei templommal, hanem a földi templomot a mennyel: „Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be a Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.” (Zsidó 9: 24).
v) A földi templom bútordarabjai, pl. a frigyláda, a kárpit, a gyertyatartó, a tömjénoltár, s a többi, mind tipizálják Krisztus munkájának valamilyen aspektusát. Ezek a földön voltak, és most maga a Krisztus van a mennyben, nem a templom. Ez a „földiek” és a „mennyeiek” közötti analógia (Zsidó 9).
B. Tételezzük fel, hogy mégis van templom a mennyben. Akkor, mi történt már az első században?
i) A kárpit szétszakadt, kinyitva az utat Isten jelenlétébe, (Márk 15: 37-38; vö. Zsidó 10: 19-20). (Jelenések 4-ben, egyszerre látjuk a gyertyatartót és Isten trónját. Nincsen köztük kárpit, amint a földi templomban volt.)
ii) Jézus a kárpit mögé ment (Zsidó 6: 19-20).
iii) Jézus bevitte a vérét a szentélybe „örök megváltást szerezve” (Zsidó 9: 12).
iv) A „mennyei szentély tisztítását” végezte (Zsidó 9: 23-26).
v) Jézus most nem Lévita pap, mert már befejezte a megengesztelődést a kereszten, hanem Melkisédek rendje szerint főpap (Zsidó 6: 20).
vi) Leült Isten jobbján, azaz, a jelenlétében (Zsidó 1: 3; Kol 3: 1). Egy másik kép szerint, már leült Isten mellé a trónján (Jel 3: 21).
A zsidó levél szerzője szempontjából (I. század) ezek mind a múltban megtörtént.

Még egy dolog: következetlenségre utal azt tanítani, hogy Isten, egyrészt olyan rosszul ismer minket, hogy több mint 150 évig tart megvizsgálni a bűnlistákat, mert nem tudja, kit kell föltámasztania a halálból. Másrészt, olyan jól ismer minket, hogy az emlékezetében őrzött adatok alapján, tökéletesen újrateremt minket.

Egy idézettel fejezem be: „A HNA-k időnként hajlandók voltak bizonyos Biblia ellenesnek bizonyult tanításokról lemondani, de a Vizsgálati Ítéletről nem. Akarva akaratlanul, az evangéliumot mindig kompromittálták, hogy megtartsák ezt a jellegzetes doktrínát. Úgy látszik, azt gondolják, hogy a Vizsgálati Ítéletről szóló tanítás fontos az identitásukhoz. Így, szörnyű árat fizetnek egy Biblia ellenes tanításért. Senki nem tagadja, hogy az evangéliumnak bizonyos töredékei megjelennek a HNA irodalomban, de az elfogadhatónak az elfogadhatatlannal való keveréke mindenkit összezavar, kétségben és ambivalenciában hagy.” 6

Lábjegyzet:

1. Clay Peck, My journey out of legalism, 2000. 01. 15.-i előadás, a következő webhelyen található: http://www.sdaoutreach.org/
2. L. Pahl, Investigating the Investigative Judgement, 1992.
3. Sears, C. E., Days of Delusion – a Strange Bit of History, 8.-9. fejezet, 1924
4. William Miller, Levél a testvéreknek, Advent Herald, 1844. dec. 3.
5. Ha érdekel, így működik: „hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik…” (Dán 4: 29). 7 időszak = 7 x 360 napos év = 2520. Jeruzsálem pusztulásának az állítólagos, de téves dátumától számítva: kr. e. 606 + 2520 év = 1914.
6. T. Nixon, személyes levele L. Pahl-nak.

Bibliográfia:

Baldwin, J. G., Daniel – an Introduction and Commentary, IVP, 1978.
Ballenger, A. F., Cast out for the Cross of Christ, 1909 (Internet).
Barker, K. L. (ed.), The NIV Study Bible, Hodder and Stoughton, 1985.
Canright, D. M., Seventh-day Adventism Renounced, 1914 (Internet)
Gill, E., The 2300 Day Prophecy – Building on Assumptions, (Internet)
Haugland, J. S., The Shaky Foundation of the 1914 Doctrine, (Internet)
Martin, W., The Kingdom of the Cults, Bethany House, 1997.
Sears, C. E., Days of Delusion – a Strange Bit of History, 1924 (Internet)