2010. októberében szerveztünk megnyitót az új gyülekezet számára. Meghívtuk azoknak a gyülekezeteknek a vezetőit, képviselőit, dicsőítő csoportjait, akikkel jó kapcsolatban vagyunk. Eljött a brit pünkösdi mozgalom egyik misszióágának a vezetője is – aki abban a wales-i gyülekezetben is vezető, ahova sokáig tartoztam –, hogy hirdesse az evangéliumot. Bár kevés kívülálló jött el, nagyon áldott alkalmunk volt, ahol kiáradt a Szentlélek, és értékes, gyakorlatias tanítást hallottunk. A szellemi harcról volt szó, amelyben vagyunk, és amelyben részt kell vennünk, mint keresztyének. Ha passzívak vagyunk, már veszítettünk.
Néhány napra maradt a vendégünk, több istentiszteleten is részt vett, és bátorított bennünket, hogy folytassuk a munkát. Anyagi támogatást is szervezett, hogy ki tudjuk cserélni a kocsikat. December elején először életemben kaptam meghívást arra, hogy hirdessem az igét Ausztriában. Kihívás volt az utazás is, mivel nagy hó esett előtte. Elsőször prédikáltam Ausztriában, és először prédikáltam németül, bár régebben tanulom, mint magyarul. Az Úr mindig arról gondoskodik, hogy „ki kell lépni a kényelmességi zónából.” Olyankor az Úr segített abban, hogy ez is meg több is belföldi és külföldi kapcsolat jöjjön létre, és hogy a vezetők képzését, a mélyebb bibliaismeret tanítását kezdjem a misszió jelenlegi és potenciális vezetőivel.
Azóta is folytatjuk a házi-csoportos alkalmakat, ahol imádkozunk, a Bibliát tanulmányozzuk, Úrvacsorázunk, és figyelünk a Szentlélek hangjára (lásd Ap. Csel. 2,42). Egy jó ideje már Isten tanít bennünket a szellemi harcról és a szabályszerű küzdésről, ill. hogy nem szabad úgy reagálni az élet problémáira, mint ahogyan a világ. Hittel nézünk a nehézségek elé, és megáldjuk azokat, akik támadnak ránk (ha sikerül!). Ugyanakkor, állandóan azzal találkozunk, hogy újra meg újra le kell rakni a keresztyén hit helyes alapjait, mert sokan nincsenek tisztában ezekkel, akkor is, ha „50 éve már járnak gyülekezetbe”. Mostanában, a Krisztusban való identitásunk gondolata is került előtérbe. Mindnyájunk különféle bajokkal küszködünk, de Isten állandóan szól hozzánk, és
vezet (ha éppen eszünkbe jut, hogy kérni kell a segítségét!). Úgy érezzük, hogy a pusztán megyünk át, de tanulunk függeni Istentől, és bízni benne. (Ezekről már szó volt a blogomon található más írásokban is. Utalok, tehát, ezekre itt). Karácsony előtt rájöttünk, hogy csak úgy fogjuk az Istenre vágyó embereket megtalálni ebben a faluban, ha kimegyünk az utcára, és ott hirdessük az evangéliumot. Én terveztem karácsonyra hazamenni (angol országba), és az az igazság, hogy nem volt kedvem ehhez, de nagyon akarták a többiek. Végül is, ahogyan sokszor is megmondtam, az Istennek való engedelmesség nem kedv kérdése…
Sikerült kölcsönkérni erősítőt, hangfalat, mikrofont, és egy hideg, havas, decemberi délutánon, kiálltunk és hirdettük az evangéliumot. Nem volt sok látható hatása ennek, de néhány napon belül, az egész falu tudott erről. Főleg negatív visszajelzések voltak, de az is várható. (Senki nem kíváncsi erre. Nem szégyellitek magatokat? Hát, nem – Róma 1,16).
Csak megemlítem közben, hogy a gyülekezetünk egyik tágjának a lánya megmondta egyszer, hogy az egyik évfolyamtársának az anyának daganat keletkezett a torkába, de nem tudják megműteni, mert félnek attól, hogy elvérzik. Üzenetet küldtünk, hogy szívesen imádkozunk érte, de erősen elutasította a javaslatot, mert „Isten soha nem segített neki semmit”. Hát, itt lenne a lehetőség … Csak imádkoztunk, hogy ha az Úr azt jónak látja, mégis összejönne a dolog.
Közben, mindnyájunk anyagi gondokkal küszködünk, de az Úr kifejezetten megmondta nekünk, hogy segítsünk a rászorulókon. Tehát, hogyan? Mikor itt volt az angol vendégünk, azt mondta, hogy ötleteket kell kérni az Úrtól. Már több mint tíz éve, az Úr megmondta neki, hogy nyisson egy „karitatív boltot”, hogy az ebből származó bevétellel tudják támogatni a missziót, az özvegyeket és árvákat, a Bibliaiskolákat. Azóta már 13 bolt létesült, és pontosan ezt csinálják, sok szegény országban. (Itt a hálózat honlapja: http://www.aogbangor.org.uk/html/annies.html). Mivel ez a megoldás Magyarországon nem igazán ismerős, és máshol működő dolgokat úgysem kell föltétlenül utánozni, imádkoztunk. Kaptunk ötletet egy használt háztartási tárgyakkal összefüggő megoldással kapcsolatosan, de az indítása még folyamatban van…
(folytatás következik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése