A halál – elszakadás vagy megsemmisülés?

Ahhoz, hogy helyesen megértsük, hogy mit tanít a Biblia a halál utáni állapotról, a feltámadásról és az emberek örök sorsáról, fontoljuk meg először a szavak értelmét. Hogyan definiáljuk a halált és az életet? A XXI. századi, kulturált európaiak közül sokan talán azt gondolják, hogy a halál szó értelme magában hordozza a kioltás, megsemmisülés, nem-létezés vagy eszméletlenség fogalmát, de ez a felfogás meglehetősen modern. A legtöbb korban elő legtöbb ember számára, a halál nem jelentette a létezés eltörlését.1

A „halál” fogalma vagy a „halálban lenni” gyakori téma az újszövetségben. Körülbelül 250 alkalommal fordulnak elő ezek a kifejezések, és bár több értelemben használja az írás, a „halál” alapjául szolgáló értelme inkább az „elszakadás, elkülönülés, eltávozás” mint a „megsemmisülés.” Ugyanúgy a héber ószövetségben is. A halál az két dolog között történő elszakadás, ahogy látjuk a következő összefoglaló táblázaton.


Testi halál, Prédikátor 12,7: test / lélek

Szellemi halál, Ézsaiás 59,1-2: ember / Isten

Második halál, Jel. 21,8. 22,14-15: ember, bukott szellemi lények / Isten

Meghalt a bűnnek, Róma 6,2.11. zsidó 7,26: keresztyének / bűn

Meghalt a törvénynek, Róma 7,4: keresztyének / törvény

A házasságot feloldja a halál, 1 Kor. 7,39: asszony / férj

Testi halál

A testi halál azzal jár, hogy az emberi szellem vagy lélek elszakad a fizikális testtől. Úgy írja le a Biblia Ráhel halálát, hogy a „lelke” távozott el a „testéből.” (I. Mózes 35,18). A halál pillanatában, a test visszatér a porba, a szellem, pedig, visszatér Istenhez (préd. 12, 6-7), aki megfelelő módon bánik vele (I. Mózes 18,25). A testi halál biblikus értelmezése, a szellem eltávozása (Jakab 2,26).

Szellemi halál

A szellemi halál az az állapot, mikor valaki eltávolodott JHVH Istentől. Mivel a bűn szakítja el a személyt Istentől (Ézs. 59,1-2), úgy ábrázolják a teremtőtől elidegenült állapotot, mintha halott lenne az ember. Mikor Ádám és Éva engedetlenkedtek Istennek, meghaltak még „aznap” is (I. Mózes 2,17. vö. 3,8.23), azaz, nem voltak többé közösségben Istennel (viszont, más jelentőséggel is járhat, lásd 3,19).

Megtérésük előtt, az efezusi szentek szellemileg „halottak” voltak (Efez. 2,1), azaz, elidegenültek Istentől. Lehetséges, hogy valaki szellemileg „halott”, miközben testileg él. Pál azt jelenti ki, hogy az özvegy, aki az élvezetnek adja magát „halott,” miközben él (I. Tim. 5,6). Krisztus levelet írt a szárdiszi gyülekezetnek, amelyben „halottnak” írta le a tagoknak jelentős részét (Jel. 3,1), azaz, elsodródtak a keresztyén hűségtől.

A „második halál”

A második halál a végleges, örök elszakadás Istentől. A kifejezés négy helyen található a Jelenések könyvében (2,11. 20,6.14. 21,8). A „második halál” a gonoszok nyomorúságos állapota a pokolban.2
Ez az állapot második halálnak minősül, mert követi a testi halált, valamint a testi feltámadást. Halálnak nevezik, mert ez a végleges elszakadás az Úrtól (Máté 7,53. 25,41. II. Thessz. 1,9). Ha „megsemmisüléssel” helyettesítjük a „halál” szót a Jelenésekben található igékben, akkor már nincsen értelme, azaz „a második megsemmisülés”. Képtelenségnek minősül ez a kifejezés. A Biblia tanítása nem egyeztethető meg azzal a felfogással, hogy a Sátán, a gonosz angyalok és a megtéretlen emberek megsemmisülnek a „pokolban” (Máté 25,41.46. Jel. 14,9-11. 20,10).

Befejezés

A megsemmisülés dogmája nem ártatlan nézet csupán, jelentéktelen következményekkel. Az olyan fogalom, amely az Istentől származó félelmetes figyelmeztetést aláaknázza. Sok Isten ellen lázadó szívesen élne a bűnben egy életen át, hogy utána csak örökké megsemmisüljön.



Lábjegyzet:

1. J.S. Clemens, Hastings Dictionary of the Bible, Peabody, MA: Hendrickson, 1989, p. 181.
2. J.H. Thayer, Greek-English Lexicon of the New Testament, Edinburgh: T.&T. Clark, 1958, p. 283.

Források:

Wayne Jackson, The second death – separation or annihilation? http://www.christiancourier.com/articles/710-the-second-death-separation-or-annihilation

http://www.bible.ca/d-death=separation.htm