Isten csodálatos beavatkozása az életembe

Isten többször emlékeztetett arra mostanában, hogy hányszor avatkozott be az életembe és megoldott egy olyan lehetetlen szituációt, aminek el sem tudtam volna képzelni a megoldását. Következzen egy pár emlékezetes eset:

1981. Éltem és dolgoztam Magyarországon először 1980 őszétől 1981 végéig. 1980-ban nyáron éppen annyi pénzem volt, hogy vegyek repülőjegyet és hazautazzam meglátogatni a mennyasszonyomat. Néhány magyar kollégám is készült Angliába, hogy részt vegyenek egy konferencián, és megbeszéltük, hogy ők visszahoznak majd kocsival. Mint kiderült, viszont, mégsem volt hely számomra a kocsiban, és ott maradtam. Imádkoztunk a dologról, és mint kiderült, az egyik misszionárius annál a társaságnál, ahol mennyasszonyom dolgozott, készült hazaköltözni Bécsből. Mivel a testvére odament teherautóval hazahozni a cuccait, elvittek engem is Bécsbe, és onnan olcsón tudtam visszatérni Budapestre vonattal.

1982-83. Miután hazaköltöztem Magyarországról, és megnősültem, nem találtam munkát, viszont járt nekem egy évig munkanélküli segély a két évvel azelőtti munkaviszonyom alapján. Néhány interjúra mentem el, de nem sikerült semmi. Egyszer meghívtak interjúra az észak wales-i bangori egyetemre, de nem volt sok reményem. Az interjú végén ajánlottak munkát nekem, de csak egy évre. Így költöztünk wales-be, és januárban kezdtem dolgozni, ahogy december végén járt le a munkanélküli. Évről évre meghosszabbították a szerződést, és végül is 7 és fél évre dolgoztam ott, amíg el nem mentem a bibliaiskolába.

1980-as évek. Adósságunk nőtt néhány éven keresztül, és egyszer csak elmentünk egy keresztyén üzletemberek által rendezett vacsorára, ahol imát ajánlottak az anyagi gondokért. Mi is kértünk, és kifejezetten említettük a ₤350-s összeget. Másnap munkahelyemen voltam, és telefonált a feleségem, hogy kapott váratlan visszafizetést egy biztosítótól és barátok is adtak pénzt. A két összeg együtt pont annyi volt, amennyit kértünk.

1980-as évek. Ez egyik nap motorral mentem a munkába, nagyon keskeny úton a wales-i hegyekben. Ahogy behajtottam a kanyarba, láttam, hogy szembejön egy mikrobusz, amely az egész út szélességét foglalta el. Nagyon szűk füves rész volt az út szélén, mellette árok. Jézushoz kiáltottam, és céloztam a füvet. Nem mentem be az árokba, se nem mentem a busznak, és abban a pillanatban csodának fogtam fel, bár minden nagyon gyorsan történt. Néhány évvel később házi csoport alkalmából új megtérőnek meséltem a dologról, és kiderült, hogy ő volt mikrobusz sofőrje!

1989. Mivel az Úr több módon késztetett bennünket, hogy költözzünk vissza Magyarországra, készültünk bibliaiskolába, hogy megkapjuk a megfelelő kiképzést. Az iskola kelet Angliába helyezkedik el, kb. 550 km az észak wales-i otthonunktól. A munkaszerződésem június végén járt le, és nem fogadtam el a meghosszabbítását, hanem úgy döntöttem, hogy szeptemberben kezdem el az iskolát. Próbáltuk eladni a házunkat, de nem találtunk vevőt. Adósságunk növekedett is, mivel csak alkalmi munkát találtam. Találtunk házat Retfordban, amelyet bérelni akartunk, de visszamondtuk, mivel úgy nézett ki, hogy nem tudunk költözni. Az utolsó csütörtöki házi csoportunkon mielőtt elkezdődött volna következő héten az iskola, több dolog történt egyszerre. Egy barátunk egyik barátja felhívott, aki azonnali hatállyal bérelni akarta a házunkat. Mire letettük a kagylót, a feleségem egyik munkatársának az édesapja felhívott, és azt ajánlotta, hogy kifizeti nekem az első szemeszter tandíját, és mikor felhívtuk az retfordi házigazdát, kiderült hogy a ház még nincs kiadva. Tehát, néhány nap alatt összepakoltunk és elköltöztünk, és mégis elkezdtem a főiskolát.

1992. Azt is meg kell említenem, hogy próbák is voltak az életemben. Janet feleségem meghalt autóbalesetben, mikor másodéves voltam a bibliaiskolán. Mikor végeztem a főiskolát, azt ajánlották, és úgy is döntöttem, hogy nem megyek azonnal Magyarországra, hanem visszamegyek Wales-be egy kicsit talpra állni. Sikerült házat bérelni Amlwch-ban, ahol segíteni tudtam volna a bangori pünkösdi gyülekezet egyik kiplántált szórványával (ez volt a gyülekezetünk mióta Wales-be költöztünk). Elkezdtem munkahelyet keresni. Mindenre jelentkeztem, ami eszembe jutott, de az nem volt sok. Eddigre megint fogytak a forrásaim. Az egyik nap Bangorba mentem, ahol összefutottam egy régi munkatárssal az egyetemi évekből. Kávéztunk egyet, és alkalmi munkát ajánlott nekem az ő új munkahelyén, amely bio-anyag kutatóintézet volt. Ebből lett rendes munkahely, és ott dolgoztam addig, amíg el nem indultam Magyarországra.

1994. Készültem Magyarországra költözni, mert erre Isten újra késztetett, de mivel alacsony volt a fizetésem, megint növekedett az adósság. Az egyik vasárnap kértem imát a gyülekezetben, és megemlítettem, hogy nagyjából ₤4.000-ra lenne szükségem, hogy kifizessem az adósságot, és finaszírozzam a költözést. Másnap, bejött hozzám az intézet igazgatója és elmondta, hogy a közvetlen főnököm lemondott, és nekem ajánlotta az ő állását azzal a kikötéssel, hogy maradjak a projekt végéig. Ez kb. 18 hónap lett volna, mire mostoha fiam már annyi idős lett volna is, hogy egyedül tudjon boldogulni. Az előléptetés éves ₤4.000-s fizetésemeléssel járt.

1995. Végül is repülőre ültem, és eljöttem Magyarországra 1995. októberében. Próbáltam rájönni, hogy Isten mit akar tőlem, de nehéz volt előrejutni. Kevés esélyem volt arra, hogy találjak munkát, és tartózkodási engedélyt kapjak. Akkor összefutottam valakivel Veszprémben, akivel együtt jártunk imacsoportba a 80-s évek elején, mikor először laktam itt. Most könyvelőként dolgozott, és azt javasolta, hogy alapítsak saját társaságom (BT.), ami alapján tudnék legálisan dolgozni és engedélyekhez jutni. Hosszú volt az intézkedési folyamat, de lépésről lépésre haladtam, és minden összejött. Még mindig dolgozom itt ez alapján.

1990-s évek. Az egyik hazalátogatásom alkalmából Angliában voltam, és vonattal utaztam Bangorból Londonba, hogy Heathrow repülőtéren szálljak fel a repülőre és induljak Magyarországra. A legelső vonatra szálltam fel, és azt számoltam ki, hogy kb. egy órával az indulás előtt érkezem a reptérre. A Bangorból induló vonat késett, viszont, és lekéstem az átszállást Crew-ben. A következő vonatra szálltam fel, ami azt jelentette volna, hogy kb. 5 perccel a gép indulása után érkezem meg a repülőtérre. Nagyon imádkoztam, és azt gondoltam felváltva, hogy ott maradok Londonban, vagy Isten csodát tesz és visszatartja a gépet. Mikor megállt a vonat Watford állomáson, kinéztem az ablakon, és táblát láttam ezzel a felirattal: „Busz csatlakozás Heathrow repülőtérre.” Felkaptam a bőröndöt, kiugortam a vonatból, és tíz perccel később felszálltam a buszra (csak óránként közlekedett, tehát, az is katasztrófa lehetett volna!). Így jutottam el a repülőtérig, háromnegyedórával az indulás előtt, olyan útvonalon, amelyet nem ismertem azelőtt.

2003. Eddigre szükségem volt autó cserére, de nem volt annyi pénzem. Imádkoztam róla, és Isten késztetett valakit, hogy adjon nekem készpénz adományt (nem emlékszem rá, hogy ki volt), és egy régi bibliaiskolai ismerősöm Angliából felhívott, és ajánlott nekem egy nagyon jól fizetett tolmács munkát Budapesten egy hétre. A kettő összeg együtt elég volt, hogy kicseréljem a kocsit.

2005. Még egyszer nem volt pénzem, nem volt munkám, mert a korábbi forrásaim „kiszáradtak”, és számlákat kellett fizetni. Isten megmondta nekem, hogy mondjam el a gyülekezetben minden olyan korábbi esetet az életemben, mikor Ő gondoskodott rólam (azaz, a fenti dolgokat), és dicsérjem Őt minden körülmények között. Aztán felhívott egy orvosnő ismerősöm, aki egy másik gyülekezethez tartozott. Azt javasolta, hogy hívjak fel egy nyelviskolát, egy másik városban, mert az egyik anyanyelvű angol tanár éppen elkötözött. Örültek nekem, és mindenféle munkát adnak nekem azóta – tanítást, fordítást, lektorálást, tolmácsolást. Még mindig dolgozom nekik.

2009. Még egyszer hasonló szituációba kerülök, viszont – kevés a munkám.

A fentiek közül, sok eset szól az anyagi problémák megoldásáról. Természetesen sok más dolog is történet, mint pl. láttam az embereket megtérni, betegségből meggyógyulni, betöltekezni Szent Szellemmel, az pedig más történet. Azt is meg kell mondani, hogy mi is adtunk pénz másoknak mikor volt, mikor Isten így szólt, és mikor láttuk annak szükségét. De erről nem szeretnék dicsekedni.
Ami a pénzügyi dolgokat illeti, úgy tűnik nekem, hogy Isten mindig „lehetőségről” gondoskodott. Néha pénzt adtak nekem, máskor pedig munkát kaptam, hogy én magam keressem. Így is vagy úgy is, Isten valahogyan mindig ott volt!