Miről szól Máté 24? II. rész

 Ami azt illeti, hogy az evangéliumot hirdetik az egész világon, itt szerepel az οἰκουμένη (oikoumené) szó, ugyanaz, amelyet Lukács használ, mikor mondja, hogy „az egész világot” írják össze (Lukács 2,1). Szó szerint „lakott” (területet) jelent, amely kifejezéssel a „civilizált” világra utaltak, azaz, a Római birodalomra. Nem vonatkozik a japánokra, vagy az ausztrál bennszülöttekre. Érdekes módon, Pál apostol a kolosséiakhoz intézett levelében azt állítja, hogy az evangélium „az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik” (1,6), és „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (1,23). A levelet kr. u. 62 körül írta, Jeruzsálem pusztulása előtt. Természetesen, Pál bizony hiperbolikus kifejezést használ itt, de ha Pál teszi, Jézus miért nem?

Várjunk csak! Miért gondolják néhányan azt, hogy Jézus a világ végéről beszél itt? Talán azért, mert több dolog, amit mondott, úgy hangzik, mintha a világ végére utalna. Például: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." Ha szó szerint értjük ezeket, semmi olyasmi még nem történt meg, tehát, még mindig jövőbeli eseményekről van szó. De tényleg szó szerint kell megérteni?

Jézus tanítványaival együtt a Szentírásokat, benne a prófétai részeket, nagyon jól ismerte volna. Úgy tűnik, hogy Jézus többek között Ézsaiás és Ezékiel írásaiból merített, mikor a végidőkről beszélt. Például, ez a Babilon ellen mondott prófécia Ézsaiás könyvében található: „Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: … Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.” (Ézsaiás 13,1. 9-11). Ez az elég hosszú prófécia ezeket a szavakat is tartalmazza: „Íme, ellenük indítom a médeket” (v.17) Babilont legyőzték a Médek és a Perzsák kr. u. 539-ben, és azóta sem lett újra nagy birodalom.

Ézsaiás 34-ben ez áll: „Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról. Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.” (Ézsaiás 34,4-5). Kétezer évvel ezelőtt szinte eltűntek az edomiták a történelem oldalairól. Az utolsók között tartozott Heródes dinasztiája.

Ha készpénznek vesszük, úgy tűnik, hogy ez a két prófécia a világegyetem végét jövendöli meg, viszont nem szó szerinti módon teljesedtek be már a múltban, és a világ még mindig itt van. Ami történt e birodalmak polgáraival az volt, hogy az ő világuk véget ért, az örökkévalónak tűnő hatalma mégis megszűnt. Ugyanazt lehetne mondani a zsidókról, mikor elpusztult a szentváros a templomával együtt. Számukra minden megváltozott, elértek „a korszak zárásához” (συντελείας τοῦ αἰῶνος – szünteleiasz tou aiónosz, Máté 24,3. Nem áll itt „a világ vége”, bár úgy adja néhány fordítás.

Tehát, úgy érvelek, hogy Jézus olyan próféciákból meríthetett, mint a fent felsoroltakat, képletesen beszélt, és a tanítványai úgy értették volna. Mint a magyarul beszélő pontosan tudja miről van szó, ha valaki mondja, hogy „falra hányt borsó az egész.” Azt mondta: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.” (Máté 24,29). Mellesleg, ennek érdekes párhuzamai vannak Jóelnak amaz próféciájában, amelyre Péter utal Pünkösd napján. A szentlélek kitöltetéséről szóló része után, és áll: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.” (Jóel 3.3-4). Vö.: „És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.” (Ap. Csel. 2,19-20). Szintén jelenések könyvében: „És láttam, amikor feltörte [a bárány] a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.” (Jelenések 6,12-14). Ezek a próféciák is inkább Jeruzsálem pusztulására utalhatnak, mint a világ végére.

Aztán, ott van az a jel, hogy az Emberfia jön a felhőkkel. Jézus a kihallgatásán használja ezt a kifejezést: „Jézus ekkor így felelt [a főpapnak]: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Máté 26,64). Itt is, össze kéne hasonlítani ószövetségi próféciákkal. Dániel 7-ben található olyan prófécia, amire Jézus utalhat: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dániel 7,13-14). Bár Jézus magára vonatkoztatja ezt a szakasz a kihallgatásán, amely arra vezetett, hogy istenkáromlással vádolták, mégsem úgy tűnik, hogy ugyanazt az eseményt írja le, mint a Máté 24-ben szereplő. Dánielben látjuk, hogy az emberfia odamegy Istenhez a mennyben, hogy megkapja a hatalmát. Ez beteljesedhetett Jézus mennybemenetelekor, mivel több újszövetségi ige szerint, pünkösd után Jézus Isten jobbján ül a mennyben (pl.: Ap. Csel. 2,33. 5,31. 7,55-56. Róma 8,34, és így tovább).

Más ószövetségi próféciákban, viszont, a felhők ítélettel járnak. Például, Ézsaiásban: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az Úr gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében.” (Ézsaiás 19,1). A szakasz a 10. versig terjed, és úgy értik, hogy a kr. e. VII. században történt asszíriai behatolásra utal, amelyet Egyiptomban polgárháború követett. Tehát, azt, hogy az ÚR – ebben az esetben JHVH – felhőn jön, nem szó szerint kell érteni, hanem az Istentől küldött idegen hadsereg támadását akarja jelenteni. Jeremiás 4,13 és Ezékiel 30,3 szintén olyan szakaszok, amelyek az ítélet szimbólumaként használják a felhőket. Ezékiel 32,7 egy Egyiptom ellen mondott prófécia, amelyben mind a felhők, mind a napban, holdban és csillagokban látható jelek szerepelnek.

Tehát, úgy mint az ószövetségi próféták olyan beszédeket mondtak, amelyek a világ végére tűnnek utalni, pedig nem, Jézus ugyanazt tehette, mikor a zsidó rendszer végéről és az evangélium új korszakának kezdetéről beszélt.

A következő részt, ami arról szól, hogy az angyalok összegyűjtik az választottakat a négy égtáj felől, többféle módon értelmezték. Az elragadtatásról szólhat, de mivel azt mondja, hogy: „közvetlenül ama napok nyomorúsága után” történik, a nyomorúság előtti elragadtatást nem jelentheti. Ugyanakkor, az idők végén történő általános feltámadás lehetne. Mivel ez még mindig történni akar, mielőtt az a nemzeték el nem múlt volna, azonban, van egy harmadik lehetőség. Az angyal szó (ἄγγελος – angelosz) gyakran természetfeletti lényt jelent (pl. Máté 1,20), ugyanakkor emberi követ is lehetne (Lukács 7,24). Ha itt helyes ez a második jelentés, akkor ez a mondat arra utalhat, hogy Jézus hírnökei (tanítványi – az apostolok) kimennek az egész világba, hirdetik az evangéliumot, és így „összegyűjtik a kiválasztottakat.”

De mi van azzal a résszel, ami követi Máté 24,34-et? Több kommentátor úgy látja, hogy itt fordulat történik a beszédben. Ennek okai, többek között, az hogy Jézus most válaszol a tanítványok által föltett harmadik kérdésre, a korszak (világ) végéről. Vagy, hogy Máté itt Jézus több egymással összefüggő tanítását – a zsidó korszak befejezéséről és a világ végéről – egy hosszú beszédbe kombinálta. Elismert dolog, hogy Máté más helyeken ugyanezt teszi, mint például a Hegyi Beszéd (5-7. rész) esetén, és az az alkalom, mikor Jézus kiküldi a tanítványait, hogy hirdessék a királyság közelségét (10. rész). Azért gondolják, hogy ez utóbbi szakasz a tanítások kombinációjából áll, mert az elején Jézus csak Izrael elveszett juhaihoz küldi a tanítványait (6. v.), de később azt mondja, hogy a pogány uralkodók előtt tesznek bizonyságot majd (18. v.). Mindezek a dolgok megtörténtek, de még nem akkor, mikor a tanítványok Júdeában hirdették az igét. Még egy oka arra, hogy itt Máté 24-ben miért kombinált anyagnak tekintik az, hogy Lukács szétosztja a párhuzamos beszédet a 21. és 17. részek között.

Az Olajfák Hegyén elmondott beszéd második része Máté 24,34-től a 25. rész végéig terjed. Úgy tűnik, hogy ez a szakasz és ezek a példázatok tényleg a világ végére és az utolsó ítéletre vonatkoznak. Jézus azt mondja, hogy ami erre az eseményre jellemző az, hogy még ő sem tudja, mikor következik be (24,36). Hirtelen és váratlan esemény lesz (mint Noé napjaiban, szintén 44. v.), ami hosszú várakozás után történik (48. v.).

Azt állítom, tehát, hogy Máté 24-25 két külön eseményről szóló tanítások kombinációjából áll. Az első olyan figyelmeztetéseket tartalmaz, hogy vigyázzunk, nehogy félrevezessenek, figyeljünk bizonyos jelekre, és készen álljunk arra, hogy pillanatok alatt menekülni kell. Szintén arról van szó, hogy ez a dolog hamarosan következik be, ugyanabban a generációban, és nagy szenvedésekkel jár. Mindez már beteljesedett a múltban (számunkra), az első században, kr. u. 70-ben, mikor Jeruzsálemet ostrom alá vették és elpusztították a római seregek.

A második esemény nincs időhöz kötve, de a távoli jövőben történik majd, hosszú késlekedés után. Senki nem tudja, mikor lesz ez, sem az angyalok, sem Jézus maga. Itt másfajta figyelmeztetés szerepel: mindig készen kell állni, és nem szabad elfáradni. Nincsenek adott jelek, amelyek megelőzik ezt az eseményt. Azt emberek csak a szokásos módon élik az életüket, és hirtelen jön az Úr, mikor senki nem várja. Az Jézus második eljövetele, a halottak feltámadása, és az utolsó ítélet.

Röviden írtam itt, nem tárgyaltam minden lehetséges szempontot, verset, párhuzamot. Remélem, hogy elgondoltató anyagot nyújtottam, és azt az érvemet tudtam alátámasztani, hogy Máté 24-25 először Jeruzsálem jelekkel megelőzött pusztulását megjövendöli, aztán a hosszú várakozás után bekövetkező világ végét és az utolsó ítéletet.

Források:

Greg, Steve, Teachings on Matthew’s Gospel, Book of Daniel, Eschatology
Online: https://thenarrowpath.com/

The Holy Bible, ESVUK version.
Online: https://www.biblegateway.com/

Miről szól Máté 24? I. rész

 Máté 24-t, ami az Olajfák hegyén (Máté 24,3) Jézus által elmondott beszéd, másképpen a Kis Apokalipszis, mivel párhuzamot mutat magával az Apokalipszissel (Jelenések könyvével), napjainkban gyakran úgy értik, hogy Jézus megprófétálta benne a világ végét. Viszont, valójában erről van szó?

Először le kell fektetni, hogy ezt a fejezetet nem szabad szövegkörnyezet nélkül megvizsgálni. Az itt elmondott események más dolgoknak a betetőzése, amelyeket Jézus a korábbi fejezetekben elmondott. Máté az az Evangélium, ami a leginkább a zsidókkal foglalkozik, és Jézus konfliktusa a zsidó vallási vezetőkkel, különösen a farizeusokkal, fontos témája a könyvnek. Jézus gyakran felfedi a farizeusok képmutatását, keményszívűségét, meg is magyarázza nekik, mi lesz a viselkedésük következménye.

A Máté 21,33-46-ban feljegyzett szőlőművesek példázatában, Jézus jelképesen az fejezi ki, hogy mikor a „gazda” (Isten) elküldi a „művesekhez” a fiát, az lesz az utolsó esélyük arra, hogy jól cselekedjenek (37 v.). Azonban, megölik a fiát, és ennek következtében, Isten királysága tőlük elvétetik és másnak adatik (43. v.). A farizeusok tudták, hogy Jézus róluk beszélt (45. v.).

Ezt megelőzően, mikor Jézus megtisztította a templomot, arra utalt, hogy az Isten háza volt (21,13), de a zsidó vezetők képmutatása miatt, azt mondta nekik: „elhagyottá lesz a ti házatok” (23,38). Az elhagyott szó itt görögül ἔρημος (erémosz), amely később jelentős lesz. A jeruzsálemi templom, tehát, már nem az Isten háza, mert elhagyta, hanem csak a zsidó vezetőké, és hamarosan elhagyatott lesz/elpusztul.

Egy másik fontos kifejezés „ez a nemzedék” vagy generáció. Ez többször szerepel Máté evangéliumában (ἡ γενεὰ αὕτη – hé genea hauté) (Máté 11,16; 12,41.42.45; 23,36), és minden esetben, kontextusában, arra a generációra utal, amely akkor élt, mikor Jézus járt a földön, tehát, azok, akik hallották őt. Az egyetlen hely, ahol keresztény körökben vitás ez a kifejezés, az Máté 24,34. Később visszatérünk erre.

Most jön a Máté 24. Jézus az Olajfák hegyén elmondott beszéde mindhárom szinoptikus evangéliumban szerepel, de a leghosszabb verzió Mátéban van. A párhuzamos részek Márk 13-ban és Lukács 21-ben (részekkel Lukács 17-ben) találhatóak. Tehát, miről szól a szakasz? Az 1.-2. versben, Jézus tanítványai rámutatnak a templom épületeire, és Jézus válaszol úgy, hogy lerombolják majd. Akkor az Olajfák hegyén ülve, a tanítványok felteszik ezt a kérdést: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a korszak végének?” (Máté 24,3).

A párhuzamos részekben ez szerepel: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?” (Mark 13,4-5) „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?” (Lukács 21,7)

A párhuzamos szakaszokat összevetve, két – talán három is, de mindenképpen kettő - konkrét kérdést tesznek fel a tanítványok. Jézus kijelentésére, hogy elpusztul a templom, ezt kérdezik: mikor történik ez, és mi lesz a jele annak, hogy meg fog történni?

Tehát a vitapont annyi, hogy Jézus ezekre a kérdésekre válaszol-e, vagy valami teljesen más dologról elkezd-e beszélni? Igaz, hogy Jézus néha rejtélyes módon válaszol kérdésekre, vagyis kérdésre reagál újabb kérdéssel, ugyanakkor képes is volt egyenes választ adni. Például, mikor a tanítványok megkérdezik a magvető példázatának magyarázatát (Máté 13).

Máté 24-re visszatérve, Jézus úgy kezdi a válaszát, hogy néhány megfigyelendő jelt sorol fel. Először olyan jeleket mond, amelyek megtörténnek, de még nem jön a vége, mint például hamis messiások, háborúk, éhínség, földrengések megjelenése. Ezek csak „a vajúdás kínjainak kezdete” (24,4-8). Aztán, beszél „a pusztító utálatosság” meglétéről (24,15). Mi lehet az? Ha nézünk a párhuzamos szakaszokat, Márk szintén „a pusztító utálatosság” kifejezést használja (13,14), Lukács, viszont, ezt írja: „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása.” (21,20). Egyértelmű, hogy párhuzamok ezek az igék, de Lukács kicsit másképpen fejezi ki. Mindhárom szakaszban szerepel a görög szó ἐρήμωσις (erémószisz), amely főnév, aminek pusztaság, elhagyatottság a jelentése, a fent említett „elhagyott” melléknév megfelelője Máté 23,38-ból. A különbség szokásos magyarázata az, hogy Máté és Márk megadja Jézus szavait görög nyelven, de Lukács értelmezi a mondanivalóját, mivel a nem zsidó olvasó, illetve olvasók számára értelmetlen a héber idióma. De mivel feltesszük, hogy Lukács írása ugyanannyira Istentől ihletett, mint a többi evangélium, akkor helyes a megfejtése.

A „pusztító utálatosság” kifejezése, ahogy Jézus is mondja (Máté 23,15), visszautal Dániel próféciaira. A kifejezés a következő helyeken szerepel: Dániel 9,27. 11,31. 12,11 (angol fordítás szerint, bár az új magyar fordítás másképpen adja: „iszonyatos bálvány.”) Hasonlóképpen: „a pusztulást okozó lázadás” (angol – magyar szerint: „a szörnyű bűn) (8,13-14). A kifejezés 12,11-ben héberül שִׁקּ֣וּץ שֹׁמֵ֑ם (siqqúc sómém), vagy hasonlóan az egyéb igékben. A görög megfelelője az új szövetségben τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως (to bdelügma tész erémószeósz).

Úgy értik, hogy Dániel 11 leírja, illetve megjövendöli a háborúk sorozatát, amely Nagy Sándor birodalmának a utód királyságai, vagyis Szíria és Egyiptom (az északi, illetve a déli király) között több évszázadon át megtörtént. A 31. versben: az északi király „parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt.” (másképpen: pusztító utálatosságot). A 8,13-14-gyel együtt véve, ez IV. Antiokhosz Epiphanész szeleukida király idejére utal. Ő kr. e. 167-ben a jeruzsálemi templomba lépett be, és a szentek szentjében disznót áldozott fel Zeusznak, így megszentségtelenítve a templomot. Erre utal a „pusztító utálatosság” kifejezés. A templomot később újrafoglalták és újraszentelték a Makkabeusok felkelése idején, ahogy leírja az I. Makkabeusok apokrif könyve. Erre az eseményre a János evangéliumában megemlített templomszentelés ünnepén emlékeznek meg (10,22), a mai napig hanukkaként ünneplik. Tehát, itt a „pusztító utálatosság” kifejezés rámutat a jeruzsálemi templom megszentségtelenítésére, különösen a pogány hatalom által.

A Dániel 12,11-ben olvasható utalás nagyon nehezen érthető, tehát átugrom most. Az utolsó ige a hetven hétről szóló prófécia (Dániel 9), amely szintén elég nehezen magyarázható. Az utolsó két versében ez áll: „És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.” (Károli).

Ezeket a verseket a Máté 24-ben található szakasszal összevetve, úgy tűnik, hogy Jézus azzal válaszol arra a kérdésre, hogy mi lesz a jele a végnek, hogy Jeruzsálemet körülveszik a hadseregek, amelyek okozzák a pusztulását. De ez mikor lesz?

A másik kérdésre, hogy mikor történik ez meg, a válasz Máté 24,34-ben található: „Nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik,”

Elég világosnak tűnik, tehát, hogy Jézus megjövendöli a templom lebontását. A tanítványai azt kérdezik, hogy mikor lesz ez meg, és mi lesz annak a jele. Jézus úgy válaszol, hogy ez a generáció nem múlik el, és a várost körülveszik a seregek, és akkor menekülni kell.

Mindez beteljesedett, ahogy Jézus megmondta. Jöttek a rómaiak a város ellen, de aztán rövid időre visszavonultak. Jézus szavaira emlékeztek a keresztények, valamint prófétai beszéd figyelmezte őket, és az alkalmat megragadva elhagyták a várost és a Jordánon túl menekültek Pella városába. Erről számol be Euszebiosz a IV. századi egyháztörténetében.

Aztán visszajöttek a rómaiak, három éven át ostrom alá vették a várost, és végül is lerombolták a templomot kr. u. 70-ben, Ezeket az eseményeket írja le Josephus Flavius „A zsidó háború” című művében. Nem maradtak keresztények Jeruzsálemben, mikor történtek ezek. Mellesleg, szintén Josephus könyvében olvashatunk mindazokról a „vajúdás kínjainak kezdetének” nevezett jelekről, ahogy beteljesedtek abban a Krisztus feltámadása és Jeruzsálem pusztulása közötti 40 évig tartó periódusban. ‘Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég." (Máté 24,4-14).

Ebben az első századi időszakban, kr. u. 30 és 70 között, beteljesedtek mindezek a jelek. Sok hamis Krisztus és hamis próféta támadt ebben az időben, ahogyan írja Josephus, valamint Tacitus római történetíró, néhányan közülük sok követőt vonzott. Maga a Biblia ír a samáriai Simos Magusról (Ap. Csel. 8). Később Rómába költözött, ahol istenként imádták. Josephus írta, hogy az ország tele volt csalókkal. János apostol mondja, hogy: „sok hamis próféta jött el a világba.” (I. János 4,1). Az ősegyházatyák Órigenész, Jusztinusz Mártir és Iréneusz beszámolnak hamis Krisztusokról ebben a periódusban. Voltak háborúk és háborúk hírei, valamint a nyomukban megjelenő éhínségek és járványok. Természetesen, háborúk mindig voltak és vannak, de ez a Pax Romana időszaka volt, mikor sokkal kevesebb háború volt. Most, pedig, szerte a birodalomban történeket háborúk, különösen a Nero császár 68-ban történő öngyilkosságát követő években. Három éven keresztül, káosz uralkodott Rómában. Három császár követte egymást azokban az években, mindegyiket meggyilkolták. Úgy tűnt, hogy összeomlik a birodalom, amíg Vespasianus helyre nem állította a rendet 70-ben.

Palesztinában kr. u. 66-ban tört ki a háború, és az azt követő néhány éven át, zsidóüldözés történt Alexandriában, Szíriában és Cézáreában. Az keresztényeket is üldözték, ahogy látjuk az Apostolok Cselekedetei könyvében. Kr. u. 70 előtt történtek földrengések, többek között Krétán, Szmirnában, Milétoszban, Khioszon, Szamoszban, Laodiceában, Hierapoliszban, Kolosséban, Rómában és Júdeában.

(folytatás következik)

Kérdés: Nem túl rövid az idő az Özönvíz és Ábrahám között, hogy beleférjenek az I.Mózes 9-11-ben leírt események?

 Majdnem minden modern Biblia fordítás szerint, Nóé utódjainak fiai I.Mózes 11,10-26-ban feljegyzett életkorai alapján mikor megszületett a fia, a következő generáció, 292 év telt el az Özönvíz és Abrám (később: Ábrahám) születése között. Ez túl kevés időnek tűnik ahhoz, hogy növekedjen a népesség a Bárkából kiszállt nyolc embertől, és elég nagy legyen, hogy a Bábeli Torony építésébe belekezdjen, és akkor az egész föld színére szélesedjen, hogy a Nimród által alapított kultúrák alakuljanak, és később olyan nagyhatalmak képződjenek ki, mint Sumer, Egyiptom és Asszíria, amelyek léteztek Abrám idejében – talán még a Kínai és Dél Amerikai civilizációk is. Ráadásul, Nóé és Sém még éltek volna, mikor Abrám megszületett, és ha így lett volna, furcsa dolog, hogy a Biblia nem említi meg.

Akkor is, ha Táré életkorát Abrám születésekor 70-től 130-ra módosítjuk, Ap. Csel. 7,4; I.Mózes 11, 32; 12,4 figyelembevételével, még mindig csak 352 év telt volna el az Özönvíz óta. Ez azt jelenti, hogy nem jó a Bibliában található történelem? Erre, egy lehetséges megoldást javasoltak.

Az ószövetség újkori fordítások alapja a héber Maszoréta szöveg, aminek a legrégebbi teljes kézirata a XI. századi Leningrádi Kódex. Léteznek, viszont, egyéb, egymástól független tanúi a szent szövegnek. A Szeptuaginta (LXX), a III.-II. században Alexandriában elkészített fordítása a héber szentírásnak. A Szamaritánus Pentateuchus az egyetlen része az ószövetségnek, amelyet a Szamáriai közösség istentől ihletett szentírásnak tekinti, és ez a Maszoréta szövegtől valamennyire eltérő héber szöveget őrzi. Flavius Josephus zsidó-római katonai vezető és történész volt. Az első század vége felé írta a Zsidók Története című könyvét, amely a történelmet egészen a teremtésig visszamenve dolgozza fel. Görög nyelven írt, de több helyen azt állítja, hogy a héber nyelvű szent könyveket használta, amelyeket saját maga fordított.

Ha az I.Mózes 11-ben található genealógiát (Nóétól Abrámig) összehasonlítjuk a négy forrásban, azaz a Maszoréta szöveg (MT), a Szeptuaginta (LXX), a Szamaritánus Pentateuchus (SP) és Josephus, azt látjuk, hogy az apák életkorai a fiaik születésekor eltérőek. A Táblázatban látjuk az összehasonlítást.

Táblázat:

            Maszoréta         LXX          Szamaritánus         Josephus

Nóé          (+2)              (+2 )               (+2)                         -

Sém          (100)           (100)                (100)                      -

Arpaksad    35               135                  135                      135

                    -             Kénán 130*                      -                                         -

Selah          30                130                 130                      130

Héber         34                134                 134                      134

Peleg          30                 130               130                       130

Reú             32                 132               132                       132

Szerúg         30                 130               130                      132

Náhór          29                 179*              79                        120

Táré            130*              130*              130*                   130*

Özönvíztől  352              1.232             1.002                  1,043

Abrámig

(*Kénan kihagyva, Náhór módosítva – 1.002)

(*Módosítva. Minden forrás egyetért azzal, hogy Táré 70 évesen szült fiúkat, viszont, Ap.Csel. 7,4, I.Móz. 11,32 és I.Móz. 12,4 verseket használva, 130 éves lehetett, mikor megszületett Abrám)

Bár vannak különbségek a források között, valamint variációk a tanúk között minden forrásra nézve, általában úgy tűnik, hogy LLX, SP és Josephus egyetértenek MT-vel szemben, hogy az Özönvíztől Abrám születéséig eltelt idő sokkal hosszabb volt, kb. ezer év 350 helyett. Ezt megerősíti Josephus az Apión ellen című könyvében, mikor állítja, hogy kr. u. 70-ben már kb. 5.000 éves volt a föld.

Feltételezik, tehát, hogy az első évezred k. e.-i, valamint az első évszázad k. u.-i periódusban használatban levő héber szentírások a további szövegek alapját képezik, és ezek tartalmazták a hosszabb életkorokat a nemzetségtáblázatban. A későbbi héberben, amely a Maszoréta szöveg elődje, ezek megváltoztak, vagy másolási hiba miatt, vagy másképpen – akár szándék szerint. Ennek lehetséges okait a lenti referenciák tárgyalják.

Ha tényleg ez a helyzet, akkor az Özönvíztől Abrámig eltelt hosszabb időszak, 1.000 év, elég időt engedne, hogy megtörténjen a Bábel Tornyi esemény, és hogy utána elterjedjen a civilizáció az egész földre.

Források:

Lyons, Eric, How old was Terah when Abraham was born?
Online blog: https://apologeticspress.org/how-old-was-terah-when-abraham-was-born-758/

NathanH83, Were the pyramids build before the flood?
Online: https://www.youtube.com/watch?v=VI1yRTC6kGE&t=211s

Petrovich, Doug, What is the Septuagint? Does it explain archaeological chronology?
Online: https://www.youtube.com/watch?v=w8BqXrBzgVY&t=0s

Rudd, Steve, 2017. Flavius Josephus Genesis chronology
Online: https://www.bible.ca/manuscripts/Josephus-Flavius-Chronology-Genesis5-Textual-variants-Bible-manuscripts-Old-Testament-Torah-Tanakh-creation-5467BC-age-earth-Daniel9-70-weeks-70AD.htm

Smith, Henry B., Jr. 2018. The case for the Septuagint’s chronology in Genesis 5 and 11. In Proceedings of the Eighth International Conference on Creationism, ed. J.H. Whitmore, pp. 117–132. Pittsburgh, Pennsylvania: Creation Science Fellowship.
Online: https://digitalcommons.cedarville.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1003&context=icc_proceedings