Lee Grady írásai 3

Lee Grady most már nem a Charisma magazine szerkesztője, ez a cikke mégis teszett nekem...

ÚJBOR, RÉGI BORTÖMLŐK és A VÁLTOZÁSTÓL VALÓ FÉLELEM
-írta J. Lee Grady

Manapság, az Úr az újbor ömledező folyóját akarja kiengedni az egyházba, de ehhez vannak dolgok, amelyeket hátra kell hagynunk.

Egy floridai Orlandóból származó asszony múlt hónapban szerepelt a híradóban, mert úgy döntött, hogy nyugállományba helyezi az 1964-es Mercury Comet autóját. A most 93 éves Rachel Veitch akkor vette meg újonnan 3.300 dollárért ezt az autót, amikor 29 centbe került a benzin gallonja. A Veitch által „harci szekérnek” nevezett világos sárga kocsiban most 567.000 mérföld van…

Minden kocsinak van várható élettartama. A legtöbb Mercury Comet autót már bontóra ítélték. Megdöglik a motor, elrozsdásodik a karburátor, és kimegy a divatból a modell – azért újabb járműre cserélik ki. A rohanó világunkban Apple új iPhone-t kibocsát minden második évben, és a legnépszerűbb alkalmazásokat szinte havonta frissítik. És ezekre a gyakori korszerűsítésekre számítunk is.

Sokan közülünk, pedig, akik a keresztyén szolgálatban tevékenykedünk, azt gondoljuk, hogy az egyháznak nincsen szüksége átalakításra, megújításra. Azt várjuk, hogy a gyülekezetek éveken keresztül állandóan ellesznek, és azt gondoljuk, hogy a világ szívesen beszáll az 1964-es sárga Mercury Comet modellünkbe, és élvezi a retro kocsikázást. Sajnos, ez téves elképzelés. Amíg az evangélium üzenete maga tökéletes és örökzöld, a csomagoláshoz használt burkolatot illeszteni kell az időkhöz, különben hamar elveszíti korszerűségét. Orgona, templomtorony, díszruha… (De ugyanaz vonatkozik az 1980-as évek stílusában készült keresztyén TV műsorokra is).

Jézus azt mondta bemerítő János tanítványainak, hogy nem teszik az emberek az újbort a régi bortömlőbe, mert szétreped a tömlő és elvész a bor. „Az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad,” mondta Jézus (Máté 9,17). Manapság, viszont, sok gyülekezet és szolgálat ahhoz ragaszkodik, hogy újra és újra töltik az újbort a régi modellekbe. Ellenállunk a felújításnak és harcolunk az előremenés ellen.

Kockáztatnám feltételezni, hogy 90 %-át annak, amit csinálunk a mai egyházban, teljesen át kéne alakítani. Szembenézünk a legmegijesztőbb megújulási programmal, amelyet valaha indítottak az egyház történelmében. A feladat, viszont, nem lehetetlen. De fájdalmas lépéseket kell tennünk:

1. Meg kell szabadulnunk a változástól való félelemtől. Isten állandóan előremozdul. Lehet, hogy arra vezet bennünket, hogy egy időre egy helyen táborozzunk, de nem szabad egy helyen elkényelmesedni. Előbb-utóbb fújja a kürtöt, és elmozdul a jelenlétének a felhője. Ne parkoljunk egy helyen, ha Isten arra hív el, hogy előremozduljunk. Maradjunk nyitottak a friss utasításaira, és várjuk tőle, hogy kihívja a hitünket. Kalandos dolog, Istennel járni!

2. Szembe kell szállnunk a tradícióval. Azok, akik megragadnak a múltban, nem tudnak a jövőre nézni. A szent tehénnek nincsen helye a szószéken, áldozzuk fel az oltáron! A „mindig így csináltuk” nem működik Isten új korszakában. A tömeg a nosztalgiának kényelmes padját választja, de Isten azzal a bátor kevéssel megy tovább, akik úttörőkként lépnek az el nem ért territórium felé.

3. Kérjük a Szellemet arra, hogy jelentse ki az új stratégiát. Nem lehet hagyatkozni a gyülekezeti növekedés gurukra, a népszerű könyvekre vagy a sztár prédikátorokra, hogy ők majd bevezessék az igazi változást. Ha utánozzuk a népszerű szellemi irányzatokat, csak testi módon cselekszünk, követjük a valódi megújulás szánalmas utánzatát. Ha a gyülekezet átalakulásának a munkáját nem vezeti a Szent Szellem teljes mértékben, akkor a változások csekélyek lesznek, a hatásuk, pedig, siralmas. Az utolsó, ami kell, az a felületes frissítés.

Hiszem, hogy az Úr a mai időkben az újbor ömledező folyóját akarja kiengedni az egyházba, és arra utasít bennünket, hogy készítsük a bortömlőnket. A régit meg kell újítani a Szellem által, az elavultat át kell alakítani, és a hatástalant ki kell cserélni. Isten újat akar cselekedni. Ne álljunk ellene!

Ahogyan Nóé napjaiban történt…

Nemrég vezetői imaalkalmon vettem részt, és valaki megemlítette, hogy az utolsó időkben olyan körülmények lesznek, mint Nóé napjaiban voltak (Máté 24,37). Jó lenne, tehát, azon gondolkodni, hogy ez mit jelenthet. Nem ez volt a főtémánk és továbbléptünk, de én mégis elkezdtem gondolkozni ezen.

A szóban forgó ige így hangzik: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,37-39). Mindenképpen világos, hogy az egyik aspektusa a dolognak az, hogy az emberek foglalkoznak az mindennapi ügyeikkel, mit sem sejtve, hogy közeledik a katasztrófa, amíg meg nem lepődnek azon, hogy eljött az özönvíz. Az Emberfia eljövetele, tehát, ugyanolyan hirtelen lesz. Van-e, viszont, valami más is?

Egy másik jellemző az lehet, hogy az utolsó napokban, úgy, mint Nóé idejében, elhatalmasodik a bűn, és ezután következik az ítélet. Vessük össze: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szíve minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz…” (I.Mózes 6,5) és „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. ” (II.Tim. 3,1-4).

Egy utolsó dolog, amely eszembe jutott az volt, hogy az utolsó napokban lealacsonyítják az Istent az ember szintjére, az embert, pedig, istenítik. A következő okokból gondolom ezt:

Sátán első hazugsága az Édenkertben az volt, hogy: „ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” (I.Mózes 3,5). Az ember azóta is úgy viselkedik általában, mintha a saját istene lenne, magának döntve, hogy mi a jó neki, és mi a rossz. Nem hajlandó Istentől függeni, vagy aláveti magát Neki.

Aztán közvetlenül az özönvíz előtt alakult az a helyzet, amelyet már tárgyaltam egy másik bejegyzésben:

http://bury-adrian.blogspot.com/2012/01/apropo-otvozes-kik-azok-az-istenfiak.html

I.Mózes 6,1-4 beszél az „istenfiakról”. Tudom, hogy több magyarázat létezik ezzel kapcsolatosan, de véleményem szerint a legjobb az, hogy ezek „isteni királyok” voltak, emberi uralkodók, akik többnejűséget gyakoroltak, és azt követelték az alattvalóiktól, hogy istenként imádják őket. Tudjuk, hogy ez mindenképpen történt az özönvíz után keletkező nagy civilizációkban, mint pl. Egyiptom, Sumér, Asszíria. Ez az elmélet II. századi, tehát, éppen olyan régi, mint a másik kettő, lásd a fönti linket.

És végül, az utolsó időkben az antikrisztus beül az Isten templomába (akárhogyan értjük azt), azt állítva magáról, hogy ő isten (II.Thessz. 2,4).

Az utolsó időkben jelenlevő antikrisztusi szellem, tehát, valamilyen módon azzal jár, hogy istenítik az embert. És már látjuk, hogy ez most is munkálkodik, ráadásul többféle módon: akár az ateista humanizmusban, vagy a panteizmus gondolatvilágában (pl. hinduizmus, New Age), akár a mormonizmusban is. Talán abban is, hogy sokan helyettesíteni akarják a biblikus Istent olyan istennel, aki jobban megfelel az elképzeléseinek.

Ezekben az időkben, tehát, figyeljünk arra, hogy ne csináljunk bálványt senki emberből, és ragaszkodjunk ahhoz az Istenhez, aki kijelentette magát az Igéjében.

Villanykörtékről

Az angolban van egy olyan vicc típus: Hány … kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?


Kigondoltam, elloptam, fordítottam, plagizáltam… a következőket. Remélem, nektek is tesztenek:

Hány karizmatikus kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Csak egy, mivel kezét már felemelte.

Hány amis kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Mi az a villanykörte?

Hány mormon kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Öt. Egy férfi kicseréli, miközben négy felesége megmondja, hogy hogyan.

Hány hitgyülis kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Tíz. Az egyik kicseréli, kilencen megkötözik a sötétség szellemét.

Hány adventista kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Még nem tudják, hogy hol van az a villanykörte, de majd hoznak kisfényt, hogy megtalálják…

Hány katolikus kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Nulla. Mindig csak gyertyát használnak.

Hány pünkösdi kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Változás… ?

Hány liberális keresztyén kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Legalább tíz. Mert először meg kell vitatni, hogy valójában létezik-e a villanykörte. Aztán akkor is, ha egyetértenek a villanykörte létezésében, talán nem cserélik ki, mert nem akarják azokat bántani, akik inkább más jellegű világítást használnak.

Hány református kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Nulla. Predesztinált időben úgyis be- és kikapcsolódik a villany.

Hány Jehova tanúja kell hozzá, hogy kicseréljék a villanykörtét?
Azt nem tudja senki. Nem értik a különbséget a világosság és a sötétség között.

Hány TV-s evangélista kell hozzá, hogy kicseréjék a villanykörtét?
Csak egy. De ahhoz, hogy tovább terjedjen a világosság üzenete, küldd be a pénzed a következő címre…

Eddig ennyi jutott eszembe...