A konzervatív keresztények egyetértenek abban, hogy a jelen világkorszak végén, Jézus visszajön, feltámadnak a halottak, és következik az Utolsó Ítélet. Bizonyos események sorrendje, viszont, vitatott.
Az úgynevezett Diszpenzacionalizmus teológiai rendszere, jelenleg népszerű az evangéliumi keresztények körében, legalább két fázisban látja a feltámadást. Az úgynevezet Elragadtatás – korábbi írásokban transzláció – jövendőbeli eseményekor, a Krisztusban elhunyt hívők feltámadnak a halálból és a még élő hívők átváltoznak és halhatatlan testet kapnak. Az elragadtatás szó származik I.Thesszalonika 4,17-ből, ahol Pál apostol írja, hogy mi élők elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására. Ha ez bekövetkezett, a még élő és a földön maradt hitetlenek az úgy nevezett „Nagy Nyomorúságba” mennek be, amelynek végén Jézus visszajön a feltámadt szentekkel együtt és felállítja a királyságát a földön, amely ezer évig fog tartani. Az Ezeréves Királyság (Millennium) végén, feltámadnak és elítéltetnek a gonosz halottak.
A kérdésem az, megegyezik-e ez a rendszer azzal, amit Jézus és az apostolok tanítottak a halottak feltámadásáról? Hosszasan idézem az igét, amely János 5,19-25-ben található. Itt Jézus beszél: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
A második bekezdés, úgy tűnik, két külön fogalomra utal. Azt javaslom, hogy azok a halottak, akik most hallják Jézus hangját és élnek, ők szellemileg halottak voltak, de most újjászületnek, tehát szellemi életet kapnak. A következő rész, ahol Jézus nem mondja, hogy most van, olyan eseményre utal, ami még a jövőben van, mikor azok, akik testileg halottak feltámadnak, mind jók, mind gonoszok, ugyanabban az időpontban. Ha ez nem meggyőző, akkor van még.
„Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”
„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (János 6,39-40. 44. 54.). Tehát, ezekből látszik, hogy azok, akik hittek Jézusban, feltámadnak „az utolsó napon.”
Ugyanazt említi Márta is, mikor beszél a testvéréről, Lázárról: „Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (János 11,21-26)
Másik hely, szintén Jézus beszél: „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12,47-48)
Ezeket összerakva, azt látjuk, hogy az igazak és a gonoszok egyszerre támadnak fel és ítéltetnek meg. Az igazak az utolsó napon támadnak fel, a gonoszok az utolsó napon támadnak fel. Ugyanazon a napon. Jézusnak több példázata is erre mutat, mikor tanít a korszak végéről.
„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13,47-50) Lásd szintén Máté 13,23-30 vö. 36-43.
Pál apostol sem gondolta másképpen, például, mikor beszélt Félix helytartóval: „De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.” (Ap. Csel. 24,14-15).
És az első korinthusi levelében: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (I. Kor. 15,20-26)
Tehát, itt tényleg látjuk, hogy a feltámadás két fázisban történik. Jézus első zsengeként támadt fel a halálból, és a többiek jönnek majd. Az akkor a vég, miután minden ellenség, beleértve a halált is, már eltöröltetett.
Összegezve, a jók is, a gonoszok is, feltámadnak az ítéletre „az utolsó napon.” Ez történik mikor Jézus eljön. Ebben az időpontban eltöröltetik a halál is. Ez ellenkezik a diszpenzacionalizmus tanításával, mi szerint Jézus eljön és feltámasztja az igazakat, miután hét év nyomorúság következik mi alatt sok ember meghal, és még ezután lesz ezer év, mi közben élnek és halnak emberek a gonoszok végleges feltámadása előtt. Hogyan lehet szenvedés és halál ezer hét éven keresztül az utolsó nap és a halál eltörlése után? Ennek nincs értelme.
Azt állítom, hogy Jézus és Pál feltámadásról és ítéletről szóló tanításai nem kompatibilisek a nyomorúság előtt elragadtatás és a jövendőbeli millenniumi királyság fogalmával.
Források:
Greg, Steve, Teachings on Matthew’s Gospel, John’s Gospel, Book
of Daniel, Eschatology
Online: https://thenarrowpath.com/
Otis, John. Great errors in dispensational eschatology.
Online: https://www.youtube.com/watch?v=bVAgf6O0YCU
The Holy Bible, új fordítás
Online: https://www.biblegateway.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése