Most be kell-e tartani a Tíz Parancsolatot, vagy nem?
A szentírásban többször találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten szövetségek által kereste a kapcsolatot az emberekkel. Ez több alkalommal, különböző időpontokban történt meg, de ezekben közös vonásokat lehet találni, amelyek a következők:
A szövetséget kötő felek
Egy Istentől adott ígéret
Egy betartandó feltétel
Egy jel / jelek és/vagy pecsét, mint az „emlékezés” szimbóluma.
Az egyik példája ezeknek az a szövetség, amelyet Isten kötött Noéval, utódaival és a világgal az Özönvíz után (I.Mózes 9,9-17). Itt a struktúra a következő:
Felek: Isten és a világ
Ígéret: Nem lesz többé özönvíz, amely elpusztítja a világot
Feltétel: Ez alkalommal, nincsen feltétel
Jel: Szivárvány
Bizonyos kutatók akár hét szövetséget találtak meg a Bibliában,1 de nézzük a legfontosabbakat.
Isten Ábrahámmal is kötött szövetséget (I.Mózes 15; 17).
Felek: Isten és Ábrahám
Ígéret: Nagy nemzet származik belőle
Feltétel: Ábrahám járjon Istennel. Ábrahám hittel elfogadta Isten ígéretét
Jel és pecsét: Körülmetélkedés (Róma 4,11)
Két szövetség elfoglalja a legtöbb helyet és kapja a legnagyobb hangsúlyt a Szentírásban, mégpedig a mózesi szövetség és a Krisztus vérében létrejött újszövetség. A mózesi szövetség struktúrája, hasonlóan az előzőekhez:
Felek: Isten és Izrael népe
Ígéret: Nagy földet ad a népnek, és nemzetté teszi azt
Feltétel: Betartják a törvényt, amely Mózes által adatott
Jel: Emlékeznek a szombatnapra (II.Mózes 31, 12-17)
Pecsét: Körülmetélkedés
A mózesi szövetség lényege a tíz parancsolatban található. A „Tíz Parancsolat” kifejezés – a héberben szó szerint „a tíz ige” (‘ăszeret haddĕvárím) – csak háromszor fordul elő a Bibliában, mégpedig ezekben a versekben:
„Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség szavait, a Tíz Igét.” (II.Mózes 34,28).
„A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Kijelentette nektek szövetségét, amit megparancsolta, hogy tartsátok meg - a Tíz Igét - és felírta azokat két kőtáblára.” (V.Mózes 4,12-13).
„Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a Tíz Igét, amelyet el is mondott nektek az ÚR a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az ÚR. Én megfordultam és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az ÚR.” (V.Mózes 10,4-5).
Ebben a három igében láthatjuk meg, hogy Isten ráírja a szövetségét - ami a Tíz Parancsolat - a kőtáblákra, és Mózes beleteszi azokat a szövetség (frigy) ládájába. A következő igék szintén megerősítik ezt a tényt:
„Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam, akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nekem az ÚR a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit.” (V.Mózes 9,9-12)
„Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.” (V.Mózes 9,15).
Talán a Bibliában elfoglalt terjedelme miatt, sok teológiai rendszerben, sőt, ezeknek többségében is, a mózesi szövetségnek egyfajta állandóságot tulajdonítottak, gyakran az újszövetség alábecsülésével együtt. Például, a református/behelyettesítési/szövetségi teológia nem lát nagy különbséget a szövetségek között, hiszen Isten minden szövetségében egy eredeti, idő előtti (és a Bibliában nem található) kegyelem szövetségének a kibontakozását találja.2 A diszpenzácionalizmus, viszont, az újszövetséget csak a mózesi szövetség két periódusa közé beillesztett előre nem látott hiátusnak minősíti.3
A Szentírásból, pedig, azt láthatjuk, hogy a tíz parancsolat-féle szövetség kifejezetten ideiglenes szövetség volt, határozott elejével és végével.
Mózes így tanította a népet: „Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem atyáinkkal kötötte ezt a szövetséget, hanem mivelünk, akik itt vagyunk, és élünk.” (V.Mózes 5,2-3).4 A nép, tehát, Mózes ideje előtt nem ismerte ezt a bizonyos szövetséget, ami azt jelenti, hogy a velejáró törvényt sem.
Pál apostol írja a Galata 3,19-ben: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól.” Ebből az igéből kivehető, hogy a törvény-féle szövetségnek eleje volt (a Sinai hegynél, Mozes idejében) valamint vége is (mikor eljött az utód, aki Jézus Krisztus, lásd 16.-18. v.).
Más Bibliahelyek is mutatják, hogy a törvény véget ért, legalább, mint szövetség, amely alatt élnünk kellene, pl.: „Pedig Krisztus a törvény vége, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.” (Róma 10,4)5. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (II.Kor 3,6).
A tíz parancsolat-féle szövetséget, tehát, ideiglenesnek kell tekinteni, egyrészt mert a Biblia ezt tanítja, és másrészt, mert láthatjuk, hogy ennek a szövetségnek a tartalma és formája alaposan gyökerezik abban a történelmi helyzetben, amelyben adatott.
Ha nézzük a Tíz Parancsolat második felsorolását (V.Mózes 5,6-21), látjuk, hogy az egyiptomi fogságból való szabadulásra utal az 1. és 4. parancsolat, az ígéret földjére, pedig, az 5. Ez a szövetség csak az Egyiptomból megszabadított zsidóknak adatott. Ráadásul, a 2., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. is utal e világi, e korszakhoz tartozó dolgokra is, mint szülők, gyermekek, ház, feleség, tulajdon – nem lehet ez örökérvényű törvény.
Egy történelmi érdekesség, hogy e szövetségkötés formája hasonlít az ugyanabból az időszakból (kr.e. II. millennium közepe) ismert hettita vazallusszerződésekhez. Ha a hettita birodalom legyőzött egy népet, akkor szövetséget kötött velük, mint alattvalókkal, hogy bizonyos feltételek betartása mellett, nem írtja ki őket. Isten valószínűleg azért használta ezt a formát, mert így a zsidók megértették volna jobban, hogy miről van szó.6
Egy olyan időszakban, amikor Izrael szokása szerint nem engedelmeskedett Istennek, egy új szövetséget ígért nekik, amely különbözik a régitől: „Eljön az idő – így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetség, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk, így szól az Úr.” (Jeremiás 31,31-32).
A mózesi szövetség földi szövetség volt, fizikális, földi feltételekkel és ígérettel, valamint az engedetlenséggel járó földi átkokkal is (lásd V.Mózes 28). Ha betartják a törvényt, Isten megáldja őket tágas országgal, földi jóléttel, bőséges terméssel, az ellenségeik fölött aratott győzelemmel, békével, hosszú élettel. Ha nem tartják be, viszont, akkor az ellenkező értelmű átkok szállnak majd rájuk, amely történelmük során be is teljesedett.
Ha ez a megígért új szövetség nem lesz olyan, mint az ó, akkor feltételezhető, hogy más ígérettel, más feltételekkel és más jelekkel lesz megkötve. A zsidó levél írója is biztat bennünket, hogy ez az új szövetség az ő idejében már létrejött: „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak… (Idézi a jeremiási próféciát)… Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.” (Zsidó 8,6-7.13.). Az újszövetség struktúrája a következő:
Felek: Isten és azok, akik Jézus Krisztusban vannak, zsidók és nem-zsidók egyaránt
Ígéret: Örök élet
Feltétel: Hit
Jel: Emlékeznek az Úr halálára, az Úrvacsorában
Jel/Pecsét: Bemerítés
Pecsét: A Szentlélek
Ellentéttel a mózesi szövetséggel, az új szövetség szellemi, mennyei szövetség, örök ígéretekkel és szellemi áldásokkal: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden szellemi áldásával a Krisztusban” (Efez 1,3). A Szent Szellem a szövetség pecsétje, és a keresztyén élet minden mozzanata kell, hogy a Szent Szellem vezetésével történjen. Ha a Szentlélek vezet bennünket: 1) nem vagyunk törvény alatt (Gal 5,18) de 2) nem teljesítjük a test kívánságait sem (5,16). Ez természetesen harccal jár, nem automatikus, de a Szentlélek ebben a harcban segít nekünk (Róma 8,13-14).
Az új szövetség alatt, tehát, minden a Szent Szellem által működik, és nem a törvény tartásával. Van-e, tehát, még szerepe a törvénynek? Pál meg is mondja, hogy nem érvénytelenítjük a törvényt, hanem fenntartjuk (Róma 3,31). Két fontos szerepe van a törvénynek (legalább). Az egyik, hogy értsük meg mi a bűn Isten szemében, és hogy, bizonyára, nem felelünk meg az Ő mércéjének: „A bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által” (Róma 7,7). A másik, hogy vezessen bennünket Krisztushoz: „A törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg” (Gal 3,24).
A törvény, tehát, marad, de csak arra a célra, hogy mutassa meg, mi a bűn, és vezessen bennünket Krisztushoz, de nem úgy, mint szövetség, mialatt élnünk és cselekednünk kell: „De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve” (Gal 3,25).
Olyan megértéssel a szövetségekről, bizonyos vitatott kérdésekre új fény derül. Csak felsorolok néhányat, minden mélyebb megfejtés nélkül:
a) Mindenféle törvényeskedés, akár mózesi törvény alapú, akár más.
Mivel az új szövetség alatt a Szentlélek vezet bennünket, és Isten írta a törvényét a szívünkre, nincsen szükség olyan ceremóniákhoz, sablonos viselkedési módokhoz ragaszkodni, amelyek azoknak adattak, akikben még nem lakott a Szentlélek.
b) Szombattartás, akár hetedik, akár első napi
Mivel a mózesi szövetség már elavult, nem szükséges betartani annak jelét.
c) Összekeverni a szövetségek ígéreteit, áldásait
A jóléti teológia nagy hangsúlyt tesz az ószövetségi ígéretekre, pl. V.Mózes 28. Az ószövetségben, a gazdagság áldás. Jézus, viszont, azt mondta: „áldottak a szegények” és „jaj nektek gazdagok” (Luk. 6,20.24.). Mivel az új szövetségben fontosabbak a szellemi áldások, ez nem ellentmondásos.
d) Megszűntek a szellemi ajándékok (cesszacionalizmus)
A Krisztus vérében való új szövetség nem változott meg még egyszer mikor befejezték a Biblia írását, a Szent Szellem ugyanúgy munkálkodik most is.
e) Izrael és az egyház kapcsolata
Erre legalább három álláspont létezik, a különböző teológiai rendszerek szerint, mindegyik külön eszkatológiai elmélettel összekötve. Az új szövetség, végül is, elsősorban Izraelnek készült (Jer 31,31), de most más nemzetek is léphetnek be (lásd Róma 11,17-24).
f) Isten királysága
Az Isten királyságának dinamikus működését, a jelen és jövő aspektusait az új szövetség fényében lehet felfogni.
Dr. Adrian Bury
Lábjegyzet:
Conner, Kevin J. and Malmin, Ken, The Covenants, City Bible Publishing, 1983.
Davis, Gwyn, Iachawdwriaeth Gymaint, Gwasg Efengylaidd Cymru, 1988, 27.o.
Delashmutt, Gary and McCallum, Dennis, Covenantal vs. dispensational theology, online, http://www.xenos.org/essays/covdisp.htm
Katolikus fordítás, amely megegyezik a héberrel és a LXX-val. Az új református verzió rosszul fordítja.
Katolikus fordítás.
Lucas, E.C., Covenant, Treaty and Prophecy, online, http://www.biblicalstudies.org.uk/article_covenant_lucas.html; Va'etchanan, Covenant and Conversation, online, http://www.chiefrabbi.org/thoughts/vaetchanan5765.htm
Bibliográfia:
Martin, J. Mark, The Gospel and the Covenants, hanganyag,
http://www.exadventist.com/Home/Audio/tabid/57/Default.aspx
A szentírásban többször találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten szövetségek által kereste a kapcsolatot az emberekkel. Ez több alkalommal, különböző időpontokban történt meg, de ezekben közös vonásokat lehet találni, amelyek a következők:
A szövetséget kötő felek
Egy Istentől adott ígéret
Egy betartandó feltétel
Egy jel / jelek és/vagy pecsét, mint az „emlékezés” szimbóluma.
Az egyik példája ezeknek az a szövetség, amelyet Isten kötött Noéval, utódaival és a világgal az Özönvíz után (I.Mózes 9,9-17). Itt a struktúra a következő:
Felek: Isten és a világ
Ígéret: Nem lesz többé özönvíz, amely elpusztítja a világot
Feltétel: Ez alkalommal, nincsen feltétel
Jel: Szivárvány
Bizonyos kutatók akár hét szövetséget találtak meg a Bibliában,1 de nézzük a legfontosabbakat.
Isten Ábrahámmal is kötött szövetséget (I.Mózes 15; 17).
Felek: Isten és Ábrahám
Ígéret: Nagy nemzet származik belőle
Feltétel: Ábrahám járjon Istennel. Ábrahám hittel elfogadta Isten ígéretét
Jel és pecsét: Körülmetélkedés (Róma 4,11)
Két szövetség elfoglalja a legtöbb helyet és kapja a legnagyobb hangsúlyt a Szentírásban, mégpedig a mózesi szövetség és a Krisztus vérében létrejött újszövetség. A mózesi szövetség struktúrája, hasonlóan az előzőekhez:
Felek: Isten és Izrael népe
Ígéret: Nagy földet ad a népnek, és nemzetté teszi azt
Feltétel: Betartják a törvényt, amely Mózes által adatott
Jel: Emlékeznek a szombatnapra (II.Mózes 31, 12-17)
Pecsét: Körülmetélkedés
A mózesi szövetség lényege a tíz parancsolatban található. A „Tíz Parancsolat” kifejezés – a héberben szó szerint „a tíz ige” (‘ăszeret haddĕvárím) – csak háromszor fordul elő a Bibliában, mégpedig ezekben a versekben:
„Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség szavait, a Tíz Igét.” (II.Mózes 34,28).
„A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Kijelentette nektek szövetségét, amit megparancsolta, hogy tartsátok meg - a Tíz Igét - és felírta azokat két kőtáblára.” (V.Mózes 4,12-13).
„Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a Tíz Igét, amelyet el is mondott nektek az ÚR a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az ÚR. Én megfordultam és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az ÚR.” (V.Mózes 10,4-5).
Ebben a három igében láthatjuk meg, hogy Isten ráírja a szövetségét - ami a Tíz Parancsolat - a kőtáblákra, és Mózes beleteszi azokat a szövetség (frigy) ládájába. A következő igék szintén megerősítik ezt a tényt:
„Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam, akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nekem az ÚR a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit.” (V.Mózes 9,9-12)
„Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.” (V.Mózes 9,15).
Talán a Bibliában elfoglalt terjedelme miatt, sok teológiai rendszerben, sőt, ezeknek többségében is, a mózesi szövetségnek egyfajta állandóságot tulajdonítottak, gyakran az újszövetség alábecsülésével együtt. Például, a református/behelyettesítési/szövetségi teológia nem lát nagy különbséget a szövetségek között, hiszen Isten minden szövetségében egy eredeti, idő előtti (és a Bibliában nem található) kegyelem szövetségének a kibontakozását találja.2 A diszpenzácionalizmus, viszont, az újszövetséget csak a mózesi szövetség két periódusa közé beillesztett előre nem látott hiátusnak minősíti.3
A Szentírásból, pedig, azt láthatjuk, hogy a tíz parancsolat-féle szövetség kifejezetten ideiglenes szövetség volt, határozott elejével és végével.
Mózes így tanította a népet: „Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem atyáinkkal kötötte ezt a szövetséget, hanem mivelünk, akik itt vagyunk, és élünk.” (V.Mózes 5,2-3).4 A nép, tehát, Mózes ideje előtt nem ismerte ezt a bizonyos szövetséget, ami azt jelenti, hogy a velejáró törvényt sem.
Pál apostol írja a Galata 3,19-ben: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól.” Ebből az igéből kivehető, hogy a törvény-féle szövetségnek eleje volt (a Sinai hegynél, Mozes idejében) valamint vége is (mikor eljött az utód, aki Jézus Krisztus, lásd 16.-18. v.).
Más Bibliahelyek is mutatják, hogy a törvény véget ért, legalább, mint szövetség, amely alatt élnünk kellene, pl.: „Pedig Krisztus a törvény vége, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.” (Róma 10,4)5. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (II.Kor 3,6).
A tíz parancsolat-féle szövetséget, tehát, ideiglenesnek kell tekinteni, egyrészt mert a Biblia ezt tanítja, és másrészt, mert láthatjuk, hogy ennek a szövetségnek a tartalma és formája alaposan gyökerezik abban a történelmi helyzetben, amelyben adatott.
Ha nézzük a Tíz Parancsolat második felsorolását (V.Mózes 5,6-21), látjuk, hogy az egyiptomi fogságból való szabadulásra utal az 1. és 4. parancsolat, az ígéret földjére, pedig, az 5. Ez a szövetség csak az Egyiptomból megszabadított zsidóknak adatott. Ráadásul, a 2., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. is utal e világi, e korszakhoz tartozó dolgokra is, mint szülők, gyermekek, ház, feleség, tulajdon – nem lehet ez örökérvényű törvény.
Egy történelmi érdekesség, hogy e szövetségkötés formája hasonlít az ugyanabból az időszakból (kr.e. II. millennium közepe) ismert hettita vazallusszerződésekhez. Ha a hettita birodalom legyőzött egy népet, akkor szövetséget kötött velük, mint alattvalókkal, hogy bizonyos feltételek betartása mellett, nem írtja ki őket. Isten valószínűleg azért használta ezt a formát, mert így a zsidók megértették volna jobban, hogy miről van szó.6
Egy olyan időszakban, amikor Izrael szokása szerint nem engedelmeskedett Istennek, egy új szövetséget ígért nekik, amely különbözik a régitől: „Eljön az idő – így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetség, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk, így szól az Úr.” (Jeremiás 31,31-32).
A mózesi szövetség földi szövetség volt, fizikális, földi feltételekkel és ígérettel, valamint az engedetlenséggel járó földi átkokkal is (lásd V.Mózes 28). Ha betartják a törvényt, Isten megáldja őket tágas országgal, földi jóléttel, bőséges terméssel, az ellenségeik fölött aratott győzelemmel, békével, hosszú élettel. Ha nem tartják be, viszont, akkor az ellenkező értelmű átkok szállnak majd rájuk, amely történelmük során be is teljesedett.
Ha ez a megígért új szövetség nem lesz olyan, mint az ó, akkor feltételezhető, hogy más ígérettel, más feltételekkel és más jelekkel lesz megkötve. A zsidó levél írója is biztat bennünket, hogy ez az új szövetség az ő idejében már létrejött: „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak… (Idézi a jeremiási próféciát)… Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.” (Zsidó 8,6-7.13.). Az újszövetség struktúrája a következő:
Felek: Isten és azok, akik Jézus Krisztusban vannak, zsidók és nem-zsidók egyaránt
Ígéret: Örök élet
Feltétel: Hit
Jel: Emlékeznek az Úr halálára, az Úrvacsorában
Jel/Pecsét: Bemerítés
Pecsét: A Szentlélek
Ellentéttel a mózesi szövetséggel, az új szövetség szellemi, mennyei szövetség, örök ígéretekkel és szellemi áldásokkal: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden szellemi áldásával a Krisztusban” (Efez 1,3). A Szent Szellem a szövetség pecsétje, és a keresztyén élet minden mozzanata kell, hogy a Szent Szellem vezetésével történjen. Ha a Szentlélek vezet bennünket: 1) nem vagyunk törvény alatt (Gal 5,18) de 2) nem teljesítjük a test kívánságait sem (5,16). Ez természetesen harccal jár, nem automatikus, de a Szentlélek ebben a harcban segít nekünk (Róma 8,13-14).
Az új szövetség alatt, tehát, minden a Szent Szellem által működik, és nem a törvény tartásával. Van-e, tehát, még szerepe a törvénynek? Pál meg is mondja, hogy nem érvénytelenítjük a törvényt, hanem fenntartjuk (Róma 3,31). Két fontos szerepe van a törvénynek (legalább). Az egyik, hogy értsük meg mi a bűn Isten szemében, és hogy, bizonyára, nem felelünk meg az Ő mércéjének: „A bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által” (Róma 7,7). A másik, hogy vezessen bennünket Krisztushoz: „A törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg” (Gal 3,24).
A törvény, tehát, marad, de csak arra a célra, hogy mutassa meg, mi a bűn, és vezessen bennünket Krisztushoz, de nem úgy, mint szövetség, mialatt élnünk és cselekednünk kell: „De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve” (Gal 3,25).
Olyan megértéssel a szövetségekről, bizonyos vitatott kérdésekre új fény derül. Csak felsorolok néhányat, minden mélyebb megfejtés nélkül:
a) Mindenféle törvényeskedés, akár mózesi törvény alapú, akár más.
Mivel az új szövetség alatt a Szentlélek vezet bennünket, és Isten írta a törvényét a szívünkre, nincsen szükség olyan ceremóniákhoz, sablonos viselkedési módokhoz ragaszkodni, amelyek azoknak adattak, akikben még nem lakott a Szentlélek.
b) Szombattartás, akár hetedik, akár első napi
Mivel a mózesi szövetség már elavult, nem szükséges betartani annak jelét.
c) Összekeverni a szövetségek ígéreteit, áldásait
A jóléti teológia nagy hangsúlyt tesz az ószövetségi ígéretekre, pl. V.Mózes 28. Az ószövetségben, a gazdagság áldás. Jézus, viszont, azt mondta: „áldottak a szegények” és „jaj nektek gazdagok” (Luk. 6,20.24.). Mivel az új szövetségben fontosabbak a szellemi áldások, ez nem ellentmondásos.
d) Megszűntek a szellemi ajándékok (cesszacionalizmus)
A Krisztus vérében való új szövetség nem változott meg még egyszer mikor befejezték a Biblia írását, a Szent Szellem ugyanúgy munkálkodik most is.
e) Izrael és az egyház kapcsolata
Erre legalább három álláspont létezik, a különböző teológiai rendszerek szerint, mindegyik külön eszkatológiai elmélettel összekötve. Az új szövetség, végül is, elsősorban Izraelnek készült (Jer 31,31), de most más nemzetek is léphetnek be (lásd Róma 11,17-24).
f) Isten királysága
Az Isten királyságának dinamikus működését, a jelen és jövő aspektusait az új szövetség fényében lehet felfogni.
Dr. Adrian Bury
Lábjegyzet:
Conner, Kevin J. and Malmin, Ken, The Covenants, City Bible Publishing, 1983.
Davis, Gwyn, Iachawdwriaeth Gymaint, Gwasg Efengylaidd Cymru, 1988, 27.o.
Delashmutt, Gary and McCallum, Dennis, Covenantal vs. dispensational theology, online, http://www.xenos.org/essays/covdisp.htm
Katolikus fordítás, amely megegyezik a héberrel és a LXX-val. Az új református verzió rosszul fordítja.
Katolikus fordítás.
Lucas, E.C., Covenant, Treaty and Prophecy, online, http://www.biblicalstudies.org.uk/article_covenant_lucas.html; Va'etchanan, Covenant and Conversation, online, http://www.chiefrabbi.org/thoughts/vaetchanan5765.htm
Bibliográfia:
Martin, J. Mark, The Gospel and the Covenants, hanganyag,
http://www.exadventist.com/Home/Audio/tabid/57/Default.aspx
erről szertnék elbeszélgetni, én másként látom, ha érdekel hjattila@yahoo.com
VálaszTörlés